Moziban jártam 3. - Doctor Strange

Sziasztok!

Tudom, egy kicsit megkésve, de elhoztam legutóbbi mozis élményemet. Baráti társaságunk most a Doctor Strange-t ment megtekinteni, és bizton állíthatom, hogy nem bántuk meg. Alapjaiba véve nem túl nagy elvárásokkal mentem a mozira, sőt, kedvem se volt hozzá igazán. De ha már megbeszéltük és benne van Ben meg Mads, akkor mégis úgy illendő, hogy elmenjek rá. És nem bántam meg. Új kedvencet avattam a doki személyében, aki ezzel leverte a Galaxis Őrzőit...legalábbis jövő májusig 😉😉😉 

Lehet ezért megkövezni, de a Bosszúállókba már enyhén szólva is belefásultam. A csapból is ők folynak. Számomra addig volt jó, amíg csak építgették a világot, azaz a saját filmek mentek, a szereplők még nem voltak annyira ismertek, vagy egyáltalán szóba se jött egyik Avengers tag sem az alappillérek közül. Ideig-óráig vicces, hogy felemlegetik valamelyik tagot, de azért mindennek van egy határa. Márpedig manapság már túlzottan át is lépte a MARVEL azt a határt. Talán ezért is várom annyira a Csodanőt vagy éppen a Logan-t, vagy ez az oka annak, hogy eddig a kedvenc MCU filmem a Galaxis Őrzői voltak (tudom, ők is csatlakozni fognak majd). Viszont a Doctor Strange üdítő színfolt volt a Bosszúállók-dömping után.

A történet szerint a főhősünk, Doctor Strange, egy arrogáns, nagyképű idegsebész, aki önteltségének teljében sérthetetlennek érzi magát. Ám egy nap szembesülnie kell azzal, hogy ez korántsem így van. Egy autóbaleset következtében ugyanis súlyosan összeroncsolódik a keze, ami miatt többé nem foghat szikét. Nem adja fel az álmát, hogy újra praktizálhasson, így körülményes módon, de tudomást szerez egyfajta gyógymódról. De ennek is megvan a maga ára. Ahhoz, hogy visszanyerhesse régi fogását, kénytelen lesz elsajátítani a varázslatok csínját-bínját. Természetesen az egész feladat nem ilyen könnyű. Hiába szerzi meg hatalmát, a gonosz mozgolódik és nem olyan biztos a jó oldal sikere, valamint az sem marad teljesen egyértelmű, hogy kiben bízhat az ember.

Doctor Stephen Strange karakterére első körben nagyon könnyen rá lehetne mondani, hogy az a tipikus tenyérbe mászó alak, aki mindenkinél jobbnak gondolja magát. Még a pácienseit is úgy válogatja, hogy azzal tovább növelhesse hírnevét. Ám amint elveszíti keze épségét látszik meg csak igazán, mennyire is próbált csak a nagyzolós maszk mögött maradni, amivel minden áron ki akart tűnni a tömegből. A lehulló lepel fellebbenti a fátylat karakteréről. Igazából csakis egyvalamihez ért (igaz, abban az egyik legjobb) és számára csakis ez adja a nagy magabiztosságot. Ezért is törik meg egy ponton a film elején, amikor már inkább azt is elküldi, aki próbál segíteni rajta. Az, hogy élete értelme nem igazán az orvoslás volt szépen ki is rajzolódik a film két órája során. Hiszen ugyan úgy profi lesz a mágusok között, sőt, kiemelkedő szerepet kap. Láthatjuk, nem igazán rajong a felelősség szó miatt sem, de mikor a kényszer úgy hozza, már képes felfogni teendőjének súlyát és rá gyakorolt következményét. (kicsi spoiler: ezért is nem kapja vissza keze épségét) Kellett ahhoz egy löket, hogy végre felelősségteljesen viselkedjen és megtanuljon másokat is tisztelni. Ugyan a taplóságát továbbra sem tudja levetkőzni, de nagy utat tesz meg a jellemfejlődésében. Az ő karakterénél fontos megemlíteni, hogy nagyon szűk látókörű, ezért is látszik, mennyire képes volt megváltozni a kétségbeesés (na meg persze az idő közben kialakuló pénzhiány) miatt. Hiszen a teljesen racionalitáson alapuló karakter számára elég nagy lépés elfogadni azt, hogy nem minden úgy van, ahogyan eddig elképzelte. Sőt, az első stáblistás jelenetnél érezhető, milyen mértékben hozzánő ez a különös világ, amibe véletlenül csöppen. A szerepre Benedict Cumberbatch tökéletes választás volt. Nagyon jól hozza a hasonló típusú figurákat, így ennél a karakternél is az volt az érzésem, mintha ráöntötték volna. Azt hiszem, a bádogfigurát lekörözték nálam.

Mivel a doki az abszolút főszereplő szerintem, ezért inkább mellékszereplőkről beszélek a következőekben.

A legfontosabb mellékszereplő egyértelműen az Ősmágus. Már az első felbukkanása is sugározta a később kialakuló összképet. Egyszerre bölcs, ősi, mégis van benne valami modern, ami menővé teszi. Viselkedése ugyan visszafogott és elegáns, de érződik rajta, hogy szívesen cselekedne néha másképpen is. Ennek csak a jövő szab gátat, mint az kiderül. Nem tudtunk meg túl sok mindent róla, viszont az a kevés is elég volt ahhoz, hogy egy kellőképp érdekes karaktert kaphassunk. Tilda Swinton is olyan karakter bőrébe bújhatott, ahol komfortosan érezhette magát. Ezek a misztikus teremtmények mindig jól állnak neki, gondoljunk csak a Constantine-ra. Ott is parádés volt Gabrielként, és itt is remekel a vagány ősmágusként, aki Yoda-üzemmódban osztja a bölcsességeket, de egy bizonyos momentum miatt láthatjuk, a mesterhez hasonlóan, ő sem véletlenül választja életmódját.

Másik fontos szereplőnk az idealista Mordo, aki ennyi év mágiahasználattal a háta mögött is azt hiszi, hogy miden fekete-fehér. Nincs átmenet a számára, ezért is lesz sokkoló egy bizonyos titok. Klasszikus segítőtársként funkcionál (legalábbis egy darabig). Mindig ott van, amikor kell egy kis segítség, a nagy harcot együtt vívja az időközben barátjává avanzsált Doctor Strange-el. Nem mondom, hogy nem ejt ki néhány fontos életigazságot, de a karakter már-már idegesítő módon ragaszkodik a "világ rendjéhez", ahol nem szabad beleavatkozni semmibe, mert az mindent megbolygat. Bezzeg az arcul csapó igazság mire nem készteti majd a későbbiekben. Igazán álszent figura is, amit azért nem egyszer be is bizonyít a film során. Szóval kicsit keszekusza ez a karakter. Akárcsak az őt játszó Chiwetel Ejiofor alakítása. Néha nagyon túljátszotta a szerepet, ami csak még idegesítőbbé tette a karaktert.

Lényeges kiemelnem a fő gonoszt, Kaecilius-t. MARVEL-éknél még mindig gond van a main villain-el. Van neki szomorú háttere, ami azért mutat egy keveset abból, miért lett ő is a színes kompánia tagja, de nem kapunk semmit a Dormammu-hoz fűződő hűségének kialakulásáról. El van intézve azzal, hogy valaha ő is becsvágyó volt, mint a doki, és ezért ált át a sötét dimenzió oldalára. Emellett nem tudom eldönteni, hogy ostoba-e, hiszen egy olyan egyértelműen nagy blőd gondolatban hisz, ami azért mindenki másnak kiszúrja a szemét. Szóval ezért is fájlalom azt, hogy nem tudtunk meg többet az indíttatásáról. Belemagyarázhatnám az elveszített családot abba, hogy az ősi gonoszt szolgálja, de ha jobban belegondolok, akkor miért akarná, úgymond, halhatatlanná tenni az embereket, akik csak ártanak. Neki is voltak ellenben igazságai, ami egy kis előrehaladást mutat a fő gonoszok terén. Nem sokat, de egy halványat már igen. Ezt a nem túl vaskos szerepet az általam imádott Mads Mikkelsen játszotta pazarul. Amennyit lehetett, azt kihozta a karakterből.

A további mellékszereplők már nem ennyire kirívóak. Van benne egy másik mágus, aki mindig a viccek céltáblája, van egy harmatgyenge szerelmiszál, ami teljesen felesleges volt és sok más olyan szereplő,amelyek még csak háttértáncosi pozíciót sem töltenek be. Kérdezhetnétek milyen volt Dormammu, de erre csak annyi válasz jönne tőle, hogy ott volt. Nem igazán volt ő se félelmetes. Inkább szerencsétlennek tűnt. Nem nagyon volt kitartó, amikor direkt cukkolta őt a jó doktor. Pedig ő azért tényleg a gonoszak gonosza lenne elviekben.

Ha van valami, amiben a film kiemelkedő, az a látványvilág. Abszolút megérte a 3D-t. Az elején történő első dimenzióváltás is nagyon látványos volt, de ami utána jött a következőekben...Ezt a filmet kifejezetten erre a technológiára szánták, ami látszik is minden ízében. Van egy zuhanás jelenet, amikor a gyomrom is görcsbe rándult, mivel tériszonyos vagyok. Ilyet pedig eddig egyik 3D-s filmben sem éltem át. A terek hajlítása, színessége pazar. Néhány jelent ugyan emlékeztet az Eredetben  felbukkanó Párizs utcáinak kialakítására, de azt is már jóval túllépi a nagyvárosi hajsza. A varázslatok is gyönyörűen lettek animálva. Ciki, nem ciki, mi barátnőimmel hazafelé menet próbáltunk kaput nyitni a Seychelle-szigetekre, annyira megtetszettek azok a látványos és emlékezetes kézmozdulatok is egy-egy varázslat használatánál. És nem mellesleg, sok apró poén volt benne, ami még inkább tetszetőssé teszi az egész alkotást. Az az önálló életet élő palást XD

Tehát, ez nem egy hibátlan mű. Még mindig ott vannak a tipikusan MARVEL-re jellemző, fő gonosszal kapcsolatos hibák, meg voltak itt még gyenge mellékszereplők is. Viszont, aki szereti a mágiával és enyhe filozófiával átitatott filmeket, annak ez is fog tetszeni. Nem csak MARVEL-fanoknak, de az előbbi kategóriákba tartozóak számára is kihagyhatatlan élmény fantasztikus látványvilággal, némi mondanivalóval, remek fő/főbb szereplőkkel, jó humorral és sok-sok mágiával.


10/9

https://www.youtube.com/watch?v=NjWpuJmXY3U

"Luke! Én vagyok az apád!" - A Birodalom visszavág könyv és film

Sziasztok!

Ugyan úgy volt, hogy a legközelebbi bejegyzésben már a Doctor Strange-ről lesz szó (aminek már körülbelül a felénél tartok), de mivel jövőhéten jön a Zsivány Egyes, ezért inkább elővettem eme remekbe szabott történetet. Természetesen arról is lesz majd élménybeszámoló, ám ne térjünk el a tárgytól.

Amikor a Csillagok háborújáról és Az ébredő erőről írtam kifejtettem, mennyire várom már ezeket az új részeket. A nosztalgia kedvéért pedig elő is vettem a sorozatot. Még az előzményeket is. Majd egyszer csak rábukkantam a bejegyzésben szóban forgó könyvre. Gondoltam olyan lesz majd, mint a Csillagok háborúja, ami a közepéig nem igazán tudta lekötni a figyelmem, de utána már annál inkább. Sajnos itt nem ez volt a helyzet. És Star Wars-fanként ezt nehezemre esik leírni. Pedig mi mindent bele lehetett volna még írni, ami nem jutott eszébe azelőtt a filmeseknek. Kár érte, nagyon nagy kár.

A történetet ismert és adott a film alapján. A Lázadók próbálnak szervezkedni egy elhagyatott jégbolygón, azonban nem kell sok hozzá, hogy lefüleljék őket a Birodalmiak. Ennek következtében hőseink ismét kénytelenek menekülni, ami miatt viszont Luke jócskán leszakad a többiektől és nem is áll szándékába velük tartani a későbbiekben sem. Helyette felkeresi az ősi jedi-tanítómestert, Yodát, hogy megtanulja az erő használatának csínját-bínját. Ezalatt a menekülő Han-t, Chewi-t, Leia-t és C-3PO-t Darth Vader nagy erőkkel üldözi. Úgy gondolják, egy régi barát segíthet nekik, ám nem számítottak arra a meglepetésre, amit az tartogat számukra. Vader nagyúr...bocsánat, itt lovag. Szóval a sötét vödörfej feltett szándéka elkapni Skywalkert, mivel (ugyan ez már évtizedek óta nem spoiler) meglátja fiában a potenciált egy új sith kitanítására. Persze semmi sem úgy sül el, ahogyan azt a szereplők elképzelték.

A véleményem Luke-ról nem sokat változott az előző könyvhöz képest. Még mindig gyerekes, forrófejű és néha idegesítő. Mindent megkérdőjelezik, mindenkit veszélybe sodor és még mindig nem hallgat a szép szóra. De tény, hogy felnőtté sem két nap alatt válik az ember, így az ő karakterének is be kell járni az utat, hogy eljusson az érettség szintjére. A könyv vége felé már mutat is valamicskét abból, milyen is lesz majd, amikor végre nagy és kevésbé idegtépő férfivá válik. Ám az is nagy előnye a karakterének ebben a kötetben, hogy visszavettek a szerepeltetéséből. Személy szerint nekem ezzel semmi bajom, sőt, így jobb is, mert van idő a többiekre is. Egy könyvet már kapott, most jó volt, hogy hagyták a többieket kibontakozni. Nem mellesleg, mivel ez számára a tanulás fázisa, így logikus is, hogy nincs folyamatosan jelen a cselekményben. Sosem volt kedvencem, és ahogy elnézem, nem a könyvek miatt fogom megszeretni a karaktert.

A főszerepet most egyértelműen Han Solo és Leia kapta. Solo még mindig vagány, de ahogyan az előző könyvben, itt is inkább egy érésben levő kiskölyökre hajaz, mint egy sármos rosszfiúra, aki képes levenni a lábáról egy jégszobrot is. Vannak jó beszólásai, amik elég viccesek is, bár nem annyira, mint az előző könyvben és a filmbeli Han-nal sem lehet összetéveszteni. Olyan YA-típusú rosszfiúra kell gondolni, amikor a könyves Han kerül a képbe. Jellemfejlődése...mondanám, hogy volt, de nem számottevően nagy. Annyiban módosult csak viselkedése, hogy most nem a pénzért, hanem a hercegnő miatt próbál szelídebb lenni. Leia hercegnő viszont annál többet változott. Negatív irányba. Ugyan még mindig okos, de már nem játsza meg a megmentésre váró királykisasszonyt, hanem valóban azzá válik. Pedig az előző kötetben pont az volt a karakterében a szórakoztató, hogy mennyire jól tudja elhitetni magáról azt, ami nem is igaz. Laza volt és nagyon szerethető. Az utóbbi most is igaz rá, de lazaságát elveszítette. Ráfoghatjuk ezt arra, hogy próbál felelősségteljes uralkodóvá válni és felnőni feladataihoz, de azért nem kellene ennyire az ellenkezőjére venni a figuráját.  A Hannal való élcelődései is sokkal visszafogottabbak az előzőhöz képest és a kémia sem mindig működik. Én például annál a bizonyos első csóknál például nem éreztem azt, hogy most egy sorsfordító pillanat következett volna be. Ez kicsit ki is ábrándított (meg kell néznem a filmet, hogy újra a jó mederbe tereljem a pár iránt érzett rajongásom). 

A mellékszereplők között talán Vader lovag volt az, aki kiemelkedett. Bár ő mindig mindenhol kiemelkedik. Kicsit jobban benézhettünk a színfalak mögé és még azt is megkaptuk, amit a filmben csak sejteni lehetett: mennyire is fél valójában a Császártól, akiről ugyancsak nem tudunk meg semmit. Vader nem rest bevetni bármilyen eszközt, ha a Lázadók gyomlálásáról van szó és a szava sem ér éppen aranyat, ahogyan azt meg is mutatja. Már nem az a háttérbe húzódó karakter, aki Tarkin idejében volt. A kezébe került annak hatalma és rend szerint él is vele. Meg persze a telekinetikus fojtogatósdival is. Lando sem lenne rossz, csak nagyon kevés szerepet kapott. Egészen jópofának tűnik és legalább akkora szoknyapecérnek, mint Han. Talán a könyvbeli Lando jobban is hasonlít Han filmes alteregójára, mint az a könyves önmagára. De nem kap elég teret a kibontakozásra. Szerencsére levés C-3PO-t kaptunk, aki ugyancsak a számomra nem túl kedves kategóriába esik. Gondolatmenete továbbra sem túl komplex, a saját fémváza pedig mindennél fontosabb számára. R2-D2 sincs sokat jelen, de amikor ott van, legalább tesz is valamit. Néha verekedik Yodával, vagy éppen megmenti a főszereplőket, nem úgy mint társa. Most a különválás miatt nem sokat szerepeltek együtt, így nem is mondható, hogy párosuk vicces volt. Inkább csak voltak. Yoda sem volt igazán átütő, ezzel a beszédstílusával pedig nem nagyon tudtam megbékélni. Itt is elhangoznak a tanítások, de a beszéde miatt nem igazán tudtam arra koncentrálni, csak a fejemet fogni. Pedig ő az egyik legjobb dolog a Star Wars világában.

Nagyon reménykedtem, hogy hasonlítani fog az élmény az előző kötethez, ám nem így történt. Nem voltak olyan kis apróságok, érdekességek, amik a filmből kimaradtak, a karakterek is elég laposra sikeredtek egyet kettőt leszámítva. A mesélés pedig valóban olyan, mintha csak a forgatókönyvet írták volna le a leírórészek kibontásával. Letaglózóan semmilyen volt az egész. Nem is értem, hogy egy ilyen jó filmből, hogy nem lehetett egy épkézláb könyvet összehozni. Nem mondom, hogy reménytelenül rossz lenne, de jó sem, az biztos. Az egyszer olvasós kategóriába befér mindenesetre. Ami pedig a fordítást illeti...még mindig egészen érdekes dolok vannak itt, amiket a negyedik rész fordításánál is elkövettek. Gondolok első sorban a nevekre. Eddig vicces volt, de jelenleg már inkább kínos. Azt említettem, hogy az egész könyv hirtelen és kicsapongó? Ha nem, akkor most pótoltam. Egyszerűen csalódás. Meg ez a szerelmi háromszög téma is. Még mindig ugyan az a probléma, mint ezt megelőzőleg. 

Tehát, ha láttad már a filmet, akkor nem fog semmi újjal szolgálni. Nagyjából lefedi az egészet. A Star Wars-fanok viszont úgyis el fogják olvasni. Akik nem olvasták az előző rész és nem látták a filmeket, azok ne ezzel kezdjenek, mert szükségeltetik az előző rész ismerete. 

5/3

***

A filmről

Ahogyan a Csillagok háborújáról, úgy a Birodalom visszavágról is írtam már a snitt-en egy szösszenetet, de úgy kerek, ha ide is elhozom. Méghozzá a kedvenc részemet az eredeti trilógiából:

Nem vagyok Star Wars fan továbbra sem. Éééén…Biztos neeem…"Luke! Én vagyok az apád!" 

Végre felbukkan a háttérből mindent irányító Sith nagyúr, Darth Sidious, habár itt még csak a felvezetést kapja meg, de érezhetően sötétebbé teszi ezt a gyönyörű mesevilágot. És valóban az is. Másik oldal is képviselteti magát Yoda (ugyan csak nagy kedvencem, de csakis az eredeti szériás) személyében, akiről feltételezni sem akarja az ember, hogy ő az egykori jedirend vezetője és egyben a lovagok kiképzője. Ha Obi-Wan-ból áradt a bölcsesség és az erő, akkor ennek a sokadik hatványa Yoda. Annak ellenére, hogy csak egy bábú, teljesen el lehet hinni, hogy ő a távol-keleti szerzetes, aki lovagi erényekre tanít. Rengeteg tanítást és bölcsességet ad át az új Padawannak.
Igen, megérkezett a mester is és elvállalja nagy nehezen, hogy végre felnőtt embert, valamint igazi jedit farag az ifjú Skywalkerből, akire igazán ráfért már egy alapos fejmosás. Bár a munka gyümölcse még ebben a részben nem érik be, aminek súlyos következménye lesz. 

A történet annyiban módosul, hogy a Lázadók mellett most már Luke is a felkutatandó és elfogandó célpontok közé esik, ami azzal jár, hogy az idő közben jó barátjává avanzsált Han is veszélybe kerül. Arról már nem is beszélve, hogy felbukkan az árulás motívuma is Lando jóvoltából. 

Egész nap el tudnám nézni *-* ❤❤❤

Sajnos Solo kapitány miatt nem tudok objektív lenni, mert továbbra is ő a kedvencem. Még mindig mondja a szövegeit, még mindig próbál a nagymenő magányos harcos lenni, csak most már nem akarja igazán, mert rátalálnak érzelmei, amiket az első részben előszeretettel fojtott el. Amikor pedig végre sikeres lenne az udvarlás, jönnek a birodalmi rohamosztagosok egy kisebb csoportja Darth Vaderrel az élükön. Amit vele tesznek az pedig egyenesen fájt (főleg, amikor még kicsi voltam). És ez is azért, hogy lépre csalják Lukeot, ami sikerül is. 

Nem csak Luke és Han az, akik a változás útjára lépnek, hanem Leia hercegnő is, aki kezdi levedleni tüskéit és kibontakozik a szorgos udvarlás közben. Csak ne csókolta volna meg Luke-ot. Ebben a részben ennek nincs is nagy jelentősége, de a hatodik film tudatában ez egy kicsit…érdekes. És most voltam finom és nőies. A lényeg, hogy: „Szeretlek… Tudom”. Nő lett belőle, aki képes elfogadni, nem mindig ő van a tápláléklánc csúcsán és kell számára egy férfi. Igaz, ehhez sok mindennek kell történnie, de végül csak eljut idáig is. Felnőtt.

A vizuális effektek, a díszletek, a jelmezek és a zene továbbra is kitűnőek. A színészi játék nagyszerű. Van a filmben minden, ami kell. Filozófia, szerelem, árulás, birodalmi lépegetők, nagy csaták, birodalmi lépegetők, lézer show, birodalmi lépegetők, tanulás és még egy kis birodalmi lépegető. Annyira jók azok a birodalmi lépegetők. 

Szóval, ez a rész már jóval sötétebb, mint az első, de itt is felfedezheti mindenki azt, ami miatt tetszeni fog neki. Vagy fordítva, embere válogatja. Aki az előzőt megnézte, az ezt sem hagyhatja ki, aki pedig nem látta, annak pótlás szükségeltetik. Egy igazi klasszikus, amit látni kell.


10/10

https://www.youtube.com/watch?v=ZXVluNsqQQo 

Ez meg mi volt? - Tigris-sorozat

Sziasztok!

Vannak azok a könyvek, amelyek sokadik újraolvasásra is ugyan olyan jók, mint azelőtt. Léteznek olyan könyvek, amiket ha évekkel később újra kézbe veszel, akkor meglátod az értékét és még inkább megszereted. És fellelhetőek azok, amiket nem szabad újra olvasni idősebb fejjel, mert régebben sem tartottad nagy kalandnak, most pedig látod is, hogy miért. Ezek a kínlódós könyvek keserítik meg az olvasás élményét, de néha az ilyen is kell. De nem két részen keresztül! És akkor a harmadikba bele se kezdtél!
Először nem is gondoltam volna, hogy ennyire rossz élmény lesz. Úgy voltam vele, mint pár hónappal ezelőtt az Alkonyattal: lehet majd egy kiadósat nevetni, mennyire nem jó (csak a szép fogalmazás érdekében). Viszont itt nem ez volt a helyzet. Folyamatosan bennem volt az érzés, hogy valaki mentsen meg. Gondolom most azt kérditek magatokban, miért nem hagytam abba, ha ilyen rossz volt. Erre egyszerű a válasz. Ha kapok valakitől egy könyvet, azt elolvasom, akármennyire is pocsék. A kölcsönkérés esete már nem tartozik ide, de jelen esetben ez lényegtelen. Tehát mazochista énem felülkerekedett rajtam és végig olvastam eme két "remeket".

Az alapsztori egyszerű. Volt régen két testvér, akik nem túl szép módon beleestek egy csapdába egy lány miatt, aminek következtében kénytelenek tigrisekként tengetni mindennapjaikat. Sok-sok év elteltével aztán a fehér tigrisre rátalál egy lány egy vándorló társulatnál. Rekord idő alatt megszereti a bestiát, majd pont ilyen gyorsan el is hívja egy indiai úriember, hogy kísérje vissza a hazájába az állatot. Persze a nevelőszülők azon nyomban bele egyeznek és a lány már a repülőn is találja magát, úton egy teljesen idegen ország felé vadidegen emberekkel. Aztán kiderül a tigris titka, ami után a lány beleszeret azon nyomba a gazdag és jóképű hercegébe, akinek felbukkan a testvére is. Csakhamar megtudja, hogy az átkot csupán ő tudja megtörni és ez nem kevés erőfeszítésébe kerül, főleg nem idejébe. A jóslat mellett arra is fény derül, hogy egy gonosz ellenlábasuk meg akarja akadályozni a tigrisek végleges emberré válását és elkezd a lányra vadászni. Lesz egy kis balhé, a csipetcsapat szétszéled, majd újra egyesülésük öröme ismét nem tart sokáig: fehér tigrisünket elrabolták. A lány és a fekete tigris elhatározzák, hogy útra kelnek a herceg megmentésének ürügyén. Tehát mennek mendegélnek, míg szépen lassan meg nem kedvelik egymást és persze a tigrist is megtalálják, bár egy kicsit hiányosan. Körülbelül erről szól ez a két kötet és ennyi összefüggéssel. De sajnos nem ez itt a legnagyobb probléma, hanem a szereplők.

Kelsey... Az első rész kezdetén (nagyon a legelején) egészen talpraesett lánynak tűnt, akinek mindig megvan a saját véleménye és egészen felnőttesen gondolkodik a dolgokról. De minden megváltozik, amikor a cirkuszhoz kerül segítőként. Mondanom sem kell, hogy innentől már csak egy lépés választotta el későbbi jellemábrázolásától, az a bizonyos fehér tigris, azaz Ren felbukkanása. Egészen jó volt még az is, amikor kételkedett abban, hogy el kellene egyáltalán kísérnie az "állatot" a természetes lakóhelyére, de már kevesebb volt hirtelen a kétség, amikor felbukkant a nagycicus helyett a fess úriember, aki nem mellesleg enyhén szólva tehetős. Nem is tudom, hol olvastam hasonlót. A helyzeten tovább ront Ren testvérének, Kishannak a felbukkanása. Onnantól végkép átnyergel az idegesítő, elviselhetetlen főhősnők mezejére. Folyamatosan hisztizik, mindig kínja van, és ami a második rész elején történik körülötte az egyenesen minősíthetetlen. Ha ennyire szereti Ren-t, akkor miért nem tett semmit a kapcsolatukért és inkább tett úgy, ahogy? Meg egyáltalán mit szeret Ren-ben? Mert igazából jó választ erre sem kapunk, mindig csak a jóképű és egyéb külcsín leírására alkalmas jelzőket használja, ami idegesítővé válik. Felfogtuk, hogy szépfiú és gazdag, meg nemes származású, de mik az indítékok? Ott van a másik fiú, aki kezdi már elbűvölni az egyébként "nagyon szerelemes" Kelsey-t és érződik is, hogy lehetne ebből valami, de aztán mindig visszatérünk ebbe a megrögzött Ren-mániájába, aminek se füle se farka. Folyamatosan nyűglődik, nem képes felfogni, hogy mi folyik körülötte, csak saját magával van elfoglalva. És ugyan úgy kellett vele nyűglődni, hogy olvashassam a lapos gondolatiságát.

Azért Ren uraságot sem kell ám félteni. A másik jómadár, akinek nem értem a rajongását. Ő is az első rész közepéig volt még körülbelül oké, de miután felbukkan Kishan és kiderül milyen fontos szerepe van Kelsey-nek az átkuk feloldásában, teljesen elszalad vele a ló. Egyre inkább irritáló, irracionális, féltékenykedő, hisztiző kisfiú, aki azt se tudja mit akar, de mivel a jóslat úgy szólt, ezért úgy is kell cselekedni. Például szerelmesnek kell lennie a megmentőjébe, aki nem mellesleg inkább tűnik akadályozó tényezőnek, mint igazi hősnőnek. Az első kötet végére már inkább hajaz az anyámasszony katonája stílusú szereplőkre, akik elnőiesednek. Második részben furcsa viselkedése még kétesebbé válik. Ilyen azért a valóságban nincs! Ezt jó, ha leszögezzük. Melyik pasi tűrné el nyugodtan, hogy a nője másokkal is randizzon és még vele is? Nekem ez már felfoghatatlan volt. Ilyen nincs! Bármennyire is próbálja ezt a bődületes hülyeséget elhitetni az írónő, ilyen akkor sem lesz. Vagy ha igen, akkor ott bajok vannak a system-ben. Egyetlen épeszű megnyilvánulása akkor van csak Rennek, miután elrabolták és megkínozták. Ez kellett ahhoz, hogy megutálja Kelsey-t, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem sokáig fog tartani ez a zsigeri undor, amiben most leledzik. Pedig annyira üdítő, hogy végre nem ömleng, koslat folyamatosan egy olyan lány után, aki azt se tudja, mit akar.

Talán a három főszereplő közül Kishan volt az, akit a legjobban el tudtam viselni. Neki is voltak érdekes gondolkodásbeli problémái az adott lánykával kapcsolatban, de legalább nem a semmiből jöttek hirtelen. Ők ketten ugyanis fokozatosan kezdenek el vonzódni egymáshoz. Az első részben Kishan inkább csak testvére heccelése miatt próbált meg közeledni a lány felé, ami valóban felhúzta a másikat. Eközben látta meg a lányban először egyfajta barátság lehetőségét, majd később a szerelmet. Nem egy jófiú, de legalább nem is akarja annak feltüntetni magát. Ő igenis az a nőcsábász pasi, aki már csak a simulékony modorával képes elkápráztatni másokat és van hogy ezt ki is használja. Játékosabb, könnyedebb, mint testvére. Viszont eljön a második rész, ami szépen lerombolja az eddig megismert fiút. Örültem neki, hogy Ren végre valahogy kikerült a képből, erre elpuhították Kishan-t. Ennél a pontnál majdnem földhöz vágtam a könyvet, de mivel kölcsönkaptam barátnőmtől, ezért ilyet nem csináltam...csak erélyesebben bezártam, de nem esett bántódása se a könyvnek, se nekem. Most komolyan, miért kellett ezt csinálni vele? Úgy nyáladzott a könyv végére, mint egy kisbaba, akinek éppen most jön a foga. És elkezdte ennek a tetejében bálványozni "főhősnőnket". Nem értem, hogy következett be ez a váltás. Igazából követhetetlen is volt. Így elrontani őt.

Mellékszereplők közül Mr. Kadam vitte a pálmát. Előrehaladott kora ellenére laza, könnyed, határozott úriember, aki próbálja segíteni nevelt fiait és még a saját családját is egyben tartani. Ő valóban önzetlen figura, csak kár, hogy keveset szerepelteti az írónő. Ami a fő gonoszt illeti, Lokesh nem zavart túl sok vizet. Jelen van és gonosz. Ennél a két funkciónál ki is merült szerepe. És még így sem éreztem úgy, hogy nagyon kellene tőle rettegnem, hiába kínozta meg Ren-t is. Egyszerűen súlytalan az egész, egy igazi lényegtelen figura, akinek lényegesnek kellett volna lennie.

Tudjátok, hogy mi a legnagyobb gond még ezeken felül is a sorozattal? Az alapszituáció egészen jó lenne. Sőt, van egy két kreatív gondolat is. Gondolok itt a próbákra és a szent tárgyakra (diszkosz, íj, gyümölcs, a lepel). Egy egészen másik világba is eljutnak, ami ugyancsak érdekes lenne, de már csak az alaphelyszín, India is egzotikus az ilyen könyveknél. Ám nem lett velük szinte semmi kezdve. Elsikkadtak a folyamatos "Ren így, Ren úgy"-ban, meg az "úgy szeretlek, majd megeszlek"-ben. Holott lenne miről szólni, mert vannak itt érdekes történetek és némi szimbolika (ami kicsit erőltetett, de még ezen is lehetett volna kicsit csiszolni és már nem is lett volna annyira feltűnő), viszont fontosabb lett ez a silány szerelmi szál, mint az, hogy szóljon valamiről a könyv igazán.

Most az ajánlást kihagynám, mert nem tudnék elfogultság nélkül. Mindenesetre kap egy csillagot tőlem, mert a Doctor Strange, Wonder Woman és Logan kicsit lehűtött, ami által jobb hangulatomban vagyok, de úgy érzem, elég nagylelkű voltam. A kiakadásért elnézést, csak kaptam egy visszautasítható ajánlatot, amit sajnos nem utasítottam vissza...így nagy a valószínűsége, hogy a harmadik részt is kénytelen leszek elolvasni. De várom már, el se tudom mondani. *sírva fakad* Ennél már csak az lenne meglepőbb, ha tetszene is. Bár szerintem ez a veszély nem áll fenn.


5/1

Sokára a mozikban 1. - Logan & Wonder Woman

Sziasztok!

Terveim szerint lassan végzek Colleen Houck "remekbe szabott" sorozatának (Tigris) második részével is, de mielőtt eme két "kiváló" résszel kapcsolatos meglátásaimat ecsetelném, szerettem volna kicsit lehűteni kedélyemet. A hetekben napvilágra került két nagyon ígéretes előzetes. Az egyik egy eredet sztorit mesél el, míg a másik egy ikonikus képregényhős történetének utolsó fejezetét. Igen, mind a kettő képregény film. És igen, egy DC és egy MARVEL moziról írok.
Nagyon szeretem a szuperhősökről szóló filmeket. Ez a rajongásom egészen gyerekkoromra vezethető vissza, amikor először láttam a Christopher Reeve féle Superman-filmeket. Aztán egy kis kihagyás után elérkezett a nagy fordulópont nálam, az X-men első része. Ezt követően nem volt megállás, amit lehetett és hasonló tematikájú volt, ledaráltam. Valószínűleg ezért is érzem úgy, hogy kellene már valami változatosság. Ezért is lelkesedtem fel annyira, amikor kijött a fentebb említett két előzetes.

A Logan lesz címszereplőnk utolsó megjelenése, de mellette X professzor is elbúcsúzik az X-men világától. Ami kiderül az előzetesből az, hogy valamikor a jövőben lehetünk, amikor már a mutánsok száma a végletekig megcsappant. Ezzel együtt a két régi ismerősünk sincs a helyzet magaslatán. Látszik, hogy Logan kezdi elveszíteni a regenerálódó képességét és Xavier is mentálisan hanyatlik, ami, ha jól vettem észre, kisebb rohamokban meg is mutatkozik nála. Viszont nincs minden veszve, mert felbukkan a színen Laura Kinney, azaz X-23, Logan egyik megmaradt női (vagy itt inkább kislány) klónja, aki becsempészi az izgalmat az öregurak életébe. Az előzetesben láthattunk is tőle egy egészen pofás kis verekedést, ami valóban a nagy Farkas közelharci párbajaira hajaz. (Bár azt elképzelni nem tudom, hogyan tudna elvinni a hátán egy filmet és őszintén szólva nem is bánnám, ha nem látnám azt. Nekem csak egy Farkas van és ő pótolhatatlan.)

Nem mai fiúk már

Minden estere, ez az előzetes nagyon ütős lett. A zene (Johnny Cash - Hurt), a drámai képek, a tény, hogy mennyire megöregedtek és leépültek kedvenceim. Elérte azt, amit egy jó előzetesnek kell: érdekel, hogy miért van ez az apokaliptikus hangulat, hogyan halnak meg a főhősök. Hiszen, ha ez az utolsó filmjük, akkor így illendő. A képregényben Wolverine-nek egy nagyon szép lezárást adtak, bárhonnan is nézzük. Remélem valami hasonlót láthatunk majd ezen verzióban is. De még nagyobb kérdésem az, hogy ki volt az a karmos szereplő az első előzetes végén, akit sikerült Logan-nek kivédenie? Csak nem egy újabb klón, aki életben maradt? Ki tudja mit és hogyan változtattak meg a készítők. Ilyen téren mindig is kreatívak voltak Hollywood-ban, de a legtöbbször nem a szó jó értelmében. Amennyiben a film hangulata valóban olyan jó és megrázó lesz, mint az előzetes sejteti, úgy ez lehet majd a méltó befejezése a két karakternek, akik immáron 16 éve húzónevei a szériának. Viszont ebből a szempontból ez egy érdekes vállalkozás is. Merész! Az biztos, hogy megnézem a filmet a moziban. De várom szeretettel a további előzeteseket is, hátha kiderül még valami érdekesség addig is.

https://www.youtube.com/watch?v=0kXU-ZRE7JI

A Wonder Woman már teljesen más miatt érdekel. Ugyanis az első női szuperhős eredettörténetét fogja feldolgozni a 2017 nyarán megjelenő Csodanő film. Ahogy elnézem, az alapon nem változtattak sokat. 

Egy külvilágtól gondosan elzárt helyen, Themüszkira-szigetén élik a maguk külső hatásoktól elszeparált életüket, míg egy nap minden felborul. A német katonák elől menekülő Steve Trevor ugyanis nem más helyet válasz landolási zónának, mint eme szigetet. Mindennek szemtanúja lesz Diana hercegnő, az amazonok királynőjének lánya, aki szorgalmasan meg is menti a frissen gépével vízbe zuhant pilótát. És természetesen az is megmaradt, hogy végül Diana lesz az, aki visszaviszi a férfiak világába, ahol éppen háború folyik. Méghozzá az Első Világháború.
Nem tudom ki hogy van vele, de én jobban várom még a Logan-nél is (viszont nem jobban azért, mint az új Star Wars filmet). Kíváncsi vagyok, mit tudnak ebből a történetből kihozni, mert eddig nem volt túl biztató a DC felhozatala. Mindig sötét tónusú és fakó színezetű, ami alól csak a Suicide Squad volt a kivétel, de az megint egy más ok miatt nem lett egy nagy kaland (mentek mendegéltek, néha visszaemlékeztek, volt egy két harci jelenet és kész). Remélem itt már változtatnak az eddigi "sötét" koncepción. Az előzetesben láthatóan próbálták színesebbé tenni az egészet, sőt, egyes jeleneteknél, ha nem tudnám, hogy ez egy DC film, akkor azt mondanám, egy MARVEL-t nézek (Themüszkira és az ottani csatajelenet). Ugyan ez igaz a hangulatra is. Kevésbé éreztem depresszívnek, annak ellenére, hogy biztosan kapunk majd nem egy ilyen jelenet, hiszen valamiért Miss Prince mégiscsak úgy döntött, ott hagyja a hős szakmát és más utakon jár. Nagyon kíváncsi vagyok, miért is mondta azt a BvS filmben, amit mondott Bruces-nak a mozi végén.

Visszatérve a trailer egyes pontjaira, gondolom valamiféle Flash-back film lesz, vagy majd csak a film végén ugranak egyet a jelenbe, az első pár képkocka alapján. Bár az előbbit valószínűbbnek tartom, de ki tudja manapság. Foglalkoztat nagyon az a kérdés, hogy miért akarják ennyire holtan látni Steve-t. Ha csak egyszerű katona vagy kém lenne, még akkor sem buzdulna fel egy kisebb hadsereg, hogy elkapják. Szóval valamit nagyon tudhat, persze a gyárrobbantáson túl. Aztán az is érdekes lesz, hogy miként lett Diana hercegnő a kísérője a hazafelé tartó úton. Megtartották a párbajt vagy teljesen új megoldást hoztak be? Kik lehetnek a fő gonoszok? Erről is sok féle pletyka és találgatás terjeng a rajongók körében, de én is az Árész vonalon lennék, hiszen ő volt az első legnagyobb ellensége, akkor miért ne vele kezdődne az első saját  története? A maszkos hölgyeményre még egyelőre nem tudok semmi frappáns indokot, de ha a készítők ügyesek, ők majd fognak tudni. Egy biztos, a harcjelenetek nagyon látványosak ezen pár perc alapján, amit eddig a filmből kiválogattak. Ahogy elnézem, lesznek itt kifejezetten vicces pillanatok is, hogy a romantikáról ne is beszéljünk. Akik valamennyire ismerik a WW világát, azok tudják, hogy Steve Trevor-nak és Diana Prince-nek van közös múltjuk és egyáltalán nem lenne rossz, ha itt is belecsempésznék a történetbe. Bárcsak olyan hangulatú lenne, mint a Csodanő című remek 2008-as animációs film, ami a kedvenc DC történetem lett. Már csak azért is reménykedek, mert vannak bizonyos átfedések egyes jeleneteknél. Persze valószínűleg nem lesz olyan, de a remény hal meg utoljára. Szóval nagyon várom már a filmet, ami csak 2017 júniusában jön a mozikba....Az meg több, mint fél év! 😢

https://www.youtube.com/watch?v=1Q8fG0TtVAY

Most csak ezzel a rövid szösszenettel készültem, de a hétre még két bejegyzést tervezek. Az egyik a Doctor Strange és a mozivászon meghódításáról szól majd, a másik pedig Colleen Houck már említett sorozatának pokla. Addig is, végre valahára ki bírtam kölcsönözni a Büszkeség és balítéletet, hogy meglephessem magamat és titeket is vele (már akit érdekel XD).

Moziban jártam 2. Retro Edition - Star Wars 7: Az ébredő erő

Sziasztok!

Ugyan már írtam hosszabban erről a filmről a snitten, de szeretném itt is megosztani veletek néhány észrevétellel kiegészítve, ami azóta a sokadik ismétlésre már nekem is feltűnt, valamint hallottam róla. Azért is gondoltam elővenni a teljes szériát, mert nem is olyan soká moziba kerül a vadonat új rész is, a Rouge One vagyis a Zsivány Egyes. Érdekes, hogy most nem igazán látni a Star Wars filmeket a tv-ben, holott egy éve ilyenkor már a csapból is az folyt, egész hétvégén adta az AXN és a Viasat3 is. Most viszont semmi. Ez nem éppen a legjobb stratégia a mozijegyek eladását tekintve, de nem is mennék bele részletesebben. Az internetes berkeken belül valamicskét jobb a helyzet, de így is inkább a 8-dik rész forgatására fókuszálnak és az onnan kiszivárgott képekre. Pedig egyáltalán nem néznek ki rosszul az eddig kijött előzetesek. Csupán a folytatás már mindenkit jobban érdekelne, mint egy spin-off epizód. Pedig ha fele annyira lesz komor, mint aminek kinéz, akkor talán még jelentheti azt is, hogy egy igazán jó kis történetet kapunk. Vagy úgy járunk, mint a Vasember 3-nál. A mai napig a kedvenc részem. Mindenesetre, azért "Kylo-nak" vannak jó meglátásai. Bárcsak korábban rábukkantam volna erre a gyöngyszemre XD UPDATE: És megérkezett a következő trailer kritikája is ;)

https://www.youtube.com/watch?v=CehVgQ43pn0

https://www.youtube.com/watch?v=9pEHQhIlyDw

***

A mozizás élménye... mert ez az volt. Pár 20-as évei közepén járó lány beült leghátra a vetítőterembe, ami már szinte teljesen tele volt és teljes erőből sikongattak. Igen, azok a barátnőim és én voltam. Egy kicsit rajongunk a Star Wars univerzumért, van aki mérsékelten, van aki jobban. Minden esetre már a film kezdésénél előadtuk magunkat, azután jöttek a rohamosztagosak, egy kicsit modernebb TIE-vadászok, az "új" R2D2, Kylo első kiborulása, Millenium Falcon, HAN SOLO (ez volt fangirl kirohanásunk csúcspontja), Chewi, Leia és Han, Kylo második kiborulása, az X-szárnyúak, majd jött a NEEEE!!!, végül Luke. Szóval hangulatos két óra volt és a végére be is rekedtünk.  Azt, hogy a többiek mennyire élvezték a jeleneteinket, mutatja a vetítés utáni ránk irányuló mosolyok és az "ez nagyon jó volt"-"vállveregetések". Halkan megjegyezném, hogy nem csak mi voltunk ilyen elvetemültek ;) Ehhez fogható hangulat utoljára a Szürke ötven árnyalatánál volt, ahol mi nevettünk azon, ahogyan a kislányok hátul rikoltoztak a szexjeleneteknél. Hogy a székből kieső hölgyeményt ne is említsem, aki valószínűleg nagyon élvezhette a filmet, mivel csukott szemmel látványosabb. És még sok minden más. A lényeg, hogy az ennyire hypolt filmeknél már az alaphangulat előre meg van teremtve, biztosított a néhány fős "álló" ováció.
Annyi biztos, hogy élvezetesebbre sikeredett, mint az előzmény trilógia, de sajnos az eredetinél nem lett jobb, bár ez az én részemről nem is volt elvárás. Viszont amit akartam, azt hozta is. Felbukkantak az eredeti szereplők és végre valahára újra varázslatos lett a világ is. Nem volt az a kőkemény CGI orgia, csak annyi volt, amennyit a történések megköveteltek. Végre újra felépített díszletek és járművek voltak. Nekem ezek hatalmas előnnyel indították a filmet, ami egyébként az Új remény kvázi remake-je lett. De szigorúan az újító szellemű, jó-kategóriás részlegről.

Az alapsztorit már ismerjük (lehet az egyik oka ez is volt, hogy nem árulták el, mi is lesz az): van egy térkép (jó, most nem űrbázistervrajz, mert azt már alapjaiban megszerzik az Ellenállók), amit egy droidnak el kell juttatni a Láza...akarom mondani, az Ellenállásnak. A Birodalmi...a REND minden áron meg akarják szerezni az információk miatt a droidot. Természetesen a gonosz oldalon most se csak a katonai erők vesznek részt és újfent láthatjuk az erő jó oldalán harcoló fiatalokat, akik alapjaiba véve nem akartak ebbe a hosszú kalandba belekeveredni, de a sors úgy hozta, hogy kénytelenek megküzdeni önmagukért és egymásért. Ezt már az eredeti trilógia első részében láthattuk, viszont vannak itt újítások is.

Kezdjük a főhőssel, aki jelen esetben nőnemű lett és sokkal tökösebb, mint anno Luke. Legalábbis szerintem. Egyedül tengeti roncsvadász mindennapjait, amikor rátalál a magányosan ténfergő, veszélyben levő BB8-re. A lány egyébként Star Wars relikviákat gyűjt és mindent tud a szereplőkről. Hát nem csodálatos, hogy egy valódi Star Wars-fan karaktert szerepeltetnek egy Star Wars filmben? Szerintem ez remek ötlet volt J. J. Abrams-től, aki egyébként maga is rajongó és nagy álma volt, hogy elkészítse ezt a filmet (előtte még bebiztosította azért magát a remek Star Trek filmekkel, ami azért ha belegondolunk elég nagy váltás). De ezen túllépve is érdekes az ereje a lánynak (ami végre nincs agyonmagyarázva a Midi-Chlorianok nagy mennyiségű jelenlétével a vérében). Mind lelki ereje, mind szellemi ereje kimagasló. Vele van az erő. Bár egy kicsit furcsa, hogy ennyi mindenre képes, csak úgy, magától értetődően a végére és a legszembetűnőbb, milyen rövid idő alatt. Az ilyen gyos előreugrások az erő használatában nem éppen a fény oldalához köthető. Luke-nak ez egy filmbe került, nem pedig 45 percbe. Na de mindegy. Ott tartottam, hogy a hölgyemény bátor, vakmerő, ám egy kissé idealista. Hisz abban, még annyi év után is, hogy a szülei visszatérnek érte, holott már mindenki megmondja a szemébe, hogy ez sosem fog bekövetkezni. Okkal hagyhatták magára, ami nem derült ki. Viszont a Halálcsill...a Csillagpusztítón tett végzetes látogatás után újra értékel mindent. Tudja, hogy ideje kilépnie a rózsaszín álomvilágból és felkészülnie arra, ami még rá vár. A képességeit továbbra sem tudom hova tenni. Eddig nem úgy volt, hogy hosszas tanulás után tudja csak őket használni? Ez a rész egy kissé logikátlan, de mintha már említettem volna :D Vagy ez direkt így lett megírva? Ebben az esetben nem véletlenül keringhetnek a pletykák a származásáról és jobban belegondolva, ezzel még inkább érdekessé tennék a karaktert. Hiszen jellemvonásain túl szinte semmit nem tudtunk meg róla és ő is legalább ennyit tud magáról.

Reinek akad egy segítője is, a Rendből kiugrott Finn, aki a többi katonával ellentétben öntudatra ébredt, ugyanis első bevetésén megszólalt benne a lelkiismeret, amikor abba a helyzetbe kerül, hogy meg kellene ölnie a helyi telepeseket. Nagyon szerethető karakter, aki egy kissé beleesik főhősnőnkbe. Talán esetlen és nem tud sok mindent a Renden kívüli világról, viszont rettenetes dolgokat látott, amik elősegíthették azt, hogy rajta nem fogott úgy az agymosás, ahogy a többieken. Vezekel azért, mert a Rend soraiba tartozott és amiket ők elkövettek. Először elrabolják a "barátját" (az, hogy nagyon erős érzelmek kötik Rey-hez, már most látszik), majd a mentőakció során majdnem elveszíti az életét is. Nem tudom, milyen érzések kerítik majd hatalmukba, amikor megtudja majd, mennyien haltak meg a kis akciója során, de kár lenne, ha ezt kihagynák a következő részből. Elvégre ő csak egy nyugodt életet akart, mégis egy ilyen sztoriba csöppent. Minden ellenére viccesen jópofa és emberközeli karakter, aki ölre megy a szeretteiért. Kis kikacsintás: van egy olyan teória, mely szerint Finn valójában Lando Carlissian fia. Nem látom be, miért is lenne így vagy mi értelem volna ennek. Jó, a srác valóban nem tudja, kik a szülei, hiszen elrabolták azoktól, hogy erőszakkal katonává képezzék ki, de ez nem áll így össze. Van egy másik dolog, aminek nagyon nem örülnék, ha bekövetkezne, az pedig a Finn-Rey kapcsolat. Igaz, hogy nagyon jó közöttük a kémia, de ez inkább a féltő és óvó baráti szeretet, mintsem rá kellene erőltetni a szerelmi szálat.

Az újak közül kiemelném még Kylo Rent. Nem az új Darth Vader, bár nem állítom, hogy nincs hozzá köze, amellett, hogy a példaképe is. Csak arról feledkezett meg, hogy a hőn szeretett nagypapi a harmadik rész végén ledobta a főgonoszt a szellőzőbe. Remélem itt nem így lesz majd, hanem valami újat találnak ki. Érezhető, hogy az erő mindkét formája munkál benne, ezért enyhén skizofrénnek tűnik, amikor arról panaszkodik nagyapja mállófélben levő sisakjának, hogy már megint megkísértette a jó oldal. Egyrészről a sötét oldal vezéreli jelenlegi életét emellett a Snoke nevezetű egyén mellett, aki még csak háttérszereplő maradt. Mondjuk úgy, hogy ilyen téren valóban hasonlít Vader-re. Viszont ott van a másik része, ami tele van kétségekkel, bűntudattal. Csak ámítja önmagát, hogy egyszer majd ő lesz a legnagyobb, ám amikor Rey feltűnik a színen, még inkább szétcsúszik, ami a Han Solo-val történő párbeszéd során csúcsosodik ki. Egy pillanatra teljesen összeomlik és újra az a fiatal fiú lesz, akinek ott a kezében a döntés, és aki érezhetően inkább elment volna a saját világában, mintsem tovább éljen így. De minden megváltozik, amikor meglépi azt a bizonyos lépést. Nem tudni igazán, hogyan hatott rá a tette, majd remélhetőleg a következő részben kiderül. Szóval az ő karaktere volt Rey-é mellett, aki a legtöbbet fejlődik...vagy inkább, aki a legtöbbet torzult. Kíváncsi vagyok, mi vonzhatta valójában a sötét oldalhoz. Talán még jobb kérdés lenne, hogy ki? Mert nem Snoke egyedül, az biztos. Vagy csak a vér szava? Sajnos nem tudtunk meg sok mindent a múltjáról, leszámítva a gyökereit, a tényt, hogy Luke képezte ki és valami történt, ami miatt teljesen kikelt önmagából. Egyébként közte és Rey között is egészen érdekesen működik a kémia.

Szeretnék kitérni kedvenc párosomra. Han Solo és Chewie újfent eredeti "szakmájukat" űzik. Hogy mi vezethetett idáig az egyértelmű tényen túl, nem derült ki (mily meglepő). Han olyan, mint az első részben volt... vagy mégsem. Ismét egy függetlenségre vágyó nagymenő, aki egy kissé már rozoga. Sok idő eltelt, így ezt nem is lehet csodálni. Chewie felett is eltelt az a harminc év. Régen sosem sérült meg, bezzeg most. És még meg se engedi magát gyógyítani, csak a kedves dokinéninek. Hmmm...erre már inkább nem mondok semmit. Minden esetre Hant a lelkiismeret furdalása vezethette odáig, hogy visszatérjen a csempészethez. Talán ez az, ami segíti feledtetni a problémáit és ahogyan Maz is utalt rá, elmenekülni a háború sújtotta otthontól. De végül ő sem menekülhet örökké. Először Leia bukkan fel, akivel most elég furcsa viszonya van. Az öreg házasok, akik sokáig nem látták már egymást és valamiféle konfliktus szétválasztotta őket, ami Kylo megborulásához vezethetett. Érezhetően feszült közöttük a légkör, de ennek ellenére még mindig szeretik egymáson köszörülni a nyelvüket. Pont, mint az első részben. Első körben le is öregezik egymást, ami igaz. Mindketten belefáradtak már a sok izgalomba, annyira, hogy a végzetes pillanatban Leia egy szomorú pillantáson túl, nem is tudott még csak sírni sem. De mi a csajokkal annál jobban hisztériáztunk. Elvégre Solo kapitány volt a mi nagy kedvencünk. Természetesen tudtuk, hogy mi lesz a sorsa, mert azért hallottuk, de a mikor és miként nem volt terítéken. Mondjuk úgy, hogy hasonló volt, mint egy nagy elődnél. Minden esetre ez a film érzelmi csúcspontja, amit csak a legvége tud megközelíteni. Ekkor már nem a laza sármőr beszél, hanem a komoly apa, aki vissza akarja szerezni a családját, amit elveszített. Sajnáltam, hogy ilyen csúfos véget ért, de ez segített abban, hogy Rey kilábaljon a tündérmeséjéből, amiben élt. Szóval Han még mindig laza, még mindig sármos és még mindig jók a beszólásai, de már látható, hogy miért is történtek úgy a dolgok, ahogyan; már nem mai darab. De ettől függetlenül örök kedvenc, akárcsak állandó társa, aki úgy tűnik új munkaadóra lelt.

C-3PO és R2D2 is tiszteletüket teszik, de már csak röpke kameók erejéig. Ugyanis átvette a szerepüket az imádni való BB8. Nagyon eltalálták. R2-ben az volt a kifogásom mindig is, hogy olyan a külseje, mint egy guruló szemetes, de szerencsére vittek bele egy kis ötletet és máris itt van a kicsiny BB. Nagyjából ugyan azt a funkciót látja el, mint annak idején R2 és van mellé két fiatal is, akik néha még C-3PO pótlékoknak is betudható, főleg Finn, akinek segít csajozni is (a történet elején szerintem Finn szerelmes Reibe, még ha ez nem is kölcsönös). Milyen egy igazán jó fej barát, ha nem ilyen. Vicces és ő lett az arca az új sorozatnak. Valamint az apró mozdulatai. Amikor szomorú és "legurul" a feje a tömzsi, labda formájú kis vázán az önmagában elszomorítja az ember. Lásd: amikor megtudja, hogy Po elméletileg meghalt.

Még egy kicsit a további mellékszereplőkről. Az új Han-ként beharangozott Poe nekem egy kicsit erőltetett volt. Túl sokat akart poénkodni, de azok is olyan semmilyenek lettek, mint a karaktere. Remélem a következő részben kijavítják ezt a hibát. Maz egy kissé olyan volt, mintha Yoda huga lenne. Osztogatja a bölcsességeket és látja a nagy összefüggéseket még annak ellenére is, hogy őt "nem járja át az erő". Kíváncsi vagyok, hogyan került hozzá Luke kardja. Ami Hux generálist illeti, ilyen egy igazi Star Wars-os hadúr. Mindig egyenes háttal áll és határozottan kiáll a szerinte jónak hitt elvek és eszmék mellett. Ha kell még a halálba is vezeti a beosztottait. Ahogy annak idején azt Tarkin is megtette, csupán annyi különbséggel, hogy Hux elmenekült. A színész is remek választás volt. Az a merev arc, ahogyan beszél, és az a félelmetes tekintet, amikor a buzdító szövegét mondja...pont megfelelő. Egy rejtély van itt még, Snoke. Én már csak azt várom, hogy a történet végén majd kiderül, hogy Palpatin-nal szemben ő valóban egy kis összeaszott semmi, aki csak játsza a nagyfőnököt. Akkor lenne igazán érdekes befejezés. Bár sejtem, hogy úgysem így lesz, de ez nagyot szólna. Mint a Vasember 3-ban Mandarin.

Tehát ez egy nagyon ígéretes folytatás kezdete, amit mindenképpen fogok majd nézni. Viszont a túlzott másoláson túl nagy hibája, hogy az a három évtized kimaradt teljes egészében. Jó, az eredeti trilógiába is csak úgy belezuttyantunk, de akkor még ez nagyban egy új világ volt, viszont most kellett volna valami kis magyarázat, hogy mi is folyik itt. Vagy ez is majd a következő részben derül ki? A motivációkkal sem vagyok tisztában. Valószínűleg ezt is majd az előzményekkel együtt tudhatjuk meg. Tudom, hogy ezek súlyos hiányosságok, de még így sem tudtam levonni egy csillagnál többet. Elvégre végre egy igaz Star Wars filmet láthattunk annyi év után. Még a film mellett szól, hogy a hangulata is teljesen olyan volt, mint az eredetinek. Kissé sötét, de mesébe illő.

De jó is lenne ^^

Összességében a rajongóknak kihagyhatatlan. Talán nem fogja mindenki tetszését elnyerni, de nem szabad elkerülni, csak azért, mert olyan, mint az eredeti trilógia első része. A kezdőknek azért ajánlom az eredeti megtekintését, mert sok utalás van rájuk, hiszen mégis csak egy Star Wars-fan kezei közül került ki. Akit az aggaszt, hogy J. J. miatt túl sok a Lens Flare, az megnyugodhat, csak az világít, ami tud is. Viszont cserében egy kicsit fényes lett minden, de nem túl zavaróan. Egy könnyed, néhol vicces fantasy, ami megfelelő kikapcsolódást nyújthat mindenki számára nemtől és kortól függetlenül. És egyébként nem kevés fejtörőt adhat a fanok számára a ki kicsodának a kicsodája összefüggések és a mit is rejt az a sötét románc, amiről suttogtak egy időben. Csak nem??? *-* Egyébként érdemes megnézni a marketinges fogásokat is. Némelyik egészen elborultra sikeredett.


10/9

https://www.youtube.com/watch?v=LYVaKy1gXlU

Moziban jártam 1. - Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Sziasztok!

Soha ne ítélj trailer alapján...se cím vagy besorolás szerint, mert a vége csalódás lesz. Ezt már sokszor megtapasztaltam, de különösen nagy rizikófaktorú a dolog, amikor moziban akarjuk megtekinteni az alkotást. Ha jó volt, úgy érzed nem hiába áldoztad fel azt az 1500 Ft-ot a jegyre és hallgattad végig a kisgyerekek sírását a várakozás közben (már ha olyan a film, mert egyéb esetekben a középiskolások viháncolását kell páholyban szenvedni, bár ez is társaságfüggő). Viszont ott van az a bizonyos másik véglet. Amikor már azt is bánod, hogy egyáltalán az eszedbe jutott a mozizás ötlete miután kijöttél a vetítőteremből. Nos, az általam megtekintett film igazából mind a két kategóriába beletartozik.

Nem is olyan régen (csupán pár hete) elhatároztuk barátnőimmel, hogy megtekintjük a moziban a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit. Egy örökké valóság után végre a minap sikerült is eljutnunk a megvalósításig. Igazság szerint, bennem fele más érzelmeket váltott ki a film. De a társaság nagyon jó volt ;) :D

A történet egy fiúról szól, aki nagyapja meséin nevelkedett fel. Ezek a történetek egy olyan árvaházról szólnak, amelynek lakói egytől-egyig különleges képességekkel rendelkező fiatalok és az igazgatónő, Vándorsólyom kisasszony, aki nem különben érdekes hatalommal bír. De mivel a valóvilágban nem fér meg egy ilyen mendemonda, ezért hamar rossz szemmel kezdenek nézni a fiú történeteire, amiket nagyapjától hallott. Már ő maga se hiszi el, hogy ezek a furcsa teremtmények valóban létezhetnek. Ám bekövetkezik az, amire nem számított volna. A nagyapa életét veszti...nem is akárhogyan. Hogy kiderítse az igazságot, apjával (a pszichológusa javaslatára) elmennek felkutatni a híres árvaházat, ahonnan a megboldogult Abe kapta a képeslapjait és aminek egykoron ő is lakója volt. A gyászoló unoka ekkor még nem sejti, hogy nagyapja történetei (az illusztrációkkal együtt) igazak voltak. Mindez akkor derül ki, amikor az egyik különleges, Emma, bevezeti a szigeten levő időhurokba, melyben a létesítmény található. Természetesen nem hiányozhatnak az ellenségek se, a félelmetes üresek, akik elég sajátságos diétát vezettek be étkezéseikhez. Ők szeretnék elkapni az összes olyan női vezetőt, akik képesek madarak alakját felvenni, hogy ezzel halhatatlanok lehessenek. Mindeközben a mi idősíkunkon is zajlanak az események, amiknek megállítása nem más, mint Jake feladata lesz. Ugyanis valójában ő is különleges. Nem is akármilyen.

Bárcsak azt mondhatnám, hogy rengeteg kiemelkedő karakter volt, de sajnos ilyen nem fordult elő. Én valami többet vártam volna el magától Jake figurájától is. Rendben, ő a főszereplő, de tulajdonképpen csak sodródik az árral, miközben lassan csordogálnak az események. Látszik, hogy azt sem tudja néha, hogy fiú e vagy lány. Aztán a következő pillanatban már ő volt a kiválasztott hős, aki máris megment mindenkit testi épségét nem kímélve, holott pár perccel azelőtt még legszívesebben elfutott volna. Nekem ez a pál-fordulás kicsit hiteltelen volt. De úgy igazán már a személyisége is teljesen jellegtelen volt, így mint főszereplő igazán csak a vége felé tudott valamennyire érvényesülni, amikor végre nem csak az önmaga kis világa volt a legfontosabb számára. Nem tudom, milyen a könyv béli megfelelője, de ha egyszer eljutnék oda, akkor remélem ennél tartalmasabb. Ami a többi különlegest illeti, velük se sok minden lett kezdve, pedig jó alapanyagok lennének. Igen, véges ideje van egy filmnek, de bőven lett volna a rengeteg üres menetben kibontakoztatni őket. Talán még a legkiemelkedőbb a gyermek különítményből Enoch. A "nagy testvér", aki végtelenül féltékeny Jake-re, annak szabadsága miatt. Valamint Emma ügyén is, hiszen a közte és Abe között lezajló sajnálatos dolgok után a lány helyett is aggódik érzelmi egyensúlyáért. Már-már azt hinnénk, hogy szerelmes belé, de mint az utolsó pár perc megmutatta, ez nem így van. Habár, ki tudja. Minden túl hirtelen történt abban az időintervallumban. Mindenesetre az, hogy Jake megmentette a gyerekeket némiképp enyhített szigorán, végül egy majdnem tragédiába fulladó esemény után felolvadni látszik a szíve. De nem puhul el és ez részéről nagy előny. Megmarad egy értékelhető kissé rossz fiús karakternek és az ilyet szeretem. Viszont nagyon keveset kapunk belőle, ami fájt. Kíváncsi lettem volna a múltjára és minden másra is vele kapcsolatban. Na de van még egy érdekes egyéniség: Vándorsólyom kisasszony. Az ő alakját illetően is a kidolgozatlanság volt a legnagyobb probléma, mert látszott rajta, hogy ugyan szigorú, de igazságos és a végletekig védelmező anya-figura, aki bármit megtenne a gyerekeiért. Csak az egy dolog, hogy látszott rajta..mert nem érződött. Annyira ki akarták élezni a lazább stílusban, bohókásan éldegélő igazgatónő kártyát, hogy az egész karakter rovására ment. Pedig kár érte. Alapjaiban jó a stílusa és kellemesen könnyed, de bennem nem váltott ki ennél több érzelmet. A színészi játékok pedig nem mindig voltak helyükön. Rengeteg volt a túlzás, még több az, amikor nem is tudták, mit kellene csinálni. Talán az utolsó fél órában lett egy kicsit pozitívabb a kép ilyen téren. Eva Green pedig nem vitte túlzásba színészi repertoárja megcsillogtatását.

Ami a főgonoszokat illeti, itt sem szálltak el az alkotók. Samuel L. Jackson karaktere nagyon emlékeztet engem valamelyik másik szerepére, ami nem is olyan rég volt...khmm... Kingsman... khmm. Nagyjából ugyan azt is kapjuk, csak itt amellett, hogy egy érzéketlen zseni, aki egy kicsit vicces, itt néha még ijesztő is. És ugyebár az étkezési szokásai sem hétköznapiak. Egy kicsit Hannibal-ra hajaz, csupán Barron nem eszi meg az egész embert. Tehát szinte semmi egyedit nem kapunk a karaktertől. Rajta kívül viszont mást nem is érdemes megemlíteni, mert csupán adalék szereplőkként vannak jelen. Még a szörnyek is csak az utolsó fél órában vállnak valamennyire érdekessé, de keletkezésükön kívül nem tudunk meg semmit. Ahogyan másokról se igazán. Ami ugyancsak kár.

A szörnyek azért elég hatásosra sikeredtek

Viszont pozitívum volt a zene és a látvány. A látvány kellőképpen sötét a megfelelő helyeken, de egy pillanatig se látszódik rajta, hogy nem egy mesevilágban lennénk. De ez a féle felállás mindig is jellemező volt Tim Burton-re. A gótikus elemek és a mese ötvözete. Valami ilyesmi akart itt is lenni és talán az utolsó fél órában meg is találja ezt a hangulatot. Csak kár hogy nem az egész film során. Ám még így is kiemelkedik a mostanában legyártott filmjei közül. Ha csak az Alice-ra gondolok.... (Ezért nem is teszek így XD) Ezeken túl is vannak jó dolgok. Ilyenek a különleges képességek. Nem a főszereplőjére gondolok, hanem az összes többire. Már önmagában Vándorsólyomnak is irigylésre méltó dolgai vannak, de drága védencei sem panaszkodhatnak. Az átlag nem maradhat el, mint pirokinézis, levitáció (mondjuk ez Emma pehelykönnyűsége miatt van), szupererő, láthatatlanság, de van itt két medúzánk, egy bábjátékosunk és egy élő vetítőgépünk. A szörnyek sem panaszkodhatnak. Küllemük módfelett ijesztő (egy kis Silent Hill beütés), a babák harca nagyon morbid és a csontvázak vs. szörnyek párbaja kinőtte magát a kedvenc jelenetemmé. Ugyan ez a gyermekotthon erősen emlékeztet X-professzor magániskolájára, ám az időhurokkal nagyon jól meg lett oldva a dolog, ami tele van logikai bukfencekkel, de egy mesefilmnél ez nem igazán tudott annyira szemet szúrni pont a nagyobb problémák miatt. Mint említettem, az üresek tápláléka is önmagában gusztustalan és hagy némi csámcsogni valót az emberben, viszont még ez is egy jó húzás volt arra, hogy beindítsák a sztorit. DE nagyon nagy gyengéje a filmnek a karakterei, a történetvezetése és a legvége. Az események úgy "pörögnek", hogy nem győzni információkat szerezni az addig történtekről két alvási ciklus között, amikor pedig beindul minden, az hirtelen és a játékidőhöz mérten elég rövid. Az első másfél óra ugyanis színtelen, érzelemmentes és rideg. Jönnek a csodás képek és a kellemes zene egymás után, de szinte semmi több. Néhány dolgot megtudunk, de még többet nem. És a befejezés...lehet maradi vagyok, de ezt hallani a nagypapától...nem is tudom, kicsit érdekes kontextusba került tőle az egész lezárás.

Szóval nem egy főnyeremény a film. Nekem legalábbis az utolsó fél órát leszámítva nem volt egy maradandó élmény, a Boss Fight pedig röhejes. Akit nem riszt el a hangsúlyos ifjúsági kalandfilm jelleg (jó, ifjúsági könyv adaptáció), annak ajánlani tudom, már csak az oly sokat emlegetett ominózus időintervallum miatt is. A Tim Burton rajongóknak azért tudnám mondani, hogy talán próbálják meg, mert az utolsó fele valóban Burton-ös, de könnyen megeshet, csalódottan távoznak majd a vetítőteremből. Kisgyerekkel viszont nem igazán jó választás, mert vannak félelmetes részek benne, amik inkább hirtelenségük miatt fokozzák a hangulatot. Na jó, azért elég groteszk dolgok ezek.



10/6

https://www.youtube.com/watch?v=fqV4dVm-2Hw

A dél-koreai Zorró vámpír - Scholar Who Walks the Night

Sziasztok!

Terveztem ugyan, hogy ezen a héten végre egy könyvvel is jelentkezek, de sajnos nem haladok úgy a Miután elvesztettelekkel, ahogyan akartam. Ám cserében ismét egy sorozattal érkeztem, viszont ezúttal egy igazi kuriózummal (a like-olóson már el is hintettem, hogy mivel). Na jó, ilyet már láthattunk, de nem ebben a formában. Én legalábbis még nem találkoztam vele. 

A héten visszatértem egyik kedvenc sorozatműfajomhoz, a kosztümös drámákhoz, azon belül is a koreai részlegre, amit a Palota ékköve óta a szívembe zártam. Keresgéltem is, mi az ami felkelthetné érdeklődésem, míg bele nem botlottam a természetfeletti verzióba. Először csak néztem, hogy ilyen is van, de utána gyorsan fel is dolgoztam az információt. Viszont első próbálkozásom nem sikerült túl jól. Egy szellemekről szóló sorozatra bukkantam, aminek ugyan az első része érdekesen indult, de a másodiknál rá kellett jönnöm, hogy nem nekem találták ki (Arang and the Magistrate). Gyorsan néztem is másik szórakozás után, amikor belebotlottam egy címkébe...vámpír! Ekkor az állam egy kicsit megereszkedett és egy perces néma csenddel néztem a monitort. Hogy jöhet össze a koreai kosztümös dráma egy vámpír sztorival? ÍGY!

A történet kezdete évszázadokkal ezelőtt egy fiktív királyi dinasztia uralkodása alatt kezdődik. Adott a koronaherceg, aki titokban romantikus regényeket ír vámpírokról, a legjobb barátja és kamarása, aki mindig a segítségére siet nem mellesleg egy igazi hős szerelmes. Kettejük mindennapjai valóban átlagosnak tűnik addig a pontig, amí a koronaherceg el nem árulja legjobb barátjának családja hatalmas titkát: a valódi uralkodó egy vámpír, aki a palota alatti katakombákban él. Ezen a ponton szabadul el a pokol. Sok-sok vérgőzös esemény után a teljes uralkodó családból csupán a király marad életben és hű kamarásunk kénytelen vámpírként tovább tengetni napjait, miután vérszomjának köszönhetően áldozatául nem esett saját menyasszonya. 120 évvel később, immár a vámpírok hóhéraként tér vissza a fővárosba, hogy végre megszabadulhasson a zsarnoki vérszívótól, ki megölt mindenkit, aki számára valaha is kedves volt. Ebben hű segítőtársakra is lel, köztük a sok konfliktus ellenére a jelenlegi koronaherceg (a sorozat felétől a király) személyében. És természetesen nem maradhat el a szerelem se, ám ez a szál is tartogat meglepetéseket bőven. Lesz itt árulás, halál, romantika, halál, életre szóló barátságok köttetése, halál, érdekházasság, halál, egy csipetnyi bosszú és még több halál. Az átlag koreai kosztümösökkel ellentétben itt a politika csak egy mellékszál, ami hamar elsikkad a cselekmény folyamán és nem mellesleg az is inkább arra szolgál, hogy vitát váltson ki a király valódi személye körül. De térjünk is át a szereplőkre.

Vámpírunk egy jobb napján

Főhősünk, Kim Sung-Yeol, valaha kedves, nagy remények előtt álló úriember volt, aki szerető családja és menyasszonya mellett élt. Mindenki csak a jóságot látta benne és a segítőkészségéről volt híres szépen metszett vonásai mellett. Mindez semmivé vált miután a gonosz Gwi kiirtotta a családját és még leendő feleségét is megölte a rajta eluralkodó vérszomj miatt. Nem csoda, hogy 120 évvel később, vámpírként, egyes mendemondák szerint Éjjeli Tudósként megkeseredett, zsémbes "öregemberként" kerül vissza Joseonba. Szinte mindenkivel flegma, alig van olyan megnyilvánulása, amiről ne sütne a gúny és cinizmus. Egyetlen dolog iránt van maximális elkötelezettséggel, hogy megölje Gwi-t, a palotában élő vérszívót. Ezen cél elérése érdekében bármire hajlandó és bárkit feláldozna. Legalábbis a történet első felében, ugyanis felbukkan az aranyos, ám talpraesett Jo Yang-Su, aki nagyon emlékezteti őt saját maga régi kiadására. Nem mellesleg ugyan azon hobbinak hódolnak, a könyveknek. Ez is az, ami összeköti sorsukat. Kim hosszú évek óta keresi a jobb létre szenderült koronaherceg egyik szaftos novelláját, ami egyben a Gwi ellen folytatott véres küzdelem megoldása lehet. Azt, hogy miért, nem árulom el, mert nagyon spoileres lenne, de maradjunk annyiban, hogy van oka a rettegett nagyúrnak félnie.

Devil-mode "ON"

Tehát, a cserfes lány, aki egyébként kénytelen fiúnak öltözni, megmelengeti lelkét, tragédiája pedig végérvényesen visszahozza az érző lelkek birodalmába. Ezzel az újonnan visszaszerzett lelkesedésével el is határozza, hogy segít a királynak megszabadítani országát a gonosz vérszívó által fenntartott rémuralom alól, de miden félresiklik, köztük Kim is. Érdekes jelenetek jönnek egymás utánra, amiknek hála, nem látjuk micsoda pusztítást végez, viszont legutolsó gyilkossága ebben az üzemmódban elborzasztó. Nem a brutalitás mértéke miatt, hanem akivel tette. Mondanom se kell, hogy ez az eseménysorozat mennyire visszaveti őt a lelki fejlődésében, de mégis összeszedi magát, hogy bizonyítsa az embereknek és önmagának is, ő nem gonosz. Jellemfejlődésére a pontot az teszi fel, amikor végre elfogadja, hogy ő igenis vámpír és csak úgy tudja legyűrni a problémáját, ha képes ezt teljes mértékben akceptálni. A probléma pedig nem más, mint Gwi, minden baj okozója.

Yang-Sun kicsit illuminált állapotban leledzik

Az előbbiekben említett női főszereplő,  Jo Yang-Sun, valóban  elbűvölő teremtés. Egy hatalmas álma van, találkozni az Éjjeli Tudóssal. Nem is sejti, hogy egy megbízás során milyen közel kerül majd hozzá. Mindenesetre munkáltatója, Kim Sung-Yeol azonnal leveszi a lábáról a külsejével. A modorával már kevésbé. Hiába próbál meg emberi érzelmeket kicsikarni belőle, csakis megvetés és gúnyolódás a válasz ezekre a sikertelenül járt kísérletekre. De persze a családi életében is van sok olyan dolog, ami miatt főhet a feje. Mindjárt ott vannak a nevelő szülei, akik nem nézik jó szemmel lányuk kétes könyvkereskedelmi üzelmeit, bár az apuka valamelyest alá is teszi a lovat, hiszen nagy példányszámban másolja ám azokat a könyveket, amiket később elad. Az anyuka pedig alapjáraton nem szívleli a lányt, hiszen még a sajátja is csak púp a hátán. Emellett Yang-Sun-nak gondoskodnia kell a mozgáskorlátozott húga gyógyszereiről és úgy egészében a család megélhetéséről. Az, hogy mi a legfőbb oka, hogy férfi ruhába kényszerül élni, természetesen nem árulom el, viszont a másik oka egyértelműen az, hogy meglegyen a mindennapi betevő.

Jelenet a Kiszeng-házból

Viszont így sem élhet örökké, főleg miután kénytelen leleplezni kilétét. Ez drámai és rendkívül szomorú események következtében történik meg. Szegény lányt csak sajnálni lehet, hiszen emiatt elveszítette a családját. Apja meghalt, hogy ő élhessen, anyja a húgával pedig elhagyta az iránta érzett gyűlölete miatt. Innen nehéz összekaparnia magát az ember lányának, de végül sikerül a kisasszonynak, hiszen új családot talált magának szerelme Kim és annak két hűséges szolgálója személyében. De semmi sem ilyen könnyű, mert ekkor fény derül arra, hogy ő és Vámpírunk valójában már régebben találkoztak, aminek súlyos következményei lettek. Erről pedig a lány mit sem tudva megy megmenteni szerettei életét. Yang-Sun bátor és erős női karakter annak ellenére, hogy gyakran nem így állítják be. Nem fizikai harcra született az biztos, de ereje szellemiségében van, ami messze az egyik legnagyobb a sorozatban. Valamint ő az, aki segít visszatérni a helyes útra megtévedt Vámpírunknak, még ha ez kicsit giccsesebb jelent is lett. Ahányszor padlót fog, annyiszor kel fel és továbbra is próbálja pozitívan szemlélni a dolgokat, ami ennyi baj után elég nehéz. Egyébként a megbocsátást is szimbolizálják a figurájával, bár ez már valóban túlzás volt. Ilyen hirtelen azért nem fog senki elfelejteni dolgokat a másiknak, de annyi baj legyen, ez csak egy kis hiba a Mátrixban.

Az az arc *-*

A mellékszereplők közül kiemelkedik a főgonosz, Gwi karaktere. Az az igazi tenyérbe mászó figura. Azt hiszi, hogy mindenkinél okosabb és ő a tápláléklánc csúcsa. Képes arra is, hogy nyájasan beszélgessen veled miközben éppen leszúr, vagy jelen sorozatban vízbe fojt esetleg kiszívja a véred, de még más halálnem is van a tarsolyában. Nem fél a saját kezét bepiszkítani, legalább addig is van neki elesége. De az is benne van a pakliban, hogy ő jóval magányosabban él, mint legkedvesebb vetélytársa, az Éjjeli Tudós. Hiába járnak le hozzá rendszeres időközönként a hívei, még sincs olyan aki ne félelemből tenné meg ezt. Ezért is tartja annyira szórakoztatónak, amikor végre hosszú évek múltán újra felbukkan ellensége. Ő visz színt a mindennapokba és persze rajta kívül egy nőnemű egyed, de az inkább saját céljai elérése miatt jár hozzá. Mégis a lány ellen elkövetett bűne az, ami miatt egyszer volt bűntudata. Hiszen kvázi az egyetlen barátját és bizalmasát ölte meg. Ha tetszik, szívét-lelkét, amit már rég elvesztett. Gwinek is meg van a maga története, amiből csepegtet egy keveset a nézőnek, de fájdalmasan csekély mennyiségű információt tudunk meg igazából róla. Gonosz, számító, manipulatív, szadista, mégis valamiért felkerült a kedvenceim közé. (Lehet, az én rendszeremben van a hiba xD) Amikor épp nem kegyetlenkedik és csak beszélget kedvenc szolgálójával, akkor teljesen emberi karakter. Nem azért akar ő lenni a király, hogy uralkodhasson mások felett, hanem hogy szeressék és ennek eléréséért elég extrém dolgokra képes. Esendő figura, már-már szánn ivaló. De persze mindig ilyenkor jön valami durva dolog tőle.

A további szereplők közül nem hiányozhat a kötelező jellegű királyi ház kicsi sarja, a Koronaherceg Lee Yoon (vagy írói álnevén Pajzán Növendék, annak is a 2.0-s verziója), aki az első részekben enyhén tökkelütöttnek tűnik. Soha semmi sem jön össze szegénynek, akármit is akar csinálni. Legyen szó túlfűtött erotikus regényeiről (amik illusztrációinak elkészítéséhez előszeretettel jár Kim Kiszeng-házába), vagy éppen a titkos uralkodó megbuktatásáról. A sorozat első felében... bár ha jól meggondolom, akkor az első 15 részében még nem érett meg arra, hogy király legyen. Rengeteg fájdalom árán tudja csak legyőzni zsigeri ellenszenvét a vámpírokkal szemben, amit apja elveszítése táplált benne. És ahhoz, hogy Gwi-t legyőzze, kénytelen egy másik vérszívóval kooperálni. De más problémákkal is meg kell küzdenie. Ilyen a naivitása és az idealizmusa. Ami vámpír, az csak rossz lehet. Persze rájön a saját kontójára, hogy ez nem állja meg a helyét, a világ nem fekete vagy fehér. Hamar meg is tapasztalja, hogy királyként végképp nem gondolkodhat így, hiszen ez trónjába és rangjába is került. Viszont már megjegyezhettük, innen már csak fentebb van. És ő is hamar összeszedi magát. Annyira, hogy megalapítja hős vámpírunkkal közösen a Fekete Taláros különítményt, ami kifejezetten a nép védelmére szolgál a zsarnoki uralkodó vadonatúj hóbortja ellen, amivel próbál szeretetet kicsikarni az emberekből. Lee Yoon megtanul harcai során nem meghunyászkodni és ezt a mentalitást egykori népébe is próbálja beleplántálni.

Ha koronaherceg, majd később király, akkor kell mellé egy nő is, aki segít a bajban. Ebben a szerepben tetszeleg az érdekházasság által Hye-Ryeong, aki nem mellesleg Gwi bizalmasa. A nő a herceg ellentéte. Nehezen befolyásolható, hiszen a gonosz vámpír mellett már megedződött. A szívére hallgat a legkevesebbet és nem mellesleg az első részekben kegyetlen is. Lekezelő és lenéző embereivel, amit betudhatunk Gwi hatásának, hiszen amikor a parancs szerint el kell játszania a gondos királynét, nem esik annyira nehezére , mint azt először hitte. Sőt, egy idő után lassan de folyamatosan öntudatlanul is segíteni kezdi a koronaherceg, vagyis itt már a király tervét Gwi megbuktatásáról, amit ügyesen úgy tüntet fel, mintha valójában kettős szerepet játszana, holott egyre inkább kezdi megszeretni férjét és becsülni őt elvei miatt. Szerintem az övéké a másik nagyon szép szerelmi szál. Bizony, ez szépen és jól hangzik, ám az asszony választás elé kerül: vagy szerelme élete vagy a korona. És ezt a döntést a sorozat folyamán kétszer kell megtennie. Maradjunk annyiban, hogy ez a szép szál nem fejeződhetett be happy end-del.

A mellékszereplők közül még érdekes a Kim Sung-Yeol-t szolgáló két bizalmasa, Soo-Hyang és Ho-Jin. Mindketten tudnak uruk állapotáról és arról, mi is a végső célja. Mindkettőjüknek meg van a maga oka, miért is érdemes számára szolgálni az Éjjeli Tudós, de legfőképpen a szeretetük miatt maradnak vele. Amiben emberként tudnak segíteni, abban meg is teszik, még ha ez azt is jelenti, hogy az ellenség bizalmába is kelljen férkőzni. Habár ezt Soo-Hyang eleinte inkább dacból tette meg, mivel főnöke nem hajlandó rá nőként tekinteni, de egy másik lányra igen. Folyamatosan azt hajtogatja, hogy nem féltékeny, pedig lépten-nyomon eme zöld szemű szörnyecske miatt tesz keresztbe Yang-Sun-nak, de idővel elfogadja kapcsolatukat ő is. Ho-Jin pedig az a tipikus szolga, aki vakon követi gazdáját. Nem egy túl komplikált figura, ám a maga egyszerűségében igazán kedves pasas lett belőle. És a sorozat végén.... azon még most is képes vagyok nevetni. Egyébként Soo-Hyang annak a Kiszeng-háznak a vezetője, ahova rendszeresen összegyűlnek a szereplők tanácskozni és nem mellesleg ő maga is kiszeng volt.

Színészi játékokat tekintve koreai drámákhoz mért teljesítményt kell elképzelni. A túljátszás szerintem evidens az ilyen szériáknál, de abból is a jobb kategóriásak. Sőt, kifejezetten ügyesek a színészek, amikor nem kezdenek el benne rájátszani. Nekem főleg a Soo-Hyang-ot megformáló Jang Hee-Jin és a Gwi-t alakító Lee Soo-Hyuk játéka volt az, ami kiemelkedett. De persze a többiek sem szégyenkezhetnek. Egy valaki miatt aggódtam, az a Kim Sung-Yeol szerepében tetszelgő Lee Joon-Gi volt, aki az Arangban bődületesen rosszul játszotta a főszerepet (legalábbis az első két részben amit láttam belőle), itt viszont szerencsénkre nem így lett. Az Aranghoz képest ez az alakítása már-már Oscar gyanús.

Ugyan a vizuális effektek nem lettek a legfényesebbek, de a zene nagyon hangulatos lett. Attól a tipikusan régimódi vámpíros betétdaltól meg hangosan felnevettem. Még a történetleírásban említettem, hogy rengeteg haláleset történik a szériában és meglepően változatos módokon. Nem csak annyi van, hogy kiszívom a véred vagy leszúrlak. Már a legelső részben láthatunk tömegsírokat tele holttestekkel, lándzsára felhúzott fejeket, később vizihullákat, vízbe folytást és még sok mindent. Ilyen merész ritkán van egy koreai sorozat, de jó hogy próbálnak változatosságot csempészni a sablontömegbe. Viszont hatalmas probléma volt a mitológiával. Semmi nem derült ki arról hogyan és miért lettek vámpírok, miért is van legalább egy olyan vámpír, aki felügyeli a többieket, hogy került Gwi uralma alá Jouson, honnan tudta az első Pajzán Növendék, mivel lehet legyőzni Gwi-t, honnan jött az, hogy egy embernek és egy vámpírnak lehet gyermeke, aki viszont nem örök életű vagy legalább hosszabb ideig élő, mint egy normál ember. Miért hasonlít annyira Hye-Ryeong Kim egykori menyasszonyára? Hogyhogy meg tudja védeni az ikonikussá vált fekete talára Kim-et a naptól (olyan ismerős, legalább nem gyűrűvel oldották meg)? Vannak itt felfedetlen dologk, amik azért érdekeltek volna, de még csak ki sem tértek rá és ez egy óriási hiba. Nem mellesleg egyes jelenetek túlcsordultak érzelmekkel, mások pedig túl gyorsan jöttek a semmiből, illetve olyanok is, amiket könnyen ki lehet számítani sablonosságuk miatt.

A már emlegetett osztag

Tehát ez nem egy hibátlan alkotás, sok dolog nem stimmel benne, de bőven az elnézhető kategórián belül, hiszen remek légkört varázsolta ennek a mesének az Éjjeli Tudósnak, aki járja a nagyvilágot, hogy segítsen a szegényeken és elesetteken valamint megszabadítsa őket a zsarnokság alól, immáron a Fekete Talárosokkal kiegészülve. Engem utoljára a Hannibal sorozat szippantott ennyire be. Aki szereti a koreai kosztümös drámákat és a vámpíros sorozatokat, azoknak nagyon tudom ajánlani. Hangulatos darab szép kosztümökkel, nagyon jó karakterekkel, remek zenei aláfestéssel, sok vicces jelenettel (könyvárusítás a kiszengeknél az egyik kedvencem XD), még több szomorúval és meglepően sok vérrel. Akik a keleti kosztümös és vámpíros történet fúziójától rettennének vissza ne tegyék, mert ez csak ad az egész világhoz, ami megjelenik benne és egyedivé teszi.

10/8

https://www.youtube.com/watch?v=nZbNpH_dnWY