Két hét? Legyen! - Éjsötét szendevély

Sziasztok!

A karácsonyi szett egyik darabjaként 😄

Örvendve találkoztam a hírrel pár hónapja, hogy egyre több régi Ulpius-os sorozat jogait vásárolták fel mostanában a hazai kiadók. Nem is olyan rég sor került egy olyan szériára, amit már maga az Ulpius-ház sem folytatott a negyedik rész után. Ezért lepett meg, hogy hirtelen újra felkerült a radarra. Most már csak azt várom, mikor kezdi el folytatni valamelyik kiadó Nalini Singh mindkét (!) sorozatát, amibe anno az Egmont Dark belekezdett. De térjünk vissza a már felvezetett sorozatra.

A külföldi borító még mindig jobban tetszik

Gena Showalter féle Alvilág Uraival sem most találkoztam először. Őszintén szólva, annak idején nem is igazán tetszett. Teljesen egy kaptafára ment minden szerelmi történet benne. Viszont évekkel később, ahogyan megszereztem az eddig megjelent magyar köteteket egy akciózás során, úgy jöttem rá, hogy a történet viszont nagyon érdekes, nem beszélve a mellékszereplőkről. Nem az a szerelem első olvasásra típusú dolog ez. Számomra kell egy kicsit emésztgetni mielőtt bármit is kezdenék azzal, amit gondolok róla. És ez nagyon furcsa. Más könyveknél rögtön tudom, hogy ez jó volt-e vagy sem, a hibák is azonnal megvannak. De itt mindig van egy összezavaró tényező. Amikor éppen leírnám az aktuális részt, akkor kezd izgalmassá válni. Szóval érdekes a kapcsolatunk a sorozattal. Mindenesetre az Éjsötét szenvedélyt nagyon vártam, hiszen az egyik kedvenc mellékszereplőm került benne a középpontba. Na meg persze az angyalokra is kíváncsi voltam. Ám amikor elkezdtem, történt valami.

A történet szerint Olivia, a harcos angyal azt a feladatot kapja, hogy ölje meg Aeron-t, a Harag őrzőjét, aki áthozta a Pokolból Légiót. Azonban, ahogyan követi a lány ezt a veszélyes hímet, úgy jön rá, hogy annak mekkora szíve van. Nem is kell sokat várni arra, amíg beleszeret. Ám ez a szerelem felkelti a Mennyekben lakó angyalok rosszallását, és ultimátumot adnak neki. Két hetet kap a férfival, mielőtt egy másik angyalt jelölnének ki annak elpusztítására. Ennek a 14 napnak viszont súlyos ára van. Emberként kell a Földön boldogulni, viszont előtte ki kell törnie a Pokolból, ahova letaszították. Természetesen ez nem elég, ott van neki a Földi "vetélytársa" Légió, aki rafinált eszközökkel próbálja ugyanannak a férfinek a szívét elnyerni (vagy inkább a testét). Vajon győz az igaz szerelem és Aeron megmenekül? Esetleg beleavatkozik mindenbe a kötelesség? Vagy valami egészen más fog történni?

Férfifőszereplőnk, Aeron, mint már említettem, a Harag őrzője. Ha igazságtalansággal találkozik, a benne lakó démon minden áron meg akarja torolni. Ezért nagyon nehéz dolga van a szeretteivel szemben is, hiszen nincs olyan a közvetlen környezetében, aki el ne követett volna valamilyen aljasságot. Egy személyt tud tolerálni, az pedig az általa felszínre hozott Légió. A lányt sajátjaként szereti és bármit megtenne érte. Még azt is engedi, hogy a kis démon festővászonnak használja, ha úgy van kedve (márpedig neki sűrűn van olyanja.) Belső őrlődésein nem sokat segít az sem, amikor felbukkan Olivia. Sokat olvashatunk a közte és démona között lejátszódó "veszekedésekről", ami a lány elcsábítása körül folyik. Egyrészről ott van a kötelesség érzete a feladata és barátai iránt, másrészt Légió, aki érthető okok miatt nem szívleli az angyalokat. Ezért érzi magát már-már árulónak, amiért vonzza őt az ártatlan teremtmény, ki az ő vendége lesz egy rövid időre. A tény, hogy mindig szeretett volna egy saját családot még inkább elkeserítő, miután rájön Légió titkaira. Ő a kislányaként funkcionált volna, míg Olivia a feleség szerepében. Természetesen ez ábránd marad Légió árulása miatt. Ebből látszik, mekkora álomvilágba ringatta magát, amiből egy hatalmas pofon ébreszthette fel. Csak ez vehette arra rá, hogy végre szembenézzen az érzéseivel (amik kialakulásának hirtelensége megint csak túlhaladták a hihetőség határait), és egy cseppnyi boldogságot vihessen a párja valamint saját életébe. Megvallom, nekem ez nagyon tetszett és meg is dobogtatta a kicsi szívem, de azt már nem árulom el miért, mert erősen spoileres lenne. Aeron egy megbízható, odaadó férfi, aki mindent megtesz az övéiért; ha kell, akkor a saját testi épségét is feláldozza a védelmezésükért, ám a romantikus érzelmekkel hadilábon áll, de tanulékony. Amikor a rózsaszín köd ellepi, akkor nyálas is. Viszont túl kell jutni azon, amíg civakodik magával és a démonával. Ezek a részek néha nagyon idegtépők tudnak lenni.Mindenesetre érthető, miért magának való figura.

A női főszereplővel több gondom volt. Olivia a maga bájos ártatlanságával érkezik a főhadiszállásra, de amint beleszagol az életbe, abban a pillanatban próbálja felvenni magára a buja nő álarcát. Ez nagyon zavaró a könyv elején. Ugyan kapunk magyarázatot a hirtelen változásra és egészen érdekes módon kapcsolja össze Légió szálával, valahogy mégsem tudom teljes mértékben elfogadni. Ez valószínűleg azért van, mert már a felébredése után nem sokkal be szeretett volna kerülni Aeron ágyába, holott akkor közelben nem volt az a bizonyos zavaró tényező. Én elhiszem, hogy két hét rövid idő, de azért azt már nem, hogy az eddig szűzi élete élő Olivia rögtön megtud szabadulni a ruháitól, főleg olyan trauma után, ami őt éri Pokolban tartózkodása rövid ideje alatt. Ilyen nincs! Egyik pillanatban retteg a démonoktól, a másikban meg puszipajtások? Azért ez egy kicsit túlzás. Érzelmeit a harcos iránt valamennyivel jobban el tudom fogadni, mivel a lány legalább hosszú hetekig figyelhette a férfit, míg rájött, hogy akar tőle valamit. Pozitív az is, hogy nem jött rögtön a szerelemmel, neki is idő kellett hozzá (az ő esetében a hossz már hihetőbb). De ami miatt megnyerő volt, az az utolsó 100 oldal eseményei voltak. Megtudhattuk, hogy valóban méltó az aranyszárnyakra. Igazi harcos tud lenni, amikor a helyzet úgy kívánja. Erős, határozott egyéniséggé válik ezalatt a pár nap alatt, ami ugyan megint gyors, viszont ez újfent csak az időintervallum miatt van, bár nem kevés szerepe volt a Földön kapott gyorstalpalónak, lásd pofonok folyamatos áradása minden oldalról. Ami a jóságát illeti, azért néhol nem volt annyira tisztán kivehető, egy részen nem csak Aeron lepődött meg, hanem én is. Nem lett egy hatalmas kedvenc a karakter, de a jó fajták között benne van.

A mellékszereplők ismét tündököltek. Volt amikor jobban, mint az Aeron-Olivia páros. Egyik nagy kedvencem Légió lett. Ez a pöttöm lány aztán tudja, hogyan borzolja a kedélyeket. Jócskán magára haragított mindenkit az Erődben, de még Galent is, akivel a kötet előtt soha sem  találkozott. De ez az egy találkozás a favoritom lett (nem csodálom, hogy már boronálnák össze őket). A kis démon lobbanékony, féltékeny típus, aki önző módon cselekszik, hogy aztán ezzel a saját sírját ássa. Ez emberibbé teszi a karakterét, hiszen ki nem mondott volna haragjában olyat, amit később megbánt. Ha belegondolunk, az ő mélyrepülése is egy mondattal kezdődött. Bármilyen meglepő, ugyan keveset kapunk belőle, de annál érdekesebb információk derültek ki Galenről. Egyre jobban foglalkoztat, mi is történt valójában vele kapcsolatban. Biztos nem csak annyi, hogy átállt a sötét oldalra, mert úgy tartotta úri kedve. 

Az Alvilág cuki Urai ❤

A felbukkanó Urakat régebbről ismerjük, egyet leszámítva. Scarlet különös volt. A származása ugyan úgy, mint a démona. Kíváncsi vagyok, ebből mit lehet majd kihozni az ő kötetében, ugyanis eddig nem volt se negatív se pozitív a megítélésem a karaktert illetően. Szép számmal került említésre több olyan Uraság is, akik eddig nem voltak színen és még csak a Pestiek sem tudtak róluk. Ez azért elég furcsán lett megoldva. Egyik démon csak tudná, hogy van-e még több belőlük. Kicsit logikátlan, hogy senki nem tudott semmit, csak a főnökök a fellegekben. Bár ők is megérdemelnének egy misét, de újfent azt tudom mondani, az már nagyon spoileres lenne. Tehát jócskán el lettünk látva gondolkodni és várni valóval. Az a kérdésem, van-e Lustaság, és ha igen, akkor mi a különleges képessége? XD

A hiányzó láncszem

Még a poszt elején említettem, erősen gondolkodtam azon, hogy leteszem a könyvet olvasás közben. Nos, ennek meg volt a maga elég komoly oka. A könyv legeleje egészen jól nyit. Egy hangyányi hirtelen, de nem rossz. Viszont csak utána jön a neheze, ugyanis a könyv egészen addig, amíg ki nem derül Légió szennyese, lassú és unalmas. Ugyan voltak szusszanásnyi idők, amikor történt is valami, nem csak Aeron és Olivia idegesítővé váló őrlődését kell olvasni néhol langymeleg erotikával fűszerezve. Azonban ez nagyon kevés volt az egészet tekintve. Még szerencse, hogy Gena észbe kapott időben. Az utolsó 100 oldallal teljes mértékben meg voltam elégedve. De van még egy, az unalomnál is nagyobb probléma, mégpedig a hiányérzet. Mintha hiányozna egy egész könyv ezelőttről. Ki az a Lysander, akiről annyit beszélnek? Miért annyira félelmetes? Neki miért lehet kapcsolata egy hárpiával, ha Oliviának nem lehet egy démonnal? Úgy lett az egész könyv megírva, és ez a szál bevezetve, mintha mindezt nekünk már alapból tudnunk kellene, holott csak a kötetet megelőző novellából derül ki. Az az egy mázlim van, hogy a The Darkest Angel-t olvastam, így nagyjából képben vagyok. Viszont enélkül az ismeretanyag nélkül van, ami egyszerűen nem működik. Ott valamennyi információ csatolva van, de az Éjsötét szenvedélyben ezt már alapnak veszik. Valahogyan a magyar olvasóknak is el kellett volna előbb hozni ezt a bizonyos novellát a könyv előtt. Még egy kis észrevétel: a helyesírást már megint nem ellenőrizték. A könyv eleje tele van elírásokkal. Nyugalom, félrefordítást is kapuk, ám azt már jóval kevesebbet és nem is annyira zavaróakat.

Összességében nem rossz könyv, érdekes felvetésekkel, sok jó karakterrel, viszont át kell lendülni azon a kritikus 200 oldalon, amiben segít valamennyit a két mellékszál. Igaz, nem túl sokat, de ez is elég ahhoz, hogy lássuk a fényt az alagút végén. Viszont nem lenne rossz, ha utána néznétek a The Darkest Angel-nek, mert úgy lesz teljes a kép. 

Szóval a sorozat rajongóinak kötelező jellegű, viszont aki most találkozik először az Alvilág Uraival, azok inkább kezdjék onnan ahonnan kell: az elejéről. Magát a sorozatot a paranormális románcokat és az urban fanatsykat kedvelő olvasóknak meleg szívvel ajánlom, de bárki nekikezdhet, aki a néhol túlcsöpögős jelenetek nem riasztanak vissza. Igen, vannak benne ilyen részek bőven, bár néhány drámai jelenet megfelelően tudja őket kompenzálni. Majdnem kihagytam a mitológia szerelmeseit 😮 Görög mitológia nagyon másként.


5/3,5