A leánymentő akció - Steins;Gate

Újfent sok idő eltelt a legutóbbi anime óta, amit a blogon taglaltam (Violet Evergarden), így elérkezettnek láttam a pillanatot ismét egy remekbe szabott darab bemutatására. Egy újabb olyan japán animációs sorozatot hoztam, amiről már nagyon sokat hallottam, olvastam az évek során, de valamiért mégis elkerült engem. Ezt a valamit akár be is tudhatnánk a témájának, azaz az időutazásnak. Nem vagyok kifejezetten híve az efféle produkcióknak (túl sok logikátlanság van, ami az élvezhetőségből erősen levon), talán a Vissza a jövőbe trilógia ez alól a kivétel, ezért hezitálásom saját szemszögemből tekintve jogos volt. A másik elrettentő tényező pedig a fülszövegek voltak, amikről inkább az ordított, hogy ez valamiféle nyakatekert gagyi lehet, amit túl-hype-oltak a népek. (IMDb 8,8 pont, magas Rotten Tomatoes számok, a MyAnimeList-ről nem is beszélve) Hogy valóban érdemtelen lenne az a rajongás, ami körülveszi ezt a két évadot megélt sorozatot? Véleményem szerint, a megtekintés után nagyon is jogosnak tartom, akárcsak eredményeit. Habár tény, ha elkalandozik a figyelmünk, akkor nem biztos, hogy mindent érteni fogunk, főleg bizonyos koncepciókkal kapcsolatban. Viszont nem szeretnék elriasztani senkit sem, hiszen azzal egy izgalmas, és felettébb tartalmas "leghosszabb 3 hét" történéseitől fosztaná meg magát az érdeklődő. Csapjunk hát bele egyenesen a közepébe, ugyan úgy, ahogyan azt az anime is teszi! 

Vigyázat! Spoileres tartalom következik! Csak saját felelősségre! Én szóltam 😉😉

• 2010. 07. 28. 11:51 - Rintaro Okabe és legjobb barátja, Shiina Mayuri megérkezik az Akihabara Rádió Toronyhoz, ahol egy bizonyos Doktor Shouichi előadást tart időutazás témájában. 
• 2010. 07. 28. 12:15 - A szemináriumon Okabe-nak köszönhetően kiderül, hogy a professzor az általa áttörésnek nevezett tanulmányát plagizálta egy már korábban publikált elméletről. A nyilvános megszégyenítés közepette felbukkan egy vörös hajú lány, aki kivonszolja a trollkodó fiatalt, majd kérdőre vonja, hogy miért viselkedett vele negyed órával korábban olyan furcsán. Okabe sosem találkozott ezelőtt a kisasszonnyal! 
• 2010. 07. 28. 12:26 - Egy rejtélyes videó érkezik Okabe telefonjára, amit statikus zajnak dekódol a készülék. 
• 2010. 07. 28. 12:39 - Férfi üvöltés hallatszik. Okabe a hang forrását felkutatván belebotlik a fentebb említett lány vérbe fagyott holttestébe a takarítószertárban. 
• 2010. 07. 28. 12:48 - Az esetet követő evakuáció után Okabe SMS-t küld laboratóriumi kollégájának a gyilkosságról. A fiún furcsa érzés lesz úrrá. 
• ????.??.?? ??:?? - Okabe az érzést követően üres terekre lesz figyelmes: az utcák teljes mértékben kihaltak. Pánikba esik.
• 2010. 07. 28. 12:48 - Az összezavarodott Okarin ismét élettel teli utcán találja magát Mayuri társaságában. Kiderül: nem jártak az előadáson (korábban törölték), egy ismeretlen eredetű műhold csapódott a Rádiótoronyba, és nem mellesleg, a vörös hajú lány nagyon is életben van. 

A fenti kis összefoglaló körülbelül az első rész bevezető 10 percét tartalmazza. Ez még semmi ahhoz képest, ami a későbbiekben a nézőkre vár. Jó kis agytorna lesz, annyit elárulhatok, de ne szaladjunk ennyire előre. Kezdjük is magával a sztorival!

A 2011-es Steins;Gate története szerint Rintaro Okabe saját állítása alapján egy őrült tudós, aki megvan róla győződve, hogy egy titkos szervezet figyeli saját minilaboratóriumának, a "Future Gadget Lab"-nak a működését, és az általuk felfedezett tárgyak fejlesztését. "Titulusának" megfelelően sületlenségeket beszél, nem ritkán ezt a kikapcsolt telefonján keresztül az egyik nem létező hivatali operátorának, "aki" jó tanácsokkal látja el. Hasonlóan kattant otaku barátjával üzemeltetik a fent említett labort egy albérletbe kevesebb, mint sem több sikerrel. Nem túl hatékony találmányaik sora után, a véletlennek köszönhetően, feltalálnak egy olyan mikrohullámú sütőhöz csatlakoztatható mobiltelefont, amely képes a múltba üzenetet sugározni megadott időintervallumon belül határozott mennyiségű adathalmazzal. Ezek az egyszerű SMS-ek azonban megváltoztatják a múltat, ami kihatással lesz a jelenre is. Furcsa módon az egyetlen, aki a változás előtti időkre is emlékszik, az maga a laborfőnök, Okabe. Egy nap csatlakozik hozzájuk az először szkeptikus Kurisu (az emlegetett vörös hajú lány), aki nem hisz a két srác által fejlesztett időutazó SMS létezésében, ám a kísérletek és egyéb furcsa körülmények hatására hamar kiderül számára is, hogy valami nem hétköznapinak lett szemtanúja. A két, általa perverznek titulált úriembernek nem nevezhető egyéniség ugyanis egy kezdetleges időgépet talált fel. 

Gyorsan szárnyra is szökken a hír a csoda telefonról, aminek következtében a baráti kör megrohamozza a labort a telefonszámokkal, amikre az üzenetekkel a saját múltjukba belepiszkálhatnak, ezzel megváltoztatva a végkimeneteleket. Nem is sejti senki, milyen súlyos tragédiát vetítenek ezen apróságokkal elő, hiszen az ugyancsak titokban hasonló profillal rendelkező SERN is felfigyel tevékenységükre. A cégóriás évek óta próbálkozik egy működőképes időgépet megépíteni sikertelenül, így nem csoda, hogy Kurisu komolyabb áttörését ünneplő buli vérfürdőbe torkollik. Hogy megakadályozhassa a tragédiát, Okabe visszautazik a múltba a frissen upgradelt időgép prototípussal, ezzel megkezdve elkeseredett harcát szerettei megmentésére. 

A Steins;Gate 0 címen ismert második évad sötét fordulattal veszi kezdetét. ugyanis az egyik idősíkon legutóbbi mentőakciója a visszájára sült el, ami miatt végleg feladta időutazó tevékenységét. Sajnos ezzel együtt elkerülhetetlenné válik, hogy a nagyhatalmak harcoljanak egymással az időgépek piacán. Okabe számára sem túl rózsás a helyzet, ugyanis múltbéli hibái miatt komoly PTSD-ben szenved, amit kínkeservesen próbál titkolni barátai elől sikertelenül. Ebből valamicskét egy előadás zökkenti ki, ahol bemutat két kutató, Maho Hiyajo és Alexis Leskinen, egy Amadeus nevezetű mesterséges intelligenciát. Az A.I. program pedig egy régi, ezen az idősíkon halott ismerős emléklenyomataiból épül fel. Okabe elvállalja, hogy részt vesz a továbbfejlesztésben, ami egy kicsit kizökkenti depressziójából, ám függőségbe is taszítja. Eközben az egykori laboratórium többi tagja is próbál túllendülni a végzetes napon. Ki megtalálja szerelmét, ki próbál erőssé válni, hogy az elkerülhetetlen jövő ne tudja majd összetörni. A dolgokat egy nő felbukkanása rázza fel, valamint a tény, hogy Okabe ismét elkezdi érezni, hogy valami változott a jelenben külső behatásra. Egy újabb tragikus esemény bekövetkezte pedig rávilágítja hősünket, nem dagonyázhat tovább az önsajnálatban. Körvonalazódik benne a terv, hogyan is menthetné meg a világot az elkövetkezendő nagy háborútól. Vajon sikerül neki és kis csapatának megakadályozni a 3. világháború kirobbanását? Létezik a Steins;Gate, a tökéletes időpont, ahol mindez meg sem történik? Ha igen, milyen áron lehet elérni azt?

Illendő lenne a részemről figyelmeztetni mindenkit, hogy a két évad nem csak történetében, de hangulatában is nagyon más. Viszont ahhoz, hogy valóban egybefüggő egészt alkosson, a nézési sorrenden is érdemes egy kicsit változtatni a következő módon:

1. Steins;Gate 1-22. rész (1. évad)
2. Steins;Gate 23. rész ß változat (ez vezeti fel a második évadot)
3. Steins;Gate 0 1-23. rész (2. évad)
4. Steins;Gate 24-25. rész (1. évad)

A kis kitérőt túllépve, egy kicsit ismerkedjünk meg a karakterekkel!



Főszereplőnk Rintaro Okabe alias Okarin - vagy ahogyan hiszékenyebb barátaival nevezteti magát: Hououin Kyouma - egy igazi nagyra nőtt gyerek. Már első ránézésre elmondható róla, hogy valami baj van a rendszerében, és akkor még meg sem szólalt. Saját bevallása szerint ő egy örült tudós, akit egy meg nem nevezett titkos szervezet követ találmányai és zsenialitása miatt (amiről később kiderül, hogy valóban így is van, legalábbis egyes idősíkokon). Kialakított imázsának megfelelően, a már említett telefonálási szokásai mellett még külön "őrült nevetést" és különleges bemutatkozó pózokat is kitalált magának. Persze a legtöbb ember ehhez mérten nem veszi komolyan. A harsány és kissé nagyképű Okabe azonban egy nagyon szerethető karakter mindezek mellett. Extravagáns viselkedése ellenére helyén van a szíve, néha még az esze is. A hangyányit antiszociális srác a barátaiért tűzbe menne, ha adott helyzet úgy kívánná, és a sorozatban akad ilyenből bőven. Az enyhén komikusnak ható fiú második nézésre viszont már kevésbé jókedvű, főleg amikor egymaga van saját gondolataiba temetkezve. Lehet, hogy impulzív és előbb cselekszik aztán gondolkodik, de cselekedeteit a jó szándék vezérli... és mint tudjuk, a Pokol útja is azzal van kikövezve.

Mélyen legbelül érzi, hogy az időutazós bulijának nem lesz jó vége, ezekkel együtt pedig meglehetősen komor, depresszív gondolatok jutnak eszébe. Ez csúcsosodik ki a második évad első felében, ahol szinte rá sem lehet ismerni az egykor életvidám Okabe-ra, akit az élet megcsócsált és kiköpött. Sajnálatos módon, különleges képessége okán, mindenre emlékszik, amik az egyes idősíkokban megtörténtek. De az "i"-re a pontot egy gyilkosság teszi fel. Az efelett érzett bűntudata miatt, valamint az átélt szörnyűségek tömkelegének köszönhetően PTSD, azaz poszttraumás stressz szindróma alakul ki nála, amivel ilyen-olyan módon próbál együtt élni, de nem igazán sikerül neki. Lázálmok, pánikrohamok gyötrik a lehető legváratlanabb pillanatokban. Ez azért is lehetséges, mivel személyiségéből adódóan a pozitív visszacsatolások miatt képes túllépni önnön beszűkültségén illetve sikertelenségén, viszont ezt sosem kapta meg a ß világvonalon legjobb barátjától, Mayuritól, aki ez idáig lelki támasza volt. Végül sikerül nagy küzdelmek és még több borzalom után eljutnia ismét arra a pontra, amikor - úgymond - egyensúlyba kerül önmagával, ezzel együtt pedig egykor nagyon is jellemző önkényes viselkedése ugyancsak a múlt homályába vész. Önös céljai helyett inkább a nagyobb jóra kezd fókuszálni, ami meghozza gyümölcsét, még ha azt ő nem is élvezheti. Nagyon szép és kerek jellemfejlődésen megy keresztül ez a cseppet sem egysíkú karakter mindkét szériában (talán a második évadban még inkább), mire eljutunk a sztori végére. A történet elején megismert önző kisgyerekből érett gondolkodású felnőtt lesz.



Népes bagázsunk másik kiemelkedő figurája a gyerekkora miatt mélyen sérült tudós-zseni Makise Kurisu, aki egyben a történet elindítója is. Kedvességéről nem éppen híres géniuszunk Okabe szöges ellentéte. Komoly, kifinomult és elismert szakember, aki inkább racionálisan áll a dolgokhoz, így a kísérletekhez is. Ezen okból kifolyólag nem hisz az időutazásban sem, ezért szkeptikusan viszonyul a Future Gadget Lab vadonatúj tesztpéldányához is. A mindig összeszedett és nyugodt lányt csupán ideiglenes laborfőnöke tudja kizökkenteni lelki békéjéből, teszi ezt a ráaggatott gúnynevekkel és épeszű felnőttekre nem jellemző viselkedésével. Inkább csak azokkal próbál szóba elegyedni, akikben megbízik, erősen zárkózott hölgyemény, akire pontosan az fér rá, amit friss és ropogós "munkahelye" adhatott neki: barátok.

Beilleszkedése nem megy zökkenőmentesen, viszont amint komfortosabban érzi magát, róla is kiderül, legalább akkora Geek, mint labortársai. A felengedett jégkirálynő viselkedését tekintve akár lehetne egy tucat anime sablonos tsundere karaktere, viszont Kurisu figurája messze túlmutat ezen. Ugyan sokszor viselkedik a sráccal ellenségesen, de mindig ott van neki, ha érzi, hogy valami baj van, függetlenül attól, mennyire van megsértődve. Próbálja tartani a lelket Okabe-ban, és biztatja küldetése folytatására. Az pedig már csak ráadás, hogy beleszeret a számára először oly antipatikus fiúba. (Az a második "első" találkozás...szegény Okabét osztották szorozták) Ha valamiben nagyon is hasonlít szíve szottyához, az a valóvilágban való jártasság hiánya. Olyan szinten nem használják ki, mint Okabe-t, de már nagyon közelít hozzá. Ennek ellenére próbálja betokosodott életének horizontját tágítani és továbbra is megbízható tagja lenni a labornak, valamint megfelelő támaszává válni szerelmének, akiről mindig tudja, ha valami rossz dolog történik vele. Egy megértő és odaadó lány, aki sokat változik az események láncolata közepette.

A mellékszereplők között kiemelkedő helyet foglal el Hashida Itaru alias Daru, aki hű társ Okabe minden baromságában. A kissé pajzán otaku mániája az aranyos lányok, a randiszimulátorok, egyéb számítógépes játékok, és nem mellesleg az időutazás. A maga területén zseniális szakember ő is. Számítástechnikusként dolgozik a laborban, vagy inkább hackerként, a rá kiosztott feladattól függően. Az, hogy több van benne, mint elsőre látszik, nagyon jól mutatja a második évad történései, amikor megcsillogtathatja szervező és vezetői képességét. Nem mellesleg ő építette azt a bizonyos mikrohullámúból átalakított mini időgép prototípust. Ízléstelen poénjaival remek feszültségoldó hatása van a történetben, valamint egyéb beszólásain keresztül pop-kulturális utalások egész szép kis tárházát kapjuk. Mellette mindenképpen meg kell említenem Okabe legjobb barátját, Shiina Mayuri-t, aki ugyan nem tudós, sőt, tevőlegesen még csak hozzá sem tud igazán tenni a kutatási eredményekhez (leszámítva a D-mail, az időutazó SMS-ek megnevezését, ami utalás a Vissza a jövőbe trilógia időutazó gépére) korának és előképzettségének hiánya miatt, azonban lelkes személyiségével és kedvességével ő a csapat szíve-lelke. Habár sokat nem tudunk meg múltjáról, annyi biztos, hogy gyermekkora nem volt könnyű, és a depresszió tőle sem minden esetben áll messze, hiába a derűs és aranyos személyisége.

De rajtuk kívül további érdekes karakterek sokasága jelenik meg a két évad során. Ilyenek egyike Amane Suzaha, aki furcsa módon mindent újdonságként fedez fel, amit csak ér. Viszonylag árulkodó jel néhány megnyilvánulása és ritka, de jelenlévő paranoid viselkedése. Kapunk egy telefonfüggőt is Moeka Kiryuu személyében. Ő önmagában is lehetne egy két lábon járó negatív reklám a mobiltelefon addikcióról (szóban szinte alig kommunikál, csak pötyög, függetlenül attól, milyen messze áll tőle a másik, lásd: mellette van), viszont szerepe ennél jóval nagyszabásúbb. Még az LMBT közösség is képviselteti magát Urushibara Ruka-n keresztül, aki nőiesebb a nőknél, annak ellenére, hogy férfinak született. Az ő életútja talán a legváltozatosabb természetesen Okabeén kívül a "ki hitte volna" mondatfoszlányokkal kísérve. Még nem esett szó magáról a fő gonoszról, a SERN nevezetű szervezetről. Az évek óta időutazással kísérletező társaság gazságai inkább az első évad második felétől válnak hangsúlyossá, amikor már nem válogatnak a módszerekből kis csapatunk "agysejtjeinek lefoglalása" érdekében. A csoportról azonban a legtöbbet a Zero-ban lehet megtudni, ahol láthatjuk rémuralmuk kezdetét és kiteljesedését.

A kiváló történet és a sokszínű szereplőgárda mellett a látványvilág sem utolsó, és ezt próbálták a folytatásba is átültetni, így nem lett zavaró, hogy évekkel később porolták le a sztorit. A mindig remek szövegkönyvnek hála a dialógusok jó üteműek és értelmesek. A hangulat ügyesen lett adagolva. Mindkét szezonnál megfigyelhető, hogy az első fele idomul főszereplőnk lelkiállapotához, míg a második már sokkal mozgalmasabb, akció- és eseménydúsabb. Az alapsorozatnál a felvezetés még a derűsebb, kissé rejtélyes vonalon mozog, ahogyan egyre inkább meggabalyodnak az idősíkok a D-mail használatával. Ezzel szemben a Zero-nál már a depresszívebb, komor hangulat dominál a kisebb felüdülések mellett, ahol van alkalmunk megízlelni Okabe szenvedését, majd mániákus kapcsolatát az Amadeus-al, miközben újabb jövevények érkeznek hol a jelenből, hol a múltból, akik igazából a jövőből jöttek (igen, leírva talán kicsit követhetetlennek tűnhet, de egy kis odafigyeléssel a sorozattal nem lesz gond). Mint említettem a sorozatok második felére a kissé pörgősebb, akció dúsabb cselekmény láncolatok maradnak, ahol a hölgy/eket illetve a világot kell megmenteni, esetleg a kettőt egyszerre. A rejtélyek kezelése ugyancsak remekül lett elosztva. Nem egy hidegrázós jelenetet kapunk ennek hála. Ugyan sok helyen láttam és olvastam, hogy egyesek szerint unalmas az első évad eleje, sőt, volt aki amiatt hagyta abba, azonban saját meglátásom szerint nagyon is szükséges a felvezető, mivel  itt hangzik el az erre az animére jellemző szabályrendszer, közöttük az időutazás működés.

Ráadásul rengeteg vicces interakció, hátborzongató felfedezések és sok szimpatikus karakter garantálja a néző "túlélését" egészen a 12. rész végéig, amivel elkezdődik a valódi időutazás, ami egy hangyányit eltér az átlagostól. De ha szóba jött a hangulat, nem mehetek el a kapcsolatok mellett sem. Nagyon szép és érzelmekkel teli baráti és szerelmi szálak jellemzik a művet. Ez utóbbinál kiemelném Okabe és Kurisu párosát, a nem sztereotip "szerelem első látásra" fajta románcuk miatt. Igaz, nem kifejezetten gyűlöletet táplálnak egymás iránt, de határozottan az ellenszenv kategória környékére sorolnám be kezdetleges viszonyukat, ami apránként változik tiszteletté, megértéssé és végül egy szép románccá. Hogy is mondjam, műfaji besorolása szerint inkább sci-fi és thriller egyvelege, mindazonáltal a romantikus jelzőnek is ott kell lennie minden spoileres tartalom nélkül. További pozitívum a felvázolt nagyon sötét ESETLEGES jövőkép, azaz a történet elején említett dísztópia, ahol lázadók kis csoportja próbál megmenekülni a SERN vasmarkú diktatúrája alól a múlt megváltoztatásával. Azon a helyen senki sem szeretne élni, az biztos.



Hogy ne csak dicshimnuszt zengjek eme animációs remek felett, ki kell térjek néhány problémás részre. A frappáns megoldású időugrás ugyan a pozitívumok közé tartozik, azonban a használata nem minden esetben. Többször előfordul még a kezdeti részeknél, hogy nehezen követhető éppen melyik idősíkon vagyunk. Ebből kifolyólag túlbonyolítottnak hathatnak a további részekben felbukkanó ugrások is. Az egyik nagy kérdés mégis az, hogyan tud átugrani egyik halmozódású világból a másikba, gondolok itt arra, amikor a Mayuri végzetével fenyegető alfa világból átmegy a bétába, ez pedig az előzmények tükrében csak a D-mail-el lehetett volna kivitelezhető, nem pedig az időugró segítségével. Azonban a legnagyobb fejfájást mégis a második évadban található "3000 ugrás" adta. Nagyon szép, hogy ezt így emlegetik a drámaiság és a sötét romantika érdekében, azonban mindig ugyan arra az idősíkra visszaugrani, akármilyen kicsi is volt a változtatás, az anime szabályai szerint lehetetlen lenne. Olyan meg azért mégsincs, hogy valaki 3000-szer ugyan azokat a dolgokat csinálja végig. Különben hogyan jött volna rá egy résszel később a dogok nyitjára? Arról nem is beszélve, hogy elméletileg egy időpontban egyszerre három Okabe is jelen volt az ominózus időpontban, akik közül legalább kettő a számára fontos személyt próbálta menteni. A 0 beli énje állítása szerint minden eshetőséget kipróbált, így legalább az egyik Okabe-vel találkoznia kellett volna véletlenül, de ha ilyen nem is történt, önmagában az egésznek paradoxonhoz kellett volna vezetnie, ahogyan az első évadban is történt, amit egy világsík ugrással oldott meg. Ebben viszont ilyen nincs, ezzel pedig arcba köpi önmagát a sorozat. Szóval az elmélet 5, a gyakorlat 3. Volt még nekünk két rész, az egyik az első évad randizós finomsága, a másik pedig a második évad OVA-ja, amik feleslegesek voltak. Pontosítok, a randizós résznek volt morális értéke, de az, hogy erre a készítők 24 percet szántak, az már nekem is extrém. Az OVA pedig egy szégyentelen fanservice, aminek se füle, se farka. Áldozhatnék még néhány szót a mozifilmre, ám azt nem tartom saját részemről kánonnak, sajnálom. Egyszerűen nem megy. Önálló filmként nem áll meg a lábán, míg folytatásnak a logikátlan hülyeségek miatt bukás.

Ez egy kiváló anime, ami nem véletlenül kerül bele oly sok toplistába. Csavaros, izgalmas, rejtélyes, romantikus káosz, ami a történet előrehaladtával mégis egységes egésszé tud válni. Szól lelki sérülésekről, gyógyulásról, kapzsiságról, hanyagságról, rossz döntésekről, bűntudatról, igaz barátságról, szerelemről, kitartásról, felnövésről, összetartásról, és nem utolsó sorban időutazásról mindezt tetszetős csomagolásban tálalva. Csak ajánlani tudom, akár az animék világába való bevezetés gyanánt is. Valószínűleg lesz, aki abbahagyja majd kezdetben lassan folydogáló cselekménye miatt, de higgyétek el, érdemes megtekinteni minden egyes pillanatát.

A produkcióra 10-ből 9 pontot tudok adni összesen. Kurisu is ezt ajánlja!

Ui.: Tudom, nem idősík, hanem világvonal, de egyszerűen nem áll rá a klaviatúrám. 😌

https://www.youtube.com/watch?v=uMYhjVwp0Fk

https://www.youtube.com/watch?v=T9Q1F4qsh8Y