Egy nagyon aranyos kis könyvvel bővült a könyvespolcom A szerelem egyenlete című kötettel. A képre kattintva megrendelhetitek a hivatalos honlapról. Innen is köszönöm szépen Dorkának (az Anya olvas bloggerinájának), valamint az Álomgyár csapatának a lehetőséget. Újfent egy olyan könyvet tisztelhetünk, amely valódi problémákat taglal. Méghozzá az autista spektrumzavarral (Asperger-szindróma) élők szociális nehézségeit és ezek kihatását a társas életükre. Mindezt hiteles forrásból, hiszen az írónő maga is diagnosztizált Asperger-szindrómás.
Erről a betegségről még nem olvastam könyvben. Létezéséről és tünetegyütteséről körülbelül hallottam, de konkrétan ilyen papírra vetett figurával olvasói pályám alatt nem találkoztam. Már csak ezért is kuriózumnak számít a könyv számomra. És mivel hiteles forrásból származik, annál inkább érdekelt a sztori.
A történet szerint Stella Lane, a közgazdász matematikai zseni, problémákkal küzd a férfiak terén. Mivel szociális élete az Asperger-szindróma miatt nem túl fényes, viszont azt sem szeretné, ha szülei helyette keresnének szerintük megfelelő partnert számára, úgy dönt, utána jár, hogyan működik ez az egész a valóságban. Elhatározza hát, hogy egy profihoz fordul segítségért. Az interneten rátalál egy eszkort szolgáltató egyik leghíresebb és legtöbbre értékelt "árucikkét", az elköteleződés fóbiás Michael-t. Stella egy ajánlattal áll elő, miszerint legyen 3 alkalommal a tanára, ahol megmutatja a szexuális együttlétek csínját-bínját, azonban ezek a találkozások kudarcba fulladtak. Viszont, mivel a nő egyre jobban ragaszkodik hozzá, pont mint a heti rutinjához, úgy dönt, felajánl egy szemérmetlen összeget Michael-nek, akinek cserében el kell játszania egy hónap erejéig, hogy a párja. A párkapcsolati szimuláció azonban többé válik, mint egyszerű együttlétek sorozata és összeköltözés. Azonban ott a kérdés: két ennyire különböző ember valaha is egymáséi lehetnek-e? Hogyan befolyásolja a kettőjük között kialakult kapcsolatot a férfi alkalmi állása?
Főszereplőnk, Stella, a munkájában páratlan. Intelligens, szép, kulturált, gazdag nő irigylésre méltó családi háttérrel. Ám ez mit sem ér, ha a társas kapcsolatokban nem találja helyét. Spektrumzavarából adódóan nehezen bízik meg bárkiben is, azonban azokhoz az illetőkhöz nagyon ragaszkodik. Szakterületéről és az azon kívüli kedvenc szórakozásairól órákig képes beszélni, de más helyzetben nem ilyen fényes a helyzet. Berögződései (és annak hangot adása) miatt, valamint a szociális zavarai miatt nehezen lép igazi kapcsolatba, megállíthatatlan túlgondolásai miatt pedig ezeket könnyedén képes a másodperc tört része alatt lerombolni, mivel az emberek személyesnek vélik. A fizikai kontaktussal ugyancsak problémái vannak. Csupán az általa elfogadott és szeretett dolgok érintését képes elviselni. Számára a nyelves csók is undort keltő (kivéve Michael-ét). Ez egy egészen vicces gondolatsort szült még az első "órája" során. Minden esetre, érdekes volt az ő szemén keresztül látni a világot, milyen nehéz párkapcsolatot kialakítani, még ha az először fizetett szerelemnek tűnt. Egy bizonyos ponton ugyan nem tudtam hova tenni azt, hogy túllépjen Michael-en, hiszen az már rögeszméje lett. Ha csak egy hétköznapi szereplőről lenne szó, akkor azt mondom, jó, sőt, dicséretet kapna érte, hiszen ennek így kell lennie, azonban ez az eset nem az. Csupán ez az egy olyan pont volt, ami felett értetlenül álltam. Stella egy nagyon szerethető karakter, aki miatt tudjuk rosszul érezni magunkat, örülni és izgulni a sorsa felett.
 |
| Az eredeti Daniel Henney 😉😃 |
Michael már koránt sem volt ilyen jó helyzetben. A félig svéd félig koreai férfi gondoskodó báty, fiú és szerető, azonban a múltja sötét dolgokat takar. Megjelenésében és viselkedésében tipikus álompasi, még a jövedelem kiegészítő (családot fenntartó) munkája ellenére is, azonban vannak nála súlyos komplexusok, hála apjának. A Daniel Henney hasonmás életében fiatalon az apja okozott törést, aki bántotta a családját. Ugyan nem tettlegesen, azonban ez örökre nyomot hagyott benne. Sokszor aggódik amiatt, nehogy olyan legyen, mint az általa egyszerre megvetett és szeretett szülője. Pontosan a férfi hatására kezd el irtózni még a kapcsolat gondolatától is. Erre egy lapáttal rátett egykori kuncsaftja rögeszmés viselkedése, aki annyi idő után még mindig zaklatja. Emiatt az eszkort munkájában további megszorításokra volt kénytelen önmagával kapcsolatban. Ezeket figyelembe véve, érthető miért nem meri kockáztatni az elkerülhetetlent, nevezetesen hogy beleszeressen Stellába és minden valódi legyen. Eddig még egészen jól hangzik. Valamennyi karakterfejlődés ugyancsak észrevehető nála, azonban a történet vége egy kicsit rombolt az összhatáson. A hisztik, majd a hirtelen elpapucsosodás kiábrándító, inkább keltette azt az érzetet bennem, hogy túlzottan hozzászokott a lányhoz, minthogy szerelem miatt akarta annyira visszakapni. Kár érte, mert ha ezek nem lettek volna, akár álompasi is lehetett volna. Így viszont inkább közeledik az egy tucat felé. Pedig az ő karakterének Stelláéhoz hasonlóan, súlya és jelentése van.
Mellékszereplők most sem voltak kifejezetten a topon. Nem kifejezetten adtak hozzá semmit a történethez. Talán Michael családja az elfogadást, de ezen túl semmi egyebet nem kezdett velük az írónő. Bár egy ilyen családhoz (leszámítva az apai részt) szívesen tartozna az ember, ahol ennyire összetartóak az emberek. Kevésbé volt kellemes Stella famíliája, ahol még mindig gondot jelent a lány állapota, legalábbis a családfő részéről. Érdekes, hogy ebben a könyvben a legtöbb baj forrása az apáktól származik. Na de aki végképp kiverte nálam a biztosítékot, az az ugyancsak mániákus hajlamokkal rendelkező Philip és az anyja volt. Ez utóbbi viselkedése hányingert keltő. Egy beképzelt, öntömjénező, karrierista fazon, akit csak saját maga érdekel. De ugyan ez elmondható a mamáról egyaránt. Mert hogy mások véleményére és a jó ízlésre nem adnak, az egyszer biztos. Mindkét figura tenyérbemászó és alattomos, elmehetnének fő gonosznak nyugodt szívvel.
A könyvnek remek hangulata van. Amolyan ártalmatlan románccal vegyes fülledt erotika. Tudom, ez így elmondva összeegyeztethetetlen, de amikor olvassátok, akkor megértitek mire értem. Ebből adódóan olvastatja magát, hiszen könnyen eléri a főszereplők iránti aggodalom kialakulását, valamint van olyan lendületes, hogy ne ragadjunk le egy helyben és hagyjuk ott az olvasmányt azzal a felkiáltással: Majd amikor több idő lesz! Érdekes továbbá a két főszereplő és aranyosak a mellékszereplők, kivéve a főg*nya gyanús anya-fia párost. Csak nem kapnak elég teret a kibontakozáshoz. Az Asprger-szindróma szociális kapcsolatokra való kihatását is megfelelően részletesen körüljárta az írónő, legalábbis amennyire a regény zsánere ezt engedte. Végre egy olyan romantikus regény, ahol valóban van kémia a szerelmesek között, bár az említett befejezés miatt már-már elhiteltelenedik. És azért megemlíteném az erotikus jeleneteket, amelyek során az oldalak izzanak, ahogyan az a nagy könyvben meg van írva. Számomra az volt a legfergetegesebb, amikor olyanokat olvashattam, mint hogy Ip Man-t néznek, vagy megemlítik a DramaFever-t (azt a vigyort az arcomon látni kellett volna), ugyanis Stella (hozzám hasonlóan) él hal a keleti kultúráért, kiváltképpen a kung-fu filmekért és a koreai drámákért. Ez pedig hatalmas plusz pontot jelent tőlem, bocsánat az elfogultságért.
Viszont vannak nem igazán jól sikerült dolgok. A könyv utolsó harmada kicsit összecsapottnak hatott, és Michael túlzó változása sem volt jól felvezetve. Bizonyos szálakat nem jól kezelt, vagy éppen túl gyorsan lezárt az írónő, ezért bizonyos utóhatásokat nem áll módunkban ebben a kötetben megismerni (reménykedni azonban lehet, hogy majd a következőben lesz valamiféle válasz rájuk). A befejezés pedig olyan giccses és nyálas, hogy be kellett gyorsan szereznem egy vödört meg felmosóruhát, nehogy elázzunk.
Hibáktól nem mentes, azonban kitűnő szórakozást nyújt, valamint elgondolkodtat a témát illetően, amit valljuk be őszintén, nem árt ismerni. Mindenképpen ajánlom legalább egy próbakörre azoknak, akiket érdekel egy aranyos történetbe ékelt felszíni barangolás az Asperger-szindróma világában. A romantikus regények rajongóinak pedig egyértelműen kihagyhatatlan olvasmány. Nyugodtan olvassátok el, nem harap. 😉😁
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése