2016. december 31., szombat

Szürke herceg korin érkezett, majd edző lett - Yuri!!! on Ice

Sziasztok!


2016 utolsó posztjának a méltán híres Yuri!!! on Ice című animét választottam, ami már hetek óta nem hagy nyugodni. Rég volt, hogy utoljára ennyire megszerettem egy animét. Talán az Inu X Boku, valamint az Evangelion összes volt olyan, amit többször is képes és hajlandó voltam megnézni. Meg is lepődtem, amikor ennyire megtetszett ez a sport-kategóriájú mű.
Mit is mondhatnék? Első hallásra nem fogott meg ez az anime. Próbált Ayasha rábeszélni, klipeket mutatni belőle, de csak a szemem tudtam forgatni. Férfiak és  a műkorcsolya. Könyörgöm! Azután már másik Barbival együtt zengtek ódákat róla. Nem értettem ezt a fene nagy lelkesedést, ami körülvette. Ekkor mutattak meg egy részletet belőle, ami rávett arra, hogy mégis szemügyre vegyem a sorozatot. És nem bántam meg.

A történet Yuri hatalmas bukásával kezdőik, amit nem tud feldolgozni. Legutóbbi versenyén ugyanis csúfosan leszerepelt. Önsajnálatát már csak a többiek gúnyolódása tudta tetézni. Nem meglepő módon el is határozta, a következő szezon lesz műkorcsolyázó karrierjének befejezése. Testi és lelki regenerálódása érdekében haza megy a családjához, akik onsent (szálláslehetőséggel rendelkező termálfürdő) vezetnek. Egy nap edzésként előadja gyermekkori barátjának példaképe, Victor Nikiforov híres szabadprogramját, amit "véletlenül" a barát gyermekei feltesznek az internetre. Mily meglepő, az említett úriember a megannyi megtekintő között lesz és annyira megtetszik neki az előadás, hogy mindent hátrahagyva utazik Japánba edzősködni. Ugyanis nem kisebb célja van a mi főszereplőnkkel, mint hogy világbajnokot faragjon belőle. Yurinak pedig teljesül vágya: egy pályán korcsolyázhat azzal, akire annyira felnéz. De vajon fel tud e készülni arra, milyen nehéz is ez az út, vagy ismét elbukik még út közben?

Főszereplőnk Katsuki Yuri nem a túlcsorduló önbizalomáról híres. Visszahúzódó, félénk, önostorozó és nem találja semmilyen módon a helyét a nagybetűs életben. Márpedig versenyzőként nem lehetne híján a magabiztosságnak, főleg egy olyan sportnál, mint a korcsolya. A helyzet- és konfliktuskezelése sincs a helyén, ezért lehetett olyan könnyű dolga Yurionak és Victornak, amikor az összetörése volt a cél. Egyszerűen nem tud mihez kezdeni a stresszhelyzetben. De emellett hatalmas gondjai vannak a magánéletével, hiszen legalább annyira bizonytalan ezen a téren is, mint karrierjével. Olyan, mint szerelmi élet, azelőtt nem létezett számára. Ugyan sejthető, hogy gyerekkori barátnője tetszhetett neki és volt egy másik lány Amerikában, aki hajtott rá, de mégsem lett egyik lehetőségből se semmi. Aztán megérkezett a vadonatúj edző.
Victor felbukkanása elsősorban viszolygást váltott ki belőle. Itt is a tétlenség vett erőt rajta, amin csak a vetélytárs felbukkanása változtatott. Hiszen mégiscsak a kedvence elvesztése a tét. Ráadásul lassan, de biztosan elkezd érzelmeket is táplálni az edzőúr iránt. Ám a legnagyobb változáson akkor kell túlesnie, amikor megkapja a feladatot, hogy programjaiban a magabiztos csábítót formálja meg. Ez pedig hiányosságai miatt nem megy egyik napról a másikra, de a cél érdekében még erre is képes főhősünk. Jöhetne az, hogy csakis Victor miatt képes fenntartani a változás látszatát, de nem. Valóban megváltozik és utolsó előadásával válik teljessé ez a fejlődése, ahol már nem csupán a mentor tetszését szeretné elnyerni, hanem a közönség elismerésére vágyik. Nem mellesleg önbizalma olyan szépen felfejlődik, hogy egy másik álmot kezd el dédelgetni magában. Hatalmas utat tesz meg néhány hónap alatt a kiscserkész állapottól egészen a magabiztos fiatalember megjelenéséig.

Mindehhez Victor Nikiforov ötszörös világbajnok juttatta hozzá. Látszólag minden, ami nem volt meg Yuriban, az benne bőven ott van. Önbizalomban nincs hiánya, a pillanatnak él, nyílt és azt szereti, ha másokat meglephet. Tudatában van azzal, mit akar és azt hogy szerezheti meg magának. Még ha ez egy félénk fiú kibontakozása is. Ha Yuriról van szó, akkor nem válogat az eszközökből. Van itt féltékennyé tétel, burkolt fenyegetés, érzelmi zsarolás és áskálódás. Természetesen a fiú iránti gyengéd érzései miatt rendre lelkiismeret furdalása van, de eléri azt, ami a célja volt. Itt jön az ő legnagyobb gyengesége: nem képes mások felé nyitni, inkább szeretne érzelmileg távol maradni.
Ebből a problémájából adódik, hogy neki is van egy gyengéd és sebezhető énje. Nagyon kevés embert enged magéhoz közel annyira, hogy azok a lazaság álarca mögé is bepillantást nyerhessenek. Eme kiváltsága van mentoráltjának, aki elől a sorozat végén már nem takarja el könnyeit sem. Ezért esik számára olyan rosszul, amikor megtudja, hogy Yuri terve az, hogy visszavonul az utolsó kür után. Elvégre ez azt jelentené, hogy többet nem találkoznának. Látszólag nagy elánnal veti bele magát az edző szerepébe, de nehézségei vannak korisának megértésével. Rendre rosszul fog bele annak motiválásába, és nem egyszer fordul elő, hogy végül a tanítvány lesz az, aki vigasztalja mesterét. De ezen túlmenőleg is gondja van új munkakörével, ami leginkább a versenyzés hiányából fakad. Nem ehhez az életmódhoz van szokva és ezt egyszer szépen meg is fogalmazza a sorozat vége felé. Viszont újonnan felfedezett érzelmeit és annak kiváltóját sem szeretné elveszíteni.

Van egy harmadik főszereplőnk is Yuri Plisetsky személyében, aki Victorhoz hasonlóan érzelmi analfabétának tűnik elsőre. Magabiztos, nagyszájú, sokat káromkodik, viselkedése enyhén szólva hagy maga után kivetnivalót. Számára csakis a verseny fontos, nincsenek barátai, ezért a legkisebb bizalmasnak mondható gesztusra már gyanakvóan reagál. Mindenkit kioszt, még a saját edzőjét és annak exfeleségét, a tánctanárát sem kíméli. Persze tőlük kapja is a negatív visszacsatolásokat, de ez nem állítja meg. Ezzel a hozzáállásával gondolhatnánk, hogy mindenkit maga mögé tud parancsolni a pályán, ám koránt sincs így. Sőt, a legtöbb esetben lecsúszik a nagyok versenyén a dobogó legmagasabb fokáról, amit annyira szeretne meghódítani. És mindezt azért, hogy büszkévé tegye a nagyapját.
Természetesen idővel ő is elkezd változni, ahogyan beilleszkedik a szeniorok közé. Nincs könnyű dolga megnyilvánulásai miatt. Először mégis a nagy riválisa, Yuri és annak családja az, akihez közel kerül. Tőlük kapta a Yurio becenevet is. A vetélytárs bélyegzőt azért nem veszi le róla. Pedig úgy ment Japánba, hogy ő Victor tanítványa akart lenni és őt akarta túlszárnyalni, mégis meglátta a potenciált Yuriban. Később már inkább az ő munkásságát tekintette végig, de inkább tisztelettel, mintsem azelőtt a lenézéssel. Egyébként a másik fiúhoz hasonlóan számára is elengedhetetlen a programja miatt a személyiségfejlődés, hiszen az ártatlanságot kell előadnia, ez pedig a szörnyetegként való viselkedés mellett nem menne. De a betetőzés egyértelműen a bajtársiasság megjelenése lesz az utolsó részekben, amihez azért egy egyéni sportágban már nem kevés érettség kell. Ebben közrejátszik egy lehetséges legjobb barát felbukkanása, aki még el is "rabolja" a kétségbeesett Yuriot vérszomjas rajongói elől. Nem csoda, hogy sokan potenciális párként gondolnak rájuk, hasonlítanak is egymásra. Ám ez csak a következő levelben fog kiderülni.

Sprotaniméhez hűen tele van mellékszereplőkkel az egész sorozat. Mindenkinek megvan a maga motivációja a sablonos karakterek ellenére. Van álmodozó, aki jégrevüt akar szervezni, a hősszerelmes, aki vissza akarja kapni szerelmét, a reménytelen romantikus, a beképzelt pojáca, aki minden előadása végén látványosan élvezkedik, és még sorolhatnám. A családtagok is megfelelő mennyiségben lettek szerepeltetve, a barátok sem zavaróak, mind inkább viccesek. Egyetlen zavaró tényező van a mániákus rajongón, és a hármasikreken túl, akik korukhoz képest túl jól ismerik az internet rejtelmeit (bár ezt felfoghatjuk görbetükörként a mai fiatalságról), az pedig háttértörténetek részleges vagy teljes hiánya. Pedig lenne, akiket sokkal jobban megismernék, és ez nem csak a mellékszereplőknél van így.

Még egy kicsit visszatérnék Yuri és Victor kapcsolatára. Először számomra is furcsa volt, hogy a semmiből ilyen hirtelen fel akar csapni edzőnek Victor, holott vagy kétszer találkozhattak. Legalábbis Yuri ezt hiszi, de erről inkább nem mondanák többet, mert az komoly spoiler veszély lenne. Annyit elárulok, hogy lesz annak értelme, miért közeledik felé, viszont rossz az aki rosszra gondol.
Másodsorban itt van még az, ami sok fant érdekelhet. Vajon ki a seme és ki az uke (seme=férfi, uke=alávetett vagy nőies)? És ezzel a verziómmal szerintem nem vagyok egyedül, de egyértelműen nem lehetne megmondani. Hiszen mind a ketten vannak olyan helyzetben, amikor az egyik sokkal inkább dominánsabb helyzetbe kerül, mint a másik. Lehetne kiemelni, hogy Victornak sokkal több ilyen jelenete volt, viszont Yuri kezdeményezései egyet-kettőt kivéve, sokkal jelentőségteljesebbek, elvégre Victor annyira határozott. Mindenesetre a lényeg, hogy érződik közöttük a kapcsolat, de nincsenek nyílt tartalmak. Ez nem yaoi, hanem shounen ai, bár az én elviseltem volna több csókjelenetet, de hát már csak ilyen fangirl vagyok. Ölelésből, szóbeli utalásokból kapunk eleget, és még eljegyzés is van nekünk. Mi mást kívánhatnánk (a csókjeleneten kívül). Minőségi lett ezen szerelem bemutatása.

Ki kell emelnem, hogy a rajzolással nem minden esetben voltam megelégedve. Az ugrások néhány estben nem megfelelően lettek leanimálva. Nem érződik dinamikusnak az egészt tekintve és ennek okán elég súlytalanok is lettek ezek a jelenetek. De ezen túl is vannak problémák. Néhol nagyon leül az egész sorozat, ez pedig már-már arra késztet, hogy hagyd abba. De ne tegyétek meg!!! Ezeken a részeken túl kell esni. Viszont cserében kapunk jó szereplőket és kiváló zenéket. Én oda meg vissza vagyok az opening-ért valamint az ending-ért. De a témák is nagyon jól lettek kivitelezve. Ilyen szempontból kitűnő lett a teljes soundtrack.

Összességében ajánlani tudom azoknak, akiket nem ijeszt el az, hogy egy Boys' love animéről van szó. Mint mondtam, visszafogott tartalmat kapunk, nem tolnak mindent az arcunkba, mert ez alapból nem az a műfaj. Jó, azért néha megcsodálhatjuk a fél pucér Victort, de őt inkább öröm nézni. Mondjuk a fiúknak nem, viszont létezik egy olyan funkció az embereknél, hogy szem becsukása. Ilyenkor lehet azt alkalmazni. Nem hibátlan az alkotás, de ezzel együtt lehet élni.
Ez egy nagyon jó anime sok remek szereplőkkel, jellemfejlődéssel, egy csipetnyi romantikával, rengeteg jó zenével és túlnyomórészt látványos versenyjelenetekkel. Aki lát rá lehetőséget, az nézze meg nyugodtan.

10/7





Ezúton kívánok mindenkinek Boldog Új Évet! ❤❤


2016. december 29., csütörtök

Novella - 2. fejezet: Near

Sziasztok!


Barátnőm folytatja novelláját. Így, úgy döntöttem, hogy egy külön fület is szentelek a fejezetek helyéül a könnyebb keresés érdekében. Értékeléseket továbbra is a blogon lehet meg tenni, hogy láthassa ő is. 😉😉 A mostani rész Near és főhősnőnk közötti kapcsolatot szemlélteti. (Megjegyzés, hogy a címben és az egész műben szereplő Near nevét Nöárnak ejtjük.

***

Péntek este van.

Sötétkék selyempizsamám ölelésében ülök a számítógép előtt. A gépezet halkan berreg, sápadt fénnyel világítja meg a szobát. Egyéb fényforrás híján megteszi. Türelmetlenül dobolok az asztalon. Percenként a szoba sötétebbik sarkába pillantok.

-Hol vagy már? – szűröm a fogaim közt. Mélyen beszívom a levegőt. Halvány halálszag csapja meg az orromat.

Türelmetlenül újra a sarokba pillantok. Erőltetnem kell a szememet, hogy lássam a sötéten gomolygó ködből kibontakozó árnyalakot. A bestia formája materializálódik. Féltérdre ereszkedve két erős mancsán támaszkodik. Testének izomzata kidolgozott, de ruganyos, harcra teremtetett. Jegeskék szeme csillog a lámpa fényében. Kutyaszerű pofáját felém fordítja, hosszú szemfogai kilógnak a szájából.

-Soká elvoltál! – súgom szemrehányón.

Szája gonosz vigyorra húzódik, vicsor lesz belőle. Egyébként vörösesbarna bundája most sejtelmesen sötét csillogású a laptop fényénél. Halk torokhangon morog, hunyorog a fényben. Near bestia formájában csaknem kétszázhúsz centiméter, százötvenkét kiló színizom.


Kikapcsolom a gépezetet, lecsukom a fedelét, ami ugyancsak sötétkék, mint a pizsamám. Ágyba bújok, elhelyezkedem a takaróm alatt. Narancssárga szegélyű ágytakarómon két farkas képmása van. Nearnak kedvére volt mikor megvettem.

A Bestia az ágyam előtti indiános szőnyegre telepszik. Két karmos mancsára fekteti állkapcsát. Tarkójára ejtem a kezem, ujjaimat beletúrom nyakának sűrű bundájába. A felső szőrszálak kemények, viaszosak, de az alatta levők bársonyosak és puhák. A bunda alatt a bőre hideg. Ujjbegyemmel kitapintok a nyaka oldalán egy régi sebhelyet. Ezen a vonalon nem nő szőr.

A szeme sarkából figyel, de nem mozdul. Szemeim becsukódnak. Mielőtt elalszom még érzem ujjaimon bőrének hűvösségét, belélegzem édeskés halálszagát.

A telefon víjjogására ébredek. Kinyomom, csak az után pillantok a képernyőre. Amaz öt harmincat mutat. Near még mindig mozdulatlanul fekszik az ágyam előtt. Én sem mozdulok. A fenevad halkan felmordul, jelezve rosszallását. Kelletlenül rá pillantok és megadóan felkelek.

A vízforraló felmorajlik mikor lenyomom rajta a gombot. A Bestia felkapja a fejét a hangra, felmordul, majd halálszagú fekete köddé válik. Felsóhajtok és világot gyújtok. Csöndesen kávézom, készülök.

Kattan a rúgó, mikor bezárom magam mögött a kollégiumi szoba ajtaját. Bőröndöm kereke idegtépően csörtet mögöttem. Az udvarra érve aranyszín közvilágítás rajzol fénytócsákat a viakolorra. A kapu mellett csenevész diófa meredez, árnyékában felfedezni vélem Near megbúvó alakját. Erőltetnem kell a szemem, hogy biztos lehessek ottlétében.

A járdát az úttest felől kőrisek szegélyezik, ellenkező oldalról sűrű bozót szalad végig. Near egyik árnyékból a másikba suhan, lágyan, hangtalanul mozog. A sűrű bozót is alig zizeg, mikor közte halad, hatalmas teste csupán annyi zajt csap, mint egy kisegéré.

A járda az úttest másik oldalán folytatódik. Mielőtt átérnék körülnézek, bár az autós forgalom a napnak ebben a szakában gyakorlatilag nullára redukálódik. Near is átsuhan utánam. Ezen az oldalon a temető véget nem érő betonkerítése magasodik. A bestia egyik mancsával megragadja a kerítés tetejét és egyetlen mozdulattal átveti magát rajta . Néhány lépéssel előttem halad, de ottlétéről csak a kerítés rései mögött elsuhanó sötét alakja árulkodik.

A temető hosszú kerítését tömbházak váltják fel. A sötét elmosódó szürkeségbe vált, jelezve ezzel a hajnal közeledtét. Near a tömbházak árnyékába húzódva halad. Úgy mozog, mint egy vadászó nagymacska, minden lépésnél hullámoznak a lapockái. Eztán megáll, halkan fölmordul. Körülöleli őt a sötét köd és maga is azzá válik.

Folytatom az utamat. Keleten vidám vörösben pompázik a horizont. Néhány perc múlva elérek a buszpályaudvarra. Buszra szállok és megkezdem a hazautat.

2016. december 27., kedd

A 12 napos blogger kihívás - 2. forduló (vége)

Sziasztok!


Folytatódik a 12 napos blogger kihívás, amiből még tartozom a fennmaradt 7 napommal és egyben hét kérdés megválaszolásával. Szeretek hosszan írni, ezért is torlaszoltam fel ennyire...amellett, hogy újfent sikerült szépen megbetegednem. Ez nálam lassan valami rutin lesz. Ha jön a szabadság, akkor jön vele a betegség is. 
Szóval visszatérve az eredeti témához:


6. nap (december 20, kedd)

Dolgok, amik halálra idegesítenek 

Ebből annyi van, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni. De azért megpróbálok összeszedni egyet-kettőt. Ilyenek a bogarak, a szárnyas-patkányok (galamb), ha megmondják mit csináljak, amikor kritizálják az ízlésem (nem kell rám nézni vagy meghallgatni), az "állj hozzá pozitívan" mondatot. Hirtelen ennyit tudtam felsorolni.



7. nap (december 21, szerda)

A jelenlegi 3 kedvenc dalod 

Újfent olyan dolog, amiből rengeteg van, de egye fene, néhányat kiválasztok.
Ez a remek dalocska a Yuri!!! on Ice című fantasztikus alkotás openingje és már első hallgatásra beleszerettem. Jó hangszerelés, szép szöveg, igaz, az énekes hangja nem mindig összeegyeztethető a dallal, de más feldolgozásban mégsem hangzik olyan jól, mint az eredeti. Erről az animéről még tervezek írni a héten.
Ugyan nem vagyok nagy Kung Fu Panda rajongó, de kétségtelen, hogy a soundtrack-je nagyon ütős lett. Olyan tipikusan Hans Zimmer. Az egész album számomra egy tanulós/előadás/szakdolgozat készítős lemez, ez a zene pedig kiváló a kis szünetekhez, mert egyszerre megtalálható benne a nyugtató rész és az inspiráló is. Nehéz ezt így szavakba ölteni, meg kell hallgatni eljétől a végéig. Nem rövid, de cserében tartalmas is. Az eleje egy kicsit felvezető jellegű, majd van egy csata tétele és végül a győzelem.
Ez is tipikusan az a szám, aminek a hangzása, nem pedig a szövege fogott meg. Sajnálom, hogy a banda ennyire nem lobbant be a köztudatba, dacára jó néhány számuknak, ami egészen jó. Főleg a feldolgozások.
8. nap (december 22, csütörtök)

Részletek a bakancslistádból

Ilyet csináltam már egyszer, de akkor ide is leírok belőle néhányat. Lehet, kicsit gyerekes, de ez van.
  • Külföldre kiutazni.
  • Elmenni Japánba egy igazi japánkertet megcsodálni. 
    Kyosumi Teien Tokyoban
  • Részt venni egy animeconon. 
  • Megírni életem első igazi könyvét és megélni a kiadását.
  • Találkozni egy kedvenc színészemmel (talán még autogramot vagy közös képet csinálni vele, ha elég bátor vagyok, hogy megkérjem).
  • Londont végigjárni és mindenhol (ahol érdemes) lefényképezni magam.
Nem is untatnálak több dolgommal titeket.


9. nap (december 23, péntek)

Mutasd meg nekünk, hogyan csinálsz valamit! 
Megmutatnám szívesen, hogyan kell indexeket, vagy viszonyszámokat számolni statisztikai sokaságból, esetleg egy kis szórást, csak azt valljuk be őszintén, senkit sem érdekelne. Legalábbis önként biztosan nem. Nem tudnék olyan dolgot mondani, ami különleges volna és kifejezetten specialistája lennék. Tudjátok mit? Leírom hogy szoktam bejegyzéseket írni, azt talán még tudom, ha rosszul is, csak amolyan kitöltőként. xD
Először mindig a témával kezdem, ami köré a film vagy a könyv felépül, aztán az ahhoz fűződő személyes élményemet. Következőképpen a tartalomból vázolok fel néhány lényeges dolgot, de szigorúan nem a fülszöveget. Ezt követi a fő karakterek, majd a mellékszereplők kivesézése. Az előbbi kategóriát részletesebben, az utóbbinál csak akkor részletezem, ha van is mit. Utána jöhet egy kis mi tetszett és mi nem rész, ahol próbálom érvekkel alátámasztani igazam. Majd végül egy kis összegzéssel teljes ajánlás következik (vagy lebeszélés, attól függően, milyen volt a mű).


10. nap (december 24, szombat)

10 randomság

  1. Néha nem értem az embereket. 
  2. Túl racionális vagyok, amit úgy szoktak beazonosítani, hogy negatív a hozzáállásom.
  3. Megkaptam az első "pocsék" minősítésemet :D (és szerintem csak én vagyok olyan hülye, hogy ennek örülök is)
  4. Örülök, hogy lesz második évada a Yuri!!! on Ice-nak. 
  5. A legolcsóbb zacskós kínai leves a legfinomabb és leglaktatóbb leves (főleg a rákos ízesítésű *-*).
  6. Gondjaim vannak ezzel a spontaneitással.
  7. Túl sok az olvasnivalóm (beteg vagyok, ilyenkor minden sok, ami miatt az agyamat használni kell).
  8. Nem szeretek tanulni, csak hát kéne.
  9. Lélekben még mindig gyerek vagyok. 
  10. Ennél több dolog nem jutott eszembe.


11. nap (december 25, vasárnap)

Ilyen voltam, de már megváltoztam

Ez a változósdi... Na mindegy. Ebbe inkább nem mennék bele. A lényeg inkább azon van, milyen mintát próbálunk magunkra venni, mintsem a változáson.
Nekem meg kellene tanulnom kevésbé kritikusan hozzáállni mindenhez, egy kicsit megtartani magamnak a véleményem. Szerencsére a teljes körű lámpalázat sikerült már valamennyire leküzdenem, ha magyarul kell beszélnem, de az angol nyelven történő kommunikációnál még mindig akadályokba ütközök. Már sokkal könnyebben barátkozom, mint régen, hála annak, hogy szinte egy ismerős arc sem volt az egyetemen, így kaptam egy kis löketet. Kissé szabad szájú vagyok és tudom, hogy ezen is javítanom kellene. Valamelyest már a szégyenlősségemet is legyőztem és merek visszaszólni, ha arra van szükség.
Szóval nem változtam túl sokat a tíz évvel ezelőtti, kezdő középiskolás önmagamhoz képest. Viszont tisztán látom, mit és hogyan kellene csiszolnom magamon. De lényeges, hogy nem mások miatt, hanem mert nekem lesz csak javam belőle.


12. nap (december 26, hétfő)

Egy nap az életemből

Továbbra is beteg voltam, így semmi különleges nem történt. Felkeltem, szenvedtem egy kicsit látványosan, aztán megcsináltam a reggelimet (tehát levágtam magamnak egy kis bejglit az én gerezdemből, nehogy szüleim is elkapják a kórt). Ezután megnéztem a Star Wars 7. részét, mert most értem a maraton végére. Utána jöhetett is az ebéd. A szokásos karácsonyi menü, csirkecomb krumplipürével (imádom). Azt követően jöhetett a Yuri!!! on Ice első évadának újranézése, amiből majd várható értékelés is a héten. Közben felhívott Ayasha, vele beszélgettem, már amennyire tudtam. Délután hátralevő részét olvasással töltöttem (az Éjsötét szenvedély, amiről, ha végre végzek vele, ugyancsak lesz majd kritika), majd este megnéztem a Király beszédét, mert Colin Firth és nagyon jó film. Utána még gépeztem egy kicsit, végül pedig ágyba kerültem. Ennyit tudok elmondani a betegeskedő mindennapjaimról.


Köszönöm a kihívást RexFan-nak, aki elhozta ezt a lehetőséget a moly-ra ;) Talán így egy kicsit jobban meg lehetett ismerni engem is. Bár nem vagyok egy érdekes ember.

2016. december 23., péntek

Moziban jártam 4. Christmas Edition - Zsivány Egyes (Spoiler!)

Sziasztok!


Vigyázat! Spoilert tartalmaz!!!!

Mint azt előző posztomban is említettem, most, karácsony alkalmával a Zsivány Egyest hoztam el nektek. Számomra nincs karácsony STAR WARS nélkül. Mindig első a Star Wars, utána jöhet Kevin (ha belefér a programba, amennyiben nem, úgy Die Hard következik). Én ezért is tudom díjazni, hogy ezen jeles alkalom közelébe tették a premierjét. Egyrészről jó marketingfogás, másodszor pedig, a magamfajta rajongók számára remek karácsonyi ajándék (bár ez is a marketing része). 
Nem tudom ki hogy van vele, de én képes vagyok arra, hogy a moziban sírva fakadjak egy filmen. A sötétség ápol és eltakar, nem is szólva a 3D szemüvegről, és még ott van a saját okulárém is. Viszont olyan még nem fordult elő nálam, hogy konkrétan egy Star Wars filmen kezdjek el könnyezni. Engem lepett meg a legjobban. Hallottam, hogy szinte senki nem éli túl. Én azt hittem, hogy a "szintén" van a hangsúly, aztán kiderült, hogy a SENKIN. Alapból úgy voltam vele, ez egy Disney film, akármennyire is rajta van a régi logo. De rendre kaptam a meglepetést. Igazság szerint a filmet is csak azért vártam, mert új Star Wars, így nagy reményeket nem fűztem hozzá. Ugyan nem voltak rosszak a trailerek, de hány olyan film volt már, ahol az előzetes sokkal jobb volt, mint maga a produktum. Innen szép győzni!
A történet nem túl komplikált, de a kivitelezése annál jobban sikerült. Galen Esro és kis családja a világtól elzárkózva élnek, míg egy nap fel nem bukkan a férfi egykori felettese, a kegyetlen Orson Krennic, aki mindent megtesz azért, hogy ennek az önkéntes száműzetésnek véget vessen. Ugyanis a mi Galen-ünk nem más, mint a Birodalom legveszélyesebb fegyverének, a Halálcsillagnak a  tervezője. Míg a győzködés folyik, azaz megölik a feleségét, addig lányának sikerül elszöknie. Évekkel később a lányt, Jyn Erso-t a felkelők kiszabadítják a Birodalom markából, hogy segítse ügyüket azzal, hogy egykori, úgymond, nevelőapját rávegye a szakadár tevékenysége beszüntetésére és csatlakozzon a Lázadók Szövetségéhez. Mondanom sem kell, hogy az akció nem éppen a terveknek megfelelően sült el, ám hála egy hologramnak, már tudjuk, a megoldás az apjánál rejlik. Mindaddig, amíg itt is sajnálatos események be nem következnek. Főhősnőnk ekkor jut el arra a szintre, amikor már önként mondja azt: ideje megszerezni a Halálcsillag tervrajzait. Ugyan ez a Szövetség jó néhány tagjának nem tetszik, de egy maréknyi emberben felsejlik a bűntudat rég elkövetett tetteik miatt, ezért csatlakoznak a szent célhoz, ami nem kevés áldozatba kerül.


Szereplőket tekintve minden nagyon szép és jó volt, meg lehetett őket szeretni, csak szinte semmit nem tudtunk meg senkiről, még a főhősökről se. Pedig biztosan lett volna mit mesélni velük kapcsolatban. Nem tudni mi zajlott a háttérben, csupán elszórt mondatfoszlányokból építkezhetünk, mint hogy Jyn már fiatal korában katona volt, Cassian már gyerekként is benne volt a háborúban, Chirrut valószínűleg erőérzékeny és van egy testőre, Baze, Bodhi fellázadt a Birodalom ellen Galen hathatós támogatásával. Ezeknél az információknál több nem áll rendelkezésünkre, ami néhol azért elég megkérdőjelezhetővé teszi, hogy ki mit miért csinál.
Jyn az a fajta főhősnő, aki ugyan erős jellem, de mégis néha az érzelmei maguk alá temetik. Ilyenkor viszont nem képes a józan döntések meghozatalára, ami a film közepén apja végzetét is jelenti. Inkább mondanám azt, hogy pontosan az apuka korai elhalálozása miatt kezd bele igazán a lázadásba és abba, hogy nem muszáj elfordítanod a tekinteted bizonyos dolgokról, amikor tehetsz is ellene. Csak ehhez háromnegyed óra és néhány hozzá közelálló személy halála kellett. Kövezzetek meg, de ez már annyira sablon, hogy a könyökömön jön ki. Ráadásul minden Star Wars főhős így kezdi. Már-már csapkodom a fejem, hogy gondolhattam volna.
Cassian Andor százados már érdekesebb volt. Ő kifejezetten a piszkos munkák elvégzésére specializálódott figurának tűnt, már amennyit láthattunk belőle, amikor még nem a csipetcsapattal volt. Lazán megölne bárkit, aki az útjában van, de néha még az ő bűntudata is megszólal. Innen láthatjuk, hogy a Lázadók sem éppen a ma született bárányok kategóriába esnek. Viszonyát Jynhez nem éppen felhőtlenül kezdi meg, de a végére annál pozitívabbá válik. Megvallom, én vártam egy kicsit több romantikát, de tudom, ez egy háborús film, ahol nincs helye az ilyesminek. Szóval a karaktere érdekes és azért elég rosszfiús is. Sajnos nem kapott túl sok menő szöveget, így nem lett belőle egy Han Solo. Viszont szívesen néztem volna tovább a vásznon.
Az egyik favoritom a Zsivány Egyes csapatból K-2SO volt. Ami lazaság hiányzott Cassian-ből, azt mind ez a droid kapta meg. Vicces volt, és nagyon hasznos társ. Nem úgy, mint más droidok. A humormorzsák hozzá fűzhetőek és rettentő szarkasztikusak is, a stílusából adódóan, amit én kifejezetten preferálok. Az átprogramozott Birodalmi droid egy film alatt többet letett, mint "faj"társai sok-sok mozin keresztül. Nem csak adatbázisokban tud kotorászni és ajtókat kinyitni, hanem valóban szerves része a csapatnak. Ugyanúgy lövöldözik, benne van sok akcióban és menti az életeket a két fém kezével. Ezért is pityeredtem el a karakter végkifejletén. Azt hiszem, nálam R2-ék mehetnek a levesbe mellette.
Akit még kiemelnék a csapatból, az Chirrut, a másik kedvencem. A vak szerzetes ennél jobban nem is különbözhetne a többiektől. Míg a azok teljesen reménytelennek gondolják a dolgokat, addig ő hisz abban, hogy van megoldás, csak meg kell találni a kivitelezés módját. Nagyon érzékeny mások aurájának változására, pont mint a jedik és legalább olyan jól is harcol, mint példaképei, ám mégsem az. Valószínűleg átjárja az erő, főleg az utolsó jeleneteinél, hiszen ott már nem egyszerű rohamosztagosak próbálják lekapni a lábáról, hanem az elit, akik nem tévesztenek célt. Mélyen hisz az erőben és annak végtelenségében, ezért nagyban támaszkodik is rá. Méltóságteljes, okos és laza karakter lett.

Na de ott a sötét oldal is. Ezúttal Krennic igazgatóval az élen. Ő volt a felelős a Halálcsillag elkészítéséért, és meg is követelné, hogy tiszteletben tartsák ezt a munkásságát. Próbálja másokon átgázolva a csúcsra felkapaszkodni magát, de rendre letaszítják őt a képzeletbeli trónjáról (először Tarkin, majd Darth Vader). Egy igazi megátalkodott főgonosz, akit legszívesebben már a néző verne agyon a mozi vége felé. Én az utolsó pár percben úgy ültem a székembe, hogy közben imádkoztam valami égi csodáért. Mert nagyon úgy tűnt, golyó és halálálló a pasi. De aztán megérkezett a csoda. Talán pont az volt az a pillanat, amikor megsajnáltam egy másodpercre. Elvégre élete fő művét ellopták és még meg is ölik vele. Megjelenésébe azt mondanák elegáns, beszédstílusa kifinomult és a kisugárzása karizmatikus. A nézéséről és a kegyetlenségéről pedig a főgonoszokat szeretők ódákat tudnának zengeni.
Egy újabb masszázs a Mestertől
És van egy Darth Vaderünk. Az az utolsó pár jelenet. Már amikor a hajójával felbukkan és nem csak hogy szétlövi a Lázadók hadiflottáját, de jó néhány gép fel is kenődik rá, az valami eszméletlen belépő volt, nem beszélve a Lázadók leölését. Komolyan, én csak ámultam és bámultam, na meg ecseteltem barátnőmnek, hogy milyen király, aki ugyancsak ezen a véleményen volt, pedig nem szereti az ilyen mészárlásokat. Láthatjuk az igazán sötét oldalát, ami nem csak nagyon erős, de rettentő félelmetes is. Játszi könnyedséggel gázol át az ellenfelein és még csak gyorsabban sem veszi a levegőt. De azért Krennic stílusa is zavaró volt számára, mert egy enyhe torokmasszázzsal segítette jobb belátásra az urat. Itt is érezhető, hogy nem annyira van oda a Halálcsillag ötletéért, de kénytelen azt elfogadni.

Összességében a legnagyobb gondok a nem túl részletes karakterek mellett valóban, abban a szenvedő első majdnem egy órában voltak. Nagyon sok mindent akartak hirtelen és egyszerre, ezért nem is lehetett igazán érezi ezekben a pillanatokban a film súlyát. Csak éppen hogy nem volt unalmas. Jyn elveszíti anyját, az apját rákényszerítik, hogy elhagyja őt, miközben el akarják fogni, akkor hirtelen felnőtt és jönnek random a Lázadók, hogy kihozzák a börtönből, amiről nem derült ki, miért is került be. Eközben megy a haddelhadd a Halálcsillag körül, de azért egy másik szálon felvezetik a nem túl eszményi Lázadókat is. Majd K-2, Cassian és Jyn mennek a szakadár Saw Gerrerához, hogy megtérítsék, mindeközben találkoznak a vak szerzetessel és barátjával, akik az úgyis mindegy alapon csatlakoznak hozzájuk, hogy megkeressék Galen-t. Körülbelül ilyen összevissza módon történik minden. Nincs egy fogódzkodó, sodródunk a történettel, ami nagyon zavaró tud lenni. Nem mondom, hogy nem kell a felvezetés, de akkor ne így oldják meg, hanem mutassák be rendesen a karaktereket és a motivációkat.
Viszont az utolsó egy óra tökéletes lett. Egy olyan háborút vázol fel, ami valóban monumentális. Valóban száznak tűnt az a tíz ember, akit össze tudtak toborozni az ügy érdekében. A képkockákról eleinte, a felkelés kezdetén még a remény, majd ahogyan haladunk előre a tervrajz megszerzésében, úgy a kilátástalanság kezd eluralkodni. Erre már csak rátesz egy lapáttal, amikor látjuk kedvenceinket elhullni a csatában szép sorban egyenként. Akkor már lehet tudni, hogy a vége nem lesz happy end, itt nincs túlélő. Ugyan ez a hangulat igaz az űrcsatára is. Ennyi Tie-fighter szerintem még nem volt mozivásznon, mint most. Az egész úgy tűnik, hogy bukott ügy, de a legutolsó jelenetben a CGI Leia megkapja az új reményt, amit a Zsivány Egyes szerzett meg neki annyi áldozattal.

Az atmoszféra remek, pont Star Wars, annak ellenére, hogy valóban sötét lett. A látványvilág is nagyon szép és igényes. Az akciójelenetek jól kivitelezettek és a végsőt nem is tudom elégszer dicsérni. Viszont CGI terén még van mit fejlődni, de még így sem vagyok annyira elégedetlen, hiszen Tarkinnak nem az első felbukkanásánál vettem észre, hogy valami nem stimmel a mimikájával. Viszont Leia már annál feltűnőbb volt. De nem panaszkodom, mert kellettek ebbe a történetben, hiszen ez átvezetés az Egy új reménybe. Ha így haladnak a filmesek, pár éven belül a színészek elkezdhetik félteni állásukat XD. De hogy még mi nem tetszett. A zene. Volt ami jó volt, ilyen az utolsó fél óra drámai betétei, viszont még így sem lett maradandó élmény. John Williams-t akarom. Ami pedig a szinkront illeti, jó néhány választás nem volt éppen karakternek megfelelő. Ám kiemelem itt, hogy az új Darth Vadre hanggal nekem nem volt problémám, igaz hogy az eredeti orgánumot meg sem közelíti, de be kell érni annyival, amennyit nyújtani tudnak.

Összességében elmondható, hogy egy remek önálló filmet kaptunk a Rogue One képében sok jó karakterrel, némi mondanivalóval, kiváló látványvilággal (bár a 3D nem dobott túl sokat rajta), jó színészi alakításokkal. Igaz, hogy a mozi tele van hibákkal, főleg az elején, de mindezt feledteti az a végső csata a Scarif-en. Mindezek fényében, a Star Wars fanoknak kihagyhatatlan karácsonyi mozi (érdemes odafigyelni az utalásokra és cameo-kra), de az is nagyon élvezheti, aki a háborús vagy éppen az akció műfajtól nem retten vissza. Szóval csak ajánlani tudom. De az érzékenyebb lelkületűek figyelmébe ajánlom a százas papír zsebkendőt is a SW menü mellé, mert az utolsó fél órában szem nem marad szárazon.


10/9




Ezúton is kívánok mindenkinek Boldog, Békés Karácsonyt! ❤
Az Erő legyen veletek! 😉😉❤ 


2016. december 22., csütörtök

Egy kis elő-karácsony - Star Wars Book Tag

Sziasztok!


Szombaton hozom majd a karácsonyi különkiadásom, azaz a Zsivány Egyes élménybeszámolóját, de addig is, legyünk autentikusak és kezdjünk egy kis Star Wars Book Tag-gel. Látni ezeket a neveket is gyönyörűség *-*
Még pont a Star Wars vetítése előtti napon kaptam a kihívást Gorkie-tól, ami rögtön meg is hozta a kedvem az elkészítéséhez. Már csak a megfelelő idő kellett hozzá, de most itt is van. Ugyan manapság olvasási válságban vagyok, de próbálom azért frissíteni könyves tudásom, még ha elég döcögősen is megy.A Book Tag 10 kérdést tartalmaz bizonyos könyves élményekről:


1.  Han Solo - Sikertelenül használt szellemesség egy nehéz helyzetben
Nevezd meg a kedvenc pimasz karaktered!


Máris jó kérdéssel kezdünk. Annyi, de annyi ilyen van. Ebből kiválasztani egyet kínzás. De ha nagyon muszáj, akkor talán...Calderon a Calderon című briliáns On Sai sorozatból. Ő az, aki már-már Han Solo magaslatú karakter, akit én nagyon favorizálok. Agyafúrt, szellemes, víg kedélyű, mindig van valami nem túl kedves megjegyzés a tarsolyában. Szóval nálam nagy kedvenc, pont ezen tulajdonságai miatt. Ötből négy és fél szexi Han Solo-t kap.


2. R2-D2 - Egy szerethető droid, aki kellőképpen pimasz
Nevezz meg egy könyvet, ami megnevettet!


Újfent fel van adva a lecke. Amin a leginkább tudok nevetni, az talán a Heri Kókler és a Mormon Kannája. Alpári, groteszk, ám mindig jobb kedvre derít. De pont így szeretem. Mocskos humora minden alkalommal fellélegzés a rossz időszakokban. 


3. Luke Skywalker - Az utolsó remény a jedi rend visszaállítására
Nevezz meg egy feltörekvő, vagy neked új szerzőt, akit szeretsz!


Ilyet nem igazán tudnék most mondani. Akikkel ebben az évben találkoztam, azokkal már előzőleg is volt dolgom. Nem is igazán volt túl sok jó kötet a kezemben. Mondanám ide Jane Austen-t, akit ugyan névről és műveinek adaptációiról már ismertem, de először olvastam tőle két könyvet is, így még a nekem új kategóriába tartozik. Csak az a bajom vele, ha már olvastam a Büszkeség és balítéletet, akkor már olvastam az Értelem és érzelmet is. Ezért nem is mondanám azt, hogy fenntartások nélkül oda vagyok az írásaiért. Lehet még kellene tőle valami, ami elfeledteti a rossz szájízt, amit az Értelem és érzelem kiváltott belőlem, és akkor pont ebbe a kérdésbe esne bele.



4. Chewbacca - Hűséges barát, aki mindig vigyáz rád
Nevezd meg a kedvenc fikcionális barátodat!


Egyértelműen Sasha a Sherrilyn Kenyon által írt Ördögi tánc című könyvből. Az ember azt hinné, hogy csak érdekből vigyáz a főhősnőre, aztán kiderül, hogy nem. Igazi barát, aki mindig ott van, amikor kell egy kis segítség, nem mellesleg, ha fázol, akkor állat formájában hozzá is lehet bújni melegedni ;) De ezek mellett remek a humorérzéke és nem kicsit paraszt is. Már csak azért, mert ő is ilyen szép naturális módon szokta magát kifejezni, mit sem foglalkozva azzal, éppen kibe köthet így bele.



5. Leia Organa - Egy lány és egy fura szerelmi szituáció
Nevezd meg a legkevésbé tetsző szerelmi háromszögek közül a legjobban tetszőt!


Alapvetően nem szeretem a szerelmi háromszögeket, csak valamiért mindig kell egy ilyen a történetekbe és nem értem miért. Így jobban elkél a könyv, vagy valamely hibáját próbálják vele palástolni? Mindegy is, a lényeg, hogy Richelle Mead A szukkubusz dala című kötetében volt talán a legkevésbé zavaró a Georgina-Seth-Roman trió. Nem tudnám megmondani miért, de ővelük egészen jól elvoltam, hiszen Seth a könyv közepéig nem volt más, csak egy búval bélelt alak, aki még csak beszélni sem mer álmai nőjével, míg Roman legalább tett valamit azért, hogy magába bolondítsa a hölgyet. Aztán persze minden felborul, de no spoiler!


6. Darth Vader - Ahogy megtudtuk, hogyan vált ilyen emberré, csak jobban szerettük
Nevezd meg kedvenc gonoszodat!

Ez nem kérdés, hogy Aaron Warner Anderson lesz, szigorúan az első Ne érints könyvből. Egy csöppet megszállott, szokatlan udvarlási formákat használ, nem kevés vér tapad a kezéhez, nem rest a saját embereit se kímélni, mégis úgy érzi az ember, hogy sokkal inkább ő, mint az a másik hímnemű egyes a sorozatból. 


7. Obi-Wan Kenobi - Habár mérhetetlenül szabálykövető, mégis olyan erőt képvisel, hogy számolni kell vele
Nevezz meg egy könyvet, ami felülmúlt várakozásaidat! 


Még év elején bukkantam rá az Ahol a szivárvány véget ér című remekre. Alapjaiba tőlem nagyon messze áll a levélregény fogalma is, úgyhogy teljesen meglepődtem, hogy ez mennyire jó és élvezhető tud lenni. Tartalmas, szórakoztató és elgondolkodtató. Nem ezt vártam, sőt, ennél sokkal rosszabbra számítottam, és mégis bekerült a kedvenceim közé.


8. Yoda - Egy lény, mely hatalmas bölcsességet birtokol
Nevezz meg egy könyvet, ami tanított valamit!


Sok ilyen könyv van, de a legutóbbi nagy hatást gyakorló William Golding A legyek ura című könyve megtanított arra, hogy a legvégsőkig meg kell tartanod a hidegvéredet, mert sok minden múlhat rajta. Jelen könyvben speciel az életed. 


9. Emperor Palpatine - Egy jól felépített karakter egy hatalmas univerzumban
Nevezz meg egy könyvet jól felépített világgal!


Csak egyet? Ez nem ér :'( Sherrilyn Kenyon - Acheron. Mindig példálózok ezzel a könyvvel, így most sincs másként. Már bele se kezdek, miért is erre esett választásom. Mindenki járjon utána.


10. C-3PO - Egyszerűsége ellenére mindig bajba kerül
Nevezz meg egy karaktert, akit mindig meg kell menteni!


Kelsey Hayes...az új Bella Swan. Te jó ég, az a képződmény. Minden áron azt akarja csinálni, amit nem kéne, aztán sír a szája, hogy megint őt kell megvédeni, meg persze miatta sérülnek meg a pasi(ai). Alig van olyan fejezet, amikor ne kerülne valamilyen bajba. Idegtépő!


Ennyi lett volna ez a Book Tag. Most nem hívok ki konkrétan senkit...csak bárkit, aki affinitást érez a kitöltésére. Ezt megtehetitek akár itt, akár saját blogotokon vagy a moly.hu erre vonatkozó csoportjában. Legközelebb pedig 24.-én érkezek a Zsivány Egyessel.

2016. december 20., kedd

A 12 napos blogger kihívás - 1., 2., 3., 4., 5. nap

Sziasztok!


A Moly-on találtam egy igazán érdekesnek tűnő kihívást, ami kifejezetten egy blogger 12 napjába kerül. Mivel sajnos eddig nem volt igazán rá időm, most pedig újabb betegeskedésemnek hála, már van, ezért úgy döntöttem, bepótolom lemaradásom.

***

1. nap (december 15, csütörtök)

Miért írsz blogot? + 5 tény rólad 

Hogy miért is írok blogot? Jöhetnék azzal a már sablonossá vált megjegyzéssel, hogy szeretek írni, de nem ezért. Én szórakoztatni akarom magam és az olvasóimat. Úgy érzetem, hogy ezt egy bloggal lehet igazán megoldani, hiszen itt lehet írni bármiről bárkinek. Igaz, hogy időközben eltértem a lényegtől, azaz a könyvektől a filmek javára, de nem is kifejezetten csak azok érdekelnek ,ezért is tágítottam ki a blog horizontját. Nincs túl sok időm a blog vezetésére, de azt megpróbálom minél tartalmasabban tenni. Ezért is írok litániákat. Ha már egyszer belekezdtem, akkor kivesézem rendesen. 

Tények? Huhh...Oké.
1. tény: Nagyon rossz alvó vagyok.
2. tény: Nem szeretem a romkom filmeket, de olyan szinten, ha megy egy a tv-ben, akkor az átkapcsolásra kerül. Viszont az olyan filmet már megnézem, amiben van romantika, de nem kifejezetten arról szól csak.
3. tény: Sokkal jobb tanuló vagyok az egyetemen, mint előtanulmányaim során bármikor.
4. tény: 21 éve tanulok angolul...de a mai napig nem tudok rendesen, döcögések nélkül megszólalni XD
5. tény: Egyáltalán nem vagyok érdekes.


2. nap (december 16, péntek)

Top 3 legvicessebb/legcikibb sztorid  

1.: Éppen hazafelé tartottam egy esős napon, az úton magasan állt a víz, mert a csatorna eldugult. Egy vicces kedvű sofőr pedig úgy gondolta, ő belemegy az összes pocsolyába, ami csak a járda közelében van. Márpedig ebből akad szép számmal. A piszkos vizet egészen a házak faláig felhordta, olyan svunggal ment végig az utcán. De a legnagyobb az előttem haladó mami volt. A csöpp öregasszony ugyanis heves anyázások közepette rázta az öklét és mutatta a középső ujját. 
2.: Jöttem haza kórházból és előttem bicegett egy ötvenes éveiben leledző hölgyemény. Nem vitt rá a lélek, hogy mondjam neki, eresszen már arrébb, mert eleget voltam már a kórházban, úgyhogy mennék végre haza. Megcsörren a mobilja, elgyötört hangon válaszolgat. Egyszer csak felsikkant boldogan: "Úristen, tényleg? Máris ott vagyok!" A hangja hirtelen határozott lett és úgy szedte a virgácsait, hogy nem is láttam már, miután befordult a sarkon. Ilyen lehet egy csoda?
3.: Az első egyetemi szakomon délután volt egy lyukas órám. Barátnőmmel éppen ebből az alkalomból csak üldögéltünk a termek előtt. Bekapcsolta az akkori nagy kedvencet, a Gangnam Style-t és táncolni kezdett rá. Amikor a lovacskázónál tartott én elővettem a teám inni. Nagyban ment a lovacskája, amikor felbukkant egyik kedvenc tanárunk. Azt az arcot látni kellett volna. Odaköszönt furcsa hangon neki, én pedig elkezdtem kacagva fulladozni, aminek eredményeként a számban levő összes teát ráköptem szerencsétlen barátnőmre. 


3. nap (december 17, szombat)

3 olyan étel vagy ital receptje, amit jelenleg imádsz

Pizza:
  • 250 ml víz
  • 3 evőkanálolaj
  • 500 g liszt
  • fél kocka élesztő
  • 1 teáskanál cukor
  • 1,5 teáskanál só
Először mindig az élesztőt kezdem el főzni egy kis tejbe. Belemorzsolom, majd hagyom, hogy rendesen átforrósodjon. Keverőtálba rakom apránként a fél kiló lisztet, amit a vízzel kezdek egybe gyúrni, közben adagolom a sót és a cukrot. Ha már összeállt, akkor nyakon öntöm az élesztővel és még egyszer átdolgozom. Amennyiben nagyon nyúlékony a tészta, úgy még rakok hozzá elegendő lisztet. Hagyom megkelni meleg helyen a tésztát, majd kinyújtom a produktumot. 
Szósznak általában paradicsompürét, hagymát szoktam használni egy kis fűszerezéssel, de ez attól függ, hogy mi és mennyi van itthon.
Ha ráraktam a kinyújtott tésztára a szószt, akkor mehet a sütőbe. 

Tiramiszu:
  • 25 dkg natúr vajkrém
  • 3 dl kávé (és néhány csipetnyi őrölt kávé a tetejére)
  • 3 tojás
  • 3 evőkanál cukor
  • 2 csomag babapiskóta
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • kakaópor
A tojásokat szét választom, majd a sárgáját a vaníliás cukorral elkeverem simára. Ha ez megvan, akkor hozzá öntöm a tejszínt (mascarpone-t azért nem használok, mert drága), és habverővel összedolgozom. A tojásfehérjét felverem és a masszába öntöm. A babapiskótát kicsit megforgatom a kávéba, hogy megszívhassa magát, de nem szabad eláztatni!!! Ezeket a rudakat rárakom egymásra és utána mehet egy réteg az elkészített krémből, arra rá szórom a kakaóport. Rétegzem, amíg van piskóta valamint krém. Az utolsó réteg tetejére szoktam a kakaó helyett a kávét tenni, amivel még ízletesebbé lehet tenni az elkészült finomságot. Ezután már csak annyi dolgom van, hogy lefedjem és berakjam a hűtőbe. Nekem az egy napos pihentetés szokott beválni.

Gyümölcstorta:
  • 3 tojás
  • 3 evőkanál cukor
  • 3 evőkanál liszt
  • egy csipet só
  • 1 csomag sütőpor
  • 2 evőkanál víz
A tojássárgáját a cukorral elkavarom, míg ki nem fakul a színe teljesen, majd a vizet is hozzáadom. A lisztet és a sütőport beleadagolom a masszába, majd csomómentesre keverem. A tojásfehérjét habbá verem, majd óvatosan, össze nem törve, a masszával elkeverem. Ezt követően jöhet a sütés. 
A felvágott piskóta tészta közé én pudingot, főként vanilliásat szoktam rakni egy-két szem gyümölccsel megfűszerezve. A torta tetejére kerül az utolsó adag vanillia amiben elhelyezem a gyümölcsszeleteket, majd jöhet rá a zselatin. A hűtőbe (én általában 2 órát szoktam pihentetni) teszem alkotásom, majd miután kivettem, a megdermedt zselatinra akár tejszínhabot is tehetek.


4. nap (december 18, szombat)

Ossz meg 4 random képet a napodról!

Ez a vasárnap nagyon eseménydús volt, mivel most volt barátnőmmel megtartva az elő-karácsonyunk.

Rögtön első körben tartottunk egy röpke ajándékozást melynek keretében az alábbi csodás dolgokat kaptam *-* Mondanom sem kell, mennyire örültem neki. Az Acheron-t már nagyon régóta meg akartam szerezni, mert egyik kedvenc Sherrilyn Kenyon könyvem, az Éjsötét szenvedély meg pont a főszereplők miatt érdekelt annyira. A "Nutella" telitalálat volt. Olyan az íze, mint az olvasztott Milka-csokinak. Isteni és nem lehet abbahagyni, pedig spórolnom kell vele, mert a szülinapom azért arrébb van. A jegyeket is le akartuk fényképezni, csak sajnos nem lett jó, ezért nem is látszik itt. Nálunk bevált szokás, hogy mozival ünneplünk vagy itthon vagy a vidéki IMAX-ban XD

És még egy saját Yurim valamint Vic-chanom is lett. Ezt már nem is mertem gondolni. Hát nem ügyes? (from the Yuri!!! on Ice) Annyira megtetszett ez a rajzocska a könyvem elejében. Azt tudni kell, hogy mindig rajzolunk egymásnak és írunk is az ajándékkönyveinkben, így biztos, hogy örök ajándék is marad. Tudjátok, az óvatosság. A pláne pedig az, hogy én is egy Yuri!!! on Ice-os képet csináltam, ami Ayasha egyik nagy kedvence. Tehát az örömteli hangulatot megalapozva felkerekedhettünk, hogy megtekintsük a Zsivány Egyest. 
Rengetegen voltak a Zsivány Egyes című remeken, amiről hamarosan érkezni is fog a poszt. Amikor ott voltunk a mozi előtt, megláttuk, hogy külön Star Wars menü is van. Azonnal kellett is egy ilyen, hiszen egyszer van karácsony. Nem is sejtettem akkor még, mennyire jól kiválasztottam az én kis K-2SO-m.
Ayasha pedig a főhősnő, Jyn Erso-t választotta. Az volt a baj, hogy a többi figura nem is volt igazán jól kivitelezve, de ezek igen. A popcornos zacskó pedig nagyon jól sikerült a fő gonosszal a borítóján. 

Ezek után még kimentünk a karácsonyi vásárba. Nem voltak sokan, de így is elég szűkös volt a helye. Nem mellesleg valamiféle koncert is volt. Gyorsan végignéztük az összes bódét, majd amire már nagyon vártunk, a minifánkos standhoz is eljutottunk. Olyan finom volt, csak nagyon kevés. Persze sokáig sem akartunk fagyoskodni, mert másnap mind a kettőnknek még dolga volt és beteg is voltam, így hazamentünk megnézni a beígért Galaxis őrzőit és az Ébredő erő-t. Ha már Star Wars est volt, akkor tegyük teljessé. 


5. nap (december 19, hétfő)

Kedvenceid az elmúlt egy hónapban (pl. kedvenc filmed, kedvenc kajád, kedvenc könyved, kedvenc dalod, stb) 

Egyértelműen az egyik nagy favoritom a Zsivány Egyes lett, de majd meg is írom, hogy miért. Könyvek közül pedig Jane Austen Büszkeség és balítélete. Rég el akartam már olvasni és most végre alkalmam volt rá. 


Novella - 1. fejezet: Közel

Sziasztok!

Elindítok egy rendkívüli rovatot. Egyik kedves barátnőm megkért arra, hogy novelláját tegyem közkinccsé, mert kíváncsi arra, hogyan tetszik másoknak. Ezért kérek mindenkit arra, aki olvassa, az legyen szíves itt írja meg meglátásait és jelölje a skálán, milyennek tartotta. Ez azért fontos, mert így láthatja ő is 😉😄

***
Péntek, hajnali három


Near halálszagú leheletével a tarkómon ébredek. A bűztől kiül testemre a hideg verejték, mielőtt még felfognám, hogy csöndes kicsi kollégiumi szobámban vagyok, teljesen egyedül. Illetve dehogy egyedül, hiszen kettesben Ővele.

Elfordítom a fejem és egyenest a szemébe nézek, amely olyan hideg kék, hogy rögtön a csontjaimig fagyok tőle. A szobában koromsötét van, mégis látom, hogy ajka gonosz vigyorra húzódik. Az arca egyszerre gyönyörű és nagyon torz. Akár azt is mondhatnám rá, hogy rendkívül vonzó férfi váll alatt érő fekete hajával, halványbarna bőrével, finom metszésű ajkaival, lehetetlenül kék szemével, tökéletes izomzatával és olyan arccal amely arra teremtetett, hogy bűnre csábítson, ha éppen nem kerítené az embert hatalmába a közelében a rettegés, az iszonyat és az undor. És persze ha nem lengené körül rothadó hús, halál, szenvedés és gonoszság átható bűze.

Nearről annyit kell tudni, hogy ő a legrémisztőbb lény, akit valaha is el tudtam képzelni. Ő a sötétben rejtőző árnyalak, a sötét utcán megrezzenő neszek forrása, a félelmek legnagyobb félelme, a gyermekszobák szekrényeiben, ruhás halmaiban, sötét sarkaiban bujkáló mumusok rettegése. Szóval képzeletem legsötétebb alakjának nézek a szemébe néhány centiméterről és érzem ahogy erős, hideg ujjai a vállamra siklanak, mégis nagyot sóhajtok a megkönnyebbüléstől.

Sejthettem volna, hogy a közelemben van, hiszen még mindig ott csengenek az elmémben álmom érthetetlen ónémet mondatainak elhaló visszhangjai. Egyetlen napot sem öregedett gyermekkorom óta, így az alak amiben látom, már csak néhány évvel látszik nálam idősebbnek. Körülbelül húszas évei első harmadánál járhat, bár azt állítja létezésének utolsó hatszáz évére tud visszaemlékezni, tehát vagy ekkor keletkezett, vagy az ettől korábban történteket már elfelejtette.

Már néhány héttel azután feltettem neki a korára vonatkozó kérdést, hogy először fedeztem fel ágyam mellett gubbasztó sötét alakját. Ekkor úgy hat éves lehettem. Gyermekkoromban azt mondta sose féljek a sötétben, mert amíg ártatlan vagyok éjszakánként ő vigyáz rám. Ma már a legtöbb értelembe véve korántsem vagyok ártatlan, mégis itt van mellettem.

-Megijesztettelek .- súgja sötét parázsként duruzsoló mély hangján.

Válasz helyett megfogom vállamon levő hideg kezét, arcomat inas karjához dörzsölöm és mélyen belélegzem az így felszabaduló halál szagát. Közelebb hajol és lágy csókot lehel a homlokomra, közben kócos haja megcirógatja az arcomat.
Felemelkedik eddig guggoló helyzetéből és sötét alakja elindul az erkély felé.

-Várj, maradj még!- suttogom álmosan.

Megtorpan, visszapillant rám a sötétítőfüggöny árnyékából. Halvány elmerengő mosoly, amely zsivány vigyorrá húzódik szét az arcán. Újabb gyermekkori emlék tör rám visszatérő rémálmaim időszakából. Könyörögtem neki, hogy ne hagyjon egyedül, és ő hűséges sátáni kutyaként őrizte álmomat egészen napkeltéig.

Lomhán visszalép mellém ezért arrébb húzódok, hogy az ágyamra ülhessen, de ő az ágy mellé a köre telepszik törökülésben. Egyik kardforgatástól kérges , hideg kezét két tenyerem közé fogom és közel húzom az arcomhoz. Még mindig komiszul vigyorog. Most, hogy belegondolok ez a jellegzetes komisz, gonosz vigyor az utóbbi években egyre gyakoribb.

-Mostanában úgy látom jó kedved van – jegyzem is meg.

-Mostanában…mostanában végtelenül bánatos vagyok. – suttogja a fülembe alig hallhatóan.

A hangja tétovázó és kissé melankolikus.

-Mi baj, bánt valami? – el se tudom képzelni mi problémája lehet ennek a büszke, mitikus lénynek. Ráadásul nehéz komolyan venni ha közben végig vigyorog. Talán csak viccel. Nem, ő sosem viccel.

-Elszomorít, hogy nemsokára itt az idő.

-Az idő? Minek az ideje?

-Nemsokára eljön az idő, hogy elveszítsd az ártatlanságod, ha pedig ez megtörténik többé nem találkozunk.

-Lassan betöltöm a huszonegyet, ezért remélem nem gondolod, hogy szűz vagyok – bár egy több száz éves hidegvérű gyilkos dögevő szerint nem vagyok benne biztos, hogy az ártatlanság a testiségre utal.

 -A kapcsolatod felém még gyermeteg és ártatlan.

Rövid szünetet tart, a gonosz vigyor halvány mosolyra szelídül, miközben beszél.

-Csodálkoztam is, hogy mikor kamaszodtál nem ébredt benned vágy.

-Beképzelt! – bököm oldalba félig viccelődve.

-Sajnos ez mindig miattam van és nem tudok ellene tenni. – újabb csók a homlokomon.

Ez már a negyedik egy hónapon belül. Szemei földöntúli kékségében szomorúság csillan. Kicsit szorosabban fogom kezeim közt az övét.

-Te félsz, de mégis mitől?

Felkacag, mélyről jövő hangos nevetés, kicsit gúnyos, és talán egy kicsit idegen is. Mintha nem volna önmaga.

-Én nem ismerem a félelmet. – ezt már egészen halkan mondja, majdnem suttogva.

-Engem viszont megijesztesz. Megváltoztál.

-Épp erről beszélek, nem én változom. – elhúzza a kezét és beletúr kócos hajába. Megnyalja a szája szélét mielőtt folytatná. –Úgy döntöttem többé nem jövök humán alakban.

Bólintok. Sötét csend telepszik ránk Csaknem olyan sötét és nyomasztó mint Near maga. Az arcán egész halvány a mosoly, de szemében megcsillan egy könnycsepp. Ujjbegyei végigsimítják az arcomat, majd állcsúcsomnál a párnára hullanak.

-Viszlát – suttogja alig hallhatóan

-Ne menj, maradj még! – átölelem a nyakát, beszívom keserédes halálszagát és arcomat a hajába temetem. Úgy bújok hozzá, mint gyermekkoromban, ha megijedtem valamitől a sötétben, vagy rossz álomból ébredtem. Nekem Near édesen oszló illata a biztonságot jelenti. Átjár a nyugalom, ahogy lágyan ringat erős karjai között.

-Akkor aludj – mondja valószínűleg olyan lágyan, ahogy csak tudja, a hangja mégis reszelős.

Visszafektet a párnára, közben még mindig ölel. A szempillám elnehezül és az érzékeim kikapcsolnak. Csak félig leszakadt ruházatának durva anyagát érzem az ujjaim alatt. Aztán már azt sem. Egy pillanatra kinyitom a szemem. Érzem, hogy Near teste fekete köddé válik a kezeim közt. Az ablakon átdereng a hajnali szürkeség. Még két órát alhatok.