2016. december 23., péntek

Moziban jártam 4. Christmas Edition - Zsivány Egyes (Spoiler!)

Sziasztok!


Vigyázat! Spoilert tartalmaz!!!!

Mint azt előző posztomban is említettem, most, karácsony alkalmával a Zsivány Egyest hoztam el nektek. Számomra nincs karácsony STAR WARS nélkül. Mindig első a Star Wars, utána jöhet Kevin (ha belefér a programba, amennyiben nem, úgy Die Hard következik). Én ezért is tudom díjazni, hogy ezen jeles alkalom közelébe tették a premierjét. Egyrészről jó marketingfogás, másodszor pedig, a magamfajta rajongók számára remek karácsonyi ajándék (bár ez is a marketing része). 
Nem tudom ki hogy van vele, de én képes vagyok arra, hogy a moziban sírva fakadjak egy filmen. A sötétség ápol és eltakar, nem is szólva a 3D szemüvegről, és még ott van a saját okulárém is. Viszont olyan még nem fordult elő nálam, hogy konkrétan egy Star Wars filmen kezdjek el könnyezni. Engem lepett meg a legjobban. Hallottam, hogy szinte senki nem éli túl. Én azt hittem, hogy a "szintén" van a hangsúly, aztán kiderült, hogy a SENKIN. Alapból úgy voltam vele, ez egy Disney film, akármennyire is rajta van a régi logo. De rendre kaptam a meglepetést. Igazság szerint a filmet is csak azért vártam, mert új Star Wars, így nagy reményeket nem fűztem hozzá. Ugyan nem voltak rosszak a trailerek, de hány olyan film volt már, ahol az előzetes sokkal jobb volt, mint maga a produktum. Innen szép győzni!
A történet nem túl komplikált, de a kivitelezése annál jobban sikerült. Galen Esro és kis családja a világtól elzárkózva élnek, míg egy nap fel nem bukkan a férfi egykori felettese, a kegyetlen Orson Krennic, aki mindent megtesz azért, hogy ennek az önkéntes száműzetésnek véget vessen. Ugyanis a mi Galen-ünk nem más, mint a Birodalom legveszélyesebb fegyverének, a Halálcsillagnak a  tervezője. Míg a győzködés folyik, azaz megölik a feleségét, addig lányának sikerül elszöknie. Évekkel később a lányt, Jyn Erso-t a felkelők kiszabadítják a Birodalom markából, hogy segítse ügyüket azzal, hogy egykori, úgymond, nevelőapját rávegye a szakadár tevékenysége beszüntetésére és csatlakozzon a Lázadók Szövetségéhez. Mondanom sem kell, hogy az akció nem éppen a terveknek megfelelően sült el, ám hála egy hologramnak, már tudjuk, a megoldás az apjánál rejlik. Mindaddig, amíg itt is sajnálatos események be nem következnek. Főhősnőnk ekkor jut el arra a szintre, amikor már önként mondja azt: ideje megszerezni a Halálcsillag tervrajzait. Ugyan ez a Szövetség jó néhány tagjának nem tetszik, de egy maréknyi emberben felsejlik a bűntudat rég elkövetett tetteik miatt, ezért csatlakoznak a szent célhoz, ami nem kevés áldozatba kerül.


Szereplőket tekintve minden nagyon szép és jó volt, meg lehetett őket szeretni, csak szinte semmit nem tudtunk meg senkiről, még a főhősökről se. Pedig biztosan lett volna mit mesélni velük kapcsolatban. Nem tudni mi zajlott a háttérben, csupán elszórt mondatfoszlányokból építkezhetünk, mint hogy Jyn már fiatal korában katona volt, Cassian már gyerekként is benne volt a háborúban, Chirrut valószínűleg erőérzékeny és van egy testőre, Baze, Bodhi fellázadt a Birodalom ellen Galen hathatós támogatásával. Ezeknél az információknál több nem áll rendelkezésünkre, ami néhol azért elég megkérdőjelezhetővé teszi, hogy ki mit miért csinál.
Jyn az a fajta főhősnő, aki ugyan erős jellem, de mégis néha az érzelmei maguk alá temetik. Ilyenkor viszont nem képes a józan döntések meghozatalára, ami a film közepén apja végzetét is jelenti. Inkább mondanám azt, hogy pontosan az apuka korai elhalálozása miatt kezd bele igazán a lázadásba és abba, hogy nem muszáj elfordítanod a tekinteted bizonyos dolgokról, amikor tehetsz is ellene. Csak ehhez háromnegyed óra és néhány hozzá közelálló személy halála kellett. Kövezzetek meg, de ez már annyira sablon, hogy a könyökömön jön ki. Ráadásul minden Star Wars főhős így kezdi. Már-már csapkodom a fejem, hogy gondolhattam volna.
Cassian Andor százados már érdekesebb volt. Ő kifejezetten a piszkos munkák elvégzésére specializálódott figurának tűnt, már amennyit láthattunk belőle, amikor még nem a csipetcsapattal volt. Lazán megölne bárkit, aki az útjában van, de néha még az ő bűntudata is megszólal. Innen láthatjuk, hogy a Lázadók sem éppen a ma született bárányok kategóriába esnek. Viszonyát Jynhez nem éppen felhőtlenül kezdi meg, de a végére annál pozitívabbá válik. Megvallom, én vártam egy kicsit több romantikát, de tudom, ez egy háborús film, ahol nincs helye az ilyesminek. Szóval a karaktere érdekes és azért elég rosszfiús is. Sajnos nem kapott túl sok menő szöveget, így nem lett belőle egy Han Solo. Viszont szívesen néztem volna tovább a vásznon.
Az egyik favoritom a Zsivány Egyes csapatból K-2SO volt. Ami lazaság hiányzott Cassian-ből, azt mind ez a droid kapta meg. Vicces volt, és nagyon hasznos társ. Nem úgy, mint más droidok. A humormorzsák hozzá fűzhetőek és rettentő szarkasztikusak is, a stílusából adódóan, amit én kifejezetten preferálok. Az átprogramozott Birodalmi droid egy film alatt többet letett, mint "faj"társai sok-sok mozin keresztül. Nem csak adatbázisokban tud kotorászni és ajtókat kinyitni, hanem valóban szerves része a csapatnak. Ugyanúgy lövöldözik, benne van sok akcióban és menti az életeket a két fém kezével. Ezért is pityeredtem el a karakter végkifejletén. Azt hiszem, nálam R2-ék mehetnek a levesbe mellette.
Akit még kiemelnék a csapatból, az Chirrut, a másik kedvencem. A vak szerzetes ennél jobban nem is különbözhetne a többiektől. Míg a azok teljesen reménytelennek gondolják a dolgokat, addig ő hisz abban, hogy van megoldás, csak meg kell találni a kivitelezés módját. Nagyon érzékeny mások aurájának változására, pont mint a jedik és legalább olyan jól is harcol, mint példaképei, ám mégsem az. Valószínűleg átjárja az erő, főleg az utolsó jeleneteinél, hiszen ott már nem egyszerű rohamosztagosak próbálják lekapni a lábáról, hanem az elit, akik nem tévesztenek célt. Mélyen hisz az erőben és annak végtelenségében, ezért nagyban támaszkodik is rá. Méltóságteljes, okos és laza karakter lett.

Na de ott a sötét oldal is. Ezúttal Krennic igazgatóval az élen. Ő volt a felelős a Halálcsillag elkészítéséért, és meg is követelné, hogy tiszteletben tartsák ezt a munkásságát. Próbálja másokon átgázolva a csúcsra felkapaszkodni magát, de rendre letaszítják őt a képzeletbeli trónjáról (először Tarkin, majd Darth Vader). Egy igazi megátalkodott főgonosz, akit legszívesebben már a néző verne agyon a mozi vége felé. Én az utolsó pár percben úgy ültem a székembe, hogy közben imádkoztam valami égi csodáért. Mert nagyon úgy tűnt, golyó és halálálló a pasi. De aztán megérkezett a csoda. Talán pont az volt az a pillanat, amikor megsajnáltam egy másodpercre. Elvégre élete fő művét ellopták és még meg is ölik vele. Megjelenésébe azt mondanák elegáns, beszédstílusa kifinomult és a kisugárzása karizmatikus. A nézéséről és a kegyetlenségéről pedig a főgonoszokat szeretők ódákat tudnának zengeni.
Egy újabb masszázs a Mestertől
És van egy Darth Vaderünk. Az az utolsó pár jelenet. Már amikor a hajójával felbukkan és nem csak hogy szétlövi a Lázadók hadiflottáját, de jó néhány gép fel is kenődik rá, az valami eszméletlen belépő volt, nem beszélve a Lázadók leölését. Komolyan, én csak ámultam és bámultam, na meg ecseteltem barátnőmnek, hogy milyen király, aki ugyancsak ezen a véleményen volt, pedig nem szereti az ilyen mészárlásokat. Láthatjuk az igazán sötét oldalát, ami nem csak nagyon erős, de rettentő félelmetes is. Játszi könnyedséggel gázol át az ellenfelein és még csak gyorsabban sem veszi a levegőt. De azért Krennic stílusa is zavaró volt számára, mert egy enyhe torokmasszázzsal segítette jobb belátásra az urat. Itt is érezhető, hogy nem annyira van oda a Halálcsillag ötletéért, de kénytelen azt elfogadni.

Összességében a legnagyobb gondok a nem túl részletes karakterek mellett valóban, abban a szenvedő első majdnem egy órában voltak. Nagyon sok mindent akartak hirtelen és egyszerre, ezért nem is lehetett igazán érezi ezekben a pillanatokban a film súlyát. Csak éppen hogy nem volt unalmas. Jyn elveszíti anyját, az apját rákényszerítik, hogy elhagyja őt, miközben el akarják fogni, akkor hirtelen felnőtt és jönnek random a Lázadók, hogy kihozzák a börtönből, amiről nem derült ki, miért is került be. Eközben megy a haddelhadd a Halálcsillag körül, de azért egy másik szálon felvezetik a nem túl eszményi Lázadókat is. Majd K-2, Cassian és Jyn mennek a szakadár Saw Gerrerához, hogy megtérítsék, mindeközben találkoznak a vak szerzetessel és barátjával, akik az úgyis mindegy alapon csatlakoznak hozzájuk, hogy megkeressék Galen-t. Körülbelül ilyen összevissza módon történik minden. Nincs egy fogódzkodó, sodródunk a történettel, ami nagyon zavaró tud lenni. Nem mondom, hogy nem kell a felvezetés, de akkor ne így oldják meg, hanem mutassák be rendesen a karaktereket és a motivációkat.
Viszont az utolsó egy óra tökéletes lett. Egy olyan háborút vázol fel, ami valóban monumentális. Valóban száznak tűnt az a tíz ember, akit össze tudtak toborozni az ügy érdekében. A képkockákról eleinte, a felkelés kezdetén még a remény, majd ahogyan haladunk előre a tervrajz megszerzésében, úgy a kilátástalanság kezd eluralkodni. Erre már csak rátesz egy lapáttal, amikor látjuk kedvenceinket elhullni a csatában szép sorban egyenként. Akkor már lehet tudni, hogy a vége nem lesz happy end, itt nincs túlélő. Ugyan ez a hangulat igaz az űrcsatára is. Ennyi Tie-fighter szerintem még nem volt mozivásznon, mint most. Az egész úgy tűnik, hogy bukott ügy, de a legutolsó jelenetben a CGI Leia megkapja az új reményt, amit a Zsivány Egyes szerzett meg neki annyi áldozattal.

Az atmoszféra remek, pont Star Wars, annak ellenére, hogy valóban sötét lett. A látványvilág is nagyon szép és igényes. Az akciójelenetek jól kivitelezettek és a végsőt nem is tudom elégszer dicsérni. Viszont CGI terén még van mit fejlődni, de még így sem vagyok annyira elégedetlen, hiszen Tarkinnak nem az első felbukkanásánál vettem észre, hogy valami nem stimmel a mimikájával. Viszont Leia már annál feltűnőbb volt. De nem panaszkodom, mert kellettek ebbe a történetben, hiszen ez átvezetés az Egy új reménybe. Ha így haladnak a filmesek, pár éven belül a színészek elkezdhetik félteni állásukat XD. De hogy még mi nem tetszett. A zene. Volt ami jó volt, ilyen az utolsó fél óra drámai betétei, viszont még így sem lett maradandó élmény. John Williams-t akarom. Ami pedig a szinkront illeti, jó néhány választás nem volt éppen karakternek megfelelő. Ám kiemelem itt, hogy az új Darth Vadre hanggal nekem nem volt problémám, igaz hogy az eredeti orgánumot meg sem közelíti, de be kell érni annyival, amennyit nyújtani tudnak.

Összességében elmondható, hogy egy remek önálló filmet kaptunk a Rogue One képében sok jó karakterrel, némi mondanivalóval, kiváló látványvilággal (bár a 3D nem dobott túl sokat rajta), jó színészi alakításokkal. Igaz, hogy a mozi tele van hibákkal, főleg az elején, de mindezt feledteti az a végső csata a Scarif-en. Mindezek fényében, a Star Wars fanoknak kihagyhatatlan karácsonyi mozi (érdemes odafigyelni az utalásokra és cameo-kra), de az is nagyon élvezheti, aki a háborús vagy éppen az akció műfajtól nem retten vissza. Szóval csak ajánlani tudom. De az érzékenyebb lelkületűek figyelmébe ajánlom a százas papír zsebkendőt is a SW menü mellé, mert az utolsó fél órában szem nem marad szárazon.


10/9




Ezúton is kívánok mindenkinek Boldog, Békés Karácsonyt! ❤
Az Erő legyen veletek! 😉😉❤ 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése