Nagyon vártam már az év végét, mert ha karácsony, akkor nekem Star Wars. Ráadásul most nem más, mint a megkezdett trilógia középső darabja. Tűkön ülve vártam ezt a folytatást, főleg annak tekintetében, mennyire megszerettem Az ébredő Erőt és annak újabb főszereplőit, közülük is leginkább Kylo Ren-t.
Azóta kétszer láttam az Utolsó Jediket. Önmagában a vetítésre eljutni is élmény volt. Az első alkalommal ugyanis új rendszert telepítettek a moziban, így a pénztáros félre ütötte a vásárlásunkat. Eredetileg a premierre mentünk volna barátnőimmel, azonban két nappal későbbre állították ki a jegyeket, majd amikor szóltunk, hogy ez nem lesz rendben, önkényesen kiállította a jegyet a premier utáni első napra, és ezzel letudta. Bőszen szemeztem a Vásárlók könyvével, de végül jobb belátásra bírtam magam, hiszen annak is örülhetek, hogy egyáltalán van hely. Azután jött a meglepetés a vetítésen, hogy mennyire kevesen vagyunk. Összesen 3 (!) sor volt teli a legkisebb teremben. Néztünk barátnőimmel, hogy ennek valami jelzés érteke kellene legyen? Sokat nevettünk, még többet értetlenkedtünk, és volt egy kisebb sikoly is. Sajnálom, de nekem bejön az a bizonyos hasfal. Csak ne lett volna abba a tüdőnaciba bugyolálva, ami inkább volt röhejes, mint ízléses. Jöhet az, hogy emiatt felszínes vagyok, bevállalom. Minden esetre, amikor kijöttünk a moziból, nagyon vegyes érzéseim voltak a filmmel kapcsolatban. Nem tudtam volna eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem és kijelentettem, hogy ehhez még legalább egyszer látnom kell a teljes véleményem kialakulásához.
Másnap reggel jött egy sms az egyik barátnőmtől, nem-e lenne kedvem megint megnézni a filmet. Ez a mozilátogatás sem ment zökkenőmentesen, ugyanis akik előző nap hiányoztak a vetítésről, azok aznapra tértek be, így csupán néhány hely maradt az első és második sorokban. Hezitáltunk egy keveset, hiszen nem tudtuk, hogy ilyen közel mennyire érdemes ülni (legfeljebb harmadik sor, az alá ne). Ráadásul csúszott a program, mivel V.I.P. vetítés ment, amit rosszul időzítettek. Hiába, a vidéki IMAX csodái már csak ilyenek, de azért szeressük. Lényeg a lényegben, ez alkalommal végre meg lett az összkép a fejemben az alkotásról. Viszont azt meg kell említsem, nem véletlenül került ki karácsony után a poszt.
Vigyázat! Spoileres tartalom következik! Csak saját felelősségre! Én szóltam 😉😉
A sztori nem nagy ördöngösség. Három szálon fut a cselekmény. Az egyikben az Ellenállás próbál menekülni az Első Rend megtorlása elől, ám véges készleteik és fogyatkozó emberi erőforrásaik miatt hatalmas veszélybe kerülnek, mind emellett a Rend is bőszen bombázza őket. Ebből bontakozik ki a második szál, melyben Finn és újdonsült barátnője, Rose BB8 társaságában saját kalandra kerekednek, hogy megkeressenek egy kódtörőt, akinek segítségével egérutat nyerhetnek az Ellenállás megmaradt egy, azaz 1 hajójának. Mindeközben Rey megérkezik az Ach-to bolygónak azon szigetére, ahol Luke Skywalker tölti önként száműzetését. A lány próbálja meggyőzni visszatérésére és némi nemű útmutatás nyújtására az Erő használatával kapcsolatban, azonban az öreg jedi mester nem hajlandó egy könnyen kötélnek állni. Az utóbbit is csak ideig óráig vállalja magára annak érdekében, hogy felnyissa a lány szemét, a jedik sem szentek. Ennek ékes példája pedig nem más, mint maga Kylo Ren. Szerintem a leírásból látszik, mi a probléma a történettel kapcsolatosan. Egyrészről ez nem a legcombosabb Star Wars történet, ami napvilágot látott, másrészről pont a lényegből kapunk kevesebbet, a Luke-Rey-Kylo trióból, pedig annyival érdekesebb lett volna, mint az nézni, hogy Finn és Rose elmennek a Star Wars filmek Las Vegasába. Szóval igen, a történet súlyozásával voltak problémák.
Akárki akármit mond, három főszereplőnk van a szerepeltetésük hosszától függetlenül: Luke, Rey és Kylo Ren/Ben Solo.
Rey az előző részhez képest kicsit komplexebb lett. Még mindig egy bátor, talpraesett lány, aki az útja kezdetén van, pontosan a választóvonal felett. Mind fizikailag, mind lelkiekben erős személyiségnek maradt meg, viszont most betekintést nyerhetünk azon rétegeiben, ahol egy családját és célját kereső tini csupán, akivel jócskán vele van az erő. Ezzel némi mélységet sikerült kölcsönözni a karakternek. Látható, hogy legnagyobb gyengéje szülei kilétének hajszolása és annak félelme, hogy valójában tényleg csak egy jakku-i guberáló a sok közül, aki véletlenül született ezen kivételes képességekkel (ami végül be is igazolódik nagy örömömre). Ez okozza a végső döntésének meghozatalát, amihez rögös út vezetett. A bukdácsolásra rásegített az, hogy továbbra is egy lelkes Star Wars fan, aki végre találkozhatott egyik nagy példaképével, Luke Skywalker-rel. Az illető viszont nem szívesen foglalkozik vele, tanításai inkább arra mutatnak rá, miért nem kellene erőltetni a Jedi-rend újáélesztését, nem mellesleg a régmúlt történései ráébresztik, Luke sem több egy súlyos hibákat elkövető embernél. Csoda, hogy csalódik az egész általa felépített idealista álomvilágban? Nem véletlenül érti meg egyre jobban nemezisét, Kylo Ren-t, aki hasonló problémákkal küszköd és meg is szeretné menteni a lelkét, ha már mesterének nem sikerült anno.
Leszögezem előre, hatalmas Kylo Ren fan vagyok, de próbálok objektíven hozzáállni ügyes-bajos dolgaihoz. Elnézést, ha nem sikerül mindig. Kylo nem az új Darth Vader... szerencsére. Egy lelkiekben gyötrődő férfi, aki nem találja helyét a világban, ezért engedte magát dróton rángatni, aminek meg lett a következménye. Családi gyökereinek "hála", mindig is munkálkodott benne a sötét oldal, de kellett hozzá egy trauma, hogy végleg átálljon. Az előző rész történései miatt (megölte saját apját, meglőtték, Rey legyőzte) az idegei cafatokban vannak, Snoke folyamatos froclizása pedig tovább súlyosbítja nem túl kiegyensúlyozott mentális állapotát. Ez vezet ahhoz, hogy végül nem bír saját anyjával végezni, amit egyébként parancsba kapott Snoke-tól. Egyfelől szeretne megfelelni annak a dajkamesének, amit a magasra nőtt Hugh Hefner hasonmás próbál lenyomni a torkán, másfelől szabadulna már az egész bolondériától, ami kialakult körülötte. A tróntermes jelenetben konkrétan látszik rajta, mennyire bögyében van az egész Skywalker mizéria és főleg az az összeaszott kriptaszökevény, aki eddig sakkban tartotta őt. Nem csodálom, hogy mattot adott neki.
Belső konfliktusai közepette rátalál az ugyancsak zavarodott Rey-re, akiben egyfajta társra lel a magányban és elhagyatottságban. Egyelőre nem lehet tudni, milyen fajta társat akar magának, de egyértelműen a lánnyal képzeli el a jövőjét, hiszen a film utolsó felére sikerül egy nagyon szoros köteléket kialakítaniuk egymás között, ami elméletileg ugyancsak Snoke találmánya (menő dolog ez a Force-Skype). Azonban a múlt felszámolását elég sajátságos módon szeretné véghez vinni, amiben Rey egyértelműen tudomására adja, nem szeretne részt venni, emiatt pedig, a lányhoz hasonlóan, ő is csalódik. Csak nála ez dühkezelési problémái miatt másként csapódik le (lásd: mindenkit meg akar ölni, akinek köze van az Ellenálláshoz), aminek végül megint saját maga lesz a legnagyobb áldozata, hiszen saját magát teszi tönkre lépésről lépésre.
Kylo messze a legkomplexebb karakter a Star Wars filmek égiszén, számomra ez nem vitás. Viszont, mint új Legfőbb Vezér... Önmagát nem tudja kordában tartani, nem hogy egy egész birodalmat. Nagyon remélem, hogy visszahozzák Snoke-ot valamilyen módon. Bármit bevesz a gyomrom ezzel kapcsolatban, de azt nem, hogy Ben Solo legyen a nagy vezető. Az még viccnek is rossz lenne. Ha nem ilyen módon végződik a szála a filmben, akkor még talán lenne benne potenciál ezen a téren, de így teljesen kizárt. Ezen túlmenőleg sem megfelelően vezették a személyiségét ahhoz, hogy egy komolyan vehető, karizmatikus, vezető fő gonosz legyen. A beosztottai sem tisztelik és meg tudom érteni miért. Egyébként Adam Driver kitűnő volt a szerepben, jól állnak neki a Ben Solo-hoz hasonlóan sérült individumok, akik nyakra-főre törnek-zúznak.
Harmadik főszereplőnk Luke Skywalker, aki elkövette élete legmeghatározóbb és egyben legnagyobb hibáját. Segített megteremteni Kylo Ren-t. Ben-hez hasonlóan tőle sem áll távol a sötét oldal, amit az eredeti trilógiában láthattunk, csupán jobban tudott uralkodni magán, mint unokaöccse. Egy ilyen kis kilengés volt az, ami végül megpecsételte a sorsát és arra késztette, vele együtt haljanak a Jedik öröksége is. Rengeteg ember életét megkímélte volna, ha inkább leül beszélgetni Bennel vagy valami, mintsem az éjszaka közepén egy hirtelen sugallattól vezérelve egy labilis lelkiállapotú tini fölé álljak, mondván, úgyis gonosz lesz belőle. A filmben bevallja, hogy a példakép illúziójának való megfelelés volt az, ami miatt ilyen drasztikus eszközhöz akart nyúlni. Az ő példáján keresztül láthatjuk, a szürke nem fér bele a Jedi-kódex kereteibe és miért nem vezet sehova ez a szemlélet. Nekem kifejezetten tetszett az ötlet, hogy nem egy bölcs tanítót, hanem egy kiégett öregembert láthatunk a személyében, hiszen ilyen bukás után majd pont az lenne bárkinek az első, hogy azonnal összekapja magát és visszatér a régi kerékvágásba, mi? Ahogyan megcsinálták sokkal következetesebb és logikusabb volt a múlt fényében, mintsem megkaptuk volna az új Yodát vagy Obi-Want. Nekem az enyhe szarkazmusával sincsen semmi baj, pont illik a karakterhez. A halála ugyan nem rázott meg, mert nem vagyok nagy rajongója a karakternek, viszont szép volt és teljes mértékben a filmhez illő, akárcsak új képessége. És ami Mark Hamilt illeti, élete egyik legjobb alakítását nyújtotta egy olyan szerepben, amivel elméletileg egyáltalán nem értett egyet. Tehát a zsémbes, világtól elzárkózott öreg úr egy nagyon jó újítás volt.
A mellékszereplők tekintetében egyes figurákkal egészen extrém dolgok történtek, főleg személyiségjegyeiket illetően. Gondolok itt első sorban Hugsra... akarom mondani, Huxra. A kötelező talpnyaló. Igazi napraforgó rengeteg köpönyeggel, amiket fordítgathat. Természetesen egy kis ráhatás mellett. Komolyra véve a szót, szöges ellentéte önmagának. Az ébredő Erőben még úgy ahogy komolyan lehetett venni, de itt önmaga paródiája. Inkább lett komikus elem, mintsem tiszteletre méltó vezető személyiség. Viszont a beosztottjai előbb veszik komolyan, mint az új Legfőbb Vezért, ez pedig a kiállása miatt lehet. Vele kapcsolatban Snoke hangosan kimondja a filmben, hogy egy fej káposztának tekinti, aki csak a szükséges elem a gépezetbe. Az emlegetett fő gonosz nem lenne rossz egyáltalán, csak több játékidő kellett volna hozzá. A halála meglepett ugyan, de igazán maradandót nem tudtak összehozni belőle, hiába harangozták be az előző részben. Nem derült róla ki semmi, de az őt alakító Andy Serkis interjúi alapján nem kell aggódni emiatt az utolsó részben.
Finn kicsit semmilyen volt. Kicsit nagyon. Nem gondolom, hogy ebben a filmben bármi lényegit hozzá tudott volna tenni. Egy izgalmas jelenete van, azt is tönkretette a cukin rajongó Rose, aki random módon beleszerelmesedett, mert az Ellenállás nagy hőse és... mert úgyhogy. Egyébként a hölgyeményhez kapcsolódik a Star Wars filmek történetének második leggázabb jelenete (az első ugyancsak egy romantikus próbálkozás, mely a "homokos-Anakin" fedőnevet kapta tőlem), aminek elméletileg romantikus töltete kellett volna legyen. Történetesen Finn éppen öngyilkos akcióba akart volna kezdeni, amikor ez a jómadár belerepült és után elkezdett a szeretetről papolni, meg hogy az mindent legyőz. Könyörgöm, ekkora baromságot még nem hallottam ebben a szériában, de úgy látszik ezt is meg merték lépni, nem csak az újításokat. Benne van a címben, hogy HÁBORÚ!!!! Mondjuk Finn ötlete is olyan volt, hogy onnan élve nem jött volna ki senki, de az legalább valami megoldás lett volna, nem hogy belemegy és még jön az esti mese a szeretetről. Fúúúú... itt azért rendesen felnevettem (le is hurrogtak érte), pedig drámainak akarták beállítani a jelenetet. Ez nonsens. Bár az egész küldetésük a kódtörővel is értelmetlen filler epizód volt. Arra jó, hogy D.J benyöghesse, hogy a háború a legjobb üzlet a világon. Mintha ez valami hatalmas megfejtés lenne. De ha a SW filmeket nézzük, akkor jó ennek a konkretizálása, ez is új. A másik nagy problémám Poe volt. Az egész karakter. Még hogy új Han Solo. Nagyon messze van ő attól. Menő pilóta, akinek a robbantgatáson kívül nem jár semmi az eszében. Ezt ki is figurázza a film egy pontján, de egyébként komolyan veszik a karaktert, pedig nagyon nem kéne. Neki köszönhetően majdnem a teljes Ellenállás megsemmisül, csak mert azt hiszi, hogy mindent jobban tud. Üdvözült mosollyal néztem, amikor Leia végre elkábította a pisztolyával. Leiának is volt egy elég komikusra sikeredett képsora a filmben. Átment Superman-be. Általánosságban elmondható a figuráról, hogy tiszteletteljesen bántak vele a készítők. Kíváncsi vagyok, milyen formában vesznek végső búcsút a karaktertől a kilencedik filmben, hiszen nem szeretnék/nem járultak hozzá semmi féle vizuális szerepeltetéshez.
A filmről elmondható, hogy nagyon szép a látványvilága, sőt, ezek a porgok sem idegesítőek, csak ott vannak, ahogy azt egy jó reklámfigurától elvárhatjuk. Voltak meglepő fordulatok, amelyek többsége tetszett. Mondják azt, hogy túl viccesre akarták venni a filmet, én meg azt mondom, elfért az ott, nem bántott senkit. Ha meg túl komoly lett volna az egész, akkor az lenne a baj. Elképzelem magamba, ahogy az interneten lépten nyomon azt olvasom, "de hát a SW nem ilyen sötét". Ugyan ennek a reciproka történik a valóságban. Hatalmas negatívum a soundtrack. Ennyire jellegtelen aláfestőmuzsikát még nem hallottam a szériába. Tessék-lássék munka lett az egész, és minden ízében feledhető munka. Ami pedig a játékidőt illeti, bőven sok ez a két és fél óra. Csak a Finn és Rose vonallal le lehetett volna faragni belőle rengeteget. Danto Bight jelenetek unalmasak voltak. Jó, kellett egy csatlakozási pont, hogy legyen értem a film végén látható kisfiú jelenetének, de ez azért túlzás. És a kontinuitási problémákról nem beszélve. Elméletileg pár perc telik el a hetedik film vége és a nyolcadik eleje között, de olyan mintha hónapok estek volna ki. Ráadásul teljesen más hangnemet ütött meg a film, mint elődje. Tudom, hogy eddig a főszereplőkön túl nem sok mindenre mondtam azt, hogy jó lenne, had orvosoljam ezt.
Yoda felbukkanása kihozta belőlem a fangirl-t. Nosztalgikus volt a jelenléte, mégsem megkérdőjelezhető. A teljes Luke-Rey-Kylo Ren szál dicséretet érdemel, ahogy azok a részek, ahol főleg Luke és Kylo egyenként jelen vannak. Nekem a végső összecsapásuk is tetszett, és az, hogy Luke ott sem volt, csak még jobban ráerősített, mennyire erős a karaktere valójában. De ugye ezt az emberek nem veszik figyelembe, mert nem volt közöttük érdemben fénykard párbaj. Azonban, ha párbaj, akkor meg kell említsem Snoke tróntermét. Számomra az az egész jelenetsor tökéletes volt, még a fő gonosz halála is. A kapcsolat kifejezetten kreatív lett Kylo és Rey között. Tényleg mint egy Skype csevegés. És a kémia is nagyon jól működik a fiatalok között. Mivel a Reylo shippelők táborához tartozom, ezért még elégedettebb voltam ezen szál bevezetésével. Csak a végén az elégedetlenkedők miatt nehogy visszatérjünk ahhoz, hogy valamilyen úton-módon rokonok. Jó gondlatnak tartottam, hogy sugalta a film, szakadjunk el a régitől és próbáljunk újítani. Habár szerintem ez végül a rajongói nyomásra nem fog sikerülni. Itt van a legnagyobb problémalehetőség. Ugyanis most körülbelül az égadta egy világon nem lehet tudni, hogy akarják befejezni a Skywalkerek történetét.
Összességében elmondható, vannak hibák szép számmal, de található elég kitűnő komponens, ami miatt egyértelműen a jó kategóriába sorolnám a filmet. Messze áll a tökéletestől, azonban attól a bizonyos "hulladék" jelzővel ellátott kategóriától is, aminek titulálják rengetegen. Nagy fantáziálgatásoktól mentesen beülve a leginkább élvezhető, habár érdekes megfigyelni, hogyan zúzzák le a teóriákat, amiket a rajongók felállítottak. Nekem is meg volt a magam elképzelése, ezért néztem, mint Rozi a moziban néhol. Viszont ezt a filmet annak kell tekinteni, ami: Egy átvezetőnek a nagy lezáráshoz. Egy látványos, néhány elemében újító Star Wars filmnek. Ajánlom fanoknak és kezdőknek egyaránt, hisz nem lehet tudni, hátha bejön.
7/10
Rey az előző részhez képest kicsit komplexebb lett. Még mindig egy bátor, talpraesett lány, aki az útja kezdetén van, pontosan a választóvonal felett. Mind fizikailag, mind lelkiekben erős személyiségnek maradt meg, viszont most betekintést nyerhetünk azon rétegeiben, ahol egy családját és célját kereső tini csupán, akivel jócskán vele van az erő. Ezzel némi mélységet sikerült kölcsönözni a karakternek. Látható, hogy legnagyobb gyengéje szülei kilétének hajszolása és annak félelme, hogy valójában tényleg csak egy jakku-i guberáló a sok közül, aki véletlenül született ezen kivételes képességekkel (ami végül be is igazolódik nagy örömömre). Ez okozza a végső döntésének meghozatalát, amihez rögös út vezetett. A bukdácsolásra rásegített az, hogy továbbra is egy lelkes Star Wars fan, aki végre találkozhatott egyik nagy példaképével, Luke Skywalker-rel. Az illető viszont nem szívesen foglalkozik vele, tanításai inkább arra mutatnak rá, miért nem kellene erőltetni a Jedi-rend újáélesztését, nem mellesleg a régmúlt történései ráébresztik, Luke sem több egy súlyos hibákat elkövető embernél. Csoda, hogy csalódik az egész általa felépített idealista álomvilágban? Nem véletlenül érti meg egyre jobban nemezisét, Kylo Ren-t, aki hasonló problémákkal küszköd és meg is szeretné menteni a lelkét, ha már mesterének nem sikerült anno.
Leszögezem előre, hatalmas Kylo Ren fan vagyok, de próbálok objektíven hozzáállni ügyes-bajos dolgaihoz. Elnézést, ha nem sikerül mindig. Kylo nem az új Darth Vader... szerencsére. Egy lelkiekben gyötrődő férfi, aki nem találja helyét a világban, ezért engedte magát dróton rángatni, aminek meg lett a következménye. Családi gyökereinek "hála", mindig is munkálkodott benne a sötét oldal, de kellett hozzá egy trauma, hogy végleg átálljon. Az előző rész történései miatt (megölte saját apját, meglőtték, Rey legyőzte) az idegei cafatokban vannak, Snoke folyamatos froclizása pedig tovább súlyosbítja nem túl kiegyensúlyozott mentális állapotát. Ez vezet ahhoz, hogy végül nem bír saját anyjával végezni, amit egyébként parancsba kapott Snoke-tól. Egyfelől szeretne megfelelni annak a dajkamesének, amit a magasra nőtt Hugh Hefner hasonmás próbál lenyomni a torkán, másfelől szabadulna már az egész bolondériától, ami kialakult körülötte. A tróntermes jelenetben konkrétan látszik rajta, mennyire bögyében van az egész Skywalker mizéria és főleg az az összeaszott kriptaszökevény, aki eddig sakkban tartotta őt. Nem csodálom, hogy mattot adott neki.
Harmadik főszereplőnk Luke Skywalker, aki elkövette élete legmeghatározóbb és egyben legnagyobb hibáját. Segített megteremteni Kylo Ren-t. Ben-hez hasonlóan tőle sem áll távol a sötét oldal, amit az eredeti trilógiában láthattunk, csupán jobban tudott uralkodni magán, mint unokaöccse. Egy ilyen kis kilengés volt az, ami végül megpecsételte a sorsát és arra késztette, vele együtt haljanak a Jedik öröksége is. Rengeteg ember életét megkímélte volna, ha inkább leül beszélgetni Bennel vagy valami, mintsem az éjszaka közepén egy hirtelen sugallattól vezérelve egy labilis lelkiállapotú tini fölé álljak, mondván, úgyis gonosz lesz belőle. A filmben bevallja, hogy a példakép illúziójának való megfelelés volt az, ami miatt ilyen drasztikus eszközhöz akart nyúlni. Az ő példáján keresztül láthatjuk, a szürke nem fér bele a Jedi-kódex kereteibe és miért nem vezet sehova ez a szemlélet. Nekem kifejezetten tetszett az ötlet, hogy nem egy bölcs tanítót, hanem egy kiégett öregembert láthatunk a személyében, hiszen ilyen bukás után majd pont az lenne bárkinek az első, hogy azonnal összekapja magát és visszatér a régi kerékvágásba, mi? Ahogyan megcsinálták sokkal következetesebb és logikusabb volt a múlt fényében, mintsem megkaptuk volna az új Yodát vagy Obi-Want. Nekem az enyhe szarkazmusával sincsen semmi baj, pont illik a karakterhez. A halála ugyan nem rázott meg, mert nem vagyok nagy rajongója a karakternek, viszont szép volt és teljes mértékben a filmhez illő, akárcsak új képessége. És ami Mark Hamilt illeti, élete egyik legjobb alakítását nyújtotta egy olyan szerepben, amivel elméletileg egyáltalán nem értett egyet. Tehát a zsémbes, világtól elzárkózott öreg úr egy nagyon jó újítás volt.
A mellékszereplők tekintetében egyes figurákkal egészen extrém dolgok történtek, főleg személyiségjegyeiket illetően. Gondolok itt első sorban Hugsra... akarom mondani, Huxra. A kötelező talpnyaló. Igazi napraforgó rengeteg köpönyeggel, amiket fordítgathat. Természetesen egy kis ráhatás mellett. Komolyra véve a szót, szöges ellentéte önmagának. Az ébredő Erőben még úgy ahogy komolyan lehetett venni, de itt önmaga paródiája. Inkább lett komikus elem, mintsem tiszteletre méltó vezető személyiség. Viszont a beosztottjai előbb veszik komolyan, mint az új Legfőbb Vezért, ez pedig a kiállása miatt lehet. Vele kapcsolatban Snoke hangosan kimondja a filmben, hogy egy fej káposztának tekinti, aki csak a szükséges elem a gépezetbe. Az emlegetett fő gonosz nem lenne rossz egyáltalán, csak több játékidő kellett volna hozzá. A halála meglepett ugyan, de igazán maradandót nem tudtak összehozni belőle, hiába harangozták be az előző részben. Nem derült róla ki semmi, de az őt alakító Andy Serkis interjúi alapján nem kell aggódni emiatt az utolsó részben.
Finn kicsit semmilyen volt. Kicsit nagyon. Nem gondolom, hogy ebben a filmben bármi lényegit hozzá tudott volna tenni. Egy izgalmas jelenete van, azt is tönkretette a cukin rajongó Rose, aki random módon beleszerelmesedett, mert az Ellenállás nagy hőse és... mert úgyhogy. Egyébként a hölgyeményhez kapcsolódik a Star Wars filmek történetének második leggázabb jelenete (az első ugyancsak egy romantikus próbálkozás, mely a "homokos-Anakin" fedőnevet kapta tőlem), aminek elméletileg romantikus töltete kellett volna legyen. Történetesen Finn éppen öngyilkos akcióba akart volna kezdeni, amikor ez a jómadár belerepült és után elkezdett a szeretetről papolni, meg hogy az mindent legyőz. Könyörgöm, ekkora baromságot még nem hallottam ebben a szériában, de úgy látszik ezt is meg merték lépni, nem csak az újításokat. Benne van a címben, hogy HÁBORÚ!!!! Mondjuk Finn ötlete is olyan volt, hogy onnan élve nem jött volna ki senki, de az legalább valami megoldás lett volna, nem hogy belemegy és még jön az esti mese a szeretetről. Fúúúú... itt azért rendesen felnevettem (le is hurrogtak érte), pedig drámainak akarták beállítani a jelenetet. Ez nonsens. Bár az egész küldetésük a kódtörővel is értelmetlen filler epizód volt. Arra jó, hogy D.J benyöghesse, hogy a háború a legjobb üzlet a világon. Mintha ez valami hatalmas megfejtés lenne. De ha a SW filmeket nézzük, akkor jó ennek a konkretizálása, ez is új. A másik nagy problémám Poe volt. Az egész karakter. Még hogy új Han Solo. Nagyon messze van ő attól. Menő pilóta, akinek a robbantgatáson kívül nem jár semmi az eszében. Ezt ki is figurázza a film egy pontján, de egyébként komolyan veszik a karaktert, pedig nagyon nem kéne. Neki köszönhetően majdnem a teljes Ellenállás megsemmisül, csak mert azt hiszi, hogy mindent jobban tud. Üdvözült mosollyal néztem, amikor Leia végre elkábította a pisztolyával. Leiának is volt egy elég komikusra sikeredett képsora a filmben. Átment Superman-be. Általánosságban elmondható a figuráról, hogy tiszteletteljesen bántak vele a készítők. Kíváncsi vagyok, milyen formában vesznek végső búcsút a karaktertől a kilencedik filmben, hiszen nem szeretnék/nem járultak hozzá semmi féle vizuális szerepeltetéshez.
A filmről elmondható, hogy nagyon szép a látványvilága, sőt, ezek a porgok sem idegesítőek, csak ott vannak, ahogy azt egy jó reklámfigurától elvárhatjuk. Voltak meglepő fordulatok, amelyek többsége tetszett. Mondják azt, hogy túl viccesre akarták venni a filmet, én meg azt mondom, elfért az ott, nem bántott senkit. Ha meg túl komoly lett volna az egész, akkor az lenne a baj. Elképzelem magamba, ahogy az interneten lépten nyomon azt olvasom, "de hát a SW nem ilyen sötét". Ugyan ennek a reciproka történik a valóságban. Hatalmas negatívum a soundtrack. Ennyire jellegtelen aláfestőmuzsikát még nem hallottam a szériába. Tessék-lássék munka lett az egész, és minden ízében feledhető munka. Ami pedig a játékidőt illeti, bőven sok ez a két és fél óra. Csak a Finn és Rose vonallal le lehetett volna faragni belőle rengeteget. Danto Bight jelenetek unalmasak voltak. Jó, kellett egy csatlakozási pont, hogy legyen értem a film végén látható kisfiú jelenetének, de ez azért túlzás. És a kontinuitási problémákról nem beszélve. Elméletileg pár perc telik el a hetedik film vége és a nyolcadik eleje között, de olyan mintha hónapok estek volna ki. Ráadásul teljesen más hangnemet ütött meg a film, mint elődje. Tudom, hogy eddig a főszereplőkön túl nem sok mindenre mondtam azt, hogy jó lenne, had orvosoljam ezt.
Yoda felbukkanása kihozta belőlem a fangirl-t. Nosztalgikus volt a jelenléte, mégsem megkérdőjelezhető. A teljes Luke-Rey-Kylo Ren szál dicséretet érdemel, ahogy azok a részek, ahol főleg Luke és Kylo egyenként jelen vannak. Nekem a végső összecsapásuk is tetszett, és az, hogy Luke ott sem volt, csak még jobban ráerősített, mennyire erős a karaktere valójában. De ugye ezt az emberek nem veszik figyelembe, mert nem volt közöttük érdemben fénykard párbaj. Azonban, ha párbaj, akkor meg kell említsem Snoke tróntermét. Számomra az az egész jelenetsor tökéletes volt, még a fő gonosz halála is. A kapcsolat kifejezetten kreatív lett Kylo és Rey között. Tényleg mint egy Skype csevegés. És a kémia is nagyon jól működik a fiatalok között. Mivel a Reylo shippelők táborához tartozom, ezért még elégedettebb voltam ezen szál bevezetésével. Csak a végén az elégedetlenkedők miatt nehogy visszatérjünk ahhoz, hogy valamilyen úton-módon rokonok. Jó gondlatnak tartottam, hogy sugalta a film, szakadjunk el a régitől és próbáljunk újítani. Habár szerintem ez végül a rajongói nyomásra nem fog sikerülni. Itt van a legnagyobb problémalehetőség. Ugyanis most körülbelül az égadta egy világon nem lehet tudni, hogy akarják befejezni a Skywalkerek történetét.
Összességében elmondható, vannak hibák szép számmal, de található elég kitűnő komponens, ami miatt egyértelműen a jó kategóriába sorolnám a filmet. Messze áll a tökéletestől, azonban attól a bizonyos "hulladék" jelzővel ellátott kategóriától is, aminek titulálják rengetegen. Nagy fantáziálgatásoktól mentesen beülve a leginkább élvezhető, habár érdekes megfigyelni, hogyan zúzzák le a teóriákat, amiket a rajongók felállítottak. Nekem is meg volt a magam elképzelése, ezért néztem, mint Rozi a moziban néhol. Viszont ezt a filmet annak kell tekinteni, ami: Egy átvezetőnek a nagy lezáráshoz. Egy látványos, néhány elemében újító Star Wars filmnek. Ajánlom fanoknak és kezdőknek egyaránt, hisz nem lehet tudni, hátha bejön.
7/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése