2017. július 22., szombat

A segítség kérés és nyújtás fontos - Az óceán mélyén


Egy újabb gyöngyszemmel bővült a könyvgyűjteményem, még pedig Neal Shusterman Az óceán mélyén című regényével. Ezúton is szeretném megköszönni a Tilos az Á könyvek kiadónak eme remek kötetet, melyet volt szerencsém megnyerni. Az Égig érő szerelemhez valamint az Örökké a Tiédhez hasonlóan, itt is valós problémákat boncolgat a könyv. Annyira valósat, hogy szó szerint a szerző családjában megtörtént eseményeket dolgoz fel. 
Továbbra is állítom, ahogyan azt a Facebook oldalamon megírtam, hogy ennél különösebb, és egyben különlegesebb könyvvel nem találkoztam eddigi olvasásaim során. Nem könnyű befogadni, az biztos. Sőt, az elején túl kell esni, de később, amikor "értelmet nyer minden", akkor kezdi el az ember igazán értékelni. 

2017. július 18., kedd

Moziban jártam 9. - Pókember: Hazatérés


A Marvel égiszén újabb szuperhős jelent meg, akit kifejezetten a tinédzser korosztálynak szántak elsősorban, valamint a rajongók rossz szájízének elfedéseként. Ugyan Pókember felbukkant már a 2016-os Amerika Kapitány: Polgárháború című MCU alkotásban, de néhány jelenetén túl nem kapott nagyobb szerepet, számomra amolyan kitöltő résznek volt nevezhető jelenléte. Mindaddig, amíg a fülembe nem jutott, hogy következő nyáron már az ő külön kalandját tekinthetjük meg a moziban. Látszik mennyire vagyok képben manapság a Marvel világával kapcsolatban. Minden esetre vegyes érzelmekkel fogadtam a hír, és egészen a premier utáni napig nem is állt szándékomban megnézni. De gondoltam, hogy a sok dicséret nem lehetett véletlen.
Kövezzetek meg nyugodtan, de ha Pókember film, akkor számomra a 2002-es és a 2004-es Sam Raimi féle verzió az igazi (a harmadik rész már sok volt). Imádtam ezeket a filmeket, sőt, a mai napig megnézem őket, hiszen, a régebben már említett DVD-gyűjteményem darabjai. Tehát azzal az elvárással ültem be a moziba, hogy szárnyalja túl azokat. Számomra ez nem sikerült neki.

2017. július 15., szombat

Királyi Nagy Ő 2. rész - The Elite - Az Elit


Gaksital rögös útja után most érkezzen egy sokkal kevésbé nyomasztó alkotás, ezúttal a könyvek birodalmából. Nagy reményekkel ültem neki a Párválasztó második részének. Gondoltam, hogy egy ilyen jó felvezetés után a történet kibontása és elmélyülése még jobb lesz. Aztán hamar be kellett látnom, mekkorát tévedtem. Természetesen el fogom olvasni a következő részt a javulás reményében, de most csalódtam. Ami néhány oldal után azonnal visított a fejemben (és végül én is hangosan), az a MIÉRT szó volt.

2017. július 6., csütörtök

Zorró újra színen - Bridal Mask


Ha nyár, akkor a könyvek és filmek mellett terítékre kerülnek a sorozatok. Azok közül most a K-doramák. Mindig próbálok olyan szériát keresni, ami valami miatt kilóg a sorból. Volt, hogy az alapfelállás sikerült érdekesre, máskor pedig a színészi játék. Például vámpíros kosztümös doramát sem láttam még egészen tavaly szeptemberig. De ilyen színfolt is kell a szemnek. Szerencsémre júniusban újfent sikerült két értékes gyöngyszembe belefutnom, ami a fentebb említett két kritérium minden feltételét teljesítette. Az egyik egy romantikus fantasy, a Goblin, a másik pedig a soron következő remekmű, a Gaksital, vagy más néven Bridal Mask.
Ugyan régebben láttam róla videókat, valamint részleteket, de a '30-as években játszódó cselekmény először elvette a kedvem tőle. A zorró jelleg is erőteljesen késztetett a viszolygásra egészen pár héttel ezelőttig. Egy életem, egy halálom, úgy döntöttem megpróbálom. És örömmel jelenthetem, egyáltalán nem bántam meg eme merésznek hitt döntésem.


2017. június 24., szombat

Királyi Nagy Ő 1. rész - The selection - A Párválasztó


Mit mondhatnék előjáróban erről a könyvről? Talán azt, hogy nem először és nem utoljára olvastam. Ugyan már lecsengett a sorozat, de a jobb-később-mint-soha elven haladva, ideje volt a blogomra is elhozni véleményem róla. 

2017. június 16., péntek

Legyél szép minden áron! - Örökké a tiéd


Hosszú idő telt el azóta, hogy a blogon könyvről volt szó, de ezennel ismét felelevenítem ezt a jó szokást. Ezúton is szeretném megköszönni a Tilos az Á könyvek kiadónak eme remek kötetet, melyet volt szerencsém megnyerni. 

Ismét egy olyan könyvvel kerültem szembe az Égig érő szerelem után, amely újfent nagyot merít a valóságból. Nem is gondoltam volna, hogy egy alapvetően fiataloknak szóló írásban ennyire le mer valaki menni a legsötétebb bugyrokba. Hogy bátorkodik ennyire nyíltan beszélni jó néhány SAJNOS aktuális témáról. Sokan egymás között sem merik ezeket a köröket lefutni, nem hogy könyvet írni róla. Ugyan fantázia környezetbe van ültetve, de nagyon pontosan kirajzolódik minden, amit az írónő elképzelt, és amit mi nem akarunk elképzelni.

2017. június 4., vasárnap

Moziban jártam 8. - Wonder Woman



Lassan egy éve vártam már erre a filmre. Régen volt az első előzetese, ami azonnal felkeltette a figyelmem, és még régebben a Batman Superman ellen, amikor először felbukkant a színen teljes felszerelésében a karakter. Nem beszélve arról a bizonyos fotóról, amin együtt pózolt Chris Pine-nal többed magában. Mint azt régebben említettem, vártam már, hogy egy igazán sikeres DC film készüljön. Ugyan idővel jómagam megbékéltem a BvS-el, de az Öngyilkos Osztag valamint az Acélember nem a szívem csücske (azt hiszem finom voltam és nőies). Nem bírom elviselni ezt az új megközelítését Superman-nek, viszont a Ben Affleck-féle Batman, valamint Wonder Woman karaktere telitalálatok lettek. Nem volt kérdés, hogy szeretnék-e szólófilmet látni ez utóbbiról. Azt pedig, hogy rögtön az első napon fogom megnézni, már rég eldöntöttem. Nem vagyok egy türelmes nőcce.
A vetítés nem kezdődött túl biztatóan, ugyanis az első pár perc (a prológus) úgymond kimaradt az életemből a technikai hiba miatt. A vidéki IMAX csodái. De szerencsére gyorsan orvosolták a helyzetet. Nagyon megdöbbentett, mennyire kevesen kíváncsiak a filmre. Kis hazánkban ugyan nem kapott nagy visszhangot, hogy érkezik a film, de azért ennél lényegesen többre számítottam. Nem tudom, hogy napokkal később is ez a helyzet vagy sem, de akkor ez volt a jellemző. A filmen rengeteget nevettünk, hüledeztünk, és persze sírtunk. Igen, megint. Ez már programmá fejlődte ki magát az utóbbi fél évben. De nem tehetk róla, ha ennyire szomorú volt. Na de milyen lett a film? 

VIGYÁZAT!!!! ERŐSEN SPOILERES TARTALOM! CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE!!!! 😉