Királyi Nagy Ő 1. rész - The selection - A Párválasztó

Mit mondhatnék előjáróban erről a könyvről? Talán azt, hogy nem először és nem utoljára olvastam. Ugyan már lecsengett a sorozat, de a jobb-később-mint-soha elven haladva, ideje volt a blogomra is elhozni véleményem róla. 

A történet egy olyan világban játszódik, ahol az országok lakóit csoportokra osztották fel egytől nyolcig tartó számozással. Az egyes kasztoknak meg van a maguk feladata, amit elvégeznek. Vegyük példának az ötösöket, akik a művészet területén jártasok. Ide tartozik főszereplőnk, America, aki énekel és különféle hangszereken játszik. (köztük hegedűn, zongorán, gitáron, amiken én is 😉). Viszonylagos békében éli életét családjával, amikor egy nap levél érkezik a házhoz, az irat pedig, amit tartalmaz, mindent megváltoztat.
Az országban nagy a felbolydulás, így az uralkodói család elhatározza, hogy megrendezik a Párválasztót, mely során a trónörökös megtalálhatja azt a lányt, aki méltó társa lehet egy életen át. Ezért minden tartományba, a megfelelő korú hölgyeknek egy levél formájában esélyt adnak a herceg kegyeinek megszerzésére. Persze ezt a nagy nyilvánosság előtt, egy valóság show keretein belül. A Kiválasztott lányok között találja csak hamar magát America, bár ő nem így tervezte, hiszen szíve már foglalt. Vajon van esélye Maxon hercegnek elnyerni a lány szeretetét? Ki milyen szándékkal közeledik a trónörököshöz? És kik lehetnek a titokzatos felkelők, de főleg, miért történik valójában mindez?

America, a legtöbb YA hősnővel ellentétben (legalábbis szerintem) szerethető karakter. Családjához és szeretteihez mindig odaadó, hűséges, próbálja a legjobbat tenni, amit az érdekükben csak lehet. És ezek ellenére is, ismeri a "nem" szó jelentését, valamint használatát. Ugyan ez néhány esetben okoz számára fejtörést, de ha alkalom adódik, akkor képes alkalmazni, habár a nyomatékosítástól sem riad vissza. Igazi belevaló, karakán lány, meg tudja védeni saját magát és másokat egyaránt. Bár nem harcmezőn folyik csatája, de igazi harcos lélek, valamint nagyon nagylelkű. Viszont van egy hatalmas hibája: ez a kicsit naiv hozzáállás a bizalom kérdésében. Megtudhatjuk, hogy nem sok időt töltött azelőtt ilyen sok lány társaságában, és ennek meg is van a böjtje. Azokat a lányokat, akik kedvesen viselkednek vele, rögtön a bizalmába fogadja. Bizonyos kérdésekben szerencsére megtartja magának a dolgokat, de más dolgokban túlzottan hagyatkozik mások jóindulatára. Ez a viszonyulás egy versenyen, ahol ilyen nagy a díj, azonban nem vezet előre, márpedig ő a kötet végére elfogadja azt, hogy Maxon udvaroljon neki. Talán a férfiakkal kritikusabb a helyzete ezen a téren, hiszen exe, Aspen adott elég okot arra, hogy távolságtartóbb legyen, de America nagylelkűsége miatt ez gyorsan háttérbe is szorul. Ha szerelmi szálról kellene beszélni, akkor itt egyértelműen nem az America-Maxon párosításról szól egyelőre a dolog. Vele a barátságnak és a vonzódásnak egy furcsa, még alig érezhető keverékén osztoznak. Ezt hangsúlyozza az, amikor felbukkan régi szerelme. Minden jellemvonása mellett még szimpatikusabbá teszi a karaktert, hogy ő változik saját maga kárára a legkevesebbet. Hiszen szegény családból hirtelen a luxusba kerülni enyhén megbolygathatja bárki lelki világát és személetmódját. Itt is van változás a kötet végére, de nem akkora, hogy az már túlzó vagy felháborító legyen.

A ragyogó kalitka

Másik főszereplője ugyan ennek a kötetnek még nincs, de a mellékszereplők közül többekre érdemes odafigyelni. Ilyen rögtön a két választási opció: Maxon és Aspen (az ő nevéről mindig az aszpik jut eszembe). Maxon kissé magának való, enyhén tapasztalatlan fiú, aki elég érdekes módon próbálja felkelteni kiszemeltje figyelmét. Okos, ha kell, és sokan nézik, akkor magabiztos, de érzékeny. Próbál törődni azokkal, akiket rábíztak, és nem zavarja a kasztok közötti különbségek sem. Jóra való fiú, aki a fentebb említett tapasztalatlanságának dacára próbál felnőni a feladatához. Aspen már sokkal kevésbé szimpatikusabb. Idősebb, tapasztaltabb, tudja hogyan és mit kell mondani egy lány szédítéséhez. Túlzottan büszke és makacs, ami miatt sok fejfájást okoz Americának. Valamiért mindig mesterkéltnek tűnik minden lépése. Mintha csak azért csinálná a dolgokat, hogy neki jó legyen, még ha mást is mondd. Valamint ez a kisgyerekes stipi-stopija sem teszi szimpatikusabbá a figurát. A hölgyek között is van két hasonlóan megosztó karakter: Celeste és Marlee. Celeste szándékai nem titkoltak, a lányok közül mindenki tudja, ő szeretne lenni az az egy. Ennek érdekében sok dolgot megtesz, és a királyi család előtt próbálja leplezni a dolgokat, még ha néha nem is sikerült teljes mértékben. Unszimpatikus, de legalább tudjuk hányadán állunk vele. Marlee viszont a másik véglet. Mindenkihez kedves, szeretetre méltó. Legalábbis annak tűnik, de az ilyen karakterekről szokott kiderülni, milyen romlottak valójában. Vagy ha nem, akkor sem válik szimpatikussá. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy voltak egészen különös pillanati, amikor nem lehetett eldönteni, hogy pillanatnyi az a harag, vagy tényleg ilyen valójában a hölgyemény.

A sorozat, világát és annak felépítését tekintve, hasonlóságot mutat két sikeres franchise-zal is: Az éhezők viadalával, valamint A beavatottal. Ezeknél jóval nyitottabb világról beszélünk, de az ellenség kiléte, a kasztok és skatulyáik, a valóság-show jelleg, a kiválasztás mind emlékeztetnek a két széria egyes momentumaira. Annyi különbséggel, hogy itt egyelőre nincs háború. Ennek ellenére nagyon figyelemfelkeltő ezen elemek mellett a bevezető kötet bizonyos megválaszolatlan kérdések miatt. Mert ez egyértelműen csak felvezetés. Nem tudunk meg túl sok dolgot se Illéa kialakulásáról (csupán néhány bekezdésnyi történelem óra volt, de az bőven nem elég semmire) és kik miért akarják kiiktatni a királyi családot. Ha már válaszokat nem kapunk, akkor kérdésekkel szépen elláttak minket, hogy mindenképpen elolvassuk a következő részt is. A magam részéről ez megtörténik a közeljövőben. Csak egy aggodalmam van, ami nagyon lehúzhatja a sorozatot nálam. Az a bizonyos szerelmi háromszög. Sosem voltam jóban ezzel a fogalommal, most se leszek. Ezen tényező megfelelő kezelésének hiánya gyorsan okozhatja a történet vesztét, de plusz izgalmat is adhat attól függően, mennyire figyel oda az írónő az adagolására. Amit hibának tudnék felróni, az a könyv vége, pontosan a szerelmi háromszög felvezetése miatt. Amellett, hogy Aspen enyhén szólva sem a szívem csücske, valamiért nagyon összeszedetlennek tűnt ez az átvezetés, és egyelőre nagyon feleslegesnek is. Mintha kifogyott volna az írónő az ötletekből.

Minden esetre, ez egy nagyon jó bevezető kötete a sorozatnak. Érdekes a Nagy Ő című műsort ilyen köntösben látni. Nem mellesleg a főszereplő hölgy sem zavaró, a történetvezetés sem ugrál össze-vissza és nincs benne nyílt vérengzés. Minden csak említés szintjén van jelene, és ez nagyon jól van így. Manapság talán ez az egyik legnagyobb gondom a YA kötetekkel. Túl véresek ahhoz, hogy még mindig a fiatal felnőtteknek készüljön. A 16 éven felülieknek ajánlott könyvekben már egészen extrém jelenetek vannak, ami a gyilkolást illeti. Nem mondom, hogy ebben a könyvben ne lennének meredek dolgok (lásd: elvárások a Kiválasztottakkal szemben), de korántsem annyi és olyan, hogy az hasonló gondokat eredményezzen. Szóval én mindenkinek tudom ajánlani. Nem biztos, hogy tetszeni fog, de egy próbát mindenképpen megér.


4,5/5