2017. december 27., szerda

Moziban jártam 11. - Star Wars 8.: Az utolsó Jedik


Nagyon vártam már az év végét, mert ha karácsony, akkor nekem Star Wars. Ráadásul most nem más, mint a megkezdett trilógia középső darabja. Tűkön ülve vártam ezt a folytatást, főleg annak tekintetében, mennyire megszerettem Az ébredő Erőt és annak újabb főszereplőit, közülük is leginkább Kylo Ren-t. 

Azóta kétszer láttam az Utolsó Jediket. Önmagában a vetítésre eljutni is élmény volt. Az első alkalommal ugyanis új rendszert telepítettek a moziban, így a pénztáros félre ütötte a vásárlásunkat. Eredetileg a premierre mentünk volna barátnőimmel, azonban két nappal későbbre állították ki a jegyeket, majd amikor szóltunk, hogy ez nem lesz rendben, önkényesen kiállította a jegyet a premier utáni első napra, és ezzel letudta. Bőszen szemeztem a Vásárlók könyvével, de végül jobb belátásra bírtam magam, hiszen annak is örülhetek, hogy egyáltalán van hely. Azután jött a meglepetés a vetítésen, hogy mennyire kevesen vagyunk. Összesen 3 (!) sor volt teli a legkisebb teremben. Néztünk barátnőimmel, hogy ennek valami jelzés érteke kellene legyen? Sokat nevettünk, még többet értetlenkedtünk, és volt egy kisebb sikoly is. Sajnálom, de nekem bejön az a bizonyos hasfal. Csak ne lett volna abba a tüdőnaciba bugyolálva, ami inkább volt röhejes, mint ízléses. Jöhet az, hogy emiatt felszínes vagyok, bevállalom. Minden esetre, amikor kijöttünk a moziból, nagyon vegyes érzéseim voltak a filmmel kapcsolatban. Nem tudtam volna eldönteni, hogy tetszik-e vagy sem és kijelentettem, hogy ehhez még legalább egyszer látnom kell a teljes véleményem kialakulásához.
Másnap reggel jött egy sms az egyik barátnőmtől, nem-e lenne kedvem megint megnézni a filmet. Ez a mozilátogatás sem ment zökkenőmentesen, ugyanis akik előző nap hiányoztak a vetítésről, azok aznapra tértek be, így csupán néhány hely maradt az első és második sorokban. Hezitáltunk egy keveset, hiszen nem tudtuk, hogy ilyen közel mennyire érdemes ülni (legfeljebb harmadik sor, az alá ne). Ráadásul csúszott a program, mivel V.I.P. vetítés ment, amit rosszul időzítettek. Hiába, a vidéki IMAX csodái már csak ilyenek, de azért szeressük. Lényeg a lényegben, ez alkalommal végre meg lett az összkép a fejemben az alkotásról. Viszont azt meg kell említsem, nem véletlenül került ki karácsony után a poszt.

Vigyázat! Spoileres tartalom következik! Csak saját felelősségre! Én szóltam 😉😉

2017. november 26., vasárnap

Moziban jártam 10. - Az Igazság Ligája



Pár napja ismét moziban jártam. Méghozzá a DC soron következő alkotásán, az Igazság Ligáján. A film elég hányattatott sorsú volt, hiszen már előre rengeteg negatív visszajelzést kapott először a színészek miatt, utána a rendező okán, majd jött a rendezőváltoztatás, a masszív újraforgatások és egyéb nagy port kavaró pletykák. Ennek következtében, valamint az előző filmek (kivéve a Wonder Woman) nem túl kegyes fogadtatása miatt volt mitől félni.
Nagyon vártam ezt a filmet, bár koránt sem olyan mértékben, mint annak idején a Wonder Woman-t, amiről heti rendszerességgel közöltem a legújabb játékokat, videókat, képeket és információkat. Ez a fajta izgalom elmaradt ez esetben. Valószínűleg megérzés lehetett, hogy nem szabad sokat várni a filmtől, ami be is jött. Valóban nem nagy elvárásokkal ültünk be barátnőmmel, csupán egy két órás szórakozás kapcsán. És el kell mondjam, hogy annak tökéletesen megfelelt. Elnevetgéltünk, elnéztük. Viszont eljött az igazság pillanata. Jó lett-e a film vagy sem? Ez szubjektív, de itt az én véleményem.

2017. november 10., péntek

A Teaszünet Díj - The Tea Break Award


A napokban nagy meglepetés ért. Gyanútlanul felnéztem a blogomra, egyszer csak megláttam, hogy a könyvespolcomon új üzenet van. Nem is akármiről szólt, hanem egy meglepetésről. Rólam tudni kell, hogy nem szeretem a meglepetéseket, mert túl kíváncsi természetű vagyok hozzá és idegesít, ha nem tudhatom meg rögtön, mi lehet az. Viszont ennek nagyon örültem. Moro, a Papírhalom bloggerinája ugyanis megjutalmazott engem a blogom "életének" második díjával, a The Tea Break Award-dal. Ezzel bearanyoztad a hetem. Innen is köszönöm szépen még egyszer. A díjról továbbiakat itt olvashattok, a megalkotó, Thea oldalán 😉

2017. október 29., vasárnap

"Befejezem, amit elkezdtél!" - Csillagok Háborúja 7: Az ébredő erő könyv


Ha december, akkor Star Wars, immáron harmadik éve. Ugyan a mai naptól fogva minden vasárnap 18: 50-től leadják az RTL Klubon az eddig megjelent részeket, de ez nem akadályoz meg abban, hogy a saját maratonom is elkezdjem. Ezen felbuzdulva pedig a két éve érkezett film, Az ébredő erő könyvváltozatát vettem gorcső alá. Kíváncsi voltam, hogy mik voltak azok a momentumok, amelyek a filmből kimaradtak, esetleg másként jelentek meg. Vagy tényleg csak a forgatókönyvet másolták le? Nos, ezekre nemsokára fény derül.

2017. október 23., hétfő

Királyi Nagy Ő második évad 2. rész - A korona


El se hiszem, hogy a főszál végére jutottam. Az utolsó kötetéhez eme nem túl meggyőző sorozatnak. Azért tisztában vagyok azzal, hogy van hátra két novelláskötet, de egyelőre túl nagy az örömöm a finish elérése felett. Egy nagyon jól kezdődő történet, ami a részek előrehaladtával vészesen süllyedni kezdett a borzalmak mocsarában. Azaz a minőség hanyatlása erősen tetten érhető volt az első történetszálba, hát még itt. Pedig én kis naiv azt hittem, hogy A koronahercegnő lehet a legmélyebb pont. És rendre rám cáfolt a könyv, mert bizony nem az volt ám. Na de nézzük, hogyan végződött Eadlyn "epikus" története. 

2017. október 13., péntek

Elindult a visszaszámlálás - Az Igazság Ligája és Az utolsó Jedik


Az év vége eseménydúsnak ígérkezik, hiszen három nagy brand is kidobja legújabb filmjét. A Disney ráadásként duplázik e téren a Thor Ragnarok és az új Star Wars mozi vetítéseivel. A DC pedig megkapja a lehetőséget, hogy bizonyítson a szélesebb közönségnek a Wonder Woman sikere után. A magam részéről mindhármat várom, bár az Igazság Ligáját és Az utolsó Jediket a leginkább. A héten ezen két film előzetese került nyilvánosságra. Egyelőre jó megérzéseim vannak velük kapcsolatban, na de nézzük meg egy kicsit közelebbről őket.

2017. október 1., vasárnap

Királyi Nagy Ő második évad 1. rész - A koronahercegnő


Kellett egy kis idő, hogy felocsúdjak Az Igazi által okozott nem túl kellemes élményből, de most visszatértem a folytatással. Gondoltam, hátha valamiféle minőségbeli javulást tapasztalok majd. Legközelebb figyelmeztetem önmagamat, hogy ilyesmivel ne áltassam magam. Ez a kötet bebizonyította nekem, hogy miért nem kellett volna a folytatás ide. Ha az előző részek minőségi hanyatlásának tendenciájában süllyedés észlelhető, ez egyenesen az alábukás volt a mély bugyrok közepébe. Tartok tőle, hogy ennél mehetünk mélyebbre is, hiszen hátra van még egy könyv és a két kiegészítő. (Igen, mazochista vagyok, mindet elolvasom.) De ne legyen igazam.

2017. szeptember 24., vasárnap

Üdvözlet a manhwák világában - W


Egy újabb véglettel indítok. Ennél furcsább sorozathoz ritkán volt szerencsém. Pedig azt hittem, hogy sok mindent láttam már a dél-koreai palettáról, de tévedtem. Mindig meglepnek valami újdonsága, amihez általában először nem fűlik a fogam, majd kínkeservesen rászánom magam, hogy ezt követően meglepetten hagyhassam ott az utolsó részt is. 
Igazából, az első pár percben még szkeptikus voltam. Nem értettem, mit tartanak annyira különlegesnek ebben a felállásban. Mindaddig, amíg ki nem derül, hogy a történet egyik fele a valódi világban, míg a másik fele egy, a sorozat története szerint nagyon híres manhwa világában játszódik.

Vigyázat! Spoileres tartalom következik! Csak saját felelősségre! Én szóltam 😉😉

2017. szeptember 12., kedd

Goblin, avagy egy kaszás az albérlőm - Goblin


Ugyan a nyárnak vége, de továbbra is folytatom barangolásomat a koreai sorozatok érdekes világában. Ezt a bejegyzést már egy ideje halogattam. Mindig elfelejtettem, hogy van, aztán jött másik sorozat, film, vagy könyv, ami kitöltötte a szerkesztési időt. Most viszont aktuálisnak tartottam elővenni, mert a minap ismét "egymásba ütköztünk" eme remekkel egy rangsornak köszönhetően. 
Hatalmas hype-ot kapott a Goblin, a nagyközönség többsége felkarolta és dicsőítette eme 16 részes szösszenetet, viszont pont ezért voltak fenntartásaim vele kapcsolatban. Az előzetesek ugyanis nem voltak túl meggyőzőek, sőt, inkább további viszolygást váltottak ki belőle, de szerencsére összeszedtem magam, és egy újabb kedvenccel álltam fel a képernyő elől miközben könnyeimet törölgettem.

Vigyázat! Spoileres tartalom következik! Csak saját felelősségre! Én szóltam 😉😉

2017. szeptember 3., vasárnap

Az író se tudja - Missing You


Ugyan a nyár véget ért, de maradt még egy-két koreai sorozat a tarsolyomba. Ezúttal ismét, a The Girl Who Sees Smells-hez hasonlóan, egy krimivel rukkoltam elő, ráadásul ugyan azzal a férfi színésszel a főszerepben. Mint azt régebben említettem, az egyedi gyöngyszemeket veszem főként górcső alá, és ez a 21 részes széria megfelel ennek a követelménynek. Nem azért, mert annyira újat mutat, vagy más megközelítésből tálalja a dolgokat, hanem a forgatókönyvnek köszönhetően. Ebből a szempontból nagyon egyedi alkotásról beszélünk. *szinte vágható a szarkazmus a hangjában* 😆😆

Vigyázat! Spoileres tartalom következik! Csak saját felelősségre! Én szóltam 😉😉

2017. augusztus 24., csütörtök

A furcsa pár visszatér - Egy éjszaka megtagadva


Nagyon elgondolkodtam azon, hogy ezt a könyvet valaha a kezembe vegyem-e. Ugyanis az első rész enyhén szólva nem nyerte el a tetszésemet. Talán túl nagy elvárásokkal ültem le mellé az Ez a férfi trilógia miatt (aminek hamarosan megjelenik egy novellája kis hazánkban). Most nem követtem el ezt a hibát. Igaz, hogy egy évig vártam vele, mire elszántam magam a folytatásra, de nem dédelgettem hiú reményeket a változással kapcsolatban. És még így is nagyot koppantam. Nem mondanám, hogy kedvezőbb véleménnyel viseltetnék eme trilógiáról. 

2017. augusztus 13., vasárnap

A várólistás kihívás - TBR Book Tag


Régen nem volt már Book Tag a blogomon, így még inkább köszönöm a kihívást Gorkie-nak, az Olvasó Körút bloggerinájának. Számomra a várólista inkább támpontként szolgál, mint kötelezésnek saját magam felé. Egyszer természetesen a legtöbbre sor kerül majd, de szépen lassan, a maga idejében. Nem vagyok az a kapkodós típus... általában. De lássuk is azokat a kérdéseket.

2017. augusztus 9., szerda

Egy kis újdonság - Az Ékkő


A napokban már gőzerővel gondolkodtam azon, hogy elférne némi vérfrissítés az oldal külsejét illetően. Tegnap el is jött a megvilágosodás, milyen fejlécet szeretnék, majd ahhoz kerestem valamiféle optimális megoldást stílus szempontjából, bár nem tudom mennyire lett jó választás. Mindig is kritikus voltam önmagammal szemben. Észrevételeiteket várom szívesen a kommentekben. Na de térjünk át az új olvasmányomra.
Gondoltam, hogy levezessem a Párválasztó eddigi részei által okozott kettős érzéseket, valami újba kezdek bele. A kísérletem célpontjává Pedig Amy Ewing Az Ékkő című darab esett áldozatul. Nagyon régóta szemeztem már ezzel a kötettel, és most, hogy végre bent volt a könyvtárba, rá is vetettem magam. Legalább olyan felemás érzésekkel tettem le, mint Az Elitet valamint Az Igazit.

2017. augusztus 3., csütörtök

Az újragondolt könyvborítók - The Girl who sees smells


Tovább folytattam barangolásom a koreai sorozatok világában. Akárcsak a Gaksital (Bridal Mask) esetében, jelen szériát sem most találkoztam először. Ugyancsak videók formájában volt hozzá szerencsém, bár annyira akkoriban nem keltette fel a figyelmem, inkább elrettentett tőle. Viszont most jobban utána nézve a dolognak, szemet szúrt a sok jó kritika a fő gonosszal szemben. Márpedig én szeretem a jó fő gonoszokat. Itt, a k-doramák között is volt már kedvencem Gwii személyében (Scholar Who Walks The Night). Tehát egy igazán nagy elvárásom volt a sorozattal szemben: legyen egy kitűnő rossz fiú. Előjáróban annyit jegyeznék meg külön, hogy a sorozat nem olyan habos-babos, mint amilyennek tűnhet a fent látható poszter alapján. 

Vigyázat! Spoileres tartalom következik! Csak saját felelősségre! Én szóltam 😉😉

2017. július 30., vasárnap

Királyi Nagy Ő 3. rész - The One - Az igazi


Elérkeztünk America saját történetének befejezéséhez. Ez nem jelenti azt, hogy a sorozat lezárásán is túl lennénk, de ami késik nem múlik. Már csak a lánya két könyve, valamint a megjelent kettő novelláskötet van hátra. Milyen optimista vagyok ma...."már csak". 
Szóval visszatértem a hullám hegyek és völgyek hazájába, hogy megnézzem, a történet befejezése mit tartogathat számomra. Csupán ezen az egy köteten belül annyi hangulatingadozás volt, hogy majdnem kitörtem a nyakam. Továbbra sem megy ki a fejemből az az egy kérdés: MIÉRT? Hogy lehetett ennyire elrontani egy alapjában jó történetet. Na de lássuk, miből élünk.

2017. július 27., csütörtök

Sokára a mozikban 3. - San Diego Comic-Con 2017


Ahogy minden évben, idén júliusban is megszervezésre került a San Diego Comic-Con. Ezen jeles esemény alkalmából mi másról lenne szó a blogon, mint a megjelent filmes előzetesekről, valamint kicsit az amerikai sorozatok kedvcsinálóiról, bár ezen a téren nem vagyok túl járatos. Azon túl, hogy léteznek ezek a műsorok és egynek-kettőnek néhány részét láttam, nem tudok róluk sokat, így leginkább a filmes hírekre voltam kiéleződve, de az előzeteseket megtaláljátok a bejegyzés végén.
Két nagy panel érdekelt igazán: a MARVEL és a DC felhozatala. Végül arra a megállapításra jutottam, hogy kaptunk is, meg nem is, de erre ki fogok térni.

2017. július 22., szombat

A segítség kérés és nyújtás fontos - Az óceán mélyén


Egy újabb gyöngyszemmel bővült a könyvgyűjteményem, még pedig Neal Shusterman Az óceán mélyén című regényével. Ezúton is szeretném megköszönni a Tilos az Á könyvek kiadónak eme remek kötetet, melyet volt szerencsém megnyerni. Az Égig érő szerelemhez valamint az Örökké a Tiédhez hasonlóan, itt is valós problémákat boncolgat a könyv. Annyira valósat, hogy szó szerint a szerző családjában megtörtént eseményeket dolgoz fel. 
Továbbra is állítom, ahogyan azt a Facebook oldalamon megírtam, hogy ennél különösebb, és egyben különlegesebb könyvvel nem találkoztam eddigi olvasásaim során. Nem könnyű befogadni, az biztos. Sőt, az elején túl kell esni, de később, amikor "értelmet nyer minden", akkor kezdi el az ember igazán értékelni. 

2017. július 18., kedd

Moziban jártam 9. - Pókember: Hazatérés


A Marvel égiszén újabb szuperhős jelent meg, akit kifejezetten a tinédzser korosztálynak szántak elsősorban, valamint a rajongók rossz szájízének elfedéseként. Ugyan Pókember felbukkant már a 2016-os Amerika Kapitány: Polgárháború című MCU alkotásban, de néhány jelenetén túl nem kapott nagyobb szerepet, számomra amolyan kitöltő résznek volt nevezhető jelenléte. Mindaddig, amíg a fülembe nem jutott, hogy következő nyáron már az ő külön kalandját tekinthetjük meg a moziban. Látszik mennyire vagyok képben manapság a Marvel világával kapcsolatban. Minden esetre vegyes érzelmekkel fogadtam a hír, és egészen a premier utáni napig nem is állt szándékomban megnézni. De gondoltam, hogy a sok dicséret nem lehetett véletlen.
Kövezzetek meg nyugodtan, de ha Pókember film, akkor számomra a 2002-es és a 2004-es Sam Raimi féle verzió az igazi (a harmadik rész már sok volt). Imádtam ezeket a filmeket, sőt, a mai napig megnézem őket, hiszen, a régebben már említett DVD-gyűjteményem darabjai. Tehát azzal az elvárással ültem be a moziba, hogy szárnyalja túl azokat. Számomra ez nem sikerült neki.

2017. július 15., szombat

Királyi Nagy Ő 2. rész - The Elite - Az Elit


Gaksital rögös útja után most érkezzen egy sokkal kevésbé nyomasztó alkotás, ezúttal a könyvek birodalmából. Nagy reményekkel ültem neki a Párválasztó második részének. Gondoltam, hogy egy ilyen jó felvezetés után a történet kibontása és elmélyülése még jobb lesz. Aztán hamar be kellett látnom, mekkorát tévedtem. Természetesen el fogom olvasni a következő részt a javulás reményében, de most csalódtam. Ami néhány oldal után azonnal visított a fejemben (és végül én is hangosan), az a MIÉRT szó volt.

2017. július 6., csütörtök

Zorró újra színen - Bridal Mask


Ha nyár, akkor a könyvek és filmek mellett terítékre kerülnek a sorozatok. Azok közül most a K-doramák. Mindig próbálok olyan szériát keresni, ami valami miatt kilóg a sorból. Volt, hogy az alapfelállás sikerült érdekesre, máskor pedig a színészi játék. Például vámpíros kosztümös doramát sem láttam még egészen tavaly szeptemberig. De ilyen színfolt is kell a szemnek. Szerencsémre júniusban újfent sikerült két értékes gyöngyszembe belefutnom, ami a fentebb említett két kritérium minden feltételét teljesítette. Az egyik egy romantikus fantasy, a Goblin, a másik pedig a soron következő remekmű, a Gaksital, vagy más néven Bridal Mask.
Ugyan régebben láttam róla videókat, valamint részleteket, de a '30-as években játszódó cselekmény először elvette a kedvem tőle. A zorró jelleg is erőteljesen késztetett a viszolygásra egészen pár héttel ezelőttig. Egy életem, egy halálom, úgy döntöttem megpróbálom. És örömmel jelenthetem, egyáltalán nem bántam meg eme merésznek hitt döntésem.


2017. június 24., szombat

Királyi Nagy Ő 1. rész - The selection - A Párválasztó


Mit mondhatnék előjáróban erről a könyvről? Talán azt, hogy nem először és nem utoljára olvastam. Ugyan már lecsengett a sorozat, de a jobb-később-mint-soha elven haladva, ideje volt a blogomra is elhozni véleményem róla. 

2017. június 16., péntek

Legyél szép minden áron! - Örökké a tiéd


Hosszú idő telt el azóta, hogy a blogon könyvről volt szó, de ezennel ismét felelevenítem ezt a jó szokást. Ezúton is szeretném megköszönni a Tilos az Á könyvek kiadónak eme remek kötetet, melyet volt szerencsém megnyerni. 

Ismét egy olyan könyvvel kerültem szembe az Égig érő szerelem után, amely újfent nagyot merít a valóságból. Nem is gondoltam volna, hogy egy alapvetően fiataloknak szóló írásban ennyire le mer valaki menni a legsötétebb bugyrokba. Hogy bátorkodik ennyire nyíltan beszélni jó néhány SAJNOS aktuális témáról. Sokan egymás között sem merik ezeket a köröket lefutni, nem hogy könyvet írni róla. Ugyan fantázia környezetbe van ültetve, de nagyon pontosan kirajzolódik minden, amit az írónő elképzelt, és amit mi nem akarunk elképzelni.

2017. június 4., vasárnap

Moziban jártam 8. - Wonder Woman



Lassan egy éve vártam már erre a filmre. Régen volt az első előzetese, ami azonnal felkeltette a figyelmem, és még régebben a Batman Superman ellen, amikor először felbukkant a színen teljes felszerelésében a karakter. Nem beszélve arról a bizonyos fotóról, amin együtt pózolt Chris Pine-nal többed magában. Mint azt régebben említettem, vártam már, hogy egy igazán sikeres DC film készüljön. Ugyan idővel jómagam megbékéltem a BvS-el, de az Öngyilkos Osztag valamint az Acélember nem a szívem csücske (azt hiszem finom voltam és nőies). Nem bírom elviselni ezt az új megközelítését Superman-nek, viszont a Ben Affleck-féle Batman, valamint Wonder Woman karaktere telitalálatok lettek. Nem volt kérdés, hogy szeretnék-e szólófilmet látni ez utóbbiról. Azt pedig, hogy rögtön az első napon fogom megnézni, már rég eldöntöttem. Nem vagyok egy türelmes nőcce.
A vetítés nem kezdődött túl biztatóan, ugyanis az első pár perc (a prológus) úgymond kimaradt az életemből a technikai hiba miatt. A vidéki IMAX csodái. De szerencsére gyorsan orvosolták a helyzetet. Nagyon megdöbbentett, mennyire kevesen kíváncsiak a filmre. Kis hazánkban ugyan nem kapott nagy visszhangot, hogy érkezik a film, de azért ennél lényegesen többre számítottam. Nem tudom, hogy napokkal később is ez a helyzet vagy sem, de akkor ez volt a jellemző. A filmen rengeteget nevettünk, hüledeztünk, és persze sírtunk. Igen, megint. Ez már programmá fejlődte ki magát az utóbbi fél évben. De nem tehetk róla, ha ennyire szomorú volt. Na de milyen lett a film? 

VIGYÁZAT!!!! ERŐSEN SPOILERES TARTALOM! CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!!!! 😉

2017. május 22., hétfő

Várjuk a csodát! Part five

A hét nem múlhat el Wonder Woman helyzetjelentés nélkül. Ha másra nem biztos, de erre igenis szakítok időt. Hiszen már csak két hét van hátra a premierig, és a blockbuster filmekhez híven, ezen mozinak is most, az utolsó napokban kezdődött meg a hírverése. Tartalmak terén elláttak minket szépen, főleg az utóbbi két-három napban, de erre részletesebben ki fogok térni.


2017. május 14., vasárnap

Várjuk a csodát! Part four


Ismét eltelt egy hét, tehát mi mással jönnék, mint a heti Wonder Woman hírekkel. Ez azt jelenti, hogy immáron a negyedik #wonderwednesday-en vagyunk túl, szóval már csak három hét van hátra a premierig. Egyvalamiben biztosak lehetünk ezzel az "ünnepnappal" kapcsolatban: ha videóanyag jön ki, akkor ott gondok vannak. Ebből is látszik, hogy a múlthét egy szerencsés véletlen volt. Viszont nem csak szerdánk van, és nem meglepő módon leginkább azon túl szokott zajlani az élet.

2017. május 13., szombat

Moziban jártam 7. - A Galaxis Őrzői 2.


Sok első dolog volt már a blogomon rövid üzemelési ideje óta, de premierre most először mentem. Nem nagy szám, csak nekem. Ugyan először úgy terveztem, a Wonder Womant fogom így felavatni, de végül csak az űrbéli kaland mellett döntöttem. Őszintén szólva, nem igazán voltam elájulva a ténytől, hogy jön az új rész. Persze tudtam, meg fogom nézni, mert az első részt imádtam, de, mint azt régebben említettem, kezdek kiábrándulni a MARVEL Moziverzum csodáiból. Egy recept, tucatnyi film. De néha napján kijönnek olyan gyöngyszemek, mint a 2016-os Doctor Strange és a bejegyzés témájául szolgáló Galaxis Őrzői 2.

A vetítés meglepetés volt számomra, hiszen mégiscsak egy közkedvelt "sorozat" új részét láthattuk először, mégsem volt akkora a tumultus, mint gondoltam. Nem úgy, mint annak idején egy bizonyos Szürkénél és annak ötven árnyalatánál, amikor még az első sorban is csüngtek az emberek. Szóval a diszkrét premier mozis hangulata kitűnő volt. Rengeteget nevettem olyan vicceken, amiken valószínűleg otthon magamban sosem tudnék, de ilyen, mikor beszippant a film. Minden nagyon szép, nagyon jó volt. Rendere sírtam a végén, na de nem azért, mert én ilyen bőgős vagyok, hanem ez volt az első olyan Disney MARVEL film, aminél tényleg olyan dolog történt, ami még a legkőszívűbb emberből is képes kicsalogatni azt a könnycseppet. Viszont volt itt egy felháborító dolog. Az önmagukat nagy rajongóknak tartók többsége kiment a teremből a stáblista alatt. Mint mondtam, nem vagyok feltétlen híve az MCU-nak, de azt még én is tudom, hogy bent kell maradni a legvégéig. Öt jelenetecskét kaptunk. Tudom, nem volt rövid a játékidő, de ez egy rajongónak alap, hogy tudja.

Figyelem! A bejegyzés spoilereket tartalmaz! Én szóltam! 😉😃

2017. május 6., szombat

Várjuk a csodát! Part three


Egy újabb hét, egy újabb #wonderwednesday. Ami azt jelenti, hogy már csak négy hét van hátra a premierig, amin nagy valószínűséggel ott leszek, mert nem bírnám ki, hogy ne lássam azonnal, mit alkotott a DC eme remek alapanyagból. De térjünk vissza a heti témára. És milyen volt a szerda? Érdekes, akárcsak a hét (jó és rossz értelemben véve). És még nincs vége.

2017. április 30., vasárnap

Várjuk a csodát! Part two



Ha szerda, akkor #wonderwednesday. Mint ígértem, minden héten figyelemmel fogom kísérni ezt a kitűnő eseményt, amiből most már csak öt alkalom van hátra. Ugyan először azt terveztem, hogy már csütörtökön jövök a helyzetjelentéssel, de az utóbbi napok történései után éreztem, hogy van mit átgondolnom a WB marketingjével kapcsolatban.

2017. április 21., péntek

Várjuk a csodát! Part one


Egy kicsit rendhagyó bejegyzéssel jöttem ma. Mi másról lenne szó, mint az általam nagyon várt Csodanő filmről... s annak marketingjéről. Ugyanis most szerdán WonderWednesday volt.  Elméletben. 

2017. április 4., kedd

Novella - 4. fejezet: A Szelence

Barátnőm folytatta novelláját. Egy kicsit késve, de meg nem feledkezve olvasóiról, megjött a 4. fejezettel. Az írásai számára fenntartott külön fülön megtaláljátok az eddigi fejezeteket. Értékeléseket, észrevételeket továbbra is a blogon lehet meg tenni, hogy láthassa ő is. 😉😉 Köszönjük! 😃

2017. március 17., péntek

Novella - 3. fejezet: Álmok


Barátnőm folytatta novelláját. Egy kicsit késve, de meg nem feledkezve olvasóiról, megjött a 3. fejezet bővített változatával. Az írásai számára fenntartott külön fülön megtaláljátok az eddigi fejezeteket. Értékeléseket, észrevételeket továbbra is a blogon lehet meg tenni, hogy láthassa ő is. 😉😉 Köszönjük! 😃

2017. március 16., csütörtök

Sokára a mozikban! 2. - Wonder Woman


Még három hónap! Ennyit kell várni arra, hogy meglássuk, milyen lett valójában a Wonder Woman. Nem rég szárnyra kelt a hír, miszerint legalább akkora katyvaszra kell számítani, mint a Batman Superman ellen esetén, mindezt elméletileg hiteles forrásból. Lassan eljutok odáig, hogy se az előzetesnek, se az "lehet hogy talán" biztos pletykásoknak nem hiszek. Mert tény és való, hogy a Wonder Woman eddigi előzetesei nagyon tetszetősek, de azért a Szuicid Bagázsé is az volt. Legalábbis az első hivatalos, ám az azt követő már nem váltott ki belőlem nagy lelkesedést. A kezdeti jó előérzet gyorsan elpárolgott. A BvS-nél egyáltalán nem éreztem ingert arra, hogy megtekintsem a teljes filmet és a végeredmény láttán nem csodálom. De WW kisasszony sztorija valahogy még mindig érdekel, bizakodásra ad okot. Talán végre kapunk egy jó kis egész estés DC filmet, ami többeknek nyeri el a tetszését, mint a felháborodását? Ez csak 2017. júniusában derül ki.
 

2017. március 5., vasárnap

Moziban jártam 6. Birthday Special - Logan

Sziasztok!


Már jó ideje vártam a márciust, és nem a Szépség és a szörnyeteg miatt vagy mert most van a szülinapom. Őszintén szólva, én nem igazán szoktam már követni a Marvel-es megjelenéseket, csak onnan tudok az új filmekről, amikor beléjük botlok Youtube-os barangolásaim közepette. Ez történt a Logan esetében is. Mivel nagyon tetszett a trailer, ezért utána néztem, majd döbbenten kellett megállapítanom, hogy egyik kedvenc szuperhősöm nem ereszti ki többet karmait, a másik pedig abbahagyja mások agyában való turkálást. Sejtettem, mi lesz majd a film lezárása, de még bennem volt a remény, hogy tévedek. Sajnos igazam lett. Az biztos, hogy ilyen formán nem nagyon lehetne visszatérni a folytatásra.
Maga a moziélmény most sem hagyott cserben. (Csak a mellettem ülő úriember ne köhögött volna az arcomba negyedóránként. Kitalálták már a technikát, hogyan ne szenteljük szét mindenáron bacijainkat.) Nem tudom mi ütött Hollywood-ba, hogy mindenáron ki akarja azt a könnycseppet préselni belőlünk, de manapság nagyon rászálltak erre a témára. Két olyan pontja volt a filmnek, aminél nem tudtam visszatartani a sírást. Képregény adaptáción még nem pityeredtem el, de, akárcsak a Zsivány Egyes esetén, mindig van első alakalom. 


Figyelem! Innentől kezdve erősen spoileres lesz a bejegyzés, így mindenki csak saját felelősségre olvassa tovább! Én szóltam 😉

2017. február 25., szombat

Moziban jártam 5. Valentine special - A sötét ötven árnyalata

Sziasztok!


Mostanra egyik barátnőmmel már szokássá vált, hogy ha Valentin-nap, akkor mozi. Két éve kezdődött ez a kis hagyomány, amikor először vetíteni kezdték a "vidéki ájmekszben" a Szürke ötven árnyalatát. Emlékszem, teljesen teli volt premierhéten az egész terem. A film borzalmas volt, viszont a mozis hangulat fenomenális és emlékezetes. Nem is volt kérdés, mit nézzünk ebben az évben. A jó szórakozás reményében (és annak hitében, hogy valamit fejlődött a film elődjéhez képest) ültünk be ismét a moziba. 
Valóban fergetegeset mulattunk ismét. Csak sajnos továbbra sem a filmen. A férfiak és a szexjelenetek, illetve az ominózus gésa-golyós jelenet együtt még viccesebb volt, mintha egyedül, mi lányok láttuk volna. Olyan kurjongatások voltak a pasik részéről, hogy egyszerűen nem tudtunk koncentrálni erre a kínos pontra. De a mellettünk ülő hölgykülönítmény is megérdemelne egy misét, főleg a megjegyzéseikkel. Szóval moziélménynek változatlanul jó, de filmnek még mindig csapnivaló. (Érzem zsigereimben, hogy nem fogok nagy népszerűségnek örvendeni 😆)

A sztori ott folytatódik, ahol az előző rész befejeződött. Vagyis Ana még mindig sebeit nyalogatja, amit saját magának köszönhet, miközben végre elér Christian tudatáig, hogy nem volt éppen tapintatos akkor élvezkedni, amikor a kiszemeltjét keményen elfenekeli. Hibáinak orvoslásaként el megy Ana barátjának kiállításra, ahol kinek másnak állították volna ki fotóit, mint szíve szottyának (meg is vásárolja a képeket magának, nehogy más nézegethesse az ő drágaságát). Nem is kell sokat várni arra, hogy "véletlenül" ismét egymásba botoljanak. Természetesen jön a bocsánatkérés és a megbocsátás. Mindeközben Ana-t figyeli Christian egyik roggyant elméjű alávetette és persze ott van a lány főnöke, aki aktívan csapja neki a szelet. Röviden megfogalmazva, Christiant kísérti múltja, ami Ana életére is kihatással lesz. Főleg, miután felbukkan Elena, a férfi egykori szeretője, a felavatója, aki továbbra is magának akarja.

A 3 arckifejezés egyike
Ana, hogy is mondjam, még mindig Ana. Bort iszik miközben vizet prédikál. Játssza a nagylányt, akit nem lehet befolyásolni és azt tesz, amit csak akar. Mindaddig, amíg nem kap néhány kedves szót és egy kocsit a feneke alá, a sok-sok luxusholmit nem említve. A film legelején, amikor látszik, hogy éppen a kuka felé viszi a rózsákat, amit Gray-től kap, akkor még bennem volt a remény, annak ellenére, hogy olvastam a könyvet és tudtam, bizony szent lesz a béke. Természetesen a remény gyorsan kimúlt. Nem tudom eldönteni az se, mazochista vagy inkább csak ostoba. Adott egy férfi, aki folyamatosan, egészen nyíltan próbálja manipulálni (sok sikerrel), bevallja, hogy mentálhigiénés problémái vannak, ezért bántania kell a nőket, ez a csaj meg azt hiszi, hogy a szerelemmel majd megmenti és egy két becéző, kedves szó után már el is van mindez felejtve. Na persze. Felvásárolja csak azért a lány munkahelyét, hogy kontroll alatt tartja, az meg elintézi az egészet egy ejnye-bejnével. Nem említettem még az őrült exeket sem. Egy valamit magára adó nő, azért ezeket már nem nézné el, akármennyire legyen gazdag és jóképű a kiszemelt férfiú. Jajj, szegény fejem. Egyébként a színésznő, Dakota Johnson sem törte össze magát a szerepben. Ha jól számoltam, összesen három féle mimikát használt: a "nézek, mint Rozi a moziban", a "vigyorexest", meg a "próbáljunk meg szomorúak lenni" félét.

Férfi főszereplőnk, Christian, mint azt fentebb is említettem, súlyos problémákkal küzd. És ezt végre nyíltan be is vallja. Lehetett volna jó pont emiatt a szál miatt az egész történet, de persze nekünk Ana siralmát kell szenvedni. Mindenesetre a férfiről kiderül, mi indította el a lejtőn az életét. És azt is, hogy ki volt az, aki rátett egy lapáttal. Ez a könyvben egészen jól meg lett csinálva, na de a filmben.... Annyira lapos lett, mint egy defektes gumi az utolsó pár méterén. Nem mellesleg néhol még szerencsétlennek is hatott. A változás mértékét pedig továbbra sem győzöm hangsúlyozni. Ilyen nincs! Ez nem egyik napról a másikra megy, csak mert szerelmes, vagy legalábbis megpróbálja azt elhitetni a másikkal, hogy vele maradjon, mert megtalálta a nyugalmi pontját. Manipulatív fickó, jó adag irányítási kényszerrel és birtoklási vágyakkal. Nem szerelmes ő valójában, csak a tulajdonát félti. Ami Jamie Dornan-t illeti, ő is hagy kivetnivalót maga után. Látszik rajta, hogy legszívesebben menekülne a film készítése elől. Rendszeresen túljátszik, folyamatosan pózol. Teljesen meg tudom érteni, miért nem akarta vállalni a folytatást.

A mellékszereplők annyira mellékpályára lettek helyezve, hogy a három zavaró tényezőt leszámítva, nem is tudnék kit megemlítve. Ana főnöke már az első megjelenéssel meggyőzött róla, valami nem stimmel a fejében. Azok a fejek, amiket vág. Most még nem derült ki ugyan, miért utálja ennyire Chris-t, de a felhozott indok is olyan lesz. Leila sem lett jól összehozva a mozi során. Igazán még csak fenyegetésnek sem lehet venni a karakterét. Egyszerűen semmilyen lett, pedig a könyvben egy csipetnyi személyisége volt a rövid megjelenése ellenére. Valóban lehetett érezni, hogy ellenfél lehet Ana számára (aki olvasta és látta a filmet, az tudja mire gondolok), de itt egyszerűen nem működik. Elena még elviselhetetlenebb, mint valaha. Ahogyan próbálja lebeszélni Ana-t Christian-ről, az nem hogy meggyőző, de még csak figyelemfelkeltő sem volt. Az ő karakter az eredetiben viszont erre volt kihegyezve, amellett hogy féltékenykedik. A színészek játéka elképesztően semmilyen volt. Talán még Kim Basinger adott valamit, az egyébként rosszul megírt karakteréhez, de a többi csak volt és lesett ki a fejéből.

Mindjárt sírok XD
Pozitívumként a zenét tudnám felhozni. Az egyetlen fény a sötétségben. Meg azt, hogy Jamie Dornan most sokkal jobban festett, mint az előző részben. Körülbelül ennyiben ki is fulladt a dicshimnuszom, igaz, az operatőri munka sem volt vészes, de az előző részhez képest eltörpült. Fontos megemlítenem, hogy a szexjelenetek száma a játékidő arányában is túl sok volt. Viszont még nagyobb hiba a pocsék levezénylésük. Iszonyat gáz jelenetek ezek, ami betudható javarészt annak, mennyire nincs kémia a két főszereplő között. De a röhejesen eltúlzottan játszott élvezkedések és a frenetikusan vicces "kifeszítő rudas szex" a legalja az egésznek. Olyan jókat lehetett rajta nevetni, mintha egy jó minőségű vígjátékon lennénk. A szerelemről meg ne beszéljünk, mert itt nincs. Még egy hatalmas probléma, hogy kompenzálni próbáltak az alkotók azzal, hogy folyamatosan tolták az arcunkba a félmeztelen Christian-t. Ezzel nem is lett volna gond, ha nem ilyen nyilvánvalóan csinálják.

Szóval a film nem vehető komolyan, és nem is szabad annak venni. Az egész kínos és önkéntelenül vicces jelenetek sorából áll, amit megfűszerez rengeteg rossz karakter, pocsék játékok, egy nem rossz látványvilág és jó zenékkel. Ez a mozicsoda nem romantikus és még csak nem is erotikus, nem tudnám megmondani, mi a műfaji besorolása. Én inkább a könyvet javaslom elolvasni, mint ezt a filmet megnézni, de ha már minden áron Sötét ötven árnyalatának mozgóképes változata, akkor moziban nézzétek meg. Komolyan! Van neki egy feelingje, amiért érdemes kidobni rá a pénzt. Na nem a filmnek, hanem a teremnek. Az biztos, hogy az utolsó részt is megnézzük a "vidéki ájmekszben". Ez a moziban üt igazán. Alig várom a jövő februárt, hiszen jön a Szabadság ötven árnyalata.


10/3


2017. február 16., csütörtök

Az első szerelem...és ami mögötte van - Égig érő szerelem

Sziasztok!

Adrianék a pálmafák előtt 😊

Nem győzőm elégszer megköszönni a Tilos az Á könyvek kiadónak ezt a remek könyvet, amit volt szerencsém megnyerni. Ugyan az első oldalon még elfogott a kétség, hogy fog-e ez nekem tetszeni, de elárulok valamit. Igen, tetszett, nagyon.
Régen rengeteg ifjúsági regényt olvastam, de mióta a Twilightnak köszönhetően a csapból is a csillogó, nyálas vámpírok folytak, azóta megpróbáltam egy kicsit kerülni ezt a fajta olvasmányt. Néhanapján természetesen ki-ki kacsintottam egy-két darabra, viszont késztetésem az olvasásra elég ritkán fordult elő. Aztán megtaláltam az "életszagú" YA könyveket, amik néha ugyan nagyon túlzóak tudtak lenni, ám kellemes színfoltjai voltak a műfajnak. Pontosan ezt a reményemet fűztem az Égig érő szerelem című könyvhöz is, amitől végül jóval többet kaptam.

A történet rém egyszerű. Adott egy növekedési problémákkal küzdő gátlásos tinédzser, aki beleszeret a szomszédlányba, vagyis a régi jó barátjába. Ám egy napon a Három Halott Házába, azaz a szomszéd lakóépületbe új lakók költöznek. Ezen rejtélyes idegenek rögvest felkeltik főhősünk, Adrian és annak kis barátja, Stella érdeklődését, ezért egy nap elhatározzák, hogy meglátogatják az új szomszédokat. Adrian nem is sejti, hogy ez a látogatás mindent meg fog változtatni. Hogy többé már nem a növekedést gátló hormon-injekciók lesznek a legnagyobb problémái. 

Egyértelműen Adrian az egyedüli főszereplője a történetnek. Az ő belső vívódásait élhetjük át. Először a rendellenesen gyors növekedése miatt, majd azért, mert a lány, akit szeret, valaki másba szerelmes. Mindez egyenes út a dühöngéshez és a tinédzserek java részére annyira jellemző, "a világ ellenem van és senki sem szeret" mentalitáshoz, vagyis a depresszióhoz. Nem csoda, hiszen egy igazán kritikus életszakaszba lépett, ahol már tombolnak a hormonok, amiknek ő is "áldozatává" válik. Még a segítő szándékú szülőket, valamint szeretteit sem tudja maga mellett megtűrni, hiszen szíve megszakadt a csalódástól. Hormonterápiáról nem akar még csak hallani se, mivel az csak még jobban tetézné külseje iránt érzett nem túl nagy lelkesedését. 
Mindenki szereti Adriant, és féltik őt, ám egyvalamit nem kap meg egészen a könyv végéig, és az a feltétel nélküli figyelem. Ez a fajta elhanyagolás lehet, hogy a kívülállók számára, sőt, még a szülők számára sem realizált dolog, pedig ténylegesen jelen lehet. Hiszen a gyerek csak arra vár, hogy valaki meghallgassa anélkül, hogy belekérdeznének vagy kritizálnák közben. Azt is olvashatjuk, milyen következményei lehetnek annak, ha valóban nincs, aki meghallgatná vagy a végletekig magába folytja dolgait, lásd hintaágyas jelenet. A szerelem, a vágy megjelenése, valamint az első csalódás pedig csak még inkább tetézi a gondokat, amivel ismét nagyon fontos foglalkozni, mivel a törődés egyes esetekben valóban életeket menthet.

Mellékszereplőkre külön most nem térnék ki, hiszen nem rajtuk volt a hangsúly és túl sokat nem tesznek hozzá a már egyébként is kitűnő és könnyen azonosulható főszereplőhöz és annak történetéhez. Mert igen, könnyen a bőrébe képzelheti magát bárki, mind voltunk/vagyunk tinédzserek, és nagy valószínűséggel ért olyan csalódás, amiből nehezen tudtunk felépülni. Érezhettük magunkat magányosan, vagy dühösek lehettünk a világra. Ellephette szemünket az "allergiás" könny, mert valamit nem kaphattunk meg. Ezek mind jelen vannak a főszereplő életében, még ha nagyon intenzíven is. 

Szóval a történet több, mint "életszagú". Nem jön a végén se helyre minden, csupán normalizálódik, nincs könnyes (vagy inkább nyálas) egymásra találás, viszont egyvalami van: tavasz. Az évszakválasztás nagyon jól szimbolizálja a lelkiállapotot is. Míg a szenvedés a tetőfokára hág, addig a leghidegebb telet éljük át, de amint lecsillapodnak a kedélyek, jöhet a világos és színes tavasz. 
Hogy ne csak méltassam a könyvet, meg kell jegyeznem, hogy az írásmód néhol nagyon gyermeteg, és a gondolatjelek, egy-egy mondatból zavaróan hiányoznak, így nehezebb észrevenni, mikor van újra szóbeli kommunikáció. De ezeket leszámítva nagy kedvenc lett számomra.

Ajánlani mindenkinek tudom, meleg szívvel. Egy igazán érzelmes és könnyen átélhető történet, egy szerethető és megérhető fiúval a főszerepben. Szülők, gyerekek, fiatalok, idősek, fiúk, lányok nyugodtan próbálkozhatnak vele. Kitűnő kikapcsolódás, ami megfelelő módon elgondolkodtató. És nem nyálas.

Ui.: Csak én vagyok meghibbanva, vagy Adriannak tényleg van egy enyhe kéz és lábfétise? Túl sokat emlegeti Stella két eme testrészét ahhoz, hogy szimplán a véletlen műve legyen. Nem mellesleg, nekem is kellene egy olyan hintaágy, ami neki, Misses-nek és Stellának van. 😄


5/5

2017. február 12., vasárnap

The End, avagy nyomokban apokalipszist tartalmazhat 2.

Sziasztok!


Ma a saját írásom folytatásával jöttem. Az előző fejezetet megtaláljátok a The End című fülecskénél vagy kattintsatok ide. Az irományom továbbra is 18 éven felülieknek ajánlott! Természetesen véleményeteket szívesen olvasnám, hiszen így tanul a legtöbbet az ember.

2017. február 7., kedd

Novella - 3. fejezet: 1. rész

Sziasztok!



Barátnőm folytatta novelláját. A novella számára fenntartott külön fülön megtaláljátok az eddigi fejezeteket. Értékeléseket továbbra is a blogon lehet meg tenni, hogy láthassa ő is. 😉😉 (Még a hétre ígérte a fejezet folytatását, ezért nincs még konkrét címe a résznek.)

2017. január 31., kedd

Mozizzunk - Egy ami... Filmes Tag

Mai alkalommal utoljára, sziasztok!


A nap utolsó bejegyzéseként a blogomon kuriózumnak számító Tag-et hoztam. Egy filmes tag-et, amit Raccoonit dobott nekem össze a blog szülinapjára...és persze azért, mert mindig ellátom Book Taggel xD Innen is köszönöm szépen a kihívásodat.  
Mivel ilyen Tag még nem volt a látóteremben, ezért elég nehézkesen indult be a dolog. Nagy tisztelője vagyok a mozgóképes kultúrának, ezért érzem azt, hogy már megint nem tudok mit írni. Annyi filmet láttam és abból kiválasztani egyet? Na de lássuk is azokat a kérdéseket.


1. Egy film/sorozat, ami bár nagy népszerűségnek örvend, Te nem érzel késztetést rá, hogy megnézd

A reakcióm, amikor rá akarják tukmálni az egyik ilyen produkciót
Rögtön bele is csaptunk a lecsóba. Sorozatból tudok egyet kapásból mondani: Trónok harca. Elképesztő módon nem érdekel ez a széria. Körülbelül öt percet kellett belőle megnéznem kötelező jelleggel, de annyi bőven elég volt, hogy nyugodt szívvel azt mondhassam a továbbiakra, nem. Annyira hatásvadásznak tűnik nekem az egész. Akkor már inkább nézek Gyűrűk Urát (gondolom itt megint elveszítek néhány olvasót xD). 
Filmeknél számtalan ilyen van. Tudjátok mit? Ha már előbb felemlegettem a Gyűrűk Urát, akkor nem mehetek el a Hobbit három részes katasztrófája mellett. Az első részt láttam még moziban, viszont a többi nem érdekel. Olyan lapos volt, pedig jócskán lerövidült a játékidő, ám ez nem segített azon az érzeten, mintha már négy órája énekelgetnének a "törpék". Ebből a folytatásból köszönöm, de nem kérek.


2. Egy film/sorozat, aminél azt kívántad volna, hogy a gonosz győzzön

Gwiiii 😍❤
Az Alkonyat első részéből James, mert akkor nem lett volna folytatás. Na jó, komolyra fordítva a szót itt egy sorozatot tudnék mondani, aminél nagyon megszerettem a fő gonoszt. Ez a Scholar Who Walks the Night. Gonosz, számító, manipulatív, szadista, mégis megnyerő tud lenni. Engem levett a lábamról. Sőt, a végén még meg is lehet sajnálni, ami igazán ritkaságszámba meg az ellenlábasok esetében. Én szurkoltam neki. Aztán James sorsára jutott 😒 Pedig toronymagasan az egyik kedvenc vámpírom.


3. Egy film/sorozat, amit a történetvezetés miatt szeretsz, illetve egy film/sorozat, amit a karater(ek) miatt

Innen nincs menekvés!
A Hannibal című sorozat volt, amiben a szereplők zseniálisak lettek. Főleg a két főszereplőre gondolok, akik között működik a kémia. Az az elvetemült fogócska amit ezek ketten művelnek, brutális és izgalmas. Nem kétdimenziósak a figurák, és itt már a teljes stábra értem a dolgot. De a történetvezetés is egészen jó itt. Koránt sem hibátlan, azt hozzá kell tennem, viszont meglepő és nem ritkán kreatív.


4. Álmatlan éjszaka... Volt-e olyan film/sorozat jelenet, amitől esetleg rémálmok gyötörtek? 


Volt bizony. A Ki vagy Dokiból a gázmaszkos rész. A mai napig kiráz a hideg tőle, de amikor először láttam, akkor még aznap este jött a rossz álom, hogy ezek a figurák körbevesznek és csak a légzésüket, meg azt a maszkot látom. Valami borzalmas volt. 
5. Egy film/sorozat, ami megrendít...

Jack!!!
😭
Szerintem ide egyrészről mondanám a sablonos Titanic-ot. Ahányszor elkezdődik a hajó süllyedése, mindig nekiállok könnyezni. Arról a jelentről nem is beszélve, amikor Leo mélymerül a végén. Hiába, megrekedtem a gyerekkoromban. 
Sorozatoknál egy animét mondanék ide. A Cowboy Bebop-ot. Én imádtam Spike-ot, szóval már önmagában is drasztikus és szívfacsaró volt a befejezőrész. Ahányszor látom, annyiszor sírok is rajta.


6. Egy film/sorozat, amin még mindig nevetni tudsz

Sorban állás a Munkaügyi Központban 😂
Már attól is nevetek, hogy felidézem magamban. Ez pedig az Alul semmi. Egy olyan angol filmről beszélünk, ami amellett, hogy szórakoztat, még szól is valamiről. Önmagában a helyzet is egy komédia. Egy csapat 40 körüli frissen munkanélkülivé vált férfi elhatározzák, hogy sztriptízből fognak megtollasodni. Azok a párbeszédek, a gyakorlások...Egyszerűen nagyszerű film, ami eszméletlenül vicces.


7. Egy film/sorozat, amit kihívódnak ajánlsz

A 6. pontban említett Alul semmi című kitűnő vígjátékot. Kinek kell a Magic Mike, amikor a témát sokkal jobban és mérföldekkel viccesebben feldolgozták már egyszer. Garantáltan rekeszizom szaggató szórakozásról beszélünk.

Egy kis kedvcsinálónak: 


Ennyi lett volna már. Még egyszer köszönöm Raccoonit-nak az idejét és a kihívását! 😄😙❤ A kihívottaim pedig...még mindig bárki, aki szeretné!