2017. február 25., szombat

Moziban jártam 5. Valentine special - A sötét ötven árnyalata

Sziasztok!


Mostanra egyik barátnőmmel már szokássá vált, hogy ha Valentin-nap, akkor mozi. Két éve kezdődött ez a kis hagyomány, amikor először vetíteni kezdték a "vidéki ájmekszben" a Szürke ötven árnyalatát. Emlékszem, teljesen teli volt premierhéten az egész terem. A film borzalmas volt, viszont a mozis hangulat fenomenális és emlékezetes. Nem is volt kérdés, mit nézzünk ebben az évben. A jó szórakozás reményében (és annak hitében, hogy valamit fejlődött a film elődjéhez képest) ültünk be ismét a moziba. 
Valóban fergetegeset mulattunk ismét. Csak sajnos továbbra sem a filmen. A férfiak és a szexjelenetek, illetve az ominózus gésa-golyós jelenet együtt még viccesebb volt, mintha egyedül, mi lányok láttuk volna. Olyan kurjongatások voltak a pasik részéről, hogy egyszerűen nem tudtunk koncentrálni erre a kínos pontra. De a mellettünk ülő hölgykülönítmény is megérdemelne egy misét, főleg a megjegyzéseikkel. Szóval moziélménynek változatlanul jó, de filmnek még mindig csapnivaló. (Érzem zsigereimben, hogy nem fogok nagy népszerűségnek örvendeni 😆)

A sztori ott folytatódik, ahol az előző rész befejeződött. Vagyis Ana még mindig sebeit nyalogatja, amit saját magának köszönhet, miközben végre elér Christian tudatáig, hogy nem volt éppen tapintatos akkor élvezkedni, amikor a kiszemeltjét keményen elfenekeli. Hibáinak orvoslásaként el megy Ana barátjának kiállításra, ahol kinek másnak állították volna ki fotóit, mint szíve szottyának (meg is vásárolja a képeket magának, nehogy más nézegethesse az ő drágaságát). Nem is kell sokat várni arra, hogy "véletlenül" ismét egymásba botoljanak. Természetesen jön a bocsánatkérés és a megbocsátás. Mindeközben Ana-t figyeli Christian egyik roggyant elméjű alávetette és persze ott van a lány főnöke, aki aktívan csapja neki a szelet. Röviden megfogalmazva, Christiant kísérti múltja, ami Ana életére is kihatással lesz. Főleg, miután felbukkan Elena, a férfi egykori szeretője, a felavatója, aki továbbra is magának akarja.

A 3 arckifejezés egyike
Ana, hogy is mondjam, még mindig Ana. Bort iszik miközben vizet prédikál. Játssza a nagylányt, akit nem lehet befolyásolni és azt tesz, amit csak akar. Mindaddig, amíg nem kap néhány kedves szót és egy kocsit a feneke alá, a sok-sok luxusholmit nem említve. A film legelején, amikor látszik, hogy éppen a kuka felé viszi a rózsákat, amit Gray-től kap, akkor még bennem volt a remény, annak ellenére, hogy olvastam a könyvet és tudtam, bizony szent lesz a béke. Természetesen a remény gyorsan kimúlt. Nem tudom eldönteni az se, mazochista vagy inkább csak ostoba. Adott egy férfi, aki folyamatosan, egészen nyíltan próbálja manipulálni (sok sikerrel), bevallja, hogy mentálhigiénés problémái vannak, ezért bántania kell a nőket, ez a csaj meg azt hiszi, hogy a szerelemmel majd megmenti és egy két becéző, kedves szó után már el is van mindez felejtve. Na persze. Felvásárolja csak azért a lány munkahelyét, hogy kontroll alatt tartja, az meg elintézi az egészet egy ejnye-bejnével. Nem említettem még az őrült exeket sem. Egy valamit magára adó nő, azért ezeket már nem nézné el, akármennyire legyen gazdag és jóképű a kiszemelt férfiú. Jajj, szegény fejem. Egyébként a színésznő, Dakota Johnson sem törte össze magát a szerepben. Ha jól számoltam, összesen három féle mimikát használt: a "nézek, mint Rozi a moziban", a "vigyorexest", meg a "próbáljunk meg szomorúak lenni" félét.

Férfi főszereplőnk, Christian, mint azt fentebb is említettem, súlyos problémákkal küzd. És ezt végre nyíltan be is vallja. Lehetett volna jó pont emiatt a szál miatt az egész történet, de persze nekünk Ana siralmát kell szenvedni. Mindenesetre a férfiről kiderül, mi indította el a lejtőn az életét. És azt is, hogy ki volt az, aki rátett egy lapáttal. Ez a könyvben egészen jól meg lett csinálva, na de a filmben.... Annyira lapos lett, mint egy defektes gumi az utolsó pár méterén. Nem mellesleg néhol még szerencsétlennek is hatott. A változás mértékét pedig továbbra sem győzöm hangsúlyozni. Ilyen nincs! Ez nem egyik napról a másikra megy, csak mert szerelmes, vagy legalábbis megpróbálja azt elhitetni a másikkal, hogy vele maradjon, mert megtalálta a nyugalmi pontját. Manipulatív fickó, jó adag irányítási kényszerrel és birtoklási vágyakkal. Nem szerelmes ő valójában, csak a tulajdonát félti. Ami Jamie Dornan-t illeti, ő is hagy kivetnivalót maga után. Látszik rajta, hogy legszívesebben menekülne a film készítése elől. Rendszeresen túljátszik, folyamatosan pózol. Teljesen meg tudom érteni, miért nem akarta vállalni a folytatást.

A mellékszereplők annyira mellékpályára lettek helyezve, hogy a három zavaró tényezőt leszámítva, nem is tudnék kit megemlítve. Ana főnöke már az első megjelenéssel meggyőzött róla, valami nem stimmel a fejében. Azok a fejek, amiket vág. Most még nem derült ki ugyan, miért utálja ennyire Chris-t, de a felhozott indok is olyan lesz. Leila sem lett jól összehozva a mozi során. Igazán még csak fenyegetésnek sem lehet venni a karakterét. Egyszerűen semmilyen lett, pedig a könyvben egy csipetnyi személyisége volt a rövid megjelenése ellenére. Valóban lehetett érezni, hogy ellenfél lehet Ana számára (aki olvasta és látta a filmet, az tudja mire gondolok), de itt egyszerűen nem működik. Elena még elviselhetetlenebb, mint valaha. Ahogyan próbálja lebeszélni Ana-t Christian-ről, az nem hogy meggyőző, de még csak figyelemfelkeltő sem volt. Az ő karakter az eredetiben viszont erre volt kihegyezve, amellett hogy féltékenykedik. A színészek játéka elképesztően semmilyen volt. Talán még Kim Basinger adott valamit, az egyébként rosszul megírt karakteréhez, de a többi csak volt és lesett ki a fejéből.

Mindjárt sírok XD
Pozitívumként a zenét tudnám felhozni. Az egyetlen fény a sötétségben. Meg azt, hogy Jamie Dornan most sokkal jobban festett, mint az előző részben. Körülbelül ennyiben ki is fulladt a dicshimnuszom, igaz, az operatőri munka sem volt vészes, de az előző részhez képest eltörpült. Fontos megemlítenem, hogy a szexjelenetek száma a játékidő arányában is túl sok volt. Viszont még nagyobb hiba a pocsék levezénylésük. Iszonyat gáz jelenetek ezek, ami betudható javarészt annak, mennyire nincs kémia a két főszereplő között. De a röhejesen eltúlzottan játszott élvezkedések és a frenetikusan vicces "kifeszítő rudas szex" a legalja az egésznek. Olyan jókat lehetett rajta nevetni, mintha egy jó minőségű vígjátékon lennénk. A szerelemről meg ne beszéljünk, mert itt nincs. Még egy hatalmas probléma, hogy kompenzálni próbáltak az alkotók azzal, hogy folyamatosan tolták az arcunkba a félmeztelen Christian-t. Ezzel nem is lett volna gond, ha nem ilyen nyilvánvalóan csinálják.

Szóval a film nem vehető komolyan, és nem is szabad annak venni. Az egész kínos és önkéntelenül vicces jelenetek sorából áll, amit megfűszerez rengeteg rossz karakter, pocsék játékok, egy nem rossz látványvilág és jó zenékkel. Ez a mozicsoda nem romantikus és még csak nem is erotikus, nem tudnám megmondani, mi a műfaji besorolása. Én inkább a könyvet javaslom elolvasni, mint ezt a filmet megnézni, de ha már minden áron Sötét ötven árnyalatának mozgóképes változata, akkor moziban nézzétek meg. Komolyan! Van neki egy feelingje, amiért érdemes kidobni rá a pénzt. Na nem a filmnek, hanem a teremnek. Az biztos, hogy az utolsó részt is megnézzük a "vidéki ájmekszben". Ez a moziban üt igazán. Alig várom a jövő februárt, hiszen jön a Szabadság ötven árnyalata.


10/3


2017. február 16., csütörtök

Az első szerelem...és ami mögötte van - Égig érő szerelem

Sziasztok!

Adrianék a pálmafák előtt 😊

Nem győzőm elégszer megköszönni a Tilos az Á könyvek kiadónak ezt a remek könyvet, amit volt szerencsém megnyerni. Ugyan az első oldalon még elfogott a kétség, hogy fog-e ez nekem tetszeni, de elárulok valamit. Igen, tetszett, nagyon.
Régen rengeteg ifjúsági regényt olvastam, de mióta a Twilightnak köszönhetően a csapból is a csillogó, nyálas vámpírok folytak, azóta megpróbáltam egy kicsit kerülni ezt a fajta olvasmányt. Néhanapján természetesen ki-ki kacsintottam egy-két darabra, viszont késztetésem az olvasásra elég ritkán fordult elő. Aztán megtaláltam az "életszagú" YA könyveket, amik néha ugyan nagyon túlzóak tudtak lenni, ám kellemes színfoltjai voltak a műfajnak. Pontosan ezt a reményemet fűztem az Égig érő szerelem című könyvhöz is, amitől végül jóval többet kaptam.

A történet rém egyszerű. Adott egy növekedési problémákkal küzdő gátlásos tinédzser, aki beleszeret a szomszédlányba, vagyis a régi jó barátjába. Ám egy napon a Három Halott Házába, azaz a szomszéd lakóépületbe új lakók költöznek. Ezen rejtélyes idegenek rögvest felkeltik főhősünk, Adrian és annak kis barátja, Stella érdeklődését, ezért egy nap elhatározzák, hogy meglátogatják az új szomszédokat. Adrian nem is sejti, hogy ez a látogatás mindent meg fog változtatni. Hogy többé már nem a növekedést gátló hormon-injekciók lesznek a legnagyobb problémái. 

Egyértelműen Adrian az egyedüli főszereplője a történetnek. Az ő belső vívódásait élhetjük át. Először a rendellenesen gyors növekedése miatt, majd azért, mert a lány, akit szeret, valaki másba szerelmes. Mindez egyenes út a dühöngéshez és a tinédzserek java részére annyira jellemző, "a világ ellenem van és senki sem szeret" mentalitáshoz, vagyis a depresszióhoz. Nem csoda, hiszen egy igazán kritikus életszakaszba lépett, ahol már tombolnak a hormonok, amiknek ő is "áldozatává" válik. Még a segítő szándékú szülőket, valamint szeretteit sem tudja maga mellett megtűrni, hiszen szíve megszakadt a csalódástól. Hormonterápiáról nem akar még csak hallani se, mivel az csak még jobban tetézné külseje iránt érzett nem túl nagy lelkesedését. 
Mindenki szereti Adriant, és féltik őt, ám egyvalamit nem kap meg egészen a könyv végéig, és az a feltétel nélküli figyelem. Ez a fajta elhanyagolás lehet, hogy a kívülállók számára, sőt, még a szülők számára sem realizált dolog, pedig ténylegesen jelen lehet. Hiszen a gyerek csak arra vár, hogy valaki meghallgassa anélkül, hogy belekérdeznének vagy kritizálnák közben. Azt is olvashatjuk, milyen következményei lehetnek annak, ha valóban nincs, aki meghallgatná vagy a végletekig magába folytja dolgait, lásd hintaágyas jelenet. A szerelem, a vágy megjelenése, valamint az első csalódás pedig csak még inkább tetézi a gondokat, amivel ismét nagyon fontos foglalkozni, mivel a törődés egyes esetekben valóban életeket menthet.

Mellékszereplőkre külön most nem térnék ki, hiszen nem rajtuk volt a hangsúly és túl sokat nem tesznek hozzá a már egyébként is kitűnő és könnyen azonosulható főszereplőhöz és annak történetéhez. Mert igen, könnyen a bőrébe képzelheti magát bárki, mind voltunk/vagyunk tinédzserek, és nagy valószínűséggel ért olyan csalódás, amiből nehezen tudtunk felépülni. Érezhettük magunkat magányosan, vagy dühösek lehettünk a világra. Ellephette szemünket az "allergiás" könny, mert valamit nem kaphattunk meg. Ezek mind jelen vannak a főszereplő életében, még ha nagyon intenzíven is. 

Szóval a történet több, mint "életszagú". Nem jön a végén se helyre minden, csupán normalizálódik, nincs könnyes (vagy inkább nyálas) egymásra találás, viszont egyvalami van: tavasz. Az évszakválasztás nagyon jól szimbolizálja a lelkiállapotot is. Míg a szenvedés a tetőfokára hág, addig a leghidegebb telet éljük át, de amint lecsillapodnak a kedélyek, jöhet a világos és színes tavasz. 
Hogy ne csak méltassam a könyvet, meg kell jegyeznem, hogy az írásmód néhol nagyon gyermeteg, és a gondolatjelek, egy-egy mondatból zavaróan hiányoznak, így nehezebb észrevenni, mikor van újra szóbeli kommunikáció. De ezeket leszámítva nagy kedvenc lett számomra.

Ajánlani mindenkinek tudom, meleg szívvel. Egy igazán érzelmes és könnyen átélhető történet, egy szerethető és megérhető fiúval a főszerepben. Szülők, gyerekek, fiatalok, idősek, fiúk, lányok nyugodtan próbálkozhatnak vele. Kitűnő kikapcsolódás, ami megfelelő módon elgondolkodtató. És nem nyálas.

Ui.: Csak én vagyok meghibbanva, vagy Adriannak tényleg van egy enyhe kéz és lábfétise? Túl sokat emlegeti Stella két eme testrészét ahhoz, hogy szimplán a véletlen műve legyen. Nem mellesleg, nekem is kellene egy olyan hintaágy, ami neki, Misses-nek és Stellának van. 😄


5/5

2017. február 12., vasárnap

The End, avagy nyomokban apokalipszist tartalmazhat 2.

Sziasztok!


Ma a saját írásom folytatásával jöttem. Az előző fejezetet megtaláljátok a The End című fülecskénél vagy kattintsatok ide. Az irományom továbbra is 18 éven felülieknek ajánlott! Természetesen véleményeteket szívesen olvasnám, hiszen így tanul a legtöbbet az ember.

2017. február 7., kedd

Novella - 3. fejezet: 1. rész

Sziasztok!



Barátnőm folytatta novelláját. A novella számára fenntartott külön fülön megtaláljátok az eddigi fejezeteket. Értékeléseket továbbra is a blogon lehet meg tenni, hogy láthassa ő is. 😉😉 (Még a hétre ígérte a fejezet folytatását, ezért nincs még konkrét címe a résznek.)