Lassan egy éve vártam már erre a filmre. Régen volt az első előzetese, ami azonnal felkeltette a figyelmem, és még régebben a Batman Superman ellen, amikor először felbukkant a színen teljes felszerelésében a karakter. Nem beszélve arról a bizonyos fotóról, amin együtt pózolt Chris Pine-nal többed magában. Mint azt régebben említettem, vártam már, hogy egy igazán sikeres DC film készüljön. Ugyan idővel jómagam megbékéltem a BvS-el, de az Öngyilkos Osztag valamint az Acélember nem a szívem csücske (azt hiszem finom voltam és nőies). Nem bírom elviselni ezt az új megközelítését Superman-nek, viszont a Ben Affleck-féle Batman, valamint Wonder Woman karaktere telitalálatok lettek. Nem volt kérdés, hogy szeretnék-e szólófilmet látni ez utóbbiról. Azt pedig, hogy rögtön az első napon fogom megnézni, már rég eldöntöttem. Nem vagyok egy türelmes nőcce.
A vetítés nem kezdődött túl biztatóan, ugyanis az első pár perc (a prológus) úgymond kimaradt az életemből a technikai hiba miatt. A vidéki IMAX csodái. De szerencsére gyorsan orvosolták a helyzetet. Nagyon megdöbbentett, mennyire kevesen kíváncsiak a filmre. Kis hazánkban ugyan nem kapott nagy visszhangot, hogy érkezik a film, de azért ennél lényegesen többre számítottam. Nem tudom, hogy napokkal később is ez a helyzet vagy sem, de akkor ez volt a jellemző. A filmen rengeteget nevettünk, hüledeztünk, és persze sírtunk. Igen, megint. Ez már programmá fejlődte ki magát az utóbbi fél évben. De nem tehetk róla, ha ennyire szomorú volt. Na de milyen lett a film?
VIGYÁZAT!!!! ERŐSEN SPOILERES TARTALOM! CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!!!! 😉