2016. október 13., csütörtök

Moziban jártam 1. - Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

Sziasztok!


Soha ne ítélj trailer alapján...se cím vagy besorolás szerint, mert a vége csalódás lesz. Ezt már sokszor megtapasztaltam, de különösen nagy rizikófaktorú a dolog, amikor moziban akarjuk megtekinteni az alkotást. Ha jó volt, úgy érzed nem hiába áldoztad fel azt az 1500 Ft-ot a jegyre és hallgattad végig a kisgyerekek sírását a várakozás közben (már ha olyan a film, mert egyéb esetekben a középiskolások viháncolását kell páholyban szenvedni, bár ez is társaságfüggő). Viszont ott van az a bizonyos másik véglet. Amikor már azt is bánod, hogy egyáltalán az eszedbe jutott a mozizás ötlete miután kijöttél a vetítőteremből. Nos, az általam megtekintett film igazából mind a két kategóriába beletartozik.
Nem is olyan régen (csupán pár hete) elhatároztuk barátnőimmel, hogy megtekintjük a moziban a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeit. Egy örökké valóság után végre a minap sikerült is eljutnunk a megvalósításig. Igazság szerint, bennem fele más érzelmeket váltott ki a film. De a társaság nagyon jó volt ;) :D

A történet egy fiúról szól, aki nagyapja meséin nevelkedett fel. Ezek a történetek egy olyan árvaházról szólnak, amelynek lakói egytől-egyig különleges képességekkel rendelkező fiatalok és az igazgatónő, Vándorsólyom kisasszony, aki nem különben érdekes hatalommal bír. De mivel a valóvilágban nem fér meg egy ilyen mendemonda, ezért hamar rossz szemmel kezdenek nézni a fiú történeteire, amiket nagyapjától hallott. Már ő maga se hiszi el, hogy ezek a furcsa teremtmények valóban létezhetnek. Ám bekövetkezik az, amire nem számított volna. A nagyapa életét veszti...nem is akárhogyan. Hogy kiderítse az igazságot, apjával (a pszichológusa javaslatára) elmennek felkutatni a híres árvaházat, ahonnan a megboldogult Abe kapta a képeslapjait és aminek egykoron ő is lakója volt. A gyászoló unoka ekkor még nem sejti, hogy nagyapja történetei (az illusztrációkkal együtt) igazak voltak. Mindez akkor derül ki, amikor az egyik különleges, Emma, bevezeti a szigeten levő időhurokba, melyben a létesítmény található. Természetesen nem hiányozhatnak az ellenségek se, a félelmetes üresek, akik elég sajátságos diétát vezettek be étkezéseikhez. Ők szeretnék elkapni az összes olyan női vezetőt, akik képesek madarak alakját felvenni, hogy ezzel halhatatlanok lehessenek. Mindeközben a mi idősíkunkon is zajlanak az események, amiknek megállítása nem más, mint Jake feladata lesz. Ugyanis valójában ő is különleges. Nem is akármilyen.

Bárcsak azt mondhatnám, hogy rengeteg kiemelkedő karakter volt, de sajnos ilyen nem fordult elő. Én valami többet vártam volna el magától Jake figurájától is. Rendben, ő a főszereplő, de tulajdonképpen csak sodródik az árral, miközben lassan csordogálnak az események. Látszik, hogy azt sem tudja néha, hogy fiú e vagy lány. Aztán a következő pillanatban már ő volt a kiválasztott hős, aki máris megment mindenkit testi épségét nem kímélve, holott pár perccel azelőtt még legszívesebben elfutott volna. Nekem ez a pál-fordulás kicsit hiteltelen volt. De úgy igazán már a személyisége is teljesen jellegtelen volt, így mint főszereplő igazán csak a vége felé tudott valamennyire érvényesülni, amikor végre nem csak az önmaga kis világa volt a legfontosabb számára. Nem tudom, milyen a könyv béli megfelelője, de ha egyszer eljutnék oda, akkor remélem ennél tartalmasabb. Ami a többi különlegest illeti, velük se sok minden lett kezdve, pedig jó alapanyagok lennének. Igen, véges ideje van egy filmnek, de bőven lett volna a rengeteg üres menetben kibontakoztatni őket. Talán még a legkiemelkedőbb a gyermek különítményből Enoch. A "nagy testvér", aki végtelenül féltékeny Jake-re, annak szabadsága miatt. Valamint Emma ügyén is, hiszen a közte és Abe között lezajló sajnálatos dolgok után a lány helyett is aggódik érzelmi egyensúlyáért. Már-már azt hinnénk, hogy szerelmes belé, de mint az utolsó pár perc megmutatta, ez nem így van. Habár, ki tudja. Minden túl hirtelen történt abban az időintervallumban. Mindenesetre az, hogy Jake megmentette a gyerekeket némiképp enyhített szigorán, végül egy majdnem tragédiába fulladó esemény után felolvadni látszik a szíve. De nem puhul el és ez részéről nagy előny. Megmarad egy értékelhető kissé rossz fiús karakternek és az ilyet szeretem. Viszont nagyon keveset kapunk belőle, ami fájt. Kíváncsi lettem volna a múltjára és minden másra is vele kapcsolatban. Na de van még egy érdekes egyéniség: Vándorsólyom kisasszony. Az ő alakját illetően is a kidolgozatlanság volt a legnagyobb probléma, mert látszott rajta, hogy ugyan szigorú, de igazságos és a végletekig védelmező anya-figura, aki bármit megtenne a gyerekeiért. Csak az egy dolog, hogy látszott rajta..mert nem érződött. Annyira ki akarták élezni a lazább stílusban, bohókásan éldegélő igazgatónő kártyát, hogy az egész karakter rovására ment. Pedig kár érte. Alapjaiban jó a stílusa és kellemesen könnyed, de bennem nem váltott ki ennél több érzelmet. A színészi játékok pedig nem mindig voltak helyükön. Rengeteg volt a túlzás, még több az, amikor nem is tudták, mit kellene csinálni. Talán az utolsó fél órában lett egy kicsit pozitívabb a kép ilyen téren. Eva Green pedig nem vitte túlzásba színészi repertoárja megcsillogtatását.

Ami a főgonoszokat illeti, itt sem szálltak el az alkotók. Samuel L. Jackson karaktere nagyon emlékeztet engem valamelyik másik szerepére, ami nem is olyan rég volt...khmm... Kingsman... khmm. Nagyjából ugyan azt is kapjuk, csak itt amellett, hogy egy érzéketlen zseni, aki egy kicsit vicces, itt néha még ijesztő is. És ugyebár az étkezési szokásai sem hétköznapiak. Egy kicsit Hannibal-ra hajaz, csupán Barron nem eszi meg az egész embert. Tehát szinte semmi egyedit nem kapunk a karaktertől. Rajta kívül viszont mást nem is érdemes megemlíteni, mert csupán adalék szereplőkként vannak jelen. Még a szörnyek is csak az utolsó fél órában vállnak valamennyire érdekessé, de keletkezésükön kívül nem tudunk meg semmit. Ahogyan másokról se igazán. Ami ugyancsak kár.

A szörnyek azért elég hatásosra sikeredtek
Viszont pozitívum volt a zene és a látvány. A látvány kellőképpen sötét a megfelelő helyeken, de egy pillanatig se látszódik rajta, hogy nem egy mesevilágban lennénk. De ez a féle felállás mindig is jellemező volt Tim Burton-re. A gótikus elemek és a mese ötvözete. Valami ilyesmi akart itt is lenni és talán az utolsó fél órában meg is találja ezt a hangulatot. Csak kár hogy nem az egész film során. Ám még így is kiemelkedik a mostanában legyártott filmjei közül. Ha csak az Alice-ra gondolok.... (Ezért nem is teszek így XD) Ezeken túl is vannak jó dolgok. Ilyenek a különleges képességek. Nem a főszereplőjére gondolok, hanem az összes többire. Már önmagában Vándorsólyomnak is irigylésre méltó dolgai vannak, de drága védencei sem panaszkodhatnak. Az átlag nem maradhat el, mint pirokinézis, levitáció (mondjuk ez Emma pehelykönnyűsége miatt van), szupererő, láthatatlanság, de van itt két medúzánk, egy bábjátékosunk és egy élő vetítőgépünk. A szörnyek sem panaszkodhatnak. Küllemük módfelett ijesztő (egy kis Silent Hill beütés), a babák harca nagyon morbid és a csontvázak vs. szörnyek párbaja kinőtte magát a kedvenc jelenetemmé. Ugyan ez a gyermekotthon erősen emlékeztet X-professzor magániskolájára, ám az időhurokkal nagyon jól meg lett oldva a dolog, ami tele van logikai bukfencekkel, de egy mesefilmnél ez nem igazán tudott annyira szemet szúrni pont a nagyobb problémák miatt. Mint említettem, az üresek tápláléka is önmagában gusztustalan és hagy némi csámcsogni valót az emberben, viszont még ez is egy jó húzás volt arra, hogy beindítsák a sztorit. DE nagyon nagy gyengéje a filmnek a karakterei, a történetvezetése és a legvége. Az események úgy "pörögnek", hogy nem győzni információkat szerezni az addig történtekről két alvási ciklus között, amikor pedig beindul minden, az hirtelen és a játékidőhöz mérten elég rövid. Az első másfél óra ugyanis színtelen, érzelemmentes és rideg. Jönnek a csodás képek és a kellemes zene egymás után, de szinte semmi több. Néhány dolgot megtudunk, de még többet nem. És a befejezés...lehet maradi vagyok, de ezt hallani a nagypapától...nem is tudom, kicsit érdekes kontextusba került tőle az egész lezárás.

Szóval nem egy főnyeremény a film. Nekem legalábbis az utolsó fél órát leszámítva nem volt egy maradandó élmény, a Boss Fight pedig röhejes. Akit nem riszt el a hangsúlyos ifjúsági kalandfilm jelleg (jó, ifjúsági könyv adaptáció), annak ajánlani tudom, már csak az oly sokat emlegetett ominózus időintervallum miatt is. A Tim Burton rajongóknak azért tudnám mondani, hogy talán próbálják meg, mert az utolsó fele valóban Burton-ös, de könnyen megeshet, csalódottan távoznak majd a vetítőteremből. Kisgyerekkel viszont nem igazán jó választás, mert vannak félelmetes részek benne, amik inkább hirtelenségük miatt fokozzák a hangulatot. Na jó, azért elég groteszk dolgok ezek.



10/6


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése