2016. április 25., hétfő

Jó lett volna HA... - Sugar Baby

Sziasztok! 


Azt ígértem, hogy egy meglepetés kritikával fogok legközelebb érkezni, de ez a projekt egyelőre várat magára. Ahhoz sokkal több időmnek kellene lenni, hogy azt a dolgot megvalósítsam, így most ez elmarad, de ígérem, bepótolom. Viszont egyik nap lazításból beleütköztem egy olyan könyvélménybe, amit lehet jobb lett volna elkerülni. Vagy mégsem? Még most sem tudom, sírjak-e vagy nevessek. Talán csak rossz időben találtam rá. Én szeretem a szerelmes történeteket, komolyan…ha van bennük valóban szerelmi szál. Csak sajnos az ilyennel találkozok a legritkábban. Ilyenkor jön az, hogy teljesen átlag erotikus könyvet kapunk (már amikor a korhatáros műfajban téblábolunk), ami másról sem szól, mint a főszereplők kielégítetlen szexuális vágyairól. Ez után a felvezető után szerintem nyilvánvaló, hogy a Sugar Baby is beleesett ebbe a csapdába. Pedig volt benne potenciál, már csak a szereplők háttere miatt is.
Az egész sztori egy (több) zaklató hangnemű levéllel kezdődik, amiket a híres-hírhedt Sugar, a felnőtt filmek koronázatlan királynője kap. Félelmében csapot-papot hátrahagy, hogy visszamehessen szülővárosába, New York-ba, ahol új életet akar kezdeni hátrahagyva régi életét. Itt találkozik össze a nem kevésbé gazdag és jóképű Cole-al, aki első együttlétük után fel is fedezi, ki is rejlik Sarah álarca mögött. Ezen felbuzdulva nem kérdés, a férfinek meg kell kapnia a pornósztárt és hallgatásáért cserében egy különleges megállapodást kötnek (aki kíváncsi, hogy milyet, az olvasson utána ;)), ami, mostanság készült erotikus olvasmány révén időlimitet is kap. Erre mondjuk már csak egy fejrázást és sűrű sóhajokat kapott tőlem a könyv, de legalább a szóbeli szerződéssel tudtak valami újat mutatni. Lényeg a lényegben, a nő belemegy a játékba, de természetesen az érzések nem maradhatnak ki a játékból. Eközben a furcsa és egyre morbidabb fenyegető nem rest mindent bevetni célja elérésébe: megszerezni Sugart.
Sarah, művész nevén Sugar, egy kissé megfáradt nő, aki lassan már inkább a családalapításon és önmaga megvalósításán gondolkodna, mintsem tovább folytassa a jelenlegi életét. Ehhez már csak a lökés volt a zaklatás miatti elvonulás, amely során egy férfiúnak sikerült annyi rosszul elsült dolog után „belopnia magát a szívébe”. Előre leszögezem, ez még mindig nem szerelem. Csupán jó baráti viszony extrákkal és ezzel még az elején tisztában is van a hölgyemény, de ennél több nincs közöttük. Ha nincs a férfivel kötött illetlen „szerződése”, akkor valószínűleg átlag romantikus történetet kaptunk volna, ahol ugyancsak felkeresi majd a nőt, de valószínűleg sokkal giccsesebb körülmények mellett. A nő egyébként, pontosan a csalódásai miatt szkeptikusan áll az érzelmekhez. Egyrészről a barátait feltétel nélkül és nagyon tudja szeretni, de a szeretőkkel már gondjai vannak. Ott van az ex, aki alkoholizmusa és egyéb káros szenvedélyei miatt folyamatosan bajt hozott a lány nyakára, másrészről viszont ott az apuka, aki nem hajlandó elfogadni lánya keresetének forrását. Ez a két tényező nagyban rányomta a bélyegét a későbbi „romantikus” kapcsolatára és érthető módon bizalmatlanságot szült benne a férfi nem iránt. De hogy őszinte legyek, nem értem miért bízik meg Cole-ban ilyen rövid idő alatt, akiről ráadásul tudja is, hogy gondjai vannak az elköteleződéssel. Tudom, hogy ott van a megállapodásuk, amihez elengedhetetlen a kölcsönös bizalom, de ez nem tartalmazza azt, hogy a magánéletéről is beszámolót kelljen tartania. Ez az egyik furcsaság vele kapcsolatban. A másik a, sajnálatos, kihasználatlansága a karakternek. Pedig erről a szereplőről lehetett volna egy igazán érdekes jellemfejlődést írni, kihasználva az előéletét, mert az már-már elsikkadt az egészben. Nagyon gyorsan túlléptek rajta és ez (szerintem) hiba. Nagyon jó kis lélektani részeket lehetett volna írni arról, milyen nehézségekkel jár az általa választott megélhetési forma és annak utóhatásairól is, amiket csak említési szinten pedzegetnek. Igen, ez egy szórakoztató irodalom, aminek nem célja ilyen részletesen belemenni a dolgokba és ez a regény is biztonságosan lavírozik az átlag romantikus-erotikusok hullámán, de ezzel lehetett volna egy kicsit jobban kitűnni a sorból. Egyébként azt sem tudnám mondani, hogy különösebben szerethető karakter lenne. Vannak neki nagyon szimpatikus vonásai a barátok és a hozzáállás kapcsán, de valahogy mégsem tudtam igazán megkedvelni. Kissé semmilyen lett.
Cole, Cole, Cole…a leggyengébb láncszem. Nem vallja be problémáit (lásd: láncdohányzás, alkohol problémák, hyper-szexualitás, öbölháború-szindróma) csak azért, nehogy valaki meg sajnálja, vagy valaki kevésbé tartsa majd férfinek, hogy a drága mamáról ne is beszéljek, aki nem hogy segítene gyermeke helyzetén, de a rideg és gőgös hozzáállásával még egy lapáttal rátesz a dolgokra. A férfi próbálja erősnek mutatni magát, de régi sérelmei valamint a háborús trauma miatt csak még inkább magába fordul. Nem hajlandó tartós kapcsolatra, mert arra alkalmatlannak tartja magát, így pont kapóra jött egy olyan nő, akit úgyis csak (az ő elképzelései szerint) csak a szex érdekel. Nem is nagyon törődik a lány érzéseivel, csupán saját kielégülése a cél. Igazából nem is lehet érezni rajta, egyáltalán valóban szerelembe esett volna a lány iránt. Ő is inkább csak a legjobb barátjának tartja, akivel mind lelkileg, mind testileg nagyon összepasszolnak. De ez sem szerelem. Itt is rengeteg kihagyott ziccer van, ami sokkal jobbá tehette volna az egész könyvet. Ugyan egy cseppnyi poklot kaptunk, de az is nagyon rosszul volt tálalva. A gyerekkorát pedig szinte teljesen kihagyták, pedig elméletileg az volt az oka annak, hogy inkább a harcmezőt választotta a „családi békesség helyett”. Sajnáltam, hogy ő sem lehetett egy jó karakter. Kidolgozatlan volt és éppen ezért kicsit sablonos. Kár érte. Említettem már, hogy a férfi egy kicsit bunkó is volt? Mindig felhánytorgatja a nő múltját és már csak ezért sem meri felvállalni kapcsolatát a nagy nyilvánosság előtt. Bár a végén ez megváltozik, de veszíteni való híján ott már teljesen mindegy is volt neki. És akkor ő szerelmes…
A mellékszereplők pedig olyanok, mintha ott sem lennének. Sarah legjobb barátja (és most nem Cole-ra gondolok) ugyan jópofa, de semmilyen olyan tulajdonsággal nem rendelkezik, ami miatt tartósan megmaradna a tudatomban. A fia is nagyon helyes kölyök volt, ám ő sem lett egy maradandó alkotás. A PÁRKA tagjairól nem is beszélve. Méltatlanul el voltak hanyagolva a problémáik (pedig arra a bizonyos nagy szembesítésre kíváncsi lettem volna), annak ellenére, hogy jelentősek voltak. Mind a maguk démonjaival küzdenek. A családon belüli erőszakkal, alkoholizmussal, rákkal, a társadalomba történő újra beilleszkedés, ám erre nem lett helyezve szinte semmilyen hangsúly. És ezért is kár volt.
A könyv során annyi minden lehetőség lett kihagyva, hogy azt felsorolni sem tudom. Ezekkel én jobban tudtam volna élvezni és még újító szellemű is lett volna az egész, de így sajnos nem következett be. Talán túl nagyok voltak az elvárásaim az igényes erotikus-romantikus irodalommal szemben, de már túl sokat olvastam a hányattatott sorsú főszereplőkről, akiknek a problémáival semmit nem kezd az író. Egyébként a szereplők közötti kémia sem volt éppen a helyén. Nem volt szikra, ami lángra lobbanthatta volna azt a „nagy szerelmet”, amire azt hiszik, hogy nem csak vágy. És ez a szex jelentek rovására is ráment, amik elég laposak voltak, ahhoz képest. Csak egy olyan jelent volt, ami kirítt a sorból. Egy éttermi együttlét, ahol elég furcsa segédeszköz is helyt kapott. Az azért már nekem is elakasztotta a lélegzetem, főleg belegondolva a higiénés visszahatásokat. Az egész regény rövid és hirtelen. Kevés dolog történik, de az is kutyafuttában. Nem lehet hova tenni egyes dolgokat és nem is akarják ezt megtenni. Halad a sztori előre és csak a végén van igazán valami izgalom, amikor felbukkan az ominózus zaklató, de az is csak halvány volt. És az epilógust meg sem említettem. Sajnos nagyon nyálas lett. De szerencsére nem oldódott meg minden probléma, csak azért, mert az „igaz szerelem” megtalálta a szereplőket.
Ajánlani csak a könnyed kikapcsolódás híveinek tudom. Szigorúan 18 év felett!!! Nem egy eget rengető műalkotás, rengeteg hibája van, még a mostanában felbukkanó, hasonló jellegű könyvekhez képest is. Az írásmódja is elég kezdő, ám nem mondhatom, hogy teljesen reménytelen. Biztos csak én vagyok most túl szigorú vele. A műfaj rajongóinak nem mondom, hogy kihagyhatatlan, de lehet tetszeni fog, próba szerencse.

5/1,5