Hosszú idő telt el azóta, hogy a blogon könyvről volt szó, de ezennel ismét felelevenítem ezt a jó szokást. Ezúton is szeretném megköszönni a Tilos az Á könyvek kiadónak eme remek kötetet, melyet volt szerencsém megnyerni.
Ismét egy olyan könyvvel kerültem szembe az Égig érő szerelem után, amely újfent nagyot merít a valóságból. Nem is gondoltam volna, hogy egy alapvetően fiataloknak szóló írásban ennyire le mer valaki menni a legsötétebb bugyrokba. Hogy bátorkodik ennyire nyíltan beszélni jó néhány SAJNOS aktuális témáról. Sokan egymás között sem merik ezeket a köröket lefutni, nem hogy könyvet írni róla. Ugyan fantázia környezetbe van ültetve, de nagyon pontosan kirajzolódik minden, amit az írónő elképzelt, és amit mi nem akarunk elképzelni.
A történet szerint az emberiség nagy része a föld színével vált egyenlővé. A túlélők a túlnépesedési válság hatására Zónákra osztották fel Földet. Annak érdekében, hogy kordában tarthassák a népesség számát és összetételét, saját gyártmányú nőket készítenek, akik a Zónák Intézményeiben nevelkednek. Ezeket a lányokat a tökéletességre kondicionálják. Arra, hogy csak a külső szépség az, ami számít, ezzel juthatnak hozzá a viszonylagos szabadságukhoz. Eszményi feleségeket és potenciális édesanyákat nevelnek belőlük, akiknek a férfiak minden igényét ki kell elégíteniük, még akkor is, ha az fájdalmakkal jár. Ám a makulátlan megjelenésnek és viselkedésnek ára van. A testi, lelki és mentális kontroll alá kerülés. Ezt az árat kénytelen megfizetni főszereplőnk, freida (a kis kezdőbetű nem elírás), amennyiben életben akar maradni ebben az eltorzult értékrendű világban. De vajon sikerül neki elhagyni az Intézetet és ezzel az általa annyira előtérbe helyezett célját elérni? Mit kap az a lány, aki nem az adott kultúra meghatározott normái szerint viselkedik?
Számomra érdekes helyzetből indult a könyv, ugyanis freida nem egy szerethető figura. Éppen ezért jó ideig még csak izgulni sem tudtam érte. Sekélyes, kicsinyes, önző. Ha valami nem az elképzelése szerint történik, akkor szerinte ott már összeesküvés van, és minden ellene irányul. Nem vesz tudomást a körülötte zajló eseményekről, csakis a szépítkezéssel, a helyezésével és a vezető egyénnek való megfeleléssel foglalkozik, miközben ott a régi barátnője, isabel, aki válságba került. Ezt előszeretettel ignorálja a saját magának megteremtett "látványpékségéből". Mondtam már rá az irigy jelzőt? Egykori barátnőjére különösképpen, holott, ha nem csak magával törődne, akkor tudná, hogy nincs mire. Nagyon ellenszenves karakter. Viszont a könyv végére meg lehet sajnálni. Egyrészről azért, mert érthető, miért akar minden áron megan kegyeiben maradni, másrészt azért, mert rajta látszik, mennyire el van hanyagolva érzelmileg. Ez utóbbi tényező még súlyosabbá teszi a helyzetet a fináléra. Okkal nem tud aludni, amit először némiképp orvosol az, hogy a kiszemeltje, Darwin, rögtön felfigyel rá, ám a kétségek megjelenésével visszaesik a régi állapotába, sőt, még alá is zuhan. Labilis lelkiállapota miatt válik gyógyszerfüggővé, amivel csak tetézi a gondokat. Az pedig, hogy feleség akar lenni, dísz a karácsonyfa csúcsára. Mivel a felvázolt világban a szépség és a határozottság dominál, ezért nagyon gyorsan egyértelművé válik az olvasó számára, hogy a történet nem egy lányregénybe illő befejezéssel fog zárulni. Pedig freida is reménykedett benne, ám ahogyan fentebb említettem, nem figyelt oda saját magán kívül semmi másra. isabel-el való barátságának éveiben emlékezések alapján, nem ez volt a helyzet, ami azt feltételezi, hogy a lejtőn való megindulás valójában a lánnyal való kapcsolat megszakítása után indulhatott meg. Apró utalásokat kapunk csupán abból, milyen lehetett azelőtt az élete az Intézmény falain belül legjobb barátnője óvó társaságában.
Ami a mellékkaraktereket illeti, rengeteg névvel és lánnyal találkozhatunk (mellettük persze fiúval is), de igazán csak három szereplőről tudhattunk meg több mindent: meganról, Darwinról és isabelről. megan tipikus méhkirálynő. Imád a figyelem középpontjában lenni, szereti, ha mindenki azt csinálja, amit mond nekik. Ennek érdekében áskálódik, pocskondiáz, fenyeget, ha kell behízeleg. Mindig tudja, ki mit szeretne hallani, és azt is mondja, annak ellenére, hogy két perccel később valaki másnak már az ellenkezőjét állítja. Talán róla mondható el, hogy igazi túlélő típus, pontosan ezek miatt a tulajdonságai miatt, ami egyébként a könyv végére válik teljesen tisztává. Ugyan ő is önző és minden más, amit freidánál fel lehetett sorolni, de odafigyel a részletekre, pontosan azért, hogy elérhesse a célját: először vezető egyéniséggé válni, majd annak idején feleségül menni a legjobb party-hoz, jelen esetben Darwinhoz. Nem bírtam elviselni a stílusát és alapból nem szeretem az ilyen karaktereket, de az tény, hogy a plázacica felszín alatt egy remek stratéga lappang.
Ahogyan megan, úgy Darwin is egy tipikus sztereotípia. Az elkényeztetett szépfiú, aki apuci pénzén élősködik és próbálja magát fényezni előtte. Rendre azt teszi, amit mondanak neki, bár egyes sérülései azt mutatják, hogy nem első szóra. Némi hasonlóságot mutat freidával, amikor az érzelmi részt közelítjük meg. Hozzá hasonlóan ő sem kapott túl sok törődést, és a lányban ideig-óráig megtalálja a tökéletes társat. De szülői ráhatásra, és freida megfelelési kényszere miatt ez a szál is megszakad. Tehát marad apuka kiengesztelése az eltévelyedése miatt, hiszen első számú Örökösként csakis az első számú feleségjelölt lehet az övé. Nem mellesleg amit a végén tesz, csak még jobban meggyőz, hogy az elején miért van olyan érzése az embernek vele kapcsolatban, amilyen. Nem egy követendő példa az egyszer biztos. Pont úgy, ahogy ebben a könyvben egyik karakter sem az.
Akit igazán sajnálni lehet, az isabel. Ő a legnagyobb vesztese az egész történetnek. Úgy tűnhet először, hogy kivételezett helyen van, ez nem áll messze az igazságtól, de a miért az, ami miatt elborzasztó az ő sorsa. Az, hogy feladja az egyetlen jót az életében, a freidával kötött barátságát egyik napról a másikra, már önmagában jelzés értékűnek kellene lennie. Aztán ott van az evészavar. Először a túlzott mennyiségű táplálkozás, majd az ételek teljes körű megvonása magától. Amikor pedig a végén freidával együtt érez a vesztesége miatt, akkor bizonyosodik be igazán, mi volt a valódi oka annak, amit tett. Folyamatos segélykérése nem hallgattatott meg, így a végkifejlet is már-már kiszámítható volt. A tragédiát előidézésében nagy mértékben hozzájárult a többi lány áskálódása is, valamint egykori legjobb barátnője árulása. Ha egy másfajta társadalomról szólna a könyv, akkor talán nem így végződött volna az ő története sem. Alapvetően nem sokat tudunk meg róla, de az bőven elég a szimpátia kialakulásához, ahogyan néhány jelenetben megnyilvánul. Neki vannak saját elképzelései, gondolkodik, és nem a külsőségek az elsődleges befolyásoló tényezők számára. Jobban aggódik más miatt, mint saját magáért, ám ennek végül ő issza meg a levét.
Sok kényes témát boncolgat a könyv. Ilyen az anorexia, a bulimia, a lelki terror, a nemi erőszak, a kirekesztés, a nyilvános megszégyenítés, a nők elnyomása, a családon belüli erőszak, identitás zavar és írjátok meg a kommentek között, ha valamit kihagytam volna. Jó néhány olyan jelenet van, ahol valamelyik éppen megtörténik, viszont olyanok is előfordulnak, amiket csupán elejtett szavakból, vagy későbbi elmesélésekből tudhatunk meg, esetleg egy leírás alapján. A legtöbb témát egészen jól kezeli az írónő. Ez alól talán az altató-függőség a kivétel, ami nagyon hanyagoló pályára lett állítva egészen a könyv végéig, akkor viszont egyben zúdul ránk az egész. Nagyon nyomasztó atmoszférája van a könyvnek, amit a valósághoz való közelsége tesz még inkább bizarrabbá, még ha egy disztópikus világba van is elhelyezve. Hiszen ezek a dolgok a valóságban is megtörténnek. Az viszont, hogy egy ennyire ellenszenves lány a főszereplő, némiképp rombolta az összhatást. A végére ugyan lehet sajnálni, mert ezt senki sem érdemli meg, de benne marad az emberben a tüske.
Szóval nem egy felhőtlen szórakozás, de mindez ellenére egy fogyasztható formába csomagolt kritika arról, ami körbevesz minket. Ami a kényes részek megjelenítését illeti, rendkívül kreatív lett a könyv. Gondoljunk csak magára az Intézményre, a különböző tv-műsorokra, a három kategóriára (feleségek, ágyasok, szűznővérek), az alkalmatlanságot való megtorlásra, a férfiak neveltetésére, a nők szerepére való kondicionálásra, a termék számokra és megnevezésekre (ezért írják kisbetűvel a hölgyek nevét a könyvben). Egy igényesen felvázolt, súlyos problémákat boncolgató könyv ez, aminek van egy-két gyenge momentuma, de összességében nagyon jó, és legfőként egyedi. Nem szép, hanem egyedi! Nem egytucat, hanem önállóan "gyönyörű"! És nem mellesleg, a férfiak sem mind ilyenek, ha már a témánál vagyunk. Ajánlani szigorúan a korhatár besorolás alapján, azaz 16 év felett tudom a tartalom miatt, bár még ebbe is bele tudnék kötni egyes jelenetek miatt. Szóval inkább idősebbeknek. Az, hogy tetszeni fog, nem garantálom, de hogy elgondolkodtat az biztos.
4,5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése