Sziasztok!
Azt
ígértem, hogy egy meglepetés kritikával fogok legközelebb
érkezni, de ez a projekt egyelőre várat magára. Ahhoz sokkal több
időmnek kellene lenni, hogy azt a dolgot megvalósítsam, így most
ez elmarad, de ígérem, bepótolom. Viszont egyik nap lazításból
beleütköztem egy olyan könyvélménybe, amit lehet jobb lett volna
elkerülni. Vagy mégsem? Még most sem tudom, sírjak-e vagy nevessek.
Talán csak rossz időben találtam rá. Én szeretem a szerelmes
történeteket, komolyan…ha van bennük valóban szerelmi szál.
Csak sajnos az ilyennel találkozok a legritkábban. Ilyenkor jön
az, hogy teljesen átlag erotikus könyvet kapunk (már amikor a
korhatáros műfajban téblábolunk), ami másról sem szól, mint a
főszereplők kielégítetlen szexuális vágyairól. Ez után a
felvezető után szerintem nyilvánvaló, hogy a Sugar Baby is
beleesett ebbe a csapdába. Pedig volt benne potenciál, már csak a
szereplők háttere miatt is.
Az
egész sztori egy (több) zaklató hangnemű levéllel kezdődik,
amiket a híres-hírhedt Sugar, a felnőtt filmek koronázatlan
királynője kap. Félelmében csapot-papot hátrahagy, hogy
visszamehessen szülővárosába, New York-ba, ahol új életet akar
kezdeni hátrahagyva régi életét. Itt találkozik össze a nem
kevésbé gazdag és jóképű Cole-al, aki első együttlétük után
fel is fedezi, ki is rejlik Sarah álarca mögött. Ezen felbuzdulva
nem kérdés, a férfinek meg kell kapnia a pornósztárt és
hallgatásáért cserében egy különleges megállapodást kötnek
(aki kíváncsi, hogy milyet, az olvasson utána ;)), ami, mostanság
készült erotikus olvasmány révén időlimitet is kap. Erre
mondjuk már csak egy fejrázást és sűrű sóhajokat kapott tőlem
a könyv, de legalább a szóbeli szerződéssel tudtak valami újat
mutatni. Lényeg a lényegben, a nő belemegy a játékba, de
természetesen az érzések nem maradhatnak ki a játékból. Eközben
a furcsa és egyre morbidabb fenyegető nem rest mindent bevetni
célja elérésébe: megszerezni Sugart.
Sarah,
művész nevén Sugar, egy kissé megfáradt nő, aki lassan már
inkább a családalapításon és önmaga megvalósításán
gondolkodna, mintsem tovább folytassa a jelenlegi életét. Ehhez
már csak a lökés volt a zaklatás miatti elvonulás, amely során
egy férfiúnak sikerült annyi rosszul elsült dolog után „belopnia
magát a szívébe”. Előre leszögezem, ez még mindig nem
szerelem. Csupán jó baráti viszony extrákkal és ezzel még az
elején tisztában is van a hölgyemény, de ennél több nincs
közöttük. Ha nincs a férfivel kötött illetlen „szerződése”,
akkor valószínűleg átlag romantikus történetet kaptunk volna,
ahol ugyancsak felkeresi majd a nőt, de valószínűleg sokkal
giccsesebb körülmények mellett. A nő egyébként, pontosan a
csalódásai miatt szkeptikusan áll az érzelmekhez. Egyrészről a
barátait feltétel nélkül és nagyon tudja szeretni, de a
szeretőkkel már gondjai vannak. Ott van az ex, aki alkoholizmusa és
egyéb káros szenvedélyei miatt folyamatosan bajt hozott a lány
nyakára, másrészről viszont ott az apuka, aki nem hajlandó
elfogadni lánya keresetének forrását. Ez a két tényező nagyban
rányomta a bélyegét a későbbi „romantikus” kapcsolatára és
érthető módon bizalmatlanságot szült benne a férfi nem iránt.
De hogy őszinte legyek, nem értem miért bízik meg Cole-ban ilyen
rövid idő alatt, akiről ráadásul tudja is, hogy gondjai vannak
az elköteleződéssel. Tudom, hogy ott van a megállapodásuk,
amihez elengedhetetlen a kölcsönös bizalom, de ez nem tartalmazza
azt, hogy a magánéletéről is beszámolót kelljen tartania. Ez az
egyik furcsaság vele kapcsolatban. A másik a, sajnálatos,
kihasználatlansága a karakternek. Pedig erről a szereplőről
lehetett volna egy igazán érdekes jellemfejlődést írni,
kihasználva az előéletét, mert az már-már elsikkadt az
egészben. Nagyon gyorsan túlléptek rajta és ez (szerintem) hiba.
Nagyon jó kis lélektani részeket lehetett volna írni arról,
milyen nehézségekkel jár az általa választott megélhetési
forma és annak utóhatásairól is, amiket csak említési szinten
pedzegetnek. Igen, ez egy szórakoztató irodalom, aminek nem célja
ilyen részletesen belemenni a dolgokba és ez a regény is
biztonságosan lavírozik az átlag romantikus-erotikusok hullámán,
de ezzel lehetett volna egy kicsit jobban kitűnni a sorból.
Egyébként azt sem tudnám mondani, hogy különösebben szerethető
karakter lenne. Vannak neki nagyon szimpatikus vonásai a barátok és
a hozzáállás kapcsán, de valahogy mégsem tudtam igazán
megkedvelni. Kissé semmilyen lett.
Cole,
Cole, Cole…a leggyengébb láncszem. Nem vallja be problémáit
(lásd: láncdohányzás, alkohol problémák, hyper-szexualitás,
öbölháború-szindróma) csak azért, nehogy valaki meg sajnálja,
vagy valaki kevésbé tartsa majd férfinek, hogy a drága mamáról
ne is beszéljek, aki nem hogy segítene gyermeke helyzetén, de a
rideg és gőgös hozzáállásával még egy lapáttal rátesz a
dolgokra. A férfi próbálja erősnek mutatni magát, de régi
sérelmei valamint a háborús trauma miatt csak még inkább magába
fordul. Nem hajlandó tartós kapcsolatra, mert arra alkalmatlannak
tartja magát, így pont kapóra jött egy olyan nő, akit úgyis
csak (az ő elképzelései szerint) csak a szex érdekel. Nem is
nagyon törődik a lány érzéseivel, csupán saját kielégülése
a cél. Igazából nem is lehet érezni rajta, egyáltalán valóban
szerelembe esett volna a lány iránt. Ő is inkább csak a legjobb
barátjának tartja, akivel mind lelkileg, mind testileg nagyon
összepasszolnak. De ez sem szerelem. Itt is rengeteg kihagyott
ziccer van, ami sokkal jobbá tehette volna az egész könyvet. Ugyan
egy cseppnyi poklot kaptunk, de az is nagyon rosszul volt tálalva. A
gyerekkorát pedig szinte teljesen kihagyták, pedig elméletileg az
volt az oka annak, hogy inkább a harcmezőt választotta a „családi
békesség helyett”. Sajnáltam, hogy ő sem lehetett egy jó
karakter. Kidolgozatlan volt és éppen ezért kicsit sablonos. Kár
érte. Említettem már, hogy a férfi egy kicsit bunkó is volt?
Mindig felhánytorgatja a nő múltját és már csak ezért sem meri
felvállalni kapcsolatát a nagy nyilvánosság előtt. Bár a végén
ez megváltozik, de veszíteni való híján ott már teljesen
mindegy is volt neki. És akkor ő szerelmes…
A
mellékszereplők pedig olyanok, mintha ott sem lennének. Sarah
legjobb barátja (és most nem Cole-ra gondolok) ugyan jópofa, de
semmilyen olyan tulajdonsággal nem rendelkezik, ami miatt tartósan
megmaradna a tudatomban. A fia is nagyon helyes kölyök volt, ám ő
sem lett egy maradandó alkotás. A PÁRKA tagjairól nem is
beszélve. Méltatlanul el voltak hanyagolva a problémáik (pedig
arra a bizonyos nagy szembesítésre kíváncsi lettem volna), annak
ellenére, hogy jelentősek voltak. Mind a maguk démonjaival
küzdenek. A családon belüli erőszakkal, alkoholizmussal, rákkal,
a társadalomba történő újra beilleszkedés, ám erre nem lett
helyezve szinte semmilyen hangsúly. És ezért is kár volt.
A
könyv során annyi minden lehetőség lett kihagyva, hogy azt
felsorolni sem tudom. Ezekkel én jobban tudtam volna élvezni és
még újító szellemű is lett volna az egész, de így sajnos nem
következett be. Talán túl nagyok voltak az elvárásaim az igényes
erotikus-romantikus irodalommal szemben, de már túl sokat olvastam
a hányattatott sorsú főszereplőkről, akiknek a problémáival
semmit nem kezd az író. Egyébként a szereplők közötti kémia
sem volt éppen a helyén. Nem volt szikra, ami lángra lobbanthatta
volna azt a „nagy szerelmet”, amire azt hiszik, hogy nem csak
vágy. És ez a szex jelentek rovására is ráment, amik elég
laposak voltak, ahhoz képest. Csak egy olyan jelent volt, ami kirítt
a sorból. Egy éttermi együttlét, ahol elég furcsa segédeszköz
is helyt kapott. Az azért már nekem is elakasztotta a lélegzetem,
főleg belegondolva a higiénés visszahatásokat. Az egész regény
rövid és hirtelen. Kevés dolog történik, de az is kutyafuttában.
Nem lehet hova tenni egyes dolgokat és nem is akarják ezt megtenni.
Halad a sztori előre és csak a végén van igazán valami izgalom,
amikor felbukkan az ominózus zaklató, de az is csak halvány volt.
És az epilógust meg sem említettem. Sajnos nagyon nyálas lett. De
szerencsére nem oldódott meg minden probléma, csak azért, mert az
„igaz szerelem” megtalálta a szereplőket.
Ajánlani
csak a könnyed kikapcsolódás híveinek tudom. Szigorúan 18 év felett!!! Nem egy eget rengető
műalkotás, rengeteg hibája van, még a mostanában felbukkanó,
hasonló jellegű könyvekhez képest is. Az írásmódja is elég
kezdő, ám nem mondhatom, hogy teljesen reménytelen. Biztos csak én
vagyok most túl szigorú vele. A műfaj rajongóinak nem mondom,
hogy kihagyhatatlan, de lehet tetszeni fog, próba szerencse.
5/1,5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése