Mivel mostanában nagyon keveset írok csak a blogra, így úgy döntöttem, egy kicsit másféle bejegyzések is fognak születni. Ilyen lesz mostani kísérleti darabom is, amely egy könyv, nevezetesen Penelope Ward által írt Legdrágább mostohabátyám lett. Ez a bejegyzés a többivel ellentétben rövid lesz és tömör, amit még a Molyon készítettem, de úgy gondoltam, kicsiny blogomon ugyan úgy megállja a helyét. Ebből adódóan nem lesz akkor szétválasztás a témák között, mint általában, inkább ömlesztett információt adok. Na de eleget magyarázkodtam, jöjjön a lényeg!
Nem kellene akarnod őt.
Amikor a mostohabátyám, Elec a gimi utolsó évében hozzánk költözött, nem voltam felkészülve arra, hogy mekkora szemét.
Utáltam, hogy bunkón viselkedik velem csak azért, mert nem akar ott lenni.
Utáltam, hogy lányokat hoz haza a suliból és visz fel a szobájába.
De amit a legjobban utáltam, az az volt, ahogy a testem akaratom ellenére reagált rá.
Először azt hittem, csupán kőkemény, tetovált izmai és markáns arca lehet vonzó benne. De a dolgok új irányt vettek köztünk, mígnem egy éjjel minden fenekestül felfordult.
Aztán épp olyan gyorsan, ahogy betoppant az életembe, már vissza is ment Kaliforniába.
Évek teltek el, mire újra láttam Elec-et.
Amikor a tragédia lesújtott a családunkra, újra szembe kellett néznem vele.
És szent ég, a kamasz, akiért egykor megőrültem, most férfivá érett, aki egyenesen az eszemet vette!
Volt egy olyan érzésem, hogy megint darabokra törik majd a szívem.
Perzselő vágy és nyers erő. Láss a mélyére!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
Megrendelheted itt vagy a borítóképre kattintva!
Nagyon kíváncsi voltam a könyvre. Még annak idején, diplomaajándékként meg kaptam egyik barátnőmtől. Azóta is ott porosodott a szekrényemen egészen mostanáig. És nem mondanám azt, hogy megérte várni az elolvasásával.
Az, hogy csalódás volt a kötet, enyhe kifejezés. Önmagában nem a felépítéssel volt a probléma. Ezt a "múltban kezdünk, majd áttérünk a jelenbe és a srác könyvén keresztül elolvashatunk néhány extrát", még be tudta volna venni a gyomrom. Nem, itt a cselekmény önmaga nem volt elég combos ahhoz, hogy egy könyvre elég legyen.
Lényegében tényleg csak annyi történik, hogy két tinédzser megkívánja egymást, majd „szerelmük beteljesülése után” évekig nem találkoznak mondva csinált kifogások közepette, csak az apuka temetésén, ami visszahozza a régi "érzéseket". Jó, ennél kevesebb történettel rendelkező könyvet is olvastam már, és az bejött, viszont itt meg kell említenem, hogy vannak hiányosságok, amelyek csökkentették komoly mértékben az élvezhetőséget. Ilyen volt az érzelmek hanyag kezelése. Leírta az írónő, hogy mi történik egy adott szituációba, hogyan kellene érezni a szereplőknek, majd továbblépett egy újba, így megfosztva minket az átérezhetőségtől. Hiteltelenné vált az egész tőle.
A karakterek sem voltak a csúcson. A két főszereplőt nem lehetett igazán megkedvelni. Ugyan az elején még volt egy kis jópofa felhangja Greta belső megjegyzéseinek, de Elec felbukkanásával ugyan olyan semmitmondó lett a karakter, mint élete szereleme. Igen, nem Elec álmaim netovábbja, és nem a külseje, vagy a múltja miatt. Annyira sablonos lett az egész figura, mintha csak egy gyár formatervezett termékéről beszélnénk, amelynek minden paraméterében meg kell felelnie az összes többi hasonló termékkel. Nem volt benne semmi eredetiség, különlegesség. Mindkét főhős sajnáltatta magát, amit veszteségekben és csalódásban teljes gyermekkorukkal igazoltak. És elméletileg ezzel nekünk olvasóknak azonosulni kellene olyan karakterek mellett, amelyeknek mélységük nincs, így igazán meg sem szerethetőek. A mellékszereplők pedig egy az egyben olyan jelentéktelenek voltak, hogy már nem is emlékszem rájuk.
De ha félig meddig erotikus könyv, akkor legalább legyen benne az jó, ha más nem is, nem igaz? Itt sem mondanám, hogy lángoltak volna az oldalak. Kevés volt benne az ilyen jellegű tartalom és az is olyan kapkodós, mint a könyv teljes egésze. Mert igen, rohant az egész könyv A-ból B-be, miközben szinte nem is történt semmi. Történettől és mondanivalótól mentes bűnös élvezet ez a könyv.
Szóval nekem nem lett favorit a szerzemény, de lehet csak rossz napon talált meg. Igazán ezért ajánlani sem tudnám tiszta szívből. Egy másik napon valószínűleg az erotikus tartalmat el nem utasító romantika rajongók számára javasolnám az elolvasását, hátha másnak jobban bejön és rávilágít, miért jó valójában a könyv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése