2018. március 5., hétfő

A szerelem, ami öl - Éjfél kisasszony


Ha valaki pár hónappal ezelőtt azt mondja nekem, hogy még egyszer meg fogok próbálkozni Cassandra Clare bármelyik kötetével, azt körbenevettem volna. Egyszer már volt kezemben a Csontváros és akkor azt mondtam az 50. oldalnál, "köszi, de ne tovább". Most, évekkel később, ahogy a Shadowhunters sorozatra készülve néztem az egyik aktuális epizódot, gondolkodóba estem. Azután a másnapi könyvtárlátogatás során majdnem kiszúrta a szemem a legújabb trilógia kezdő kötete. Mivel csak 2 hétre lehet kikölcsönözni őket, először nem főtt hozzá a fogam, de végül csak nem tudtam otthagyni. 
Nem mondom, hogy maradéktalanul elégedett voltam az olvasás során. Voltak gondok szép számmal, viszont ezzel együtt is meglepett. Egyszerűen élveztem. Nem mindig, de a nagy részében igen. Csak azért nem folytatom rögtön, mert: 1. az a befejezés egy kicsit megülte a gyomromat, 2. aki kivette, igazán vissza hozhatná, miután lassan három héttel túllépte a kölcsönzési határt.