2018. augusztus 3., péntek

Rossz fiúk vs. rossz fiúk - Bad Guys


Nagyon régóta nem volt már szó koreai drámákról az oldalamon. Igazából ezen év eddigi termései közül alig volt olyan, amit említeni tudtam volna, mint különlegességet. Talán majd RoboShin3  kalandjai lesznek ilyenek, de a lezárásig még egy hét hátra van. Addig is kénytelen voltam visszanyúlni egy kicsit a régebbi választékhoz. Így találtam rá a Bad Guys című remekre. 
Be kell valljam, nagyon nem akaródzott számomra megnézni eddig, pedig nem először jön szembe velem a cím, és hát Park Hae Jin, de valahogy az előzetesek elriasztottak tőle. Most viszont hangulatomnál talált ez a sötét, erőszakban és vérben egyaránt bővelkedő 11 részes szösszenet, amit továbbra is rettentően rövidnek tartok. Főleg ahhoz képest, hogy egyes kevésbé színvonalasabb drámákat képesek a végtelenségig húzni. Szóval nézzük miből élünk!

Vigyázat! Spoileres tartalom következik! Csak saját felelősségre! Én szóltam 😉😉

2018. július 18., szerda

Mozizás, ahogyan én szeretem - Filmes tag 2.


Már az idejére sem emlékszem mikor volt utoljára tag a blogomon, nem hogy filmes, de most végre egy ilyennel bővítem az oldal kínálatát. Köszönöm a kihívást Dorkának (Anya olvas blog), aki meglepett pár napja ezzel a kedvességgel. 😍😉 A következő röpke bejegyzés a filmes ízlésem feltérképezésére fog fókuszálni, ami mindig hálás téma számomra. De nézzük is, mit rejt magában ez a kérdéssor.

2018. július 15., vasárnap

Párkapcsolatra fel! - A szerelem egyenlete


Egy nagyon aranyos kis könyvvel bővült a könyvespolcom A szerelem egyenlete című kötettel. A képre kattintva megrendelhetitek a hivatalos honlapról. Innen is köszönöm szépen Dorkának (az Anya olvas bloggerinájának), valamint az Álomgyár csapatának a lehetőséget. Újfent egy olyan könyvet tisztelhetünk, amely valódi problémákat taglal. Méghozzá az autista spektrumzavarral (Asperger-szindróma) élők szociális nehézségeit és ezek kihatását a társas életükre. Mindezt hiteles forrásból, hiszen az írónő maga is diagnosztizált Asperger-szindrómás.
Erről a betegségről még nem olvastam könyvben. Létezéséről és tünetegyütteséről körülbelül hallottam, de konkrétan ilyen papírra vetett figurával olvasói pályám alatt nem találkoztam. Már csak ezért is kuriózumnak számít a könyv számomra. És mivel hiteles forrásból származik, annál inkább érdekelt a sztori.

2018. július 8., vasárnap

Az érzelmek nyomában - Violet Evergarden


Nagyon régen nem volt szó animéről az oldalamon. Pontosabban a Yuri! on Ice óta, ami már lassan két éve volt. Japán animációs filmet is csak egy éve láttam utoljára, de úgy éreztem, éppen ideje megnézni egyet. A választásomban segített, hogy egy szomorú, ám annál szebb amv (anime music video) megtekintése, amelynek tartalma felkeltette az érdeklődésem. Ez nem volt más, mint a következőekben szóban forgó Violet Evergarden. 
Kíváncsi voltam, a sok dicséret valóban jogos-e vagy egy újabb olyan sorozatot találtam, ami csupán agyon van ajnározva. Egy délután alatt a teljes sorozatot felfaltam. És jelenthetem, nem csalódtam! A Kyoto Animation és a Netflix közös szerelemgyermeke megérdemli a dicsérő szavakat...csak nem mindet. 

Vigyázat! Spoileres tartalom következik! Csak saját felelősségre! Én szóltam 😉😉

2018. július 1., vasárnap

A mellékszereplők tündöklése - Árnyak ura


Mint azt az Éjfél kisasszony esetén említettem, vártam is ezt a kötetet meg nem is. Nem túl kellemes szájízzel csuktam be az első kötetet amiatt a sejtetés miatt, ami a végén volt található a szerelmi háromszögeket illetően, így emiatt előre féltem, hiszen szépen rombolta nálam az összképet a felvezetése. De sosem gondoltam, hogy az lesz az egészből, amit itt kaptam. Nem bűn rossz a kész termék, csupán túl jó sem. 
Természetesen a harmadik részt mindenképpen el fogom olvasni, ha már eddig eljutottam. Bár az igazsághoz hozzá tartozik, hogy van néhány szereplő, akiknek a sorsa kifejezetten érdekel, de ezek nem az első rész főszereplői közül kerültek ki. Szóval limitált keretek között ugyan, de tárt karokkal várom, mit hoz ki ebből a helyzetből az írónő. 


2018. június 17., vasárnap

Két vidéki lány Budapesten - 89. Könyvhét



Tudom, hogy hónapok óta nem adtam életjelet itt a blogon, sőt, a molyon és a snitten is elég hanyag voltam, de örömmel jelentem, ennek mostantól vége. Ugyanis az államvizsgával együtt a tanulós időszak is befejeződött számomra egy időre. Majd ha összegyűlik rá, akkor természetesen még elvégzem a nagy álmomat, a pszichológia szakot, de ez a jövő zenéje. 
Természetesen az idő azért nem állt meg, csak mert nem írtam a blogra. Idő és türelem hiánya miatt ugyanis már kész van az elkövetkező két hét posztjai...papíron, olyan macskakaparással, hogy még én se tudom minden szavát elolvasni. XD Az első pedig nem másról szól, mint a 89. Könyvhétről és azon nap Pesten töltött programjáról.  

Hónapokkal ezelőtt elkezdtük szervezni ezt a kis kiruccanásunkat Pestre, legalábbis elméletben. Csak az előtte levő héten körvonalazódott viszont, hogy ki tud velünk tartani. Végül összesen két fő, Timee és én maradtunk a kiruccanni vágyók listáján. Pont mi, akik sosem jártunk gyalogosan/tömegközlekedéssel a fővárosban. Mondanom sem kell mennyire izgultunk emiatt. És szerintem látszott is, mennyire nem tudjuk a járást. Kezdjük hát!

2018. március 5., hétfő

A szerelem, ami öl - Éjfél kisasszony


Ha valaki pár hónappal ezelőtt azt mondja nekem, hogy még egyszer meg fogok próbálkozni Cassandra Clare bármelyik kötetével, azt körbenevettem volna. Egyszer már volt kezemben a Csontváros és akkor azt mondtam az 50. oldalnál, "köszi, de ne tovább". Most, évekkel később, ahogy a Shadowhunters sorozatra készülve néztem az egyik aktuális epizódot, gondolkodóba estem. Azután a másnapi könyvtárlátogatás során majdnem kiszúrta a szemem a legújabb trilógia kezdő kötete. Mivel csak 2 hétre lehet kikölcsönözni őket, először nem főtt hozzá a fogam, de végül csak nem tudtam otthagyni. 
Nem mondom, hogy maradéktalanul elégedett voltam az olvasás során. Voltak gondok szép számmal, viszont ezzel együtt is meglepett. Egyszerűen élveztem. Nem mindig, de a nagy részében igen. Csak azért nem folytatom rögtön, mert: 1. az a befejezés egy kicsit megülte a gyomromat, 2. aki kivette, igazán vissza hozhatná, miután lassan három héttel túllépte a kölcsönzési határt.