A leánymentő akció - Steins;Gate

Újfent sok idő eltelt a legutóbbi anime óta, amit a blogon taglaltam (Violet Evergarden), így elérkezettnek láttam a pillanatot ismét egy remekbe szabott darab bemutatására. Egy újabb olyan japán animációs sorozatot hoztam, amiről már nagyon sokat hallottam, olvastam az évek során, de valamiért mégis elkerült engem. Ezt a valamit akár be is tudhatnánk a témájának, azaz az időutazásnak. Nem vagyok kifejezetten híve az efféle produkcióknak (túl sok logikátlanság van, ami az élvezhetőségből erősen levon), talán a Vissza a jövőbe trilógia ez alól a kivétel, ezért hezitálásom saját szemszögemből tekintve jogos volt. A másik elrettentő tényező pedig a fülszövegek voltak, amikről inkább az ordított, hogy ez valamiféle nyakatekert gagyi lehet, amit túl-hype-oltak a népek. (IMDb 8,8 pont, magas Rotten Tomatoes számok, a MyAnimeList-ről nem is beszélve) Hogy valóban érdemtelen lenne az a rajongás, ami körülveszi ezt a két évadot megélt sorozatot? Véleményem szerint, a megtekintés után nagyon is jogosnak tartom, akárcsak eredményeit. Habár tény, ha elkalandozik a figyelmünk, akkor nem biztos, hogy mindent érteni fogunk, főleg bizonyos koncepciókkal kapcsolatban. Viszont nem szeretnék elriasztani senkit sem, hiszen azzal egy izgalmas, és felettébb tartalmas "leghosszabb 3 hét" történéseitől fosztaná meg magát az érdeklődő. Csapjunk hát bele egyenesen a közepébe, ugyan úgy, ahogyan azt az anime is teszi! 

Vigyázat! Spoileres tartalom következik! Csak saját felelősségre! Én szóltam 😉😉

A Vatikán és ami mögötte van - Az új pápa

Amikor annak idején megnéztem az első évadot, rövid időn belül nagy kedvencem lett különleges világával és még furcsább hangulatával. Nagyon örültem hát, amikor kiderült, hogy jönni fog majd a folytatás, és ahogyan befejeztem akkoriban a sorozatot, tűkön ülve vártam is azt. Nem tudom ki hogy van vele, de ahhoz képest én azt sem tudtam 2020-ra (idén ugyanis újra felfrissítettem az alapsorozattal kapcsolatos élményeimet), hogy mikor fog kijönni Az új pápa. Január közepén csupán a véletlen műve, hogy belebotlottam a második évad előzetesébe, amivel egyidejűleg tudomásomra jutott, hogy abban a pillanatban már két rész is megtekinthető volt. Vagy engem került el mindenféle promo anyag a sorozat folytatását illetően, vagy ennyire alul volt pozicionálva, nem tudom, de ha nem lennének véletlenek, valószínűleg teljes egészében kihagytam volna az élményt. Mert az volt! A szó pozitív értelmében.

Az igazat megvallva, első nézésre egészen a hetedik részig egyáltalán nem tetszett a szezon. Gondoltam is magamba, a nagy finálé előtt talán adnom kellene egy második esélyt az első hat résznek, hátha ezúttal valami olyat is meglátok, ami felett "nagylelkűen" elsiklottam előzőleg. Nem bántam meg az újrázás. Másodjára, mivel körülbelül tudtam már, melyik szál hova fut majd ki, sokkal inkább értelmezhető és értékelhető a legtöbb történés, esemény olyan módon, ahogyan azt valószínűleg a készítők is elvárták. Első pillantásra ugyanis az évad egy kicsit összeszedetlennek, túl homályosnak, néhol pedig inkonzisztensnek hathat az előzmények fényében. Tipikusan olyan filmsorozat, amit nem elég egyszer megnézni, mert sok minden elsikkadhat, így veszítve az értékéből. Nem mondom, hogy második nézésre sincsenek hibák, illetve a teljes évadba ne lenne, viszont korántsem olyan mértékűek, hogy ne lehessen a remekmű jelzőt ráaggatni, ahogyan azt az első évad is kiérdemelte évekkel ezelőtt. Nézzük is, mi fán terem Az új pápa!

Vigyázat! Spoileres tartalom következik! Csak saját felelősségre! Én szóltam 😉😉

Egy fázis lezárulása - Pókember - Idegenben

Az MCU immáron bejáratottá vált tini szuperhőse idén megkapta második különálló történetét. Az Hazatéréssel kapcsolatban sok dolog hagyott keserű szájízt maga után és őszintén megmondva, pontosan ezért nem akartam megnézni először ezt a filmet sem. Ezt a véleményemet a Bosszúállók: Végjáték, elsőre lezárásnak beharangozott három órája módosította, amikor is pontosan azt a tényezőt vették ki az elkövetkező cselekményekből, ami miatt már kezdett teli lenni a hócipőm: Vasembert. Kövezzetek meg, de nagyon nem bírtam elviselni, hogy folyamatosan a csapból is Tony Stark folyt. Ugyan itt is megvan a maga jelenléte, de azért korántsem úgy, ahogyan az előző résznél, de ne menjünk ennyire előre. 

Szóval alapjaiba véve tetszett a film, habár most is voltak érdekes dolgok, amik hol kicsit, hol nagyon zavaróak voltak. Az, hogy meg fogom nézni a következő részt (amennyiben elkészül az egy milliárdos korlát miatt), most már garantált, ami nem éppen Peter Parker karakterének köszönhető.

Vigyázat! Spoileres tartalom következik! Csak saját felelősségre! Én szóltam 😉😉

Az utolsó küldetés - Bosszúállók: Végjáték

El sem hiszem, hogy eljutottunk a Marvel Filmes Univerzum első "évadzárójához". Igazán különleges kapcsolatom alakult ki ezekkel a filmekkel és karakterekkel ezen 11 év során. Voltak karakterek, akik az első pillanattól kezdve elvarázsoltak, majd egyre inkább elidegenítettek maguktól, mások pedig ennek fordítottját érték el. Önálló filmek terén ugyancsak hasonlóan alakult, a minőségitől eljutottam oda, hogy legszívesebben visszakértem volna a jegy árát, máskor pedig megbántam, hogy nem a moziban láttam először. Ugyan egy ideje már nem voltam annyira nagy rajongó, mint régen, de az kétségtelen, hogy amikor meghallottam tavaly januárban (kicsit késett nálam az információ áramlás ez időtájt), az első etap a végéhez közeledik, ismét elfogott az a régi, ismerős érzés, ami már régen nem. Vártam az utolsó két Bosszúállók filmet.

Nem voltam túl nagy híve sosem a csapatmoziknak. Az első Bosszúállók film számomra (tudom, ezzel kisebbségben vagyok) borzasztóan unalmas volt Loki (vagy akkor még Tony Stark) ide vagy oda. Mindenki az egekbe dicsérte az újító jellege miatt, én pedig csak értetlenül álltam az egész jelenség előtt. Az Ultron kora viszont számomra jobban összeszedettnek tűnt, amivel a többség nem ért egyet. Ezek után már bátrabban mertem hozzányúlni a következő össznépi bunyónak. Nem is csalódtam. A Végtelen háború volt számomra az első olyan Avengers film, ami teljes mértékben működött. Sokkal inkább volt önálló alkotás egy pazar fő gonosszal, kiváló látványvilággal, jó forgatókönyvvel, kevesebb üresjárattal, a végén történt hatalmas vereség pedig groteszk módon, de elnyerte tetszésem, alig vártam, hogyan fogják ezt az egészet megoldani a megmaradt csapattagok. Pár nappal ezelőtt azonban kijött a Végjáték, ami mindent megadott, amit akartam, és ezzel együtt a filmfolyam számomra egyik legélvezetesebb darabja lett, még ha önálló filmként kevésbé állta meg a helyét az első felvonásnál.

Vigyázat! Spoileres tartalom következik! Csak saját felelősségre! Én szóltam 😉😉

2018-ban történt - Csúcsok és mélyrepülések

Ilyen még nem volt a blogom 3 éves pályafutása alatt, de jobb később, mint soha. Egy röpke listát gyűjtöttem ki az általam látott, olvasott művekről, azon belül pedig az év - szerintem - legeiről pozitív és negatív értelemben egyaránt. Ugyan sok könyvet nem olvastam 2018-ban (a 46 könyv listáját itt megtaláljátok), de így is találtam néhány gyöngyszemet és még több kevésbé jól sikerült darabot. Ellenben filmek, sorozatok terén nem kevés választási lehetőség áll rendelkezésemre az elmúlt évből. A Snitten vezetett filmnézéseim alapján egy kicsit elszaladt velem a ló a múlt évet illetően. Az 50-es határt már régen átléptem a filmeket tekintve, a sorozatoknál pedig fogalmazzunk úgy, hogy jó néhány átfutott a "kezeim" között - amerikai és koreai produkciók egyaránt. 

Fontos megemlítenem, hogy nem minden esetben lesz rangsor (ha igen, az sem tartalmaz háromnál több jelöltet), hanem csak egyetlen választottam az egyes kategóriákra. Minden kategóriában, ez alól kivétel a zene és a látványvilág, sorozatokra, filmekre és könyvekre levetítve fogom ecsetelni választásomat valamint a hozzá tartozó okokat. Mint minden, ez a kis összeállítás is szubjektív véleményen alapul.

A világ legmenőbb bébiszittere - Terius Behind Me

Ismét sikerült egy hosszabb szünetet tartanom a blog életében, de ezt most orvosolom egy remek kis koreai sorozattal. Mivel enyhén szólva elért az olvasási válság (amiből kezdek kilábalni), ezért sokkal több időt szenteltem a koreai sorozatokra. A felemás megítélésű nyári szezon után alig vártam, hogy valami épkézláb produkciót is kitermeljen magából a sorozatgyártás. Egészen októberig kellett várnom, míg a számomra érdekesebb címek meg nem érkeztek. Közöttük volt a következőekben szereplő Terius Behind Me, ami már a felemás hangulatú előzeteseivel megvett magának. Igazából ennek a szériának a különlegessége nem abban rejlik, hogy mennyire zseniálisan van megírva, vagy karaktereinek különlegességében. Sőt, a sorozatot összetartó cselekményt is láthattuk már, hiszen a témában számos alkotás készült. Viszont, ami kiemeli ezt a darabot, az a műfaji fúzió bravúrossága. Lássuk is, mit tartogat számunkra.

Rövid vélemény - Az apáca

A múlt hét alkalmával volt lehetőségünk megtekinteni Az apáca című...filmet. Nagy volt a tanakodás közöttünk a csajokkal, hogy melyikre kellene elmenni: erre vagy a Slenderman-re. Először úgy is volt, hogy Slendi bácsi kalandjai lesz a befutó, ám a rengeteg negatív komment hatására némiképp elment a kedvünk a dologtól, és inkább a Démonok között második részében felbukkanó Valak rémisztő történetére váltunk jegyet. 

Az érdeklődés hatalmas volt. Annyira, hogy még a Slenderman vetítések helyett is a bejegyzésben taglalt film ment. Teljes nyugalommal, egy órával a kezdés előtt toppantunk be a mozi pénztárához. Mivel alig téblábolt egy-két ember a környéken, alig hittünk a fülünknek, amikor meghallottuk, hogy telt házas vetítés lesz, ezért az első sor egy két székén túl nincs is foglalható hely. Szerencsénk annyi volt, hogy barátnőm a moziban dolgozik, így a pótszékek lettek ülőhelyeink az első sorért cserében. Legalábbis addig, amíg ki nem derült, egy egész sor lemondta a foglalását. Ezért előre mentünk oda. De azért ez minden esetre intő jelnek tűnt. Azután kiderült, miért. És ekkor csattant a fekete leves az arcunkba.