2018. június 17., vasárnap

Két vidéki lány Budapesten - 89. Könyvhét



Tudom, hogy hónapok óta nem adtam életjelet itt a blogon, sőt, a molyon és a snitten is elég hanyag voltam, de örömmel jelentem, ennek mostantól vége. Ugyanis az államvizsgával együtt a tanulós időszak is befejeződött számomra egy időre. Majd ha összegyűlik rá, akkor természetesen még elvégzem a nagy álmomat, a pszichológia szakot, de ez a jövő zenéje. 
Természetesen az idő azért nem állt meg, csak mert nem írtam a blogra. Idő és türelem hiánya miatt ugyanis már kész van az elkövetkező két hét posztjai...papíron, olyan macskakaparással, hogy még én se tudom minden szavát elolvasni. XD Az első pedig nem másról szól, mint a 89. Könyvhétről és azon nap Pesten töltött programjáról.  

Hónapokkal ezelőtt elkezdtük szervezni ezt a kis kiruccanásunkat Pestre, legalábbis elméletben. Csak az előtte levő héten körvonalazódott viszont, hogy ki tud velünk tartani. Végül összesen két fő, Timee és én maradtunk a kiruccanni vágyók listáján. Pont mi, akik sosem jártunk gyalogosan/tömegközlekedéssel a fővárosban. Mondanom sem kell mennyire izgultunk emiatt. És szerintem látszott is, mennyire nem tudjuk a járást. Kezdjük hát!

2018. március 5., hétfő

A szerelem, ami öl - Éjfél kisasszony


Ha valaki pár hónappal ezelőtt azt mondja nekem, hogy még egyszer meg fogok próbálkozni Cassandra Clare bármelyik kötetével, azt körbenevettem volna. Egyszer már volt kezemben a Csontváros és akkor azt mondtam az 50. oldalnál, "köszi, de ne tovább". Most, évekkel később, ahogy a Shadowhunters sorozatra készülve néztem az egyik aktuális epizódot, gondolkodóba estem. Azután a másnapi könyvtárlátogatás során majdnem kiszúrta a szemem a legújabb trilógia kezdő kötete. Mivel csak 2 hétre lehet kikölcsönözni őket, először nem főtt hozzá a fogam, de végül csak nem tudtam otthagyni. 
Nem mondom, hogy maradéktalanul elégedett voltam az olvasás során. Voltak gondok szép számmal, viszont ezzel együtt is meglepett. Egyszerűen élveztem. Nem mindig, de a nagy részében igen. Csak azért nem folytatom rögtön, mert: 1. az a befejezés egy kicsit megülte a gyomromat, 2. aki kivette, igazán vissza hozhatná, miután lassan három héttel túllépte a kölcsönzési határt. 

2018. február 26., hétfő

Moziban jártam 12. - A szabadság ötven árnyalata


El se hiszem, hogy elérkezett ez a nap. Utoljára láthatjuk Ana és Christian "epikus" szerelmének "erotikus" kivetülését a nagy vásznon. Furcsa a tudat, hogy ez volt az utolsó Valentin-nap, amikor eme műremeket nézhetjük meg a mozikban, hiszen igazi programmá nőtte ki magát. Ha Bálint-nap, akkor Ötven árnyalat. Lehet ennek szellemében történhetett meg, hogy ezt a részt élveztem a legjobban. Bár be kell valljam, most nem volt olyan jó a közönség, mint az eddigi években. Valószínűleg pont akkor mentünk (premier), amikor az igazi fanok lepték el a termet. Már ha az utolsó három sor megtöltése annak számít. Ennyi baj legyen. Na de mi a többi?

2017. december 27., szerda

Moziban jártam 11. - Star Wars 8.: Az utolsó Jedik


Nagyon vártam már az év végét, mert ha karácsony, akkor nekem Star Wars. Ráadásul most nem más, mint a megkezdett trilógia középső darabja. Tűkön ülve vártam ezt a folytatást, főleg annak tekintetében, mennyire megszerettem Az ébredő Erőt és annak újabb főszereplőit, közülük is leginkább Kylo Ren-t. 

Azóta kétszer láttam az Utolsó Jediket. Önmagában a vetítésre eljutni is élmény volt. Az első alkalommal ugyanis új rendszert telepítettek a moziban, így a pénztáros félre ütötte a vásárlásunkat. Eredetileg a premierre mentünk volna barátnőimmel, azonban két nappal későbbre állították ki a jegyeket, majd amikor szóltunk, hogy ez nem lesz rendben, önkényesen kiállította a jegyet a premier utáni első napra, és ezzel letudta. Bőszen szemeztem a Vásárlók könyvével, de végül jobb belátásra bírtam magam, hiszen annak is örülhetek, hogy egyáltalán van hely. Azután jött a meglepetés a vetítésen, hogy mennyire kevesen vagyunk. Összesen 3 (!) sor volt teli a legkisebb teremben. Néztünk barátnőimmel, hogy ennek valami jelzés érteke kellene legyen? Sokat nevettünk, még többet értetlenkedtünk, és volt egy kisebb sikoly is. Sajnálom, de nekem bejön az a bizonyos hasfal. Csak ne lett volna abba a tüdőnaciba bugyolálva, ami inkább volt röhejes, mint ízléses. Jöhet az, hogy emiatt felszínes vagyok, bevállalom. Minden esetre, amikor kijöttünk a moziból, nagyon vegyes érzéseim voltak a filmmel kapcsolatban. Nem tudtam volna eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem és kijelentettem, hogy ehhez még legalább egyszer látnom kell a teljes véleményem kialakulásához.
Másnap reggel jött egy sms az egyik barátnőmtől, nem-e lenne kedvem megint megnézni a filmet. Ez a mozilátogatás sem ment zökkenőmentesen, ugyanis akik előző nap hiányoztak a vetítésről, azok aznapra tértek be, így csupán néhány hely maradt az első és második sorokban. Hezitáltunk egy keveset, hiszen nem tudtuk, hogy ilyen közel mennyire érdemes ülni (legfeljebb harmadik sor, az alá ne). Ráadásul csúszott a program, mivel V.I.P. vetítés ment, amit rosszul időzítettek. Hiába, a vidéki IMAX csodái már csak ilyenek, de azért szeressük. Lényeg a lényegben, ez alkalommal végre meg lett az összkép a fejemben az alkotásról. Viszont azt meg kell említsem, nem véletlenül került ki karácsony után a poszt.

Vigyázat! Spoileres tartalom következik! Csak saját felelősségre! Én szóltam 😉😉

2017. november 26., vasárnap

Moziban jártam 10. - Az Igazság Ligája



Pár napja ismét moziban jártam. Méghozzá a DC soron következő alkotásán, az Igazság Ligáján. A film elég hányattatott sorsú volt, hiszen már előre rengeteg negatív visszajelzést kapott először a színészek miatt, utána a rendező okán, majd jött a rendezőváltoztatás, a masszív újraforgatások és egyéb nagy port kavaró pletykák. Ennek következtében, valamint az előző filmek (kivéve a Wonder Woman) nem túl kegyes fogadtatása miatt volt mitől félni.
Nagyon vártam ezt a filmet, bár koránt sem olyan mértékben, mint annak idején a Wonder Woman-t, amiről heti rendszerességgel közöltem a legújabb játékokat, videókat, képeket és információkat. Ez a fajta izgalom elmaradt ez esetben. Valószínűleg megérzés lehetett, hogy nem szabad sokat várni a filmtől, ami be is jött. Valóban nem nagy elvárásokkal ültünk be barátnőmmel, csupán egy két órás szórakozás kapcsán. És el kell mondjam, hogy annak tökéletesen megfelelt. Elnevetgéltünk, elnéztük. Viszont eljött az igazság pillanata. Jó lett-e a film vagy sem? Ez szubjektív, de itt az én véleményem.

2017. november 10., péntek

A Teaszünet Díj - The Tea Break Award


A napokban nagy meglepetés ért. Gyanútlanul felnéztem a blogomra, egyszer csak megláttam, hogy a könyvespolcomon új üzenet van. Nem is akármiről szólt, hanem egy meglepetésről. Rólam tudni kell, hogy nem szeretem a meglepetéseket, mert túl kíváncsi természetű vagyok hozzá és idegesít, ha nem tudhatom meg rögtön, mi lehet az. Viszont ennek nagyon örültem. Moro, a Papírhalom bloggerinája ugyanis megjutalmazott engem a blogom "életének" második díjával, a The Tea Break Award-dal. Ezzel bearanyoztad a hetem. Innen is köszönöm szépen még egyszer. A díjról továbbiakat itt olvashattok, a megalkotó, Thea oldalán 😉

2017. október 29., vasárnap

"Befejezem, amit elkezdtél!" - Csillagok Háborúja 7: Az ébredő erő könyv


Ha december, akkor Star Wars, immáron harmadik éve. Ugyan a mai naptól fogva minden vasárnap 18: 50-től leadják az RTL Klubon az eddig megjelent részeket, de ez nem akadályoz meg abban, hogy a saját maratonom is elkezdjem. Ezen felbuzdulva pedig a két éve érkezett film, Az ébredő erő könyvváltozatát vettem gorcső alá. Kíváncsi voltam, hogy mik voltak azok a momentumok, amelyek a filmből kimaradtak, esetleg másként jelentek meg. Vagy tényleg csak a forgatókönyvet másolták le? Nos, ezekre nemsokára fény derül.