Ugyan a nyárnak vége, de továbbra is folytatom barangolásomat a koreai sorozatok érdekes világában. Ezt a bejegyzést már egy ideje halogattam. Mindig elfelejtettem, hogy van, aztán jött másik sorozat, film, vagy könyv, ami kitöltötte a szerkesztési időt. Most viszont aktuálisnak tartottam elővenni, mert a minap ismét "egymásba ütköztünk" eme remekkel egy rangsornak köszönhetően.
Hatalmas hype-ot kapott a Goblin, a nagyközönség többsége felkarolta és dicsőítette eme 16 részes szösszenetet, viszont pont ezért voltak fenntartásaim vele kapcsolatban. Az előzetesek ugyanis nem voltak túl meggyőzőek, sőt, inkább további viszolygást váltottak ki belőle, de szerencsére összeszedtem magam, és egy újabb kedvenccel álltam fel a képernyő elől miközben könnyeimet törölgettem.
Vigyázat! Spoileres tartalom következik! Csak saját felelősségre! Én szóltam 😉😉
A baljós kezdet
A kezdő jelenetek egy 900 évvel ezelőtti háborús időszakban játszódnak. A király hű hadvezére, Kim Shin, minden egyes csatából nyertesen, alig néhány karcolással tér haza családjához. A környezete már-már isteni magasságokba dicséri képességeit, jobban tisztelik őt, mint bárki mást, ám az ifjú királynak, Wang Yeo-nak ez szemet szúr. Féltékenységében megöleti a férfit, annak családját és ezzel együtt saját nejét is, aki Kim Shin húga volt. Azonban a kard, amivel a hadvezért leszúrják nem egy hétköznapi példány. Különleges képességgel bír. Mindamellett, hogy tulajdonosa a birtokában isteni hatalomra tesz szert, egészen addig életben marad, amíg azt a megjövendölt menyasszonya ki nem húzza mellkasából.
A sétálás nem volt még ilyen menő
Több száz év elteltével már csak legendák maradtak fent a kardról és a férfiról, aki a tulajdonosa, azaz a Goblinról. Kim Shin magányosan tengeti hétköznapjait, mígnem egy nap egy halandó nő segítséget kér tőle. A szóban forgó hölgy megmentése azonban nem volt a nagy terv része, aznap meg kellett volna halnia meg nem született gyermekével együtt. Mivel a kislány nem létezett volna ezen forgatókönyv alapján, ezért annak sorsa is kétessé válik. Így történhetett az, hogy minden 9. születésnapján eljön érte a Kaszás, hogy visszavigye oda, ahol eredetileg lennie kéne. Csupán egy bökkenő van: említett Kaszásunk sem olyan, mint azt hinnénk. Nem mellesleg, évekkel később beköltözik a Goblin mellé albérletbe.
A Goblin kibújik a csigaházából
Kim Shin, azaz a Goblin egy elmagányosodott férfi. Az egykoron büszke, végletekig lojális hadvezér manapság inkább arra vágyik, hogy megjelenjen asszonya, azzal beteljesítve végső célját, hogy meghalhasson. 900 éve szenved önkéntesen választott remete életében, amiből csupán a néha napján segítséget kérő emberek zökkentik ki ideig-óráig. Depressziója nem hagy alább egykori otthonába történő hazaköltözésével sem. Ahogy a körülötte levő emberek száma növekszik, úgy nő egy ideig bezárkózottságának mértéke, míg el nem dönti, hogy egy kicsit élne, mielőtt meghal. Ez köszönhető annak, hogy idő közben felbukkan a nő, akire hosszú évszázadokat várt.
Jelentős változások következnek be életminőségében: rátalál a szerelem, igaz barátokra lel, majdnem társasági életet él. Feloldódik és ellazul. Viszont a régi sérelmein nem tudja ilyen könnyen túllépni. Ami azt illeti, okkal. Hiszen, akik számára fontosak voltak, azokat kegyetlenül kivégezték valami olyan miatt, amit valaki más követett el a koronával szemben. Teljesen érthető, hogy az egykori királynak miért nem tud egy hamar megbocsátani. De az idő begyógyítja a sebeket és lesz is miért túllépnie a régmúlton.
Igazából nekem Kim Shin nem volt a szívem csücske. (Egyébként ugyan ezt elmondhatom a menyasszonyáról is.) A férfi karaktere érdekes, mégsem tudott annyira érdekelni a sorsa, mint egy másik bizonyos férfié. Ami a szerelmi életét illeti, nem mondanám, hogy arájával szerelem lenne első látásra, de még a másodikra sem. Először inkább az izgatja fel, hogy végre van valakije, nem pedig a romantikus érzelmek, persze ennyi év után ez érthető, ám sajnos a sorozat egészén nem éreztem át igazán azt a bizonyos hatalmas és epikus románcot, amit elméletileg imádni kellene. Talán ez volt az oka, hogy nem tudtam megkedvelni. Viszont az kétségtelen, hogy Gong Yoo remekül hozta a mélyen sérült, kicsit magának való, ám feloldódott állapotában nagyon aranyos pasit.
#hagyjátokaludniakaszást!
Igazából Kim Shin menyasszonya, Eun-Tak lenne a másik főszereplő, viszont úgy éreztem, mégis sikeresen kiszorította ebből a szerepből egy sokkal hangsúlyosabb és fontosabb karakter, a Kaszás. A múltjára nem emlékező férfi először közönyös, csupán a munkájának "élő" jégtömbnek tűnhet. Itt jöhetnek a sztereotípiák...vagy mégsem? A Halál képviselőjeként azt hihetnénk, hogy egy kegyetlen rosszfiú, aki egész nap ossza az elmúlást és kántálja a depresszív szövegeit (nem mondom, hogy nem lesz ilyen, de ebből is van kiút). Viszont ez koránt sem így van. Nem egy megtestesült gonosz, csupán nem képes kimutatni érzéseit, de valójában jóval több van benne, mint a többi szereplőben. Neki is kell a feloldódás, azonban hamar kiderül, hogy rendes, jó ember, tele mély érzésekkel, empátiával. Más Kaszás réges rég hidegre tette volna Eun-Taket annak létezése miatt, ám ő, amellett, hogy együtt él vele, még jó barátjává válik a lánynak.
Az aranyosság-mérőm kiakadt...
Idegesítőnek kellene lennie a karakternek, hiszen messze a Kaszás sír a legtöbbet a sorozat során, azonban olyan esetlen és aranyos, hogy azonnal megesik az ember szíve rajta. Ezt tetézi az, amikor kiderül az oka. Drága Kaszásunk ugyanis sok rossz dolgot elkövetett előző életében, amiért ezen "hivatással" kell vezekelnie. Ember életében, fiatalként könnyen manipulálható volt, ezáltal szeretteit a halálba kergette. Hatalmas bűntudata miatt pedig felnőtt korára, mikorra felfogta, mi történt valójában, megtébolyodott. Önként vette be a mindennapi halálos mérgét, amit ételébe csempésztek állítólagos bizalmasai. Hosszú és fájdalmas kínhalál volt ez számára, amit még így sem érzett elég vezeklésnek hűséges barátja és szerelme megöletése miatt. El lehet ítélni, de szánni is. Kaszásként megkapja a lehetőséget, hogy helyrehozza, vagy legalább is megpróbálja helyrehozni ügyes-bajos dolgait, melynek során ismét rátalál a szerelem és egy örök baráttal lesz gazdagabb.
nem is egyszer 😍😄
Nekem abszolút ez a karakter lett a kedvencem. Nem volt kétdimenziós, egysíkú figura. A komorsága mellett képes volt a jókedvre, a merengés mellett a játékosságra. Ugyan időbe telik, de próbálja a legtöbbet kihozni ebből, az életnek nem nevezhető valamiből, ami számára vezeklésként és második esélyként megadatott. A szerelmi szál a részéről pedig nem elvesz a karakter érdemeiből, hanem erősen ad hozzá. Gyönyörű és egyben szomorú története az övéké, amit az utolsó részre már nem lehet a könnycsatornánk huzamosabb igénybevétele nélkül végignézni. Lee Dong-Wook nagyon jó volt a szerepében, bár voltak érdekes arcjátékai, de ezt könnyen el lehet nézni, annyira kevés volt belőlük.
Ami a mellékszereplőket illeti, közülük a Kaszás örök párja, Sunny lett a kedvencem. Neki is meg van a maga mélysége, hiszen múltbeli énje rengeteget szenvedett a férfi miatt, akit szeretett, még az életét is feláldozta, hogy mutassa, milyen mélyen érez iránta. De a jelen kori önmaga sem hazudtolja meg a múltat. Erős, talpraesett nő, aki képes felállni a legnagyobb szakadékból, hogy aztán végül megbocsáthasson immáron minden hátsószándék nélkül. Méltó párja ő Kaszásnak. Eun-Takkel sem volt semmi különösebb bajom, de meg sem fogott. Amolyan, ilyet már láttam figura. Egy kicsit elvarázsolt, de kitartó lány, aki próbál boldog lenni az éltben a nehézségei ellenére. Ezen kívül (leszámítva az utolsó részben látott cselekedetét), nem tudott sok újat mutatni. Duk-Hwa a tipikus kisöcs, kivéve, amikor valaki más is beleköltözik a testvérébe. Egy kissé együgyű, de jóra való fiú. Habár kíváncsi lettem volna, miért ő szolgál átjáróként. Ahogyan a szellemek között, úgy a többi Kaszás esetében is kíváncsi lettem volna többre róluk.
A sorozatnak nagyon különleges hangulata van. Mind látványvilágban, mind atmoszférájában egy bizonyos régebbi, francia kedvencemre emlékeztet, az Ameli csodálatos életére. Tetten érhető a hasonlóság bizonyos zenei aláfestéseknél. Persze van egy törés ebben a kedélyes állapotban, de addig a pontig látszik az ihlet. Egyébként a díszletek, a számítógépes effektek nagyon igényesre sikeredtek doramához mérten, de egyáltalán a keleti filmekhez hasonlítva is. Látszik, hogy nem sajnálták a pénzt és a befektetett energiát. Humorában ugyancsak remekelt, bár ebből inkább a történet első felében kapunk többet. A vicces kis kikacsintások (a Kaszás névválasztása, a láthatatlanná tévő kalap, Kaszás mániái, Mátrix paródia, hogyan lett az okostelefon, az őskövületek nem tudják használni), az apró utalgatások a doramák világára még inkább élvezetessé tette az amúgy is sziporkázó kémiát, ami a szereplők között van.
Nem félre érteni 😏😉
Ha voltak gondok a főszálon futó szerelmi történettel, de a melléken látható love-story annál inkább megkapóbb lett. Viszont emellett ott van a Goblin és a Kaszás kapcsolata is. Az ellenségekből legjobb barátok témát nem ez az első és valószínűleg nem az utolsó mű, ami feldolgozza, de mindezt teszi friss hangnemben, üdítő körítéssel fűszerezve. A duójuk önmagában el tudott volna szórakoztatni, hiszen nagyon viccesek, amikor az elején próbálják megtűrni egymást, majd összecsiszolódni, végül szinkronban, egyetértéssel csinálják a dolgokat. Akárcsak a szerelmi szálban, náluk is szükség lesz egy jó adag megbocsátásra, amit ki kell vívniuk a másiknál, ám miután ez megtörténik, ott segítik a másikat, ahol csak tudják. Végül inkább mondanám testvéri kapcsolatnak az övékét, mint egyszerű barátságnak. Ezt a két színész remekül hozza.
Utolsó sorban kitérnék röviden a mitológiára, ami fellelhető a sorozatban. Kifejezetten kreatív lett ez a mozzanata a történetnek. Nagyon érdekes elképzelési módja ez a halál hírnökeinek, szellemeinek világáról. Nagyon esendővé teszik őket ezzel, de talán jobb is így. Hiszen mégiscsak a természetfelettit próbálták az alkotók emberibbé tenni. A négy élet felvetésével pedig még több kérdés merül fel az emberben a széria megtekintése során. Azonban Goblinnal kapcsolatban sem kerek teljesen minden, viszont nagyon érdekes.
Reggeli láthatatlan üzemmódban egy szaftos doramával körítve
De, hogy ne csak dicsérjem a sorozatot, voltak gondok. Ebbe az utolsó három rész az (a legutolsó kivételével), ami a problémás kategóriába tartozik. Nagyon nem kellett az a bonyodalom, elég erőltetettnek hatott. Emiatt az idővonalat sem lehetett követni. Valamint az említett fő szerelmi szál nem lett jól tálalva. A sok nyitott kérdést csak félve említem meg, mert lehet, csak én nem emlékszem a többségére.
Kedvenc szerelmespárom
Hibái ellenére egy nagyon jó hangulatú, látványvilágú sorozatot kapunk kitűnő zenei aláfestéssel, többségében kiváló karakterekkel. Remek üzenetet kapunk a megbocsátás fontosságáról, az idő múlásáról, a halálról, a szeretetről és annak formáiról. Mindezt néhol nagyon vicces, néhol sírva fakasztó körítéssel. Tudjátok mit? Ha első doramátok lenne, akkor ezzel kezdjétek, mert ad egy kis kóstolót, milyen világba csöppentek bele. A természetfeletti kedvelőinek, valamint, akik szeretik a komolyabb hangvételű tündérmeséket (mert ez egyértelműen az), mindenképpen ajánlom. Figyelmeztetésnek annyi álljon itt, hogy a befejező részhez szükségeltetik elővenni a papír zsebkendőket, mert megrázó útszakasz következik.
Jelentős változások következnek be életminőségében: rátalál a szerelem, igaz barátokra lel, majdnem társasági életet él. Feloldódik és ellazul. Viszont a régi sérelmein nem tudja ilyen könnyen túllépni. Ami azt illeti, okkal. Hiszen, akik számára fontosak voltak, azokat kegyetlenül kivégezték valami olyan miatt, amit valaki más követett el a koronával szemben. Teljesen érthető, hogy az egykori királynak miért nem tud egy hamar megbocsátani. De az idő begyógyítja a sebeket és lesz is miért túllépnie a régmúlton.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése