A Vatikán és ami mögötte van - Az új pápa

Amikor annak idején megnéztem az első évadot, rövid időn belül nagy kedvencem lett különleges világával és még furcsább hangulatával. Nagyon örültem hát, amikor kiderült, hogy jönni fog majd a folytatás, és ahogyan befejeztem akkoriban a sorozatot, tűkön ülve vártam is azt. Nem tudom ki hogy van vele, de ahhoz képest én azt sem tudtam 2020-ra (idén ugyanis újra felfrissítettem az alapsorozattal kapcsolatos élményeimet), hogy mikor fog kijönni Az új pápa. Január közepén csupán a véletlen műve, hogy belebotlottam a második évad előzetesébe, amivel egyidejűleg tudomásomra jutott, hogy abban a pillanatban már két rész is megtekinthető volt. Vagy engem került el mindenféle promo anyag a sorozat folytatását illetően, vagy ennyire alul volt pozicionálva, nem tudom, de ha nem lennének véletlenek, valószínűleg teljes egészében kihagytam volna az élményt. Mert az volt! A szó pozitív értelmében.

Az igazat megvallva, első nézésre egészen a hetedik részig egyáltalán nem tetszett a szezon. Gondoltam is magamba, a nagy finálé előtt talán adnom kellene egy második esélyt az első hat résznek, hátha ezúttal valami olyat is meglátok, ami felett "nagylelkűen" elsiklottam előzőleg. Nem bántam meg az újrázás. Másodjára, mivel körülbelül tudtam már, melyik szál hova fut majd ki, sokkal inkább értelmezhető és értékelhető a legtöbb történés, esemény olyan módon, ahogyan azt valószínűleg a készítők is elvárták. Első pillantásra ugyanis az évad egy kicsit összeszedetlennek, túl homályosnak, néhol pedig inkonzisztensnek hathat az előzmények fényében. Tipikusan olyan filmsorozat, amit nem elég egyszer megnézni, mert sok minden elsikkadhat, így veszítve az értékéből. Nem mondom, hogy második nézésre sincsenek hibák, illetve a teljes évadba ne lenne, viszont korántsem olyan mértékűek, hogy ne lehessen a remekmű jelzőt ráaggatni, ahogyan azt az első évad is kiérdemelte évekkel ezelőtt. Nézzük is, mi fán terem Az új pápa!

Vigyázat! Spoileres tartalom következik! Csak saját felelősségre! Én szóltam 😉😉

A történet kilenc hónappal XIII. Piusz kómába esése után veszi fel a fonalat. Mivel a jelenlegi pápa az orvostudomány jelenlegi álláspontja szerint már nem ébredhet fel hosszúra nyúlt öntudatlan állapotából, így a napnál is világosabbá válik, hogy az egyház vezetésének élére új pápa szükségeltetik. Egy félresikeredett próbálkozás után (II. Ferenc pápa kényszer szülte megválasztását, majd a nem kívánatos machinációi után, enyhén szólva gyanús körülmények közepette bekövetkezett hirtelen halálát követően), Voiello bíboros és leghűségesebb követői elhatározzák, hogy felkeresik a híres Sir John Brannox bíborost, aki a nagyvilágtól elzárkózva tengeti napjait az angliai birtokán idős szülei, valamint szolgálóik társaságában. A tragikus múltú pápajelölt eleinte vonakodik elfogadni a nagyszerű ajánlatot, ám végül úgy dönt, mégis elmegy a delegációval Rómába, hogy magára ölthesse a fehér reverendát. 

Azonban új egyházfőnknek csak hamar rá kell jönnie, milyen az élet a pompás és fényűző felszín alatt. Ezen a ponton bizton állíthatjuk: III. János Pál pápa erre nem volt felkészülve. Mindeközben Lenny körül ugyancsak folynak az események, melyek között vallási fanatikusok, furcsa terelgetések és isteni csodák egyaránt megtalálhatóak. 

Legyünk őszinték, az első évadnak sem volt sokkal combosabb a története. Ezt a szériát igazán a szereplői, a színészek, a hangulat, a kosztümök, a remek zenei betétek, a bizonyos szintű rejtélyek, a hit- és az egyház ábrázolásmódjának egyvelege teszi igazán egyedivé, feledhetetlenné. De kezdjük sorjában! A második évad rögtön három főszereplővel operál, viszont érdemes megemlíteni, hogy azok fontossági sorrendjét konkrétan nem lehet meghatározni, tekintve a történet felépítését. 

Első főszereplőnk Lenny Belardo, azaz XIII. Pius pápa, aki a játékidő java része alatt kómában fekszik, ám vitathatatlan, hogy a legtöbb cselekedet gyökere hozzá vezethető vissza. A köré felépülő hisztéria az, ami (az első évadból érezhetően kihagyott ziccer volt) a vallási fanatizmus melegágya lett. Kész kultusz épül fel személye köré, akit hívei mennyei magasságokba emelnek. De, ugyan mérsékeltebb formában, legalább ennyire bálványozzák egyes paptársai is. 

Kukucs, ki van itt?

És talán nem is véletlen ez a fokú dicsőítés, legalábbis ami a csodatételeit illeti, ugyanis az utolsó részben a kómából visszatért Lenny, és a még hatalmon levő III. János Pál közötti társalgás során kiderül, hogy nem csak dísznek voltak azok a jelentek, amikor szellemként megjelent itt-ott terelgetve egyes szereplők cselekedeteit. Habár a sorozat végére sem derül ki konkrétan, kicsoda vagy micsoda igazából XIII. Pius, csupán néhány szimbolikus képi megvalósítás utal valamire, azonban ennél többet nem tudunk meg, nem látják el bélyeggel, ami kifejezetten tetszetős számomra. A misztérium a legfontosabb egy ilyen karakternél. Ha valamit nagyon egyértelműen megtudhatunk róla, az a jelenlegi jelleme. A fiú végül férfivé érett, mély érzésű, önmagával harmóniában élő bölcs spirituális vezető lett, aki néha napján még mindig képes kimutatni foga fehérét, de már sokkal visszafogottabb módon (hiába, úgy tűnik, örökre megmarad hobbijának a bíborosok kioktatása). Mondhatni, szöges ellentéte annak a Lenny Belardo-nak, akivel az első évad elején megismerkedhettünk.

Ha már ellentétek, akkor meg kell említsem Sir John Brannox-ot, azaz III. János Pál pápát, Lenny (második!) utódját. Az első találkozás során két dolog zökkentett ki a lelki világomból vele kapcsolatban: mi ez a szempillafestési módszer, és ennyi festékkel elmehetne szempillaspirálok reklámozásához modellnek. Egyszerűen… John Malkovich gusztustalanul kipingált szemekkel. De hagyjuk is ezt ennyiben, mert egy idő után már nem kell „gyönyörködnünk” ebben a képben. És nem mellesleg ennek ugyanúgy jelentősége van vele kapcsolatban, pont mint más jellemformáló mozzanatnak.

Nem hiszem el, hogy már megint elkenődött a szemfesték!

Szóval, az elsőre talán kicsit(?) fennhéjázónak és néha pökhendinek tűnő Sir John messziről elkerüli a felelősségvállalást, elkényelmesedett az önpusztítással vegyes önsajnálatában, szinte azt sem tudja mit akar igazán az élettől, aminek meg van a maga oka. Jóllehet szülei nagyon is élnek, bár már kevésbé virulnak, nem nagyon hajlandóak vele foglalkozni hosszú évek óta, lemondóak egyetlen megmaradt fiúkkal szemben, amely bánásmód rá nyomta bélyegét új pápánk lelki világára. Egy magának való, visszahúzódó úriember, aki nem tudja elviselni, ha bármikor is a második helyre akarják sorolni. Mi sem támasztja alá ezt jobban, mint amikor elvonul a világtól, amint megtudja, hogy nagy elődje visszatért a kómából. Ezernyi más oka lenne rá (a félrecsúszott TV-s szereplés, a folyamatos lelki terror, a támadás, Valencia), ő mégis ezt találta a legégetőbb pillanatnak adott időben. Mondhatni hangyányit gyermekded. Gyorsan kiderül a karakterről, mennyire lefojtott magában mindent, és ebből adódóan nehezen alakít ki igazi kapcsolatokat, bár kicsit feloldódik az utolsó részekre, így szert téve új barátokra, és egyéb intimebb kapcsolati viszonyra egy bizonyos PR menedzserrel. Egy átérezhető, tulajdonképpen szerethető figura minden hibájával együtt, akinek jelenlétét egy kicsit meg kell emészteni, ám ezután vele együtt izgulhatunk, mi lesz a sorsa. Annyit megsúgok, hogy egyéb más szereplő mellett neki is meglesz a maga happy end-je a sorozat végén, ami az előzményeket tekintetbe véve nagyon elkél. Mondhatni teljesül álma, és megtalálja önmagát.

Harmadik nagyágyúnk mindenki kedvenc bíboros államtitkára, Voiello. Instant kedvenc volt már az első megjelenése óta a maga „Szentháromságával” és elfogult rajongásával a Napoli iránt, amiből továbbra is kapunk bőven, ezzel néhány önfeledt pillanatot okozva a nézőknek. Talán az egyetlen olyan karakter a szériában, kinek karaktere konstans. Egy enyhén maffiavezér beütésekkel rendelkező, kicsit mogorva öregúr, aki azt szereti, ha mindent irányíthat, és tudja mi zajlik körülötte. Viszont az első évaddal ellentétben nagyobb betekintést kapunk embertársaival való bánásmódjából. Ezen a ponton meg kell említsem, egyes pillanatokban olyan, mintha a készítők szépíteni akartak volna az image-én, ezzel egy másik karaktert hozva létre, mert konkrét dolgokat írtak felül az előző szezonból, méghozzá egészen szembetűnő módon. Minden esetre kiderül, hogy nem feltétlenül csak az érdekei vezérlik, de azért néha azokat is bele tudja fűzni burkoltan jó cselekedeteibe.


A mellékszereplők a főszereplőkhöz hasonlóan változatosak. Van itt minden, a „bűnbe esett” kismama apácán és narkolepsziás pasiján át egészen a Vatikán fen maradását kockára tevő pedofil, fehérgalléros triumvirátusig, melynek tagjai között akad legalább egy egyházi méltóság is. Viszont a kedvenceim a fondorlatos duó, Essence atya és Bauer kettőse, akik próbálják kordában tartani az elfajultabb egyedeket a Vatikán berkein belül, ha kell nem túl szép szavakkal, de a nézők számára mindenképpen néhány felejthetetlen pillanattal operálva. 

Ugyancsak hatalmas viccforrás (még ha ez morbid is) a hatalmába belekergülő, az előző évadból megismert Tomasso, azaz II. Ferenc pápa, aki nem csekély dolgokkal terrorizálja az egyházi fejeseket. Repertoárjában van a zsarolás, a lopás, a rablás, mindezt megfűszerezve azzal az angyali nagyapós álszent vigyorával és jótevős maszlagjával, amitől a bíborosok szó szerint falra másznak már az első éjszaka után. Aki a legdurvább hanyatlástörténet kategória egyértelmű nyertese lenne (már ha ezt nevezhetjük győzelemnek), az Esther. 
Sorrentino nagyon szépen ábrázolja, hogyan lehet egy naiv, kiszolgáltatott, magányos asszonyt az orránál fogva vezetni, mindent elhitetni vele mindaddig, amíg végül bele nem hajítják a legsötétebb verembe, ahonnan nincs kiút.De ha hölgyek, akkor Sophia is megérdemelne egy misét, amit a túl-spoilerezés elkerülése érdekében nem fejtenék ki ennél bővebben. Maradjunk annyiban, hogy nyom nélkül felette sem múlik el az évadot felkaroló kicsivel több, mint hat hónap.

A karaktereken kívül meg kell említenem a bravúros színészi teljesítményeket. Külön kiemelném innen Silvio Orlando-t, aki szerintem a legorganikusabb alakítást nyújtotta az egész szériában. Nem mellesleg John Malkovich is kap a „kiváló” bélyeg mellé egy plusz piros pontot a már fentebb említett, számomra nem túl esztétikusnak ható smink elszenvedéséért, bár lehet csak engem zavar ennyire ez az apró cseprő dolog. (Azért az tény, hogy eredeti nyelven megtekintve a sorozatot kitűnik, mennyire nem angol származású!) A látvány továbbra is színpompás, és néhol a díszletek ugyan giccsesnek hatnak, de ez az a giccs, amit a legjobb szívvel tudok ajánlani, mert egyszerűen összhatásában pompás. A zeneszámok és azok bejátszása a sorozatban még mindig elérik, hogy úgy érezzük, egy méregdrága és minőségi klipet nézünk. A párbeszédek és szónoklatok jól megírtak, a hangulathoz, valamint sebességhez illő tempójúak. A témák pedig az első szezonhoz mérten kicsit földhözragadtabban közelítik meg a világot és azon belül az egyház világát. Szól tönkrement kapcsolatokról, diszfunkcionális családokról, a szeretetről, a felnőtté válásról, de szó esik a keresztény egyház nem túl fényes oldaláról, nem feltétlenül ugyan olyan végkimenetellel, mint Az ifjú pápában.

Viszont a sztori karcsúsága miatt néhány jelenet felesleges időhúzásnak tűnik, még ha szórakoztatóak is. Az előzményből megismert fontos karakterek közül van, aki nem tér vissza ezzel okozva egy kisebb következetlenséget a történetben. Sajnos más, az évadon belüli logikátlanság szintúgy megfigyelhető, mely ki bírja ragadni a nézőt a pillanatból.

Összességében egy kitűnő folytatást (és nagyon remélem, hogy befejező évadot) kaptunk Az új pápával. Erényeivel és hibáival együtt tudom bárkinek ajánlani. Sok-sok értékes gondolatra lelnek az arra fogékony nézők. Mindemellett nem árt az első évad megtekintése, mert nélküle vannak dolgok, amiknek önmagában kevés értelme lenne. Hiába más a címük, szorosan egymáshoz kapcsolódnak, nem kihagyható Az ifjú pápa, ha ezt a remekművet is sorra szeretnénk venni. Azt viszont le kell szögezzem, eléggé megosztó lehet a tartalma miatt. 

Erre a produkcióra 9 csillagot tudok adni a 10-ból, amitől Accente bíboros táncra is perdült!

https://www.youtube.com/watch?v=n_j1SHUzIxU