Sziasztok!
Már jó ideje vártam a márciust, és nem a Szépség és a szörnyeteg miatt vagy mert most van a szülinapom. Őszintén szólva, én nem igazán szoktam már követni a Marvel-es megjelenéseket, csak onnan tudok az új filmekről, amikor beléjük botlok Youtube-os barangolásaim közepette. Ez történt a Logan esetében is. Mivel nagyon tetszett a
trailer, ezért utána néztem, majd döbbenten kellett megállapítanom, hogy egyik kedvenc szuperhősöm nem ereszti ki többet karmait, a másik pedig abbahagyja mások agyában való turkálást. Sejtettem, mi lesz majd a film lezárása, de még bennem volt a remény, hogy tévedek. Sajnos igazam lett. Az biztos, hogy ilyen formán nem nagyon lehetne visszatérni a folytatásra.
Maga a moziélmény most sem hagyott cserben. (Csak a mellettem ülő úriember ne köhögött volna az arcomba negyedóránként. Kitalálták már a technikát, hogyan ne szenteljük szét mindenáron bacijainkat.) Nem tudom mi ütött Hollywood-ba, hogy mindenáron ki akarja azt a könnycseppet préselni belőlünk, de manapság nagyon rászálltak erre a témára. Két olyan pontja volt a filmnek, aminél nem tudtam visszatartani a sírást. Képregény adaptáción még nem pityeredtem el, de, akárcsak a
Zsivány Egyes esetén, mindig van első alakalom.
Figyelem! Innentől kezdve erősen spoileres lesz a bejegyzés, így mindenki csak saját felelősségre olvassa tovább! Én szóltam 😉
