A Marvel égiszén újabb szuperhős jelent meg, akit kifejezetten a tinédzser korosztálynak szántak elsősorban, valamint a rajongók rossz szájízének elfedéseként. Ugyan Pókember felbukkant már a 2016-os Amerika Kapitány: Polgárháború című MCU alkotásban, de néhány jelenetén túl nem kapott nagyobb szerepet, számomra amolyan kitöltő résznek volt nevezhető jelenléte. Mindaddig, amíg a fülembe nem jutott, hogy következő nyáron már az ő külön kalandját tekinthetjük meg a moziban. Látszik mennyire vagyok képben manapság a Marvel világával kapcsolatban. Minden esetre vegyes érzelmekkel fogadtam a hír, és egészen a premier utáni napig nem is állt szándékomban megnézni. De gondoltam, hogy a sok dicséret nem lehetett véletlen.
Kövezzetek meg nyugodtan, de ha Pókember film, akkor számomra a 2002-es és a 2004-es Sam Raimi féle verzió az igazi (a harmadik rész már sok volt). Imádtam ezeket a filmeket, sőt, a mai napig megnézem őket, hiszen, a régebben már említett DVD-gyűjteményem darabjai. Tehát azzal az elvárással ültem be a moziba, hogy szárnyalja túl azokat. Számomra ez nem sikerült neki.
Rázós helyzet a sulis tudományos verseny előtt |
A történet a Polgárháború eseményei után játszódik. Peter Parker különleges ifjú. Egy pókcsípésnek köszönhetően (mert benne volt ez is, csupán említés szintjén) szuper képességekre tesz szert. Minden meg van benne, hogy igazi Bosszúálló legyen: kitartás, akarat, erő, elvek. Ám fiatal kora miatt Tony Stírk megszorításokat eszközöl vele szemben. Peter hatáskör leszűkül a kisebb feladatokra, mint segíteni az öreg mamiknak, piti bűnözőket elfogni. Ám egy nap minden a feje tetejére áll. Nem mindennapi fegyverek jelennek meg New York utcáin, amelyek sokkal nagyobb pusztításra képesek, mint amire számítottak. Pókember hamar szemben találja magát ezeknek a fegyvereknek a készítőjével és terjesztőjével, Keselyűvel, aki nem adja fel választott szakmáját egy könnyen. Mindeközben Parkernek az iskolában is helyt kell állnia, valamint feltett szándéka, hogy meghódítja szíve kicsiny szerelmét (nem ezúttal nem MJ vagy Gwen Stacy).
Peter Parker alias Vasem... vagyis Pókember |
Peter Parker karaktere ebben a filmben olyan volt számomra, mintha másodhegedűs lenne A SAJÁT TÖRTÉNETÉBEN. Adott egy jó képességű, furfangos fiú, aki kissé bolondos, de helyén van a szíve és nagyjából az esze is. Még csak most kezdi sejteni, milyen a hős szakma, viszont belerondít az összképbe Tony Stark, akinek hatására a nagyok közé szeretne tartozni, mivel az menő. Mert nem lehetett ám beletenni egy bizonyos jelenetet, nehogy legyen benne valami igazi motiváció. Ez már túl mély lett volna, vagy egy kicsit sötét, ezért nem a hangulathoz illő, nemde? Meg aztán egy újabb eredettörténet felesleges lett volna, ugye? Szóval, a mozgatórugóval gond volt. A csetlései-botlásai az átlagos mindennapokban aranyosak voltak. Jól eltalálták a lázadás fokát a gyermeki szerep ellen.
Viszont Pókemberként teljesen súlytalan a figura, pont a valós motiváció hiányában. Mintha Tony Starkot akarnának csinálni belőle (bár neki volt annak idején épkézláb ösztönzése, miért legyen jobb ember). Már megint ott tartunk, hogy minden Tony Stark köré van építve. Mi volt az a pók-ruha? Komolyan felbosszantottam magam. Az, hogy hálóvetői vannak egy dolog, mert nem idegen a karakter egyes változataitól. De konkrétan már megint egy beszélő mesterséges intelligenciával felruházott ruha (fanfact: most nem páncél van) az, ami segít a bajban (hol a pókösztön?), valamint elszórakoztatja. Az is elég frusztráló, hogy belemászik minden nagy bajba önként dalolva, de a film végét leszámítva, nem vállalja a felelősséget. Tudom, 15 éves ebben a sztoriban, bármit el lehet neki nézni ezért. HÁT NEM! Ha tényleg olyan okos, amilyennek próbálták lefesteni, akkor tudnia kellene, minek mi a következménye. De tini, azok pedig lázadnak. Aha... mások anyagis és testi épségének kárára, ha minden igaz. Kellett ez a jellemfejlődéshez... ami körülbelül két perc!!!! Inkább nem ragozom tovább. A lényeg az, hogy ez a tini pók nem az én emberem. Tom Holland jópofa volt, és hozta az említett dolgokat, szóval egyértelműen nem vele volt a problémám.
Mellékszereplők? Rajtam kívül? Ne nevettes |
Térjünk gyorsan át a mellékszereplőkre mielőtt meglincselnek. Keselyű nem egy eget rengető fő gonosz, de még így is a jobb fajták közé sorolható (Pókemberes ellenfelek közül még mindig Octopus nálam az etalon). Meg van az indítéka arra, miért választotta hivatásaként a bűnözést. Legyen annyi elég, hogy itt megint csak Tony Stark keze van a dologban. Nincs elragadtatva a pénzszerzés eme lehetőségétől, de belátása szerint, csak így lehet fennmaradnia a családjának valamint neki. És ezt az állapotot bármi áron fen kell tartani. Természetesen a magánéletben teljesen más arcát mutatja. Ha nem tudnánk, úgy járnánk, mint Peter. Nem mellesleg, hozzá köthető a film egyetlen csavar is, ami bevallom, egy pillanatra meglepett, de le merném fogadni, ezzel nem csak én vagyok így. Színt hoz az amúgy elég lapos mellékszereplők közé. Igen, mindenki más rajta kívül egysíkú. Van egy kövér kocka srác, aki Peter legjobb barátja, és később a segédje. Ott van a dögös May néni, aki dögös és menőzik azzal, hogy ő is volt DÖGÖS tini. Keselyű segédjeivel is találkozhatunk, akik léteznek. Egy teljesen átlag tini drámából szalajtott szerelmi szál női tagja is képviselteti magát, aki jó kirakat darabnak és hogy megmentsék az életét. Az új Flash kész vicc volt. Hogy lehetett volna bármi esélye Peter-rel/Pókemberrel szemben, ha a lány megszerzéséről van szó? Alap, hogy legyen Bosszúállók kameo, így kapunk (bőven eleget) Tony Stark-ból és Amerika Kapitányból is. Happy pedig azért kellett a filmbe, hogy legyen kinek kimondania a Pókember miatt érzett frusztrációt, mert egyéb funkciója nem volt.
Ismerős ez valahonnan |
A film könnyed, laza hangulatú volt, még az úgynevezett komor pillanatokban is. Ez, tekintettel arra, mit akartak belőle kihozni, egyáltalán nem baj. Legalább elszórakoztatja a nézőt arra a 133 percre. Már amikor nem laposodik el. Mert vannak üresjáratok szép számban. A legtöbb Peter gimis jeleneteihez köthetőek, de azok sem a legizgalmasabbak, amikor Pókemberként hisztizik, hogy nem veszik komolyan. A zene és a látványvilág már-már középszerű volt. Nem ilyenhez szoktam a MCU keretein belül. A CGI néha nagyon kilógott. Voltak vicces pillanatok, de a legtöbb poén inkább reccsent. A tény, hogy csak említés módján volt felvázolva a pókcsípés, és egyéb előzmények, számomra nem javított a megítélésen, épp ellenkezőleg. Én személy szerint jobban szeretem az önálló filmeket, sőt, az eredettörténeteket, mint az össznépi banzájukat. A film tele volt utalásokkal a Bosszúállókkal kapcsolatban, de azért az előző Pókember filmek is kaptak szerepet. Gondoljunk csak a komp jelenetre, vagy a felszerelése egyes részeire. Érdekes, hogy Tony Stark ugyan nem főszereplője eme mozgóképes alkotásnak, mégis neki jutott a legtöbb szerep. Hiszen ő indította be a cselekményeket, és továbbra is rajta múlik minden. Erről pedig már le kéne szokni. Egy Pókember (akárcsak az összes többi karakter) saját jogán legyen a központba, ne pedig azért, hogy a legfontosabb kiegészítője legyen egy olyan figurának, aki már eleget volt jelen. Ha meg önmagában nem tud érvényesülni, akkor inkább ne legyen saját filmje.
Szóval, nem voltam elragadtatva Pókember legújabb kalandjától. Nem mondom azt, hogy rossz film. Valószínűleg, ha nem lennék felháborodva, akkor több pozitívumot látnék benne, mint jelenleg. Viszont kiemelkedően jónak sem mondanám. Az a valódi "ilyen is van" kategóriás mű. Ajánlani az MCU rajongóknak, a Pókember rajongóknak és a tini filmek szerelmeseinek tudnám. Csak nem szabad komolyan venni! Minden más esetben azt mondanám, inkább menjen le egy Galaxis Őrzői esetleg Doctor Strange.
6/10 a hangulat miatt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése