Az MCU immáron bejáratottá vált tini szuperhőse idén megkapta második különálló történetét. Az Hazatéréssel kapcsolatban sok dolog hagyott keserű szájízt maga után és őszintén megmondva, pontosan ezért nem akartam megnézni először ezt a filmet sem. Ezt a véleményemet a Bosszúállók: Végjáték, elsőre lezárásnak beharangozott három órája módosította, amikor is pontosan azt a tényezőt vették ki az elkövetkező cselekményekből, ami miatt már kezdett teli lenni a hócipőm: Vasembert. Kövezzetek meg, de nagyon nem bírtam elviselni, hogy folyamatosan a csapból is Tony Stark folyt. Ugyan itt is megvan a maga jelenléte, de azért korántsem úgy, ahogyan az előző résznél, de ne menjünk ennyire előre.
Szóval alapjaiba véve tetszett a film, habár most is voltak érdekes dolgok, amik hol kicsit, hol nagyon zavaróak voltak. Az, hogy meg fogom nézni a következő részt (amennyiben elkészül az egy milliárdos korlát miatt), most már garantált, ami nem éppen Peter Parker karakterének köszönhető.
Vigyázat! Spoileres tartalom következik! Csak saját felelősségre! Én szóltam 😉😉
