 |
| Adrianék a pálmafák előtt 😊 |
Nem győzőm elégszer megköszönni a Tilos az Á könyvek kiadónak ezt a remek könyvet, amit volt szerencsém megnyerni. Ugyan az első oldalon még elfogott a kétség, hogy fog-e ez nekem tetszeni, de elárulok valamit. Igen, tetszett, nagyon.
Régen rengeteg ifjúsági regényt olvastam, de mióta a Twilightnak köszönhetően a csapból is a csillogó, nyálas vámpírok folytak, azóta megpróbáltam egy kicsit kerülni ezt a fajta olvasmányt. Néhanapján természetesen ki-ki kacsintottam egy-két darabra, viszont késztetésem az olvasásra elég ritkán fordult elő. Aztán megtaláltam az "életszagú" YA könyveket, amik néha ugyan nagyon túlzóak tudtak lenni, ám kellemes színfoltjai voltak a műfajnak. Pontosan ezt a reményemet fűztem az Égig érő szerelem című könyvhöz is, amitől végül jóval többet kaptam.
A történet rém egyszerű. Adott egy növekedési problémákkal küzdő gátlásos tinédzser, aki beleszeret a szomszédlányba, vagyis a régi jó barátjába. Ám egy napon a Három Halott Házába, azaz a szomszéd lakóépületbe új lakók költöznek. Ezen rejtélyes idegenek rögvest felkeltik főhősünk, Adrian és annak kis barátja, Stella érdeklődését, ezért egy nap elhatározzák, hogy meglátogatják az új szomszédokat. Adrian nem is sejti, hogy ez a látogatás mindent meg fog változtatni. Hogy többé már nem a növekedést gátló hormon-injekciók lesznek a legnagyobb problémái.
Egyértelműen Adrian az egyedüli főszereplője a történetnek. Az ő belső vívódásait élhetjük át. Először a rendellenesen gyors növekedése miatt, majd azért, mert a lány, akit szeret, valaki másba szerelmes. Mindez egyenes út a dühöngéshez és a tinédzserek java részére annyira jellemző, "a világ ellenem van és senki sem szeret" mentalitáshoz, vagyis a depresszióhoz. Nem csoda, hiszen egy igazán kritikus életszakaszba lépett, ahol már tombolnak a hormonok, amiknek ő is "áldozatává" válik. Még a segítő szándékú szülőket, valamint szeretteit sem tudja maga mellett megtűrni, hiszen szíve megszakadt a csalódástól. Hormonterápiáról nem akar még csak hallani se, mivel az csak még jobban tetézné külseje iránt érzett nem túl nagy lelkesedését.
Mindenki szereti Adriant, és féltik őt, ám egyvalamit nem kap meg egészen a könyv végéig, és az a feltétel nélküli figyelem. Ez a fajta elhanyagolás lehet, hogy a kívülállók számára, sőt, még a szülők számára sem realizált dolog, pedig ténylegesen jelen lehet. Hiszen a gyerek csak arra vár, hogy valaki meghallgassa anélkül, hogy belekérdeznének vagy kritizálnák közben. Azt is olvashatjuk, milyen következményei lehetnek annak, ha valóban nincs, aki meghallgatná vagy a végletekig magába folytja dolgait, lásd hintaágyas jelenet. A szerelem, a vágy megjelenése, valamint az első csalódás pedig csak még inkább tetézi a gondokat, amivel ismét nagyon fontos foglalkozni, mivel a törődés egyes esetekben valóban életeket menthet.
Mellékszereplőkre külön most nem térnék ki, hiszen nem rajtuk volt a hangsúly és túl sokat nem tesznek hozzá a már egyébként is kitűnő és könnyen azonosulható főszereplőhöz és annak történetéhez. Mert igen, könnyen a bőrébe képzelheti magát bárki, mind voltunk/vagyunk tinédzserek, és nagy valószínűséggel ért olyan csalódás, amiből nehezen tudtunk felépülni. Érezhettük magunkat magányosan, vagy dühösek lehettünk a világra. Ellephette szemünket az "allergiás" könny, mert valamit nem kaphattunk meg. Ezek mind jelen vannak a főszereplő életében, még ha nagyon intenzíven is.
Szóval a történet több, mint "életszagú". Nem jön a végén se helyre minden, csupán normalizálódik, nincs könnyes (vagy inkább nyálas) egymásra találás, viszont egyvalami van: tavasz. Az évszakválasztás nagyon jól szimbolizálja a lelkiállapotot is. Míg a szenvedés a tetőfokára hág, addig a leghidegebb telet éljük át, de amint lecsillapodnak a kedélyek, jöhet a világos és színes tavasz.
Hogy ne csak méltassam a könyvet, meg kell jegyeznem, hogy az írásmód néhol nagyon gyermeteg, és a gondolatjelek, egy-egy mondatból zavaróan hiányoznak, így nehezebb észrevenni, mikor van újra szóbeli kommunikáció. De ezeket leszámítva nagy kedvenc lett számomra.
Ajánlani mindenkinek tudom, meleg szívvel. Egy igazán érzelmes és könnyen átélhető történet, egy szerethető és megérhető fiúval a főszerepben. Szülők, gyerekek, fiatalok, idősek, fiúk, lányok nyugodtan próbálkozhatnak vele. Kitűnő kikapcsolódás, ami megfelelő módon elgondolkodtató. És nem nyálas.
Ui.: Csak én vagyok meghibbanva, vagy Adriannak tényleg van egy enyhe kéz és lábfétise? Túl sokat emlegeti Stella két eme testrészét ahhoz, hogy szimplán a véletlen műve legyen. Nem mellesleg, nekem is kellene egy olyan hintaágy, ami neki, Misses-nek és Stellának van. 😄
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése