Kritika meg a Barbika: A világ legmenőbb bébiszittere

Ismét sikerült egy hosszabb szünetet tartanom a blog életében, de ezt most orvosolom egy remek kis koreai sorozattal. Mivel enyhén szólva elért az olvasási válság (amiből kezdek kilábalni), ezért sokkal több időt szenteltem a koreai sorozatokra. A felemás megítélésű nyári szezon után alig vártam, hogy valami épkézláb produkciót is kitermeljen magából a sorozatgyártás. Egészen októberig kellett várnom, míg a számomra érdekesebb címek meg nem érkeztek. Közöttük volt a következőekben szereplő Terius Behind Me, ami már a felemás hangulatú előzeteseivel megvett magának. Igazából ennek a szériának a különlegessége nem abban rejlik, hogy mennyire zseniálisan van megírva, vagy karaktereinek különlegességében. Sőt, a sorozatot összetartó cselekményt is láthattuk már, hiszen a témában számos alkotás készült. Viszont, ami kiemeli ezt a darabot, az a műfaji fúzió bravúrossága. Lássuk is, mit tartogat számunkra.

A történet elején megismerkedhetünk a magányosan élő Kim Bon-nal, aki egy, az állományból "kilépett" egykori titkos ügynök. Korai kényszerű "önkéntes nyugdíjazását" elősegítette egy félresikerült bevetése, mely során elveszítette szerelmét és egyben szabadságát is, hiszen olyasmivel gyanúsították meg, amit nem követett el. Egy sikeres szökésnek köszönhetően eljutott valószínűleg Dél-Korea legszigorúbban felügyelt lakókörletébe, a King Castle blokkba. Szembe szomszédsáságban pedig egy házaspár él a kissé hiperaktív Jun-Jun ikerpárral, akik előszeretettel borzolják anyjuk, Go Ae Rin idegeit. Egy nap a nyugodt, szürke hétköznapoknak vége szakad, amikor két különös haláleset is bekövetkezik szinte egyszerre. Az egyik áldozat a Honvédelmi Miniszter, a másik pedig Ae Rin férje. Mindennek tetejében a gyászoló asszony gyermekeit megpróbálja elrabolja egy rejtélyes idegen, ami arra sarkallja Bon-t, hogy egy drasztikus lépésre szánja el magát: felcsap bébicsősznek a Jun-Jun testvérpár mellé, hogy kideríthesse a teljes igazságot.

Azzal azonban nem számol, mekkora kockázattal jár ez a döntése a körülötte levőkre nézve. Sok-sok barátság, megannyi szép emlék közepette a háttérben még inkább felgyorsulnak az események. Ennek köszönhetően már nem csak a rejtélyes gyerekrablóval, de Terius-t üldöző titkosszolgálat embereivel, bérgyilkosokkal, merénylőkkel, és nem túl legálisan működő táska kereskedőkkel is meggyűlik főhősünk, valamint a kerület népségének a baja. Kik vezethetik ezt az egész szövevényes cselekményt a háttérből? Vajon az egykori társak felbukkanása hogyan fogja befolyásolni Bon sorsát? Mi kellhet ennyire mindenkinek? Az anyukák rejtegetnek valamit?

Kim Bon (a nagyszerű So Ji Sub tolmácsolásában, akitől megvallom, először nagyon féltem, mert az Oh My Venus-t pont miatta hagytam abba két rész után, de itt egyszerűen remek volt) a magába forduló, különc figura, aki próbál a lehető legjobban elzárkózni a világtól, hogy régi ügyének megoldására koncentrálhasson. Híres ügynök volt fénykorában, még a menekülés előtt, akit Terius néven ismertek. Képességeit pedig bébiszitterként is remekül kamatoztatja. Fegyelme példátlan, arcizmai rezzenéstelenek, lelke azonban darabokban. Éppen a gyerekfelügyelet lesz az, ami elindítja a gyászán való felülkerekedésében. Hamar kiderül, ha felenged, akkor egy nagyon rendes, törődő figura, aki ugyan merevségét nem tudja teljesen levetkőzni, már csak hivatása miatt sem, de a tőle telhető legtöbbet megtesz azért, hogy megfelelő példaképe legyen a gyerekeknek és a szülőknek egyaránt. Emellett a védelmező üzemmódja már-már félelmetes tud lenni, ha valaki a szeretteivel próbál meg kibabrálni. Olyanból pedig gyűjt néhányat a 32 rész ideje alatt maga köré.

Remek karakterfejlődést láthatunk rajta keresztül. A fagyos, komoly és valljuk be őszintén, erősen sztereotip kém karaktertől eljutunk a szeretett teljes apafiguráig. A gyász feldolgozásának folyamata az ő esetében ugyan csak jól lett bemutatva. Nem egyik pillanatról a másikra válik könnyebbé a teher számára, hanem epizódról epizódra. Nincs a "szerelem mindenre gyógyír", hanem igenis lépésről lépésre halad minden, ahogyan az tényleg történik. Sőt, szerelem első látásra sem lesz. Igaz, hogy először Bon lesz az, aki gyengéd érzelmeket kezd táplálni Ae Rin iránt, de hála az íróknak, a karakter nem erőlteti rá magát a másikra, mint megannyi sorozatnál és filmnél, pláne könyveknél előfordul. Az ilyen kis mozzanatok pedig üdítőleg hatnak manapság. Szóval ez egy jól kidolgozott karakter, aki nagy utat tesz meg az első részektől az utolsókig. De szerencsére nem felejtik el a nézőket emlékeztetni arról, miből is él a mi kis védelmező angyalunk.

A kissé cserfes, ám jószívű és nyílt Go Ae Rin Bon szöges ellentéte. Melegszívű, enyhén naiv nő, aki próbálja összetartani a családját, ezáltal feladva identitását. A férje halálával azonban a gyász mellett önmaga újbóli megismerésével is meg kell birkóznia. Szó se róla, nagyon erős jellemű asszonyként lett ábrázolva, viszont nála már voltak hibák a karakterfejlődésnél. Az otthon ülő háziasszonyból dolgozó, egyedülálló családanyává való avanzsálásának bemutatásával semmi baj nem volt. Ahogyan Terius karakterének esetében, itt is remekül volt felépítve ez a folyamat. Viszont ez a gyász feldolgozásának ábrázolásának kárára ment. Bármennyire legyen valaki erős lelkileg, azt ne mesélje be senki, hogy konkrétan egy hét leforgása alatt már helyrerázódik minden és továbblép a férje halála után. Ott akkor vagy nincs valami rendben a systemben, vagy nem volt szerelem a házas felek között. Az első rész alapján erősen hajlik az egész a második megoldás felé, de még így is sántít a dolog. Összesen kétszer látjuk sírni a férje miatt Ae Rin-t és szinte teljesen semleges volt, amikor kiderült, hogy valaki megölhette. Nagyon ellenszenves megoldás volt ez a szemembe. Minden esetre további pozitívumok vele szemben az elhivatottsága, mint édesanya. Nem hagyja, hogy a problémáit a gyerekek is megérezzék, védi és óvja őket, de azért tud szigorú lenni velük, amikor a helyzet megkívánja. Már pedig nem egy ilyen eset volt a széria folyamán. Ugyan így barátaiért és Bon ért is tűzbe tenné a kezét. A Bon iránt érzett szimpátiától a szerelemig való eljutása is szépen, egyenletesen lett adagolva. A férfi először megtanítja Ae Rin-nek, hogy nem csak fényesség van a világon, ő pedig, hogy nem minden végződik feltétlenül tragédiával. Bevezetik egymást a saját világukba és ez alatt összeszoknak, majd ebből lesznek a romantikus érzelmeik.

Ami a mellékszereplőket illeti, a Jun-Jun ikrek, azaz Joon Soo és Joon Hee imádni valóak. Igaz, sokat hisztiznek, főleg ha az anyjuk is jelen van, de ezzel együtt nagyon kellemes színfoltjai voltak a drámának. Nem lehet rájuk egy percig sem haragudni, mikor véletlenül olyan dolgokat csinálnak, ami miatt konkrétan bizonyítékok épsége, felhasználhatósága kerül veszélybe. Édesanyjukat imádják, az új bébicsőszért pedig egyenesen rajonganak. Azok a csúszdás jelenetek, a „nózis dolog”… Nem lehet hármójukat nem szeretni.

Ae Rin egykori főnöke Jin Yong Tae hatalmas arc. Eleinte azt hinné az ember, csak egy újabb piperkőc karakter, akiről majd kiderül, végig a rossz oldalon volt. Persze a közepe tájékán megvilágosodik a kép vele kapcsolatban. Ő is csak egy elveszett lélek a sok közül, akinek ugyan nem kevés vaj van a füle mögött, de igazából inkább a bűneit megbánó, szeretni való pojáca. Mondjuk attól féltem, hogy miatta lesz egy szerelmi háromszög, és nagyon úgy festett egy ideig, ez így lesz, de szerencsére ezt nem lépték meg az alkotók. Gyarló figura, aki nagyra becsüli azokat, akik megpróbálnak rajta segíteni és sorsközösséget vállalni vele. Van a figurának egy amolyan nagyképű bája, ami miatt gyorsan elnyeri az ember szimpátiáját.

Ugyan nem derült ki nagy csavar a Mami Rendőrségről, és annak túl jól szervezettségéről, de még így is tartogattak meglepetéseket, főleg az egyik anyuka házastársa. Érdekes kapcsolat kereskedik a legfőbb trióval, azok közül pedig leginkább az egylet egyetlen otthon ülő apukájával, Kim Sang-Ryeol-al.

Ez már bromance a javából, főleg az utolsó részben. Kim Bon két ügynöktársa, Yoo Ji-Yeon és Ra Do-Woo ugyan visszaszorultak inkább a nagyon mellék mellékszereplő státuszba, de így is jó volt nézni őket. Viszont a sötét oldalról nem szeretnék bővebben szót ejteni, mert az már tényleg vastagon spoileres lenne. Csak annyi, hogy lesznek itt meglepetések szép számmal.

Izgalmas, akció dús, néhol ugyan mélabús, viszont sokszor szórakoztató. Kifejezetten élvezetes darab. A romantika is megfelelő mennyiségben volt jelen, még annak ellenére, hogy a két főszereplő között egy eszkimó-puszin kívül on-scene nem történt egyéb interaktus. A bébicsőszös részek végtelenül aranyosak és jópofák lettek, sokszor csalt mosolyt az arcomra, ahogyan láttam az eleinte nem túl lelkes Kim Bon-t felengedni a gyerekek mellett, majd az anyjukkal és később a kis klubbal, valamint a többi szülővel. A krimi szál sem okozott csalódást. Voltak itt szép számmal csavarok, habár a legfőbb még a kiderülte előtti pár résszel azért sejthető. Az akció jelenetek remekül lettek megvalósítva, és ami az utolsó részt illeti, nem hittem volna, hogy ennyire konkrét esetet is fognak mutatni. Igazából ez a kevert – romantikus-vígjáték-akció-kém-krimi – kifejezetten fokozta a sorozat hangulatát és élvezhetőségét. Az elején ugyan zavarosnak tűnhet a jelenetek és témák közötti átmenet, de gyorsan meg lehet szokni.

A történet nagyon jól van felépítve, és az egyes stílus elemeket sikerült úgy rendezniük a készítőknek, hogy valóban ne legyenek zavaróak és megfelelő arányban legyenek egymással. A zenei aláfestés ugyan nem lett túl emlékezetes, ám jól illett a jelenetekhez, annak ellenére. hogy néha egészen furcsa kombinációnak is tűnhettek első nézésre. A betétdalok közül számomra volt egy nagyon fülbemászó, amit ugyan az a Gaho énekelt, akinek hála az idei évben megkaptam a kedvenc dalomat a Time című darabbal. A színészi játékok nagyon jók voltak, külön dicséret illeti a gyermek színészeket. A filmezés, így a képi világ nagyon igényes volt, azonban az egyik jelenetnél a CGI kiváltképp kilógott, de ez a kevésbé lényeges bakik egyike volt. Viszont vágási hibákat a szemfülesek fognak találni szép számmal. Nem túl feltűnőek, de egy kis odafigyeléssel hamar kiszúrhatóak. És ott vannak az értelmetlenségek Go Ae Rin karakterével kapcsolatban. Már-már kínosan hiányzott az egészből az "özvegyasszony most veszítette el a férjét" belső konfliktus.

Összességében ez egy kiváló sorozat. Akit nem riaszt el a műfaji kavalkád, az bátran vágjon bele. A koreai sorozatok szerelmeseinek kiemelten ajánlott darab, és ha valaki most szeretne megismerkedni ezzel a világgal, akkor bátran nézzen bele ebbe a sorozatba kezdésként.

A produkció 9 nózizást érdemel a 10-ből egyenesen a világ legmenőbb bébiszitterétől.