2016. március 26., szombat

Papírmunka és a 10% - A Klub

Sziasztok!


FIGYELEM!!! A következő bejegyzés korhatáros elemeket is tartalémazhat! 
Nem tudom ki hogyan van vele, de manapság úgy veszem észre, hogy kiveszett a fantázia az átlag romantikus-erotikus történetekből. Főleg azokból, amelyek a jelenben játszódnak. Valóban csak az átlagot akarják megüt és csak elvétve vannak közöttük olyanok, amelyeknek sikerül végül kilábalnia a középszerűség posványos ingoványából. Ezen kivételek közé tartoznak azok a művek, amelyke mernek valami új elemet beilleszteni a sablonok közé (pl.: egy olyan playboy, akinek van egy valódi szex-klubja a gazdagok számára és nem csak amolyan tessék-lássék üzleteket vezet) vagy esetleg szokatlan témát boncolgatnak (pl.: Tiffany Reisz eddigi könyvei, ahol valóban S&M témával foglalkozik az írónő). A plédák csak az általam olvasott, eddigi kiemelkedő művekre vonatkoznak. Sajnálatos módon, csak kevés író vállalja a kockázatot az újításokkal. Még inkább rossz az, ahogyan próbálnak ezek a könyvek egymásra licitálni. A legszembetűnőbb példa az ismétlődő elemként felbukkanó szerződés vagy valamilyen egyeszség, ami meghatározott időtartamra szól. Manapság nem sok olyan erotikus írás van, amely ne használná ezeket az elemeket, hogy a kötelező jellegű gyerekkori traumáról ne is beszéljek. Tudom, lerágott csont a téma, de A Klub című iromány számomra ismét felhozta. Meg egyébként sem volt még szó róla a blogomon.

Kb. ilyen érzetem volt végig
Ez a könyv maga volt a csalódás ne továbbja. Rég olvastam ilyen unalmasat és semmitmondót. Még a jó dolgokat is elviszi az egész. Főleg a karakterek és az események. Miről is írok, történések is csak ímmel-ámmal fordulnak elő. Pedig jobb lett volna, ha inkább arra fókuszál a sztori. Így viszont kaptunk egy átlagos (vagy még annál is alacsonyabban ténfergő) erotikus könyvet. Miről is szól: Egy férfi (Jonas) elhatározza, hogy jelentkezik egy exklúzív társkeresőoldalra, ahol találhat olyan nőket, akik hozzá hasonlóan nem szeretnének egy éjszakánál többet (már az első oldalon olyan nyílvánvaló minden). A város másik felében él egy nő (Sarah), aki ennek az ügynökségnek dolgozik, mint egyféle vizsgabiztos. A pasas fellengzős öntömjénezése arra sarkallja, írjon neki látatlanban egy panaszos levelet, ami miatt a férfi meg akarja találni, hogy kielégíthesse a nőt, aki sosem élte át a gyönyörök gyönyörét. Ez lesz később a missziója, majd kiderül, mi is valójában a klub és itt vége is a sztorinak. Komolyan csak ennyireől szól. Igen, kifelejtettem az egyeszséget, amit a két főszereplő köt, miszerint egy hónapig próbálkozhat Jonas azzal, hogy eljuttassa a Mennyországba Sarah-t. Igazán a problémák az első találkozásukkal jelennek meg leginkább.

Ez jellemzi legjobban Jonast
Jonas a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető egy kedves, érzékeny és szerethető karakternek. Csak a szex jár az eszében és hogy hogyan kellene Sarah-t a csúcsra juttatnia. Kihívást jelent neki a lány, amit egy prcig sem titkol. Az hogy vonzódik hozzá, valóban úgy van, de ennél többet nem érez. Ez nem szerelem, csakis testi vágy, amit a lehető legtöbb alkalommal ki szeretne élni a másikon. Hiába gondolja a végén, hogy beleszeretett, ez inkább a magántulajdonának féltése sem mint igazi szerelem. Vannak érdekes dolgok vele kapcsolatban, mint a súlyos gyermekkori trauma, amit át kellett élnie és persze az apja viselkedése, majd későbbi öngyilkossága, de ezekkel szinte semmit nem is foglalkozik a könyv. Pedig ezek sokkal jobban érdekeltek volna, mint hogy milyen módon akaja magáévá tenni aktuális kiszemeltjét. Elméletileg, elvétve, de nagyon kedves ember, aki segített egy rászorult családon is, ám ezt is csak hírből halljuk. Nagyképű, beképzelt alak, aki egy istenségnek érzi magát az ágyban és szerinte bármelyik nőt megkaphatja, de nem akarja rosszul érezni magát emiatt, ezért is jelentkezik a klubba. Azután pedig homlok egyenest mást csinál, amint problémákba ütközik. Úgy látszik, az önámítás nagyon megy neki a "szerelmével" együtt. Maradjunk annyiban, nem lopta be magát a szívembe.

Kb én is így csináltam olvasás közben XD
Van itt nekünk egy Sarah-nk is, aki ugyancsak nem tudja mit csinál. Elméletileg jogász akar lenni, de hogyan, ha még arra sem jön rá az első percben, mi is lehet maga a munkahely, ahol dolgozik. Mert nem egyértelmű ám, ha nem is látható egy női jelentkező sem, vagy ha ilyen kérdéseket kell feltennie. Naívsága itt nem fullad ki. Ami azt illeti, az ő hülyeségein akadtam ki leginkább. Először játsza az elérhetetlen, prőd nő szerepét, akit mélyen megbotránkoztat, hogy valaki nem akar szerelmet, csak futó kapcsolatot, majd amint meglátja élőben a férfit már rögtön az esküvői harangok kezdenek kongani a fejében. Az első vacsora után pedig átvált szexmániássá, aki nem tudja kontrollálni magát. Hogy is van ez? Ő is átélte a maga traumáját, de az ő részéről sem több ez a kapcsolat, mint egy olyan tevékenységsorozat, amely minden igényét kielégítse. Ugyanis neki pont jól jön Jonas ragaszkodása, hiszen megrögzötten szeretne tartozni valakihez, fél a magánytól és ezért bármire hajlandó. De a legidegesítőbb, amikor bebeszéli magának, hogy ő nem lehet boldog és nem elégülhet ki az ágyban, mert azon 10% közé tartozik, akik ilyen problémákkal küzdenek. Ezt vagy huszadjára olvasni már enyhén szólva kiakasztó élmény volt, amit nem szeretnék megismételni. A reakciói is elég vegyesek. Először még sír azon, hogy nem mondta el időben Jonasnak az igazságot a Klubról, majd később már nem is tudja hol legyen örömében, hogy elutazhatott egy méregdrága hétvégére. Tehát róla sem mondható el, hogy nem érdekemben. És nem mellesleg irányításmániás is. Mindig mindennek úgy kell lennie, ahogy ő akarja, ellenkező esetben jön a sértődés.

Amikor kutattam az értelmet
Hatalmas gondok voltak a könyvekkel. Még csak egy épkézláb mellékkaraktert sem tudok felsorakoztatni, mert mindegyik semmilyen és még túl keveset is szerepelnek. A bizonyításmániás és az irányításmániás szerelmi története meg röhelyes. Ilyen dialógusokat, narróciót és leíró részek pedig rég nem olvastam. És ez sajnos nem dícséret. A párbeszédek túlnyomó többsége a szex körül forog, ahogyan a cselekmény is. A konfliktus, ami a nagy titok körül folyhatott volna, teljesen elsikkadt. Pedig ez jóval érdekesebb lett volna. Tulajdonképpen nem tudom, miről is szólhatott igazán ez a könyv és ezért nem is tudom, akarom e folytatni egyáltalán. Lehet, túl nagy elvárásokkal ültem neki, mert a fülszöveg felkelltette az érdeklődésem, de ami a tartalmat illeti, a minőség silány lett, amit a második olvasás csak még inkább megerősített bennem.

Kinek ajánlom: hmmm...az erotikus irodalom kedvelőinek talán. Aki a témában kezdő, annak nem igazán tudnám, mert sajnos a kémia és a szex-jelenetek sem lettek jók. Nem izzottak a lapok. Mindenestere, akit érdekel, az olvassa el. Lehet, hogy csak rossz helyen rossz időben talált meg engem ez a könyv és csak ezért vagyok ennyire lesúlytó véleménnyel róla. Már csak abban tudok reménykedni, hogy a következő kötetben majd történik is valami, mert azért a befejezés egy izgalmasabbnak ígérkező folytatással kecsegtet, de nem állítok nagy elvárásokat ezek után.

5/1

Ui.: Említettem már, hogy minden hirtelen történik és gyorsan a könyvben. Még csak most írt a lány, de máris megkívánja a pasas, pedig azt sem tudja milyen. Azután az első (majd második és harmadik) szexjelenet és máris meg van hívva a hölgyemény (akit természetesen nem motivál a pénz) egy hosszú hétvégére hegyetmászni. Majd amikor hazaérnek, máris a pasihoz költözik. Hmm...Túl keményszívű lennék ezzel a könyvvel?




2016. március 19., szombat

A dohányzás ellenes kampányfilm - Constantine

Sziasztok!


Mindig is szerettem az elborult koncepciójú természetfelettivel operáló filmeket, főleg ha angyalok és démonok is vannak benne. Ebben a filmben pedig megkaptam azt, amit szerettem volna.
Az ajándékba kapott DVD-kel és ajánlott néznivalókkal hadilábon állok. Csak a legritkább esetben lesz valami jó, számomra kedves film a végére. Mindenesetre jól néznek ki a polcon, és kiváló porfogók. Nos, ez alól kivétel a Constantine, a démonvadász. Egyáltalán nem néz ki jól a kiadása (szerintem), amit tovább tetéz Keanu Reeves nem túl előnyösen bevágott képe. Mondhatni, nyugodtan lehetett volna hagyni csak a Pokolt ábrázoló várost és Mennyországot az angyallal. Akkor talán szívesebben nézegetném. De nem is ez a fontos, hanem a belbecs (bár bevallom, hogy a borító után elég nehezen tudtam rávenni magam, hogy kinyissam a tokot a tartalom megnézéséért, de a lemezek design-ja mégis rávett). Ugyanis az, minden problémájával együtt nagyon jó lett. Márpedig van elég seb, amiből vérzik az alkotás, de nem annyira, hogy elvegye a kedvem attól, hogy felvehessem a kedvenceim listájára.

Démonűzés néhány "kedves" üzenet kíséretében
A történet középpontjában...mondjuk úgy, hogy a középpontban az elmúlás van. Mégpedig az élet elmúlása. És természetesen a megváltás, ha már szóba került a Menny és Pokol. Emberi hibák vagy éppen jó cselekedetek, amelyek egyik vagy másik végállomáshoz vezetnek. Constantine is elért ahhoz a ponthoz, amikor egyértelművé vált számára, rajta már csak a csoda segíthet, hogy a jobb helyre kerüljön, ahol ugyancsak nem szívesen látott vendég főként önpusztító életmódja miatt. Úgy tűnik, kilátástalan a helyzete, ám ekkor felbukkan a testvérét gyanús körülmények között elveszítő nyomozónő, Angela, aki nem hajlandó elfogadni, hogy húga öngyilkos lett. Bármire hajlandó, hogy bebizonyíthassa az ellenkezőjét, még a hírhedt ördögűzővel is hajlandó konzultálni, de a végeredmény nem várt fordulatokkal jár. Valami igazán monumentális dolog sejlik fel ezen egyszerűnek tűnő ügy hátterében. A jó és a rossz küzdelme, ahol meglepő alakok fognak nem éppen a számukra kikövezett úton haladni céljaik elérésének érdekében. Kiderül mi is áll a különös öngyilkosságok (idő közben ugyanis Constantine segítői is elkezdenek hullani) hátterében és ki mozgatja a szálakat.

Ahova még a legbátrabbak sem szívesen mennek
Mint említettem, a film központi témája a halál és egyben az öngyilkosság kérdésköre is. Ugyanis belép itt a már ismert következmények mellett a  hátramaradt hozzátartozók gyötrődése, amit ideig-óráig megfelelően (bár kissé idegesítően kínlódóan) kezelt a film, de végül elveszett a részletekben. A halál eme módja egyébként is nagy szerepet játszik a moziban, mivel ez vezeti Constantine-t a hivatásához és persze a megváltása felé vezető úthoz is, ami tekintve a vallási háttért, nem is lehetne messzebb a Mennybe bocsátás törvényeitől. De jó tett helyében jót várj, márpedig (még ha elég számító módon) Constantine egy nagyon nem rá valló dolgot tett, hogy ezt kiérdemelje. Végre másra is gondolt maga és a saját problémái helyett. Miután ezen a kérdésen túllendül a film, jöhet a magány és önpusztítás témája, valamint a képmutatás. Az önpusztításban egyértelműen Constantine jár élen, ami nem túl meglepően a haldoklásához vezet, de ott van Hennessy atya az alkohol-problémáival és Beeman az önkéntes száműzetésével a méhkas szerű bowling-pálya mögötti lakóhelyével (ilyen szempontból az is érdekes, hogyan lelik halálukat). Tehát egyértelműen a legsúlyosabb problémái a jó oldal képviselőinek van. A gonosz elleni küzdelem nagy terhekkel jár, főleg ha az állítólagos segítő szándékú angyal is hátba szúr. Gabriel ugyanis nem éppen egy ma született bárány és valódi szándékai sem túl nemesek, bármennyire is annak próbálja feltüntetni önmaga igazolására, mindezt teszi úgy, hogy közben a jóságos bölcsességeket osztogatja. Persze ezt még Lucifer és Isten sem hiszik el neki, de vigasztalja a tudat, hogy mások is megélhetik az egyedüllét poklát nem csak ő. A képmutatás a "semleges oldalon" is jelen van, hiszen Féléj is bort iszik, miközben vizet prédikál. Egy egykori démonvadász nem lesz teljesen pártatlan és ezt a végén be is bizonyítja.


A két főszereplőt illetően Constantine elviszi hátán a műsort, míg Angela csak a háttérvokált tudja hozzá adni. Bár az is igaz, hogy valóban a férfiról szól leginkább a film, ezért egyértelműen neki kellett a legtöbb teret adni, de az egykori médium szerepének háttérbe szorítása így is nagyon feltűnő. Leszögezem, hogy nem vagyok nagy Rachel Weisz fan, és nem is ezzel a filmmel lopta be magát a szívembe, hiszen az általa játszott karakter kissé nyafogós, önfejű és eleinte gyáva, amit csak testvére halála miatt kénytelen legyűrni. Nem egy világra szóló alakítás ez tőle, sőt, néha nagyon túl tudta játszani a szerepet, amivel csak tetézte az egyébként is kissé idegesítő szereplő nem túl pozitív fogadtatását. 
A film egyik legviccesebb jelenete
Keanu Reeves pláne nem kedvencem, de amit itt néha elő tudott adni, azért megérte elvállalni a szerepet. Igaz, hogy a túlzó játék rá is jellemező, de a karakteréhez nagyon is illik. A sztoikus, elfásult démonvadász, aki az utolsó haknijára készül...tökéletes volt erre a szerepre. És az egyik kedvenc jelenetem is hozzá fűzhető. Mégpedig, amikor eléri a bebocsájtást és flegmán bemutat Lucifernek, ezzel jelezve, megint át lett verve. Főleg önakaratán kívül, de nagyon vicces figura lett belőle, akit csak a lelkével való üzletelgetése tart életben.
Az ominózus áldás XD

Mellékszereplők között is vannak nagyon érdekes figurák. Említeném Balthazart, de sajnos a felhozatalból még ő sikeredett a legsablonosabbra szerintem. Viszont ott van a főnöke, Lucifer, aki egyszerre szórakoztató és félelmetes is. Nem tudni mikor viccel és mikor fenyeget. Ez a legnagyobb erőssége a karakterének. Féléj papa pedig a rapper stílusával már az első pillanatokban megvett magának. Ahogyan beszél és amiket mond, meg az az áldás a végén. Fenomenális. Én lepődtem meg a legjobban, hogy Shia LaBeouf Chas Kramere sem idegesített halálra. Pedig ennek a fajta szereplőnek tudlajdonképpen ez lenne a funkciója. De valahogy ő is jópofára sikeredett egy kevésbé szívmelengető halálla, ám egy annyival érdekesebb befejezéssel. Ő volt az egyetlen karakter, aki gyermeki kíváncsiságának áldozata lett és ezért is végződhetett úgy a film (a stáblista után) ahogyan. Van egy Gabrielünk is, akiről már tettem említést fentebb. Ha valaki a filmben igazán álszent, az az ő karaktere, amiért meg is kapja a méltó (?) büntetését. 



Még valamiről nem tettem említést: a film dohányzás ellenességéről. Ez a legvégéig körbelengi az egészet. Először furcsa, ahogyan füstölni látjuk Keanu-t, amire ráadásul rá is játszik, ezért mindent mondanánk rá ilyenkor, csak azt nem, hogy menő. Ezután ott van Gabriel megjegyzése, hogy azért fog meghalni, mert naponta xy mennyiségű cigit szív, majd a tüdőrák ténye is és amikor saját magára rámutat, hogy ez itt a probléma. Szerencsétlen pók sem jár jól, amikor demonstrálja rajta, mi vár rá, és persze ott vannak a vérgőzös köhögési rohamok is. De talán Lucifer beszólásai a leginkább kézenfekvőek ezzel a témával kapcsolatban. Elvégre még részvénytulajdonoosnak is titulálja magát. Viszont a pontot az i-re az a bizonyos "tüdő műtét" teszi, amit Lu végez Constantine-on, hogy bebizonyítsa, enélkül is el tud majd jutni a Pokolba. Természetesen a zárójelenetekben már a cigaretta helyett előkerül a rágó, amit elnyammog és végleg leteszi az öngyújtót is. Azt hiszem ennél többet nem is írnék erről a témáról.

Szóval, aki szereti a természetfelettivel foglalkozó filmeket, az nyugodtan tegyen vele egy próbát. Nem mentes a problémáktól és talán nem is kezeli az összes felvetett kérdést a helyén, hogy a logikai összefüggések hiányáról ne is beszéljek, de ezen túlmenőleg egy nagyon jó, majd két órás kikapcsolódás remek látványvilággal és sok vicces aprósággal. Van akinek bejön, van akinek nem.


10/8


2016. március 10., csütörtök

Egy díj részletei - Liebster Blog Award

Sziasztok!


Tegnap este hatalmas meglepetés várt a blogomon. Ugyanis jelöltek egy díjra. A Liebster Award-ra. Első döbbenetemből alig tudtam felocsúdni, hiszen még csak néhány hete vezetem az oldalt, de egy blogger jelölt is a Vándor-díjra.

Aztán megláttam a feltételeket. Rögtön tudtam, hogy ez este már nem lesz meg félkómámban. Mellette még az Életrevalókat is néztem (igény szerint lehetséges kritika következhet róla ;)), hogy egy kis vidámságot is vigyek a nem túl rózsás estémben, amiről inkább nem írnék. Maradjunk annyiban, hogy egy barátnőm útmutatását követve egy remek kikapcsolódásba botlottam.

De a lényeg most jön. Köszönöm a díjat Ayasha-nak! :D :* <3

SZABÁLYOK
❥ Köszönd meg a díjat, akitől kaptad!
❥ Maximum 11 blogger társad jelöld.
❥ Írj magadról 11 random dolgot.
❥ Válaszolj a jelölő blogger kérdéseire.
❥ Te is tegyél fel 11 kérdést az általad választott bloggereknek.

KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK
  1. Milyen a szobád? Kicsi és néha rendetlen XD De a könyvespolcomon mindig rend honol. Legalábbis az esetek nagy többségében. Egyébként van minden, ami kell egy szobába. Ágy, asztal, szék. 
  2. Mióta blogolsz? Körülbelül másfél hónapja. Szóval még nagyon kezdő vagyok e téren.
  3. Mi a kedvenc színed? FEKETE!!! De azért a piros bármelyik (nem rikító) árnyalatát is szeretem. 
  4. Mi a hobbid? Szeretek írni, olvasni, filmezni. Régebben szerettem zongorázni is, de már nagyon elszoktam tőle, így nem művelem. Még ennél is távolabbi múltban oda voltam a hegedülésért, viszont azt egy idő után már nem bírtam már elviselni. 
  5. Van valami furcsa szokásod, amiről nem tudsz leszokni? Micsoda? Ha kiválasztok első látásra egy könyvet, akkor először elolvasom a fülszövegét, majd az utolsó oldalt. Csak, hogy felizgassam a fantáziám, hogyan is történhettek azok az események, amik eddig a pntig vihették a történetet. Ugyan előfordul, hogy rengeteg fordulatot lelövök magamnak a silabizálások közepette (akaratomon kívül), de akkor is jobban szeretem ezt a megoldást. Ezen felül nehezen tudom magam rávenni, hogy ne olvassak bele a könyvekbe, illetve meg ne kérjek egy olyan ismerősöm, barátom, aki már olvasta, hogy mondja el mi volt benne. Imádom a spoiler zónákat.
  6. Két dolog, ami mindig nálad van, ha utazol? Papír és ceruza. Ha megjön az ihlet, akkor tudjam mivel elfoglalni magam.
  7. Egy lakatlan szigeten vagy, nincs térerő és forgalom. Egyetlen egy tárgy lehet nálad, mi lenne az? Igazából nem nagyon zaklatna fel ennek a kettőnek a hiánya, mert ha nagyon akarok, csak fel tudom találni magamat a túléléshez. Szóval egy könyv, amit újonnan szereztem be. Ha jó, akkor rongyosra olvasom, míg jön valaki a füstjelek láttán, ha meg nem, akkor még mindig megfelelő lesz tüzelőanyagnak vagy fűtésnek (de gonosz vagyok XD).
  8. Milyen az öltözködési stílusod? Nem is tudom, hogy jellemezzem. Kicsit sportosabb, kicsit...összevissza. Egyébként szeretem a gót ruhákat vagy a hétköznapi viseletek terén a kosztümöket, az elegáns viseletet. 
  9. Megtámad egy medve. Mit teszel? Mondjuk...rohanok? XD Bár nem hinném, hogy túl sokra megyek vele. Félúton elvinne a szívroham.
  10. Egy tulajdonságod, amire nagyon büszke vagy? Miért? Hmm...a szerénységem XD Legendás vagyok róla. Ennél már csak kedvességem híresebb ;) Igazából, bármennyire is furcsa, a szarkasztikus humorom. Az, hogy miért...nem is tudom ;)
  11. Van háziállatod? Nincs, csak volt, amikor még gyerek voltam. Halak. Ami egy kicsit  vicces, ha belegondolok. 

11 DOLOG, AMIT TUDNI LEHET RÓLAM
  1. Gyermekkoromban utáltam olvasni. A Harry Potter és a Bölcsek köve rángatott ki ebből az állapotomból.
  2. Nem szeretem a romantikus filmeket. De megnézem őket.
  3. Unalmamban könyvet írok. Olyankor jönnek a legjobb ötleteim.
  4. Nagyon szépen tudok animés/mangás szemeket rajzolni. Már csak a test többi részét kellene tudnom normálisan papírra vinni.
  5. Imádom azt, amikor esik az eső. Főleg, amikor a nyári forróság közepén kezd el esni. 
  6. Rengetegszer meg tudom nézni ugyanazt a filmet...rövid időn belül. 
  7. Tanulás és olvasás közben zenét hallgatok. Abszolút tanulós muzsika: Kung Fu Panda első részének teljes soundtrackje, amit egyébként a bejegyzés írása közben is hallgattam.
  8. Szeretnék egyszer könyvesboltot nyitni. Ezen mindig megdöbbennek és rendszerint úgy néznek rám, mint egy UFO-ra, ami épp most szállt le elébük. Talán ezért is lett legendás a védésem. (Azok a reakciók...ha eszembe jut még mindig nevetek rajta xD)
  9. Az általános iskolában nagyon rossz voltam matematikából. Főiskolán az egyik matekos tanár át akart vinni pénzügy-számvitelre (én nevettem, de a tanár nem értette a poént xD)
  10. Rajongok az öltönyös pasikért, főleg ha jól is áll nekik. Az ilyen ruhadarabot tudni kell viselni.
  11. Sajnos nem vagyok túl vicces :/ :'(
KÉRDÉSEIM
  1. Mi sarkallt arra, hogy elkezd a blogod írni?
  2. Mennyi ideig tart egy-egy bejegyzés elkészítése? 
  3. Volt már olyan bejegyzés, aminek a közzétételét húztad-halasztottad? Miért? 
  4. Szoktál zenét hallgatni írás közben (vagy olvasásnál)? Ha igen, milyen típusút?
  5. Könyv vagy film?
  6. Van abszolút kedvenc darabod?
  7. Melyik a kedvenc műfajod?
  8. Ha lehetne, melyik híres könyves/filmes karakterrel költöznél össze? Miért?
  9. Mi a kedvenc szabadidős tevékenységed? (olvasás és filmezés nem ér ;))
  10. Van olyan dolog, amiben régen rossz voltál, de most nagyon jó?
  11. Életed során volt olyan eset, amire ha ma visszagondolsz, még mindig nevetsz rajta? 
A választottjaim pedig 


     

2016. március 7., hétfő

Egy világ, sok különös karakter I. - Vonzódás

Sziasztok!


Az urban-fantasy történetek nagy szerelmese vagyok. Bár ez a szerelem nem Nalini Singh Egy világ... sorozatával kezdődött (egy jövőbeni bejegyzésem során erre is sort kerítek), de itt csúcsosodott ki. Ám nem megyek még ennyire előre. A sztorival közös történetünk egy nyálkás délutánon kezdődött, melyet egyik barátnőmnél töltöttem, aki szintén rajongó. Éppen könyvespolcát nézegettem, amikor megláttam egy elrongyosodott könyv-gerincet, ami fekete volt rajta egy figyelemfelkeltő férfiúval. Gondoltam is rögtön: ez a könyv nekem íródott. Le is vettem, hogy elolvassam a fülszöveget, majd az utolsó mondatot. Eddig bíztató is volt, viszont barátosném megszólalt: a jövőben játszódik. Intelme pedig óvatosságra sarkallt. Hiszen nem vagyok odáig a futurisztikus sztorikért. Az, hogy elolvasgatom őket még nem jelenti a rajongást. Rá is kérdeztem gyorsan: csak nem poszt-apokaliptikus? Mire a válasz még aggasztóbb nem lett. Már éppen azon voltam, hogy visszategyem a helyére, amikor meggyőzött engem, talán mégis érdemes beleolvasnom. Egyetlen további intelme volt, vigyázzak olvasás közben, mert sokszor volt már kiolvasva. Igaza is lett. Amikor a közepére értem már kétszer kellett az első kb. 20 oldalt sorrendbe raknom. (Nem tudom hogy tudta ezt kivitelezni, holott jó ragasztásúak ezek a kötetek.) Mindenesetre megérte a szenvedés és már tudom miért volt olyan lestrapált állapotba. Ugyanis ez a történet beszippant és nem ereszt.

A történet egy olyan jövőbeli világban játszódik, amelyben az embereken kívül még két faj él egymás mellett: a lobbanékony természetű alakváltók és a rideg, számító mentálok, akik a logikájukba menekültek a valóság elől, amit Elcsendesedésnek neveztek el. A mentálok önkéntes alapon adták fel a megmaradt emberségüket, hogy egy bűntelen és egységes társadalmat hozzanak létre, ahol nem kell tartaniuk az érzelmi kitörésektől és egyéb "zavaró" tényezőktől. Ez a könyv egy gyilkosság-sorozat felderítéséről szól: amit egy mentál követett el.
A sztori egy tárgyalással veszi kezdetét, mely során egy befolyásos mentál és lánya (Sascha) próbálnak megegyezni egy még befolyásosabb alakváltóval. Nem is sejthetik, hogy a leopárd alakváltó Lucas-t egyáltalán nem az üzlet érdekli, hanem a fentebb már említett bűntények, viszont ez az együttműködés pont kapóra jön neki, ugyanis közvetlenül a mentáloktól szeretne információkat szerezni, mennyit is tudnak erről az egészről. Természetesen a szerződés megköttetik, ahogy a két főszereplő sorsa is. Ami eredetileg egy fedett nyomozásnak indult, hamarosan szerelmi történetté válik, ami elméletileg lehetetlen lenne. De a logika alapján mentál sem lehetne tettes. Márpedig a szerelem nem a logikára épül ebben a könyvben sem.

Lucas valóban alfahím, aki nem tűri meg, ha semmibe veszik. Még kevésbé, amikor az illető egy mentál és mindennek a tetejében még a párja is. Ez a fajta ragaszkodása gyerekkora óta megvan, hiszen szüleit rendkívül brutális módon veszítette el és gyorsan fel kellett nőnie egy falka vezetőjének a szerepéhez, ami a sebhelyeibe került. Nem is csoda, ha annyira igényli az érintést, ami egyébként is létfontosságú az alakváltók számára. Viszont az, hogy megtalálta társát, egy cseppet sem deríti jó kedvre, pont a szülei miatt. Azt is nehezére esik elfogadnia, hogy a lány az ellenséges vonalról származik és a falkájának tagjai sem nézik jó szemmel a kapcsolatot. Ám a mi leopárdunk sem adja fel könnyen. Megérzi ösztönösen (és persze a benne élő állat segítségével), hogy a lány más, mint az átlag mentál. Ugyan a figura nem egy kiemelkedően újszerű alkotás a romantikus regények tengerén, még csak nem is egy túlkomplikált jellem, de szeretnivaló, még a néha idegesítő ragaszkodása és védelmező hajlama ellenére is. Kedvencem nem lett (és nem is lesz, mivel az alakváltók alapból nem igazán a kedvenceim egyik könyvben sem), de megtanultam elfogadni hibáival együtt. Pedig azokból vannak bőven.

Sascha már egészen más karakter. Egész életében rettegésben sínylődik, hisz arra kondicionálták, hogy nem érezhet semmit. De ő tele van érzésekkel. Szereti a csokit, nem szereti a tükröt, amit egy alakváltótól kapott egy tárgyalás után, de számára eszmei értéke van. Sok ilyen kis apróság mutatja, hogy az Elcsendesedés nem lett sikeresen nála. Eleve nem is lehetett a származása miatt.  De érzi a vesztét. Napról napra túl sok mindent érez, és ez már fizikai tünetekben is megjelenik. Tudja, bármelyik pillanatban lelepleződhet és akkor az úgynevezett Rehabilitációra küldik, ami még a halálnál is rosszabb lenne. Szenvedéseire rátesz egy lapáttal, hogy vonzalmat ébreszt benne új kliense, egy leopárd, aki folyamatos ostrom alatt tartja. Szegény lány nem is csoda, ha már a végére inkább az álmaiba menekül, persze csakis tapasztalat szerzés gyanánt. Ez pedig mégjobban elmérgesíti a helyzetet. Közben megismerkedik jó néhány másik túlnyomó többségében leopárddal, akik ellene táplált ellenszenvükkel vagy éppen sajnálatukkal még tovább bombázzák a már egyébként is labilis lányt, aki végül végleg leveti magáról az Elcsendesedés látszat béklyóit is. Már nem érdekli más, csak hogy végre szabad lehessen, ami elméletileg lehetetlen, de ekkor felbukkan a remény. Nem mellesleg ő buktatja le a sorozatgyilkost is a történet végén az élete kockáztatásásval. Egy érzékeny, ám erős lány, aki próbálja azt tenni, amit helyesnek vél, még ha ezzel a szeretteit meg is bánthatja. Ő a lelke a könyvnek, annak ellenére, hogy elméletben neki olyanja nem lehetne.

A mellékszereplők között is felbukkannak szép számmal olyanok, akiket könnyű megkedvelni és természetesen akiket még könnyebb utálni (gondoljunk csak Sascha anyjára vagy éppen a tettesre...nincs spoiler). De leginkább a farkasok védelme alatt álló Lauren família keltette fel a figyelmem. Érdekes kis kompánia ez, tekintve kik ők és honnan jöttek. Mert nem farkasok ők sem, hanem mentálok...akik kiléptek a hálóról, ami elméletileg ugyancsak lehetetlen. A főgonoszról nem szeretnék írni, mert az tényleg nagyon spoileres lenne...

Összességében ez az ellentmondások könyve. A mentálok közötti hierarchia sem éppen azt mutatja, hogy egy egységes egész lenne. Az pedig, hogy elnyomják azokat, akik kilógnak a sorból egyszerűen kegyetlen. Nem számolnak viszont azzal, hogy már koránt sem ők vezetnek mindent. Ott van még két faj, akik csakis arra várnak, hogy megmutathassák, mi is rejtőzik az álarcuk alatt. A mentálok kommunikációja, már ami a számítástechnikai részét illeti, túl elavult, akárcsak a gondolkodásuk. Csak a Mentál Tanács egyes tagjai vélik felfedezni a potenciális ellenséget bennük.  Ezen túlmenőleg, hogy lehet az, hogy nem vették észre, miért is kardinális mentál Sascha
A világ és a hierarchia nagyon jól fel lett építve. Amitől pedig féltem, a technológiai fejletség, érdekes lett. Én is laknék egy olyan fa "odún", mint Lucas, és a járgányok is nagyon jól ki lettek találva. Viszont volt valami, ami nagy negatívum volt. Mégpedig a végső leszámolás. Jó, értem, hogy ez Sascha afféle megváltás történetet, de azért a főgonosz megtalálását és legyőzését nem csak a mentálhálón kellett volna "közvetítenie" az írónőnek, mert így elég lapos lett. A happy end borítékolva volt, de túl könnyű győzelem volt a gonosz felett, ha lehet ezt mondanom. Rengeteg kín és szenvedés egy pár oldalas szösszenet miatt.

Ajánlom minden Paranormális-románcokat kedvelőnek, mert egy nagyon jól összerakott, részletes világ, ahol mindennek és mindenkinek meg van a helye és a rangja, sok szenvedélyes jelenettel és egy csipetnyi borzongással, hogy a társadalomkritikát ne is említsem. Akik még csak most fedezik fel maguknak az írónő munkáit vagy a műfajt, azok is nyugodt szívvel belefoghatnak, mert nem fog csalódást okozni. Remek kikapcsolódás, jó karakterek és konfliktusok.

5/4,5