El se hiszem, hogy már egy teljes év eltelt a kezdet óta. Jó, könyvekről és filmekről már előtte is írtam véleményeket a molyon és a snitten, de azért egy blog sokkal szélesebb olvasókört tud megcélozni.
Meg kell valljam, nem egyszer gondolkodtam el az oldal megszüntetésén. Nem érzetem úgy, hogy bárkit is érdekelne, milyen hülyeségeket írok össze vissza. Most sem érzem, viszont a folytatás mellett döntöttem.
Az elindulás óta volt némi változtatás. Első alkalommal csak könyvekről és filmekről szerettem volna írni. Terveim szerint a nyomtatott szövegről való értekezéseim többségben lettek volna, ám az idő és a kedv sem így hozta. Ezután nyáron kerültek a képbe a különböző book tagek, majd megkért barátnőm, hogy novelláját itt osszam meg mindenkivel. Végül én is úgy döntöttem, a sajátommal is teszek egy próbát. Elgondolásom szerint továbbra is menni fog majd a Moziban jártam! rovat valamint szeretném állandósítani a Trailer kibeszélőt is, hiszen az évben lesz majd miről teóriákat gyártani.
Szóval terv van, csak továbbra is az idővel vagyok elcsúszva. Meg nem is igazán tudom, mire lenne igény. Ebben nagyon jól jönne egy kis segítség.
Minden esetre ma még elméletileg három poszttal jövök ezen felül. Mia Sheridan Stinger című kötetével, Gena Showalter-től az Éjsötét szenvedéllyel, valamint egy extrával, de ez már nem csak tőlem függ.
Hamarosan a blog betölti az első életévét. Ennek örömére elhatároztam, hogy a hónap végére megpróbálok minél több tartalmat hozni nektek, a szülinapon pedig három bejegyzést. Ezekből kettő könyv lesz (Gena Showalter - Éjsötét szenvedély, Mia Sheridan - Stinger), valamint még egy, amit nem döntöttem el, melyik is legyen. Egyrészről ott van a Csokoládé Book Tag, másrészről a D, a vámpírvadász, amit még kihívásként kaptam Raccoonit-tól.
Ma egy újabb booktaggel jöttem, nevén nevezve a Kávé Book Taggel. Köszönöm a kihívást Gorkie-nak, akinek a teljesítését itt olvashatjátok el. A kihívás 8 könyves kérdésből áll, amikre a választ innentől olvashatjátok.
1. Fekete kávé
Egy sorozat, amibe nehéz belerázódni, de utána nem tudod letenni
Mayfair-rezidencia
Az egyik legnehezebb olvasmányom, amibe éppen csak bele tudtam rázódni, de nem bántam meg, sőt, annyira érdekelt, hogy egyhuzamban olvastam az egészet, az Anne Rice A Mayfair boszorkányok története című trilógiája. Plusz a Vámpírkrónikák azon részei, amelyek kifejezetten ehhez a családhoz tartoztak. Egyszerre érdekes és visszataszító ennek a famíliának a története. Van benne minden féle dolog, a végére pedig eléri azt, hogy mindezek ellenére érdekeljen, ki kivel mit kavar. Viszont tényleg át kell lendülni az első köteten. A túl sok leíró rész pedig zavaró lehet azok számára, akik nem szokták meg vagy nem szeretik, ha bő lére van eresztve.
2. Borsmentás mokka
Egy könyv, ami a téli időszakban nagyobb népszerűségnek örvend
Ide nem tudnék csak egyet írni. Sok olyan könyv van, ami kifejezetten ilyenkor lesz újra sláger. Lásd a Karácsonyi ének, Harry Potter könyvek, bármilyen best-seller, ami ilyentájt jön ki, de még mondhatnám a Gyűrűk Urát is és hasonlókat. Én általában aktuális bestsellerezek ilyenkor.
3. Forrócsoki
A kedvenc gyerekkönyved
Azt hiszem, ez nem kérdés egy fan számára. Bár igaz, hogy a Harry Potter széria inkább ifjúsági. De engem gyerekkoromban ért el, szóval átírom ezt a besorolást önkényes módon. Egyébként igazi gyerekkönyv nem igazán volt még a kezemben, szóval olyat nem tudnék mondani.
4. Dupla eszpresszó
Egy könyv, ami az elejétől a végéig izgalmas volt
Marissa Meyer Cinder című könyve pont ilyen volt. Izgalmas világ, nagyon jó szereplők, folyamatosan izgalom. Csakis ajánlani tudom mindenki számára. Ha egy izgalmas és jól megírt, fantáziával dúsított YA kötetet kellene mondanom, akkor ez az első.
5. Starbucks
Egy könyv, amit mindenhol látsz
Én egyenesen egy egész könyvsorozatot hozok ide. Mi más jönne szembe velem, mint az Árnyalat-tilógia és a Grey. Főleg, hogy már csak néhány hét van hátra a premierig, amire feltett szándékom elmenni. Ezek a vetítések a legjobbak, és ez nem a film minősége miatt van így. Alig várom már.
6. Hipster kávézó
Egy alulértékelt könyv
Ctrl+c ctrl+vaz előző pontban szereplő sorozat könyveit tudnám mondani. Félreértés ne essék, nem tartom jónak a könyveket, sőt, az utolsó rész tragikusan silány lett. Viszont az tény, hogy szórakoztató olvasni ennek a végtelenül egyszerű gondolkodású lánykának és a borzasztóan beteg milliárdosának a történetét. (Megsúgom, hogy az első rész felétől a szexjeleneteket átlapoztam, mert egyhangú és izgalomtól mentes volt az egész. De ez titok!)
7. Tökéletes keverék
Egy könyv vagy sorozat, ami keserédes volt, de mindeközben tökéletes
Tökéletes produktum nincs. Nagyon jó viszont van. Nem is kevés. Nehéz kiválasztani közülük csak egyet. Nem akarom megint az Acheron-t, mert az minden Book Tagemben szerepelt eddig, így legyen egynek ide az Angyalkard Nalini Singh-től. Érdekes, megrázó, felemelő. Van benne erőszak, vér, szex. Tehát minden, ami kell...legalábbis egy felmérés szerint. Ezek mellett is nagyszerű szereplőket kapunk. Akár önálló könyvként is el lehet olvasni, mert nem folyik bele a fő szálba, attól szinte teljesen különválik.
8. Hoppá! Véletlenül a koffeinmenteset kaptam!
Egy könyv, amitől többet vártál
Csalódások számának se eleje se vége, 2016-ban pedig szinte csak ilyennel találkoztam. De a legnagyobb talán Jodi Ellen Malpas Egy éjszaka ígérete című kötete volt. A mai napig dilemmában vagyok, hogy a következő részt és a Védelmezőt el akarom-e olvasni. Hiszen annyira tetszett a Férfi-trilógia, de ez a könyv a közelébe nem került annak. Tudom, egy sorozat alapján nem szabad megítélni egy írót, de ez nagyon nem volt rendben.
Úgy döntöttem elhozom az oldalra a saját írásomat, amit eddig WattPad-on osztottam meg. Tudom, hogy nem írok valami szépen, sőt, azt is megkaptam már, hogy elég követhetetlen a cselekmény. Viszont továbbra is kitartok amellett, hogy bevezetésnek nem kell minden csavart lelőnie. Szívesen várom a véleményeteket továbbra is. Terveim szerint havonta legalább egy fejezetet szeretnék megírni, így ebben a hónapban még várható lesz a folytatás.
Fontos kiemelnem, hogy nem gyermekbarát írásról van szó, ezért 18 éven felülieknek ajánlott!!! Lesz benne horror, akció, krimi, egy csipetnyi humor, nagy adag vér, mindehhez néhány gerezd romantika, nyakon öntve fantasy elemekkel.
Egy kicsit a történetről: Egy különleges tárgy, egy világ és két nagy erejű ellenlábas. Az egyikük meg szeretné kaparintani a világot, a másikuk pedig megmenteni azt. De valóban meg tudja-e? Hősünk ugyanis beképzelt, nagyszájú és egy felettébb különös hobbinak hódol, ami nem éppen összeegyeztethető megmentői szándékaival.
Már 2017 van. Eltelt egy újabb év. Lassan már a blog is a születésnapját ünnepli, de még mindig nem hiszem el, hogy belekezdtem a nyilvánosabb írásokba. Ugyan nem állt szándékomba összegzőt csinálni előző évemről, mert túl sok könyv nem volt most a kezembe a zsúfolt időszakok miatt és a kisebb válságok okán. De most jött egy kihívás, ami felfogható összefoglalásnak.
Gorkie (Olvasó körút blog) és Edit meghívott a 2016-ot búcsúztató és a 2017-et üdvözlő szösszenetre. Ezúttal 9 kérdés van, amelyeknek egy része az óévre vonatkozó könyves tapasztalatokra irányul, másik része pedig az újévben várt olvasmányokra. Íme az én kitöltésem:
1. A legjobb könyv és/vagy sorozat, amit 2016-ban olvastál!
Legjobb könyv? Huh...ilyenből három is volt, pedig mint említettem, nem volt túl bő a termés a magam 52 könyvével. (2015-ben egy kicsit túltöltekeztem: csak a molyon 200 olvasmány fölött voltam, és ez csak a második félév volt) Olyan nagyszerű kötetek voltak, mint a Csillagok háborúja, az Ahol a szivárvány véget ér, és a Büszkeség és balítélet. Én mindet csak ajánlani tudom bárkinek egy próbára.
Sorozatok közül csak kettőt olvastam igazán, de az egyiket nem tartom valami kiemelkedőnek, annak ellenére, mennyire szerettem gyerekként (Darren Shan regényes története). A másikat egyenesen rühellem (Tigris sorozat Colleen Houcktól). Mennyivel könnyebb helyzetben lennék, ha a mozgóképre vonatkozna a sorozat kérdése (Scholar who walks the Night, Esperanza mia, The Royals, Hannibal, Yuri!!! on Ice).
2. Nemrégiben (2016-ban) megismert írók, akiktől szívesen olvasnál még!
Ilyet csak kettőt tudnék mondani: Jane Austen (meg akarom tudni, hogy tényleg minden könyve ugyan olyan, egy-két változtatást leszámítva) és Cecelia Ahern (kíváncsi vagyok, hogy a többi könyve is ennyire ötletes-e a sablon-sztori ellenére).
3. Melyik könyvből készült film/sorozat adaptációt várod a leginkább?
SÖTÉT ÖTVEN ÁRNYALATA!!! Nem vicc, tényleg várom. Már meg is beszéltük barátaimmal, hogy megyünk rá. Az Szürke ötven árnyalatán is annyit nevettünk, remélem ez a vetítés is legalább annyira hangulatos lesz majd, ha már a film nem jó finoman szólva se (érzem, hogy néhányan most megharagudtak rám xD). Egyébként inkább képregény-adaptációkat várok: Logan és Wonder Woman. Meg természetesen egy olyan adaptációt, amiből mindig előbb van film és csak utána könyv, azaz az új Star Wars-t.
4. Nevezd meg a karaktert, akitől nem sajnálnád az éjféli csókodat! (Ha van ilyen.)
Megint egy jó kérdés. Nem tudok dönteni. Rengeteg jó pasiról olvastam. Hmmm...Legyen Savitar Sherrilyn Kenyon Dark Hunter című sorozatából. Nála csak attól tartanék, ha nem tetszik neki. Ő nem az a megbocsátó típus. De még mennyire nem.
5. Mik szerepelnek a 2017-es várólistádon? (Hogy ne legyen túl hosszú a lista, elég a TOP 5 várva várt!)
Sherrilyn Kenyon új kötetét, mert régen olvastam angolul és imádtam Wren-t (elméletileg idén kellene kijönnie magyarul). Végre a kezeim közé szeretném kapni az Ébredő erőt is, mert kíváncsi vagyok az állítólagos eltérésekre. Az Utolsó angol úriembert, amit már meg is ígért nekem Ayasha. Igazából most csak ennyi jut eszembe. Ja, igen, Gena Showalter soron következő kötetét (The Darkest Promise). Ugyan ez felsorolva nem öt, de mivel az Utolsó angol úriember több kötetes, ezért bőven túl is léptem.
6. Mennyi könyvet remélsz elolvasni 2017-ben?
Az előző évhez hasonlóan most is az 50 kötetes határt szabtam ki magamnak. Remélem sikerülni fog megvalósítani. Még mindig olvasási válságban vagyok.
7. Részt fogsz venni a GoodReads Reading Challenge-en vagy bármilyen hasonló (esetleg várólista csökkentő) eseményen?
Ha egy kicsit lejjebb görgettek, akkor látni fogjátok a választ 😉 Szóval a válasz, igen. Idén második alkalommal is részt veszek a GoodReads féle Reading Challenge-en. Viszont egyéb felületen ebben az évben sem fogok már. Azt hiszem, e téren 2015 bőven sikeres év volt. Most csak az átlagot szeretném, de azt tartalmasan. A legelső könyv, amit kiolvastam idén, egészen ígéretes kezdetnek tűnt egy nagy visszatérésre, viszont a legújabb olvasmányom megint visszasüppesztett a reménytelenség mocsarába (M).
8. Tettél valamilyen újévi fogadalmat fogadalmat? (Blogos, könyves, stb.)
Szeretnék többet foglalkozni a blogommal, több könyves tartalmat, ami az eredeti profilja lett volna az egész oldalnak. Sok jó könyvet néznék meg, és remélem legalább annyi jó filmet. Az élet dolgairól meg a szokásosakat, amit minden évben megfogadok, de sosem sikerül teljesítenem maradéktalanul.
9. Kiket hívsz meg a book tagre?
Mindenkit, aki csak szeretné kitölteni. Ezen túlmenőleg:
Raccoonit (hamarosan meg is csinálom a mi kis kihívásunkat ;))
2016 utolsó posztjának a méltán híres Yuri!!! on Ice című animét választottam, ami már hetek óta nem hagy nyugodni. Rég volt, hogy utoljára ennyire megszerettem egy animét. Talán az Inu X Boku, valamint az Evangelion összes volt olyan, amit többször is képes és hajlandó voltam megnézni. Meg is lepődtem, amikor ennyire megtetszett ez a sport-kategóriájú mű.
Mit is mondhatnék? Első hallásra nem fogott meg ez az anime. Próbált Ayasha rábeszélni, klipeket mutatni belőle, de csak a szemem tudtam forgatni. Férfiak és a műkorcsolya. Könyörgöm! Azután már másik Barbival együtt zengtek ódákat róla. Nem értettem ezt a fene nagy lelkesedést, ami körülvette. Ekkor mutattak meg egy részletet belőle, ami rávett arra, hogy mégis szemügyre vegyem a sorozatot. És nem bántam meg.
A történet Yuri hatalmas bukásával kezdőik, amit nem tud feldolgozni. Legutóbbi versenyén ugyanis csúfosan leszerepelt. Önsajnálatát már csak a többiek gúnyolódása tudta tetézni. Nem meglepő módon el is határozta, a következő szezon lesz műkorcsolyázó karrierjének befejezése. Testi és lelki regenerálódása érdekében haza megy a családjához, akik onsent (szálláslehetőséggel rendelkező termálfürdő) vezetnek. Egy nap edzésként előadja gyermekkori barátjának példaképe, Victor Nikiforov híres szabadprogramját, amit "véletlenül" a barát gyermekei feltesznek az internetre. Mily meglepő, az említett úriember a megannyi megtekintő között lesz és annyira megtetszik neki az előadás, hogy mindent hátrahagyva utazik Japánba edzősködni. Ugyanis nem kisebb célja van a mi főszereplőnkkel, mint hogy világbajnokot faragjon belőle. Yurinak pedig teljesül vágya: egy pályán korcsolyázhat azzal, akire annyira felnéz. De vajon fel tud e készülni arra, milyen nehéz is ez az út, vagy ismét elbukik még út közben?
Főszereplőnk Katsuki Yuri nem a túlcsorduló önbizalomáról híres. Visszahúzódó, félénk, önostorozó és nem találja semmilyen módon a helyét a nagybetűs életben. Márpedig versenyzőként nem lehetne híján a magabiztosságnak, főleg egy olyan sportnál, mint a korcsolya. A helyzet- és konfliktuskezelése sincs a helyén, ezért lehetett olyan könnyű dolga Yurionak és Victornak, amikor az összetörése volt a cél. Egyszerűen nem tud mihez kezdeni a stresszhelyzetben. De emellett hatalmas gondjai vannak a magánéletével, hiszen legalább annyira bizonytalan ezen a téren is, mint karrierjével. Olyan, mint szerelmi élet, azelőtt nem létezett számára. Ugyan sejthető, hogy gyerekkori barátnője tetszhetett neki és volt egy másik lány Amerikában, aki hajtott rá, de mégsem lett egyik lehetőségből se semmi. Aztán megérkezett a vadonatúj edző.
Victor felbukkanása elsősorban viszolygást váltott ki belőle. Itt is a tétlenség vett erőt rajta, amin csak a vetélytárs felbukkanása változtatott. Hiszen mégiscsak a kedvence elvesztése a tét. Ráadásul lassan, de biztosan elkezd érzelmeket is táplálni az edzőúr iránt. Ám a legnagyobb változáson akkor kell túlesnie, amikor megkapja a feladatot, hogy programjaiban a magabiztos csábítót formálja meg. Ez pedig hiányosságai miatt nem megy egyik napról a másikra, de a cél érdekében még erre is képes főhősünk. Jöhetne az, hogy csakis Victor miatt képes fenntartani a változás látszatát, de nem. Valóban megváltozik és utolsó előadásával válik teljessé ez a fejlődése, ahol már nem csupán a mentor tetszését szeretné elnyerni, hanem a közönség elismerésére vágyik. Nem mellesleg önbizalma olyan szépen felfejlődik, hogy egy másik álmot kezd el dédelgetni magában. Hatalmas utat tesz meg néhány hónap alatt a kiscserkész állapottól egészen a magabiztos fiatalember megjelenéséig.
Mindehhez Victor Nikiforov ötszörös világbajnok juttatta hozzá. Látszólag minden, ami nem volt meg Yuriban, az benne bőven ott van. Önbizalomban nincs hiánya, a pillanatnak él, nyílt és azt szereti, ha másokat meglephet. Tudatában van azzal, mit akar és azt hogy szerezheti meg magának. Még ha ez egy félénk fiú kibontakozása is. Ha Yuriról van szó, akkor nem válogat az eszközökből. Van itt féltékennyé tétel, burkolt fenyegetés, érzelmi zsarolás és áskálódás. Természetesen a fiú iránti gyengéd érzései miatt rendre lelkiismeret furdalása van, de eléri azt, ami a célja volt. Itt jön az ő legnagyobb gyengesége: nem képes mások felé nyitni, inkább szeretne érzelmileg távol maradni.
Ebből a problémájából adódik, hogy neki is van egy gyengéd és sebezhető énje. Nagyon kevés embert enged magéhoz közel annyira, hogy azok a lazaság álarca mögé is bepillantást nyerhessenek. Eme kiváltsága van mentoráltjának, aki elől a sorozat végén már nem takarja el könnyeit sem. Ezért esik számára olyan rosszul, amikor megtudja, hogy Yuri terve az, hogy visszavonul az utolsó kür után. Elvégre ez azt jelentené, hogy többet nem találkoznának. Látszólag nagy elánnal veti bele magát az edző szerepébe, de nehézségei vannak korisának megértésével. Rendre rosszul fog bele annak motiválásába, és nem egyszer fordul elő, hogy végül a tanítvány lesz az, aki vigasztalja mesterét. De ezen túlmenőleg is gondja van új munkakörével, ami leginkább a versenyzés hiányából fakad. Nem ehhez az életmódhoz van szokva és ezt egyszer szépen meg is fogalmazza a sorozat vége felé. Viszont újonnan felfedezett érzelmeit és annak kiváltóját sem szeretné elveszíteni.
Van egy harmadik főszereplőnk is Yuri Plisetsky személyében, aki Victorhoz hasonlóan érzelmi analfabétának tűnik elsőre. Magabiztos, nagyszájú, sokat káromkodik, viselkedése enyhén szólva hagy maga után kivetnivalót. Számára csakis a verseny fontos, nincsenek barátai, ezért a legkisebb bizalmasnak mondható gesztusra már gyanakvóan reagál. Mindenkit kioszt, még a saját edzőjét és annak exfeleségét, a tánctanárát sem kíméli. Persze tőlük kapja is a negatív visszacsatolásokat, de ez nem állítja meg. Ezzel a hozzáállásával gondolhatnánk, hogy mindenkit maga mögé tud parancsolni a pályán, ám koránt sincs így. Sőt, a legtöbb esetben lecsúszik a nagyok versenyén a dobogó legmagasabb fokáról, amit annyira szeretne meghódítani. És mindezt azért, hogy büszkévé tegye a nagyapját.
Természetesen idővel ő is elkezd változni, ahogyan beilleszkedik a szeniorok közé. Nincs könnyű dolga megnyilvánulásai miatt. Először mégis a nagy riválisa, Yuri és annak családja az, akihez közel kerül. Tőlük kapta a Yurio becenevet is. A vetélytárs bélyegzőt azért nem veszi le róla. Pedig úgy ment Japánba, hogy ő Victor tanítványa akart lenni és őt akarta túlszárnyalni, mégis meglátta a potenciált Yuriban. Később már inkább az ő munkásságát tekintette végig, de inkább tisztelettel, mintsem azelőtt a lenézéssel. Egyébként a másik fiúhoz hasonlóan számára is elengedhetetlen a programja miatt a személyiségfejlődés, hiszen az ártatlanságot kell előadnia, ez pedig a szörnyetegként való viselkedés mellett nem menne. De a betetőzés egyértelműen a bajtársiasság megjelenése lesz az utolsó részekben, amihez azért egy egyéni sportágban már nem kevés érettség kell. Ebben közrejátszik egy lehetséges legjobb barát felbukkanása, aki még el is "rabolja" a kétségbeesett Yuriot vérszomjas rajongói elől. Nem csoda, hogy sokan potenciális párként gondolnak rájuk, hasonlítanak is egymásra. Ám ez csak a következő levelben fog kiderülni.
Sprotaniméhez hűen tele van mellékszereplőkkel az egész sorozat. Mindenkinek megvan a maga motivációja a sablonos karakterek ellenére. Van álmodozó, aki jégrevüt akar szervezni, a hősszerelmes, aki vissza akarja kapni szerelmét, a reménytelen romantikus, a beképzelt pojáca, aki minden előadása végén látványosan élvezkedik, és még sorolhatnám. A családtagok is megfelelő mennyiségben lettek szerepeltetve, a barátok sem zavaróak, mind inkább viccesek. Egyetlen zavaró tényező van a mániákus rajongón, és a hármasikreken túl, akik korukhoz képest túl jól ismerik az internet rejtelmeit (bár ezt felfoghatjuk görbetükörként a mai fiatalságról), az pedig háttértörténetek részleges vagy teljes hiánya. Pedig lenne, akiket sokkal jobban megismernék, és ez nem csak a mellékszereplőknél van így.
Még egy kicsit visszatérnék Yuri és Victor kapcsolatára. Először számomra is furcsa volt, hogy a semmiből ilyen hirtelen fel akar csapni edzőnek Victor, holott vagy kétszer találkozhattak. Legalábbis Yuri ezt hiszi, de erről inkább nem mondanák többet, mert az komoly spoiler veszély lenne. Annyit elárulok, hogy lesz annak értelme, miért közeledik felé, viszont rossz az aki rosszra gondol.
Másodsorban itt van még az, ami sok fant érdekelhet. Vajon ki a seme és ki az uke (seme=férfi, uke=alávetett vagy nőies)? És ezzel a verziómmal szerintem nem vagyok egyedül, de egyértelműen nem lehetne megmondani. Hiszen mind a ketten vannak olyan helyzetben, amikor az egyik sokkal inkább dominánsabb helyzetbe kerül, mint a másik. Lehetne kiemelni, hogy Victornak sokkal több ilyen jelenete volt, viszont Yuri kezdeményezései egyet-kettőt kivéve, sokkal jelentőségteljesebbek, elvégre Victor annyira határozott. Mindenesetre a lényeg, hogy érződik közöttük a kapcsolat, de nincsenek nyílt tartalmak. Ez nem yaoi, hanem shounen ai, bár az én elviseltem volna több csókjelenetet, de hát már csak ilyen fangirl vagyok. Ölelésből, szóbeli utalásokból kapunk eleget, és még eljegyzés is van nekünk. Mi mást kívánhatnánk (a csókjeleneten kívül). Minőségi lett ezen szerelem bemutatása.
Ki kell emelnem, hogy a rajzolással nem minden esetben voltam megelégedve. Az ugrások néhány estben nem megfelelően lettek leanimálva. Nem érződik dinamikusnak az egészt tekintve és ennek okán elég súlytalanok is lettek ezek a jelenetek. De ezen túl is vannak problémák. Néhol nagyon leül az egész sorozat, ez pedig már-már arra késztet, hogy hagyd abba. De ne tegyétek meg!!! Ezeken a részeken túl kell esni. Viszont cserében kapunk jó szereplőket és kiváló zenéket. Én oda meg vissza vagyok az opening-ért valamint az ending-ért. De a témák is nagyon jól lettek kivitelezve. Ilyen szempontból kitűnő lett a teljes soundtrack.
Összességében ajánlani tudom azoknak, akiket nem ijeszt el az, hogy egy Boys' love animéről van szó. Mint mondtam, visszafogott tartalmat kapunk, nem tolnak mindent az arcunkba, mert ez alapból nem az a műfaj. Jó, azért néha megcsodálhatjuk a fél pucér Victort, de őt inkább öröm nézni. Mondjuk a fiúknak nem, viszont létezik egy olyan funkció az embereknél, hogy szem becsukása. Ilyenkor lehet azt alkalmazni. Nem hibátlan az alkotás, de ezzel együtt lehet élni.
Ez egy nagyon jó anime sok remek szereplőkkel, jellemfejlődéssel, egy csipetnyi romantikával, rengeteg jó zenével és túlnyomórészt látványos versenyjelenetekkel. Aki lát rá lehetőséget, az nézze meg nyugodtan.
Barátnőm folytatja novelláját. Így, úgy döntöttem, hogy egy külön fület is szentelek a fejezetek helyéül a könnyebb keresés érdekében. Értékeléseket továbbra is a blogon lehet meg tenni, hogy láthassa ő is. 😉😉 A mostani rész Near és főhősnőnk közötti kapcsolatot szemlélteti. (Megjegyzés, hogy a címben és az egész műben szereplő Near nevét Nöárnak ejtjük.
***
Péntek este van.
Sötétkék
selyempizsamám ölelésében ülök a számítógép előtt. A
gépezet halkan berreg, sápadt fénnyel világítja meg a
szobát. Egyéb fényforrás híján megteszi. Türelmetlenül
dobolok az asztalon. Percenként a szoba sötétebbik sarkába
pillantok.
-Hol vagy már? –
szűröm a fogaim közt. Mélyen beszívom a levegőt. Halvány
halálszag csapja meg az orromat.
Türelmetlenül újra a sarokba
pillantok. Erőltetnem kell a szememet, hogy lássam a sötéten
gomolygó ködből kibontakozó árnyalakot. A bestia formája
materializálódik. Féltérdre
ereszkedve két erős mancsán támaszkodik. Testének izomzata
kidolgozott, de ruganyos, harcra teremtetett. Jegeskék szeme csillog
a lámpa fényében. Kutyaszerű pofáját felém fordítja, hosszú
szemfogai kilógnak a szájából.
-Soká elvoltál! –
súgom szemrehányón.
Szája gonosz vigyorra húzódik, vicsor
lesz belőle. Egyébként vörösesbarna bundája most sejtelmesen
sötét csillogású a laptop fényénél. Halk torokhangon
morog, hunyorog a fényben. Near bestia
formájában csaknem kétszázhúsz centiméter, százötvenkét
kiló színizom.
Kikapcsolom a
gépezetet, lecsukom a fedelét, ami ugyancsak sötétkék, mint a
pizsamám. Ágyba bújok, elhelyezkedem a takaróm
alatt. Narancssárga szegélyű ágytakarómon két farkas
képmása van. Nearnak kedvére volt mikor megvettem.
A Bestia az ágyam
előtti indiános szőnyegre telepszik. Két karmos mancsára fekteti
állkapcsát. Tarkójára ejtem a kezem, ujjaimat beletúrom
nyakának sűrű bundájába. A felső szőrszálak kemények,
viaszosak, de az alatta levők bársonyosak és puhák. A bunda
alatt a bőre hideg. Ujjbegyemmel
kitapintok a nyaka oldalán egy régi sebhelyet. Ezen a vonalon nem
nő szőr.
A szeme sarkából figyel, de nem mozdul. Szemeim becsukódnak.
Mielőtt elalszom még érzem ujjaimon bőrének hűvösségét,
belélegzem édeskés halálszagát.
A telefon
víjjogására ébredek. Kinyomom, csak az után pillantok a
képernyőre. Amaz öt harmincat mutat. Near még mindig
mozdulatlanul fekszik az ágyam előtt. Én sem mozdulok. A fenevad halkan felmordul, jelezve rosszallását. Kelletlenül rá
pillantok és megadóan felkelek.
A vízforraló
felmorajlik mikor lenyomom rajta a gombot. A Bestia felkapja a fejét
a hangra, felmordul, majd halálszagú fekete köddé
válik. Felsóhajtok és világot gyújtok. Csöndesen kávézom,
készülök.
Kattan a rúgó,
mikor bezárom magam mögött a kollégiumi szoba ajtaját. Bőröndöm
kereke idegtépően csörtet mögöttem. Az udvarra érve aranyszín
közvilágítás rajzol fénytócsákat a viakolorra. A kapu
mellett csenevész diófa meredez, árnyékában felfedezni vélem
Near megbúvó alakját. Erőltetnem kell a szemem, hogy biztos
lehessek ottlétében.
A járdát az úttest
felől kőrisek szegélyezik, ellenkező oldalról sűrű bozót
szalad végig. Near egyik árnyékból a másikba suhan, lágyan,
hangtalanul mozog. A sűrű bozót is alig zizeg, mikor közte halad,
hatalmas teste csupán annyi zajt csap, mint egy kisegéré.
A járda az úttest
másik oldalán folytatódik. Mielőtt átérnék körülnézek,
bár az autós forgalom a napnak ebben a szakában gyakorlatilag
nullára redukálódik. Near is átsuhan utánam. Ezen az oldalon a
temető véget nem érő betonkerítése magasodik. A bestia egyik
mancsával megragadja a kerítés tetejét és egyetlen mozdulattal
átveti magát rajta . Néhány lépéssel előttem halad, de
ottlétéről csak a kerítés rései mögött elsuhanó sötét
alakja árulkodik.
A temető hosszú
kerítését tömbházak váltják fel. A sötét elmosódó
szürkeségbe vált, jelezve ezzel a hajnal közeledtét. Near a tömbházak
árnyékába húzódva halad. Úgy mozog, mint egy vadászó
nagymacska, minden lépésnél hullámoznak a lapockái. Eztán
megáll, halkan fölmordul. Körülöleli őt a sötét köd és maga
is azzá válik.
Folytatom az
utamat. Keleten vidám vörösben pompázik a horizont. Néhány
perc múlva elérek a buszpályaudvarra. Buszra szállok és
megkezdem a hazautat.
Folytatódik a 12 napos blogger kihívás, amiből még tartozom a fennmaradt 7 napommal és egyben hét kérdés megválaszolásával. Szeretek hosszan írni, ezért is torlaszoltam fel ennyire...amellett, hogy újfent sikerült szépen megbetegednem. Ez nálam lassan valami rutin lesz. Ha jön a szabadság, akkor jön vele a betegség is.
Szóval visszatérve az eredeti témához:
6. nap (december 20, kedd)
Dolgok, amik halálra idegesítenek
Ebből annyi van, hogy Dunát lehetne vele rekeszteni. De azért megpróbálok összeszedni egyet-kettőt. Ilyenek a bogarak, a szárnyas-patkányok (galamb), ha megmondják mit csináljak, amikor kritizálják az ízlésem (nem kell rám nézni vagy meghallgatni), az "állj hozzá pozitívan" mondatot. Hirtelen ennyit tudtam felsorolni.
7. nap (december 21, szerda)
A jelenlegi 3 kedvenc dalod
Újfent olyan dolog, amiből rengeteg van, de egye fene, néhányat kiválasztok.
Ez a remek dalocska a Yuri!!! on Ice című fantasztikus alkotás openingje és már első hallgatásra beleszerettem. Jó hangszerelés, szép szöveg, igaz, az énekes hangja nem mindig összeegyeztethető a dallal, de más feldolgozásban mégsem hangzik olyan jól, mint az eredeti. Erről az animéről még tervezek írni a héten.
Ugyan nem vagyok nagy Kung Fu Panda rajongó, de kétségtelen, hogy a soundtrack-je nagyon ütős lett. Olyan tipikusan Hans Zimmer. Az egész album számomra egy tanulós/előadás/szakdolgozat készítős lemez, ez a zene pedig kiváló a kis szünetekhez, mert egyszerre megtalálható benne a nyugtató rész és az inspiráló is. Nehéz ezt így szavakba ölteni, meg kell hallgatni eljétől a végéig. Nem rövid, de cserében tartalmas is. Az eleje egy kicsit felvezető jellegű, majd van egy csata tétele és végül a győzelem.
Ez is tipikusan az a szám, aminek a hangzása, nem pedig a szövege fogott meg. Sajnálom, hogy a banda ennyire nem lobbant be a köztudatba, dacára jó néhány számuknak, ami egészen jó. Főleg a feldolgozások.
8. nap (december 22, csütörtök)
Részletek a bakancslistádból
Ilyet csináltam már egyszer, de akkor ide is leírok belőle néhányat. Lehet, kicsit gyerekes, de ez van.
Külföldre kiutazni.
Elmenni Japánba egy igazi japánkertet megcsodálni.
Kyosumi Teien Tokyoban
Részt venni egy animeconon.
Megírni életem első igazi könyvét és megélni a kiadását.
Találkozni egy kedvenc színészemmel (talán még autogramot vagy közös képet csinálni vele, ha elég bátor vagyok, hogy megkérjem).
Londont végigjárni és mindenhol (ahol érdemes) lefényképezni magam.
Nem is untatnálak több dolgommal titeket.
9. nap (december 23, péntek)
Mutasd meg nekünk, hogyan csinálsz valamit!
Megmutatnám szívesen, hogyan kell indexeket, vagy viszonyszámokat számolni statisztikai sokaságból, esetleg egy kis szórást, csak azt valljuk be őszintén, senkit sem érdekelne. Legalábbis önként biztosan nem. Nem tudnék olyan dolgot mondani, ami különleges volna és kifejezetten specialistája lennék. Tudjátok mit? Leírom hogy szoktam bejegyzéseket írni, azt talán még tudom, ha rosszul is, csak amolyan kitöltőként. xD
Először mindig a témával kezdem, ami köré a film vagy a könyv felépül, aztán az ahhoz fűződő személyes élményemet. Következőképpen a tartalomból vázolok fel néhány lényeges dolgot, de szigorúan nem a fülszöveget. Ezt követi a fő karakterek, majd a mellékszereplők kivesézése. Az előbbi kategóriát részletesebben, az utóbbinál csak akkor részletezem, ha van is mit. Utána jöhet egy kis mi tetszett és mi nem rész, ahol próbálom érvekkel alátámasztani igazam. Majd végül egy kis összegzéssel teljes ajánlás következik (vagy lebeszélés, attól függően, milyen volt a mű).
10. nap (december 24, szombat)
10 randomság
Néha nem értem az embereket.
Túl racionális vagyok, amit úgy szoktak beazonosítani, hogy negatív a hozzáállásom.
Megkaptam az első "pocsék" minősítésemet :D (és szerintem csak én vagyok olyan hülye, hogy ennek örülök is)
Örülök, hogy lesz második évada a Yuri!!! on Ice-nak.
A legolcsóbb zacskós kínai leves a legfinomabb és leglaktatóbb leves (főleg a rákos ízesítésű *-*).
Gondjaim vannak ezzel a spontaneitással.
Túl sok az olvasnivalóm (beteg vagyok, ilyenkor minden sok, ami miatt az agyamat használni kell).
Nem szeretek tanulni, csak hát kéne.
Lélekben még mindig gyerek vagyok.
Ennél több dolog nem jutott eszembe.
11. nap (december 25, vasárnap)
Ilyen voltam, de már megváltoztam
Ez a változósdi... Na mindegy. Ebbe inkább nem mennék bele. A lényeg inkább azon van, milyen mintát próbálunk magunkra venni, mintsem a változáson.
Nekem meg kellene tanulnom kevésbé kritikusan hozzáállni mindenhez, egy kicsit megtartani magamnak a véleményem. Szerencsére a teljes körű lámpalázat sikerült már valamennyire leküzdenem, ha magyarul kell beszélnem, de az angol nyelven történő kommunikációnál még mindig akadályokba ütközök. Már sokkal könnyebben barátkozom, mint régen, hála annak, hogy szinte egy ismerős arc sem volt az egyetemen, így kaptam egy kis löketet. Kissé szabad szájú vagyok és tudom, hogy ezen is javítanom kellene. Valamelyest már a szégyenlősségemet is legyőztem és merek visszaszólni, ha arra van szükség.
Szóval nem változtam túl sokat a tíz évvel ezelőtti, kezdő középiskolás önmagamhoz képest. Viszont tisztán látom, mit és hogyan kellene csiszolnom magamon. De lényeges, hogy nem mások miatt, hanem mert nekem lesz csak javam belőle.
12. nap (december 26, hétfő)
Egy nap az életemből
Továbbra is beteg voltam, így semmi különleges nem történt. Felkeltem, szenvedtem egy kicsit látványosan, aztán megcsináltam a reggelimet (tehát levágtam magamnak egy kis bejglit az én gerezdemből, nehogy szüleim is elkapják a kórt). Ezután megnéztem a Star Wars 7. részét, mert most értem a maraton végére. Utána jöhetett is az ebéd. A szokásos karácsonyi menü, csirkecomb krumplipürével (imádom). Azt követően jöhetett a Yuri!!! on Ice első évadának újranézése, amiből majd várható értékelés is a héten. Közben felhívott Ayasha, vele beszélgettem, már amennyire tudtam. Délután hátralevő részét olvasással töltöttem (az Éjsötét szenvedély, amiről, ha végre végzek vele, ugyancsak lesz majd kritika), majd este megnéztem a Király beszédét, mert Colin Firth és nagyon jó film. Utána még gépeztem egy kicsit, végül pedig ágyba kerültem. Ennyit tudok elmondani a betegeskedő mindennapjaimról.
Köszönöm a kihívást RexFan-nak, aki elhozta ezt a lehetőséget a moly-ra ;) Talán így egy kicsit jobban meg lehetett ismerni engem is. Bár nem vagyok egy érdekes ember.
