Van egy olyan sejtésem, hogy nem sokan voltak úgy a Mielőtt megismertelek című könyvvel mint én. Számomra nem volt egy kifejezetten jó alkotás, de erről itt bővebben olvashattok. Ugyan a könyv befejeztével azt gondoltam, majd csak jobb lesz, ám mire eljutottam a film megtekintéséig valamiért teljesen az ellenkezője kezdett a szemem előtt lebegni. Az sem segített, hogy egyre irritálóbbnak tűnt a főszereplő Lou-t játszó Emilia Clarke brutális szemöldökjátéka. Ez annyira benne maradt, hogy majdnem meg se néztem, viszont végül a kíváncsiságom győzött (mint mindig). És hatalmasat csalódtam...POZITÍVAN.
A történet már ismerős lehet a könyvből, mivel ugyan az maradt, csupán szinte észrevehetetlen, kötelező jellegű módosítások történtek. Adott a lány, aki éppen most veszítette el számára ideális állását, így kénytelen új lehetőségek után nézni. A kiközvetítés során az ölébe hull a szerencse. Látszólag. Van egy jól fizető munkalehetőség a vár mellett nem is olyan messze a lakhelyétől. Ez szépen és jól hangzik, még az sem riasztja vissza, hogy ez egy afféle gondozói munka. Csupán annyi a bökkenő, hogy egy nem túl kedves fiatalember ápolásáról lenne szó. Az említett úriember lépten nyomon beleköt, nem kér a lány csiricsáré ruhakölteményeiből, akárcsak a teájából, ami szerinte (és családja szerint) mindenre gyógyír. A mi Lounk viszont nem is sejti mi a rossz kedvének másik ok a nyilvánvalón kívül. Ugyanis Will nem tudja elviselni állapotát, ezért elhatározta, öngyilkos lesz. Mikor ez kiderül, a lány próbálja rávenni az életre, mialatt apránként megkedveli majd beleszeret gondozottjába. És ez fordítva is igaz.
Az első legszembetűnőbb változás számomra Lou karaktere volt. Míg a könyvben rögtön úgy éreztem, hogy önző és csak a család megélhetése miatt kedves Willel, addig itt már helyretették a karakter ezen negatív kicsengését. Hihető, hogy valóban barátságot, majd gyengédebb érzelmeket is érez ápoltja iránt, nem csak a sürgető érzést a bekövetkezni látszó bűntudata elkerülése végett, ami Will tervei miatt törnek fel belőle. A naivitása kétségtelen, mindenhez kisgyerekesen rácsodálkozik, nehezen tud beilleszkedni a komolyabb hangvételű világba, amibe belecsöppen. Ragaszkodik ahhoz, amit a fejébe vesz és azt hiszi ezzel jobbá teheti munkaadója életét, mégsem mondanám, hogy csupán önös szándékból, hiszen már a film közepe felé, még mielőtt kiderülne, miért is határozott idejű a szerződése, már jóban van gondozottjával, sőt. Ezek miatt is volt kevésbé idegesítőbb karakter, mint a könyvben, ahol gyakran túlerőltetettnek tűnt a figurája. Viszont sajnáltam azt, hogy nem esett szó az őt ért sérelemről, bár ez a film már csak a hangulata miatt sem tudta volna ezt a fordulatot felvállalni, de az atmoszféráról a későbbiekben még szót ejtek. A ruhatára extravagáns lett, ahogy az meg volt írva vagy még talán annál is inkább. Színes foltja a filmvászonnak az egyszer biztos. Ami mégis némi keserű szájízt hagyott, az a karaktert életre keltő Emilia Clarke alakítása volt. Azon jelenetekből volt a legkevesebb, amikor nem játszott a túl a szerepét. A mimikája jó néhány helyen nem volt megfelelő és az a szemöldökjáték...kegyetlen. Minden esetre ezt az érzelmesebb verziójú Louisát talán pont a túljátszásával tudta mégis szerethetővé tenni, akinek a helyzetét könnyebben át lehet érezni.
Will okozott sok fejtörést. Míg az írott formátumban egyértelműen ő volt a kedvencem, addig itt már nem tudnám feltétlenül ezt mondani. Egy olyan nagyvilági férfiról van szó, akit egy motorbaleset megfosztott attól, hogy úgy éljen, ahogyan ő szeretne. Minden méltóságát elveszítette, mások segítségére van rászorulva és a nő is elhagyta, akit szeretett. Ez utóbbi az első nagyobb eltérés, ugyanis a könyvben sokkal inkább tűnt kevésbé érzelgősnek, mint a mozgóképes verzióban. Továbbá az is némiképp változott, ahogyan az elkövetkezendő "jövőjéhez" hozzáállt. Itt nem volt az az érzetem, hogy tulajdonképpen ez a fél év egy búcsú lenne a részéről. Inkább olyan volt, mint egy átlag romantikus filmbeli férfi főszereplő egy kis csavarral. Ha néha nem emlegették volna fel, mi is a terve, akkor még meglepetés ként is ért volna a befejezés. És igen, ezt talán a légkör inkább indokolja is, mint a könyvé. Még mindig sérelmezem, hogy nem kapott nagyobb szerepet a történetben, mert valljuk be őszintén, nem ő volt a főszereplő sem akkor, sem most. Cinikus humorát viszont örömmel vettem, hogy megtartották, akárcsak kezdeti ellenszenves viselkedését. Azok az arckifejezések, amikor felbukkant Lou egy újbb extrém ruhakombinációjával igazán megmosolyogtatóak voltak. Nem beszélve a Nevillel...bocsánat...a Patrickel való farokösszeméregető versenyt (elnézést a kifejezésért), amit Lou szülinapján rendeztek. Szóval érdekes szereplő, csak az volt a baj, hogy túl romantikussá tették és a játékidőhöz valamint szerepléhez képest kevés időt kapott a kibontakozásra. Sam Claflin remek választás volt erre a szerepre. Jól ál neki ez a kissé mogorva, ám legbelül végtelenül romantikus figura. És még a színészi játéka is rendben volt. Nem mutatott eget rengető dolgokat, de mindenképpen ő volt a film legjobbja ilyen téren.
A mellékszereplőket tekintve, szerencsére a két család is átesett némi ráncfelvarráson. Egyik részről sem érződik az a mértékű kihasználás vagy semmibe vétel, ami a könyvre jellemző volt valamint nagyon idegesítő és már-már sértő. Mind a Traynor család, mind a Clark família foglalkozik gyermekeik lelkivilágával, nem csak a pénz a legfontosabb és valóan családként is funkcionálnak, akik összetartanak a nehéz időkben, még ha ez áldozatokkal is jár. A testvéri szál is jobb lett, mint a könyvben. Elhagyták a rivalizálást és egy sokkal élhetőbb helyzetet alakítottak ki. Ugyan ez igaz a Clark szülőkre is, akik tényleg egy párnak tűnnek, nem csak divatcsaládnak. Az apuka sem ajnározza agyon az egyetemista lányát, sőt, még fricskát is kap tőle, annak korai anyává válása miatt. Ez azért sokkal inkább hihetőbb helyzet. Traynoréknál jó pont, hogy elhagyták a szerető jelenlétét, bár az egy érdekes dolog volt a könyvben, de egy romantikus filmben így mégiscsak jobban jött ki. Nem mondanám, hogy álompárról van szó. Rengeteg dologban nem értenek egyet, aminek hangot is adnak, de törődnek fiukkal és a legjobbat akarják neki. Éredkes, hogy a két apamodell mondja ki a legfontosabb dologkat a filmben. Gondolok itt arra, hogy Willel emberként kell bánni, nem pedig betegként és persze a csak azon lehet segíteni, aki akarja is dolgokra. Nem nagy felfedezések, de azért bőven több, mint eddig. Egyéb mellészereplőket tekintve én sajnáltam Patet, aki kissé együgyű és beszűkült látókörű is mellette. Nagyon próbálkozik, hogy a kapcsolatát összetarthassa Lou-val, persze hiába, és mindent megtesz azért, hogy a lányt visszaszerezze, de ott van az unalmassága, ami fogalakozásából ered. Nem tud másról beszélni csak a futásról és a testépítésről, holott ez nem érdekelte szíve szottyát. Egyszerűen még túl gyerekes a karaktere ahhoz, hogy fent tudjon tartani egy komoly kapcsolatot és ez talán a könyvben jobban ki is volt fejtve. Színészi alakítások terén semmi kiemelkedő nem volt, mindenki a figurákhoz mérhető színvonalt hozta.
Ami a légkört illeti, az egész filmet egyfajta kisvárosi érzet lengi körül. Ez igazán jót tett a romantikus felhang miatt, amit az egész kapott. Ezt hiányoltam igazán a regényből. Bájos városka, aminek az élete folyik a saját medrében. Ehhez mérten nincs is semmi elkapkodva, hagynak időt a dolgok kibontakozására. És a zenékkel is rásegítenek erre az érzetre.
Sok vicces jelenetet kapunk. Ilyen a már említett születésnap vagy éppen a felvételi elbeszélgetés. De kedvencem még mindig a tánc, ami egyszerre aranyos és érzelmes, mégha egyesek túl is játszották a magukét.
Nem egy hiábtlan mű, félreértés ne essék, de számára jobb élményt nyújtott, mint a könyv a maga kissé steril légkörével. Valóban voltak olyan részek, amiknek nem így kellett volna történnie, viszont a változtatások igazán jót tettek az egésznek. Míg az eredetinél nem hittem el, hogy ez szerelmes történet lenne, jelen filmnél ez nem kérdőjeleződött meg. És még mindig szeretem ezt a fajta lezárást is. Szóval akinek tetszett a könyv, az biztos meg is nézi, de nyugodtan ajánlom azoknak is, akik nem olvasták. Ugyanolyan kerek egész, sőt, szerintem még jobb is.
10/7
A történet már ismerős lehet a könyvből, mivel ugyan az maradt, csupán szinte észrevehetetlen, kötelező jellegű módosítások történtek. Adott a lány, aki éppen most veszítette el számára ideális állását, így kénytelen új lehetőségek után nézni. A kiközvetítés során az ölébe hull a szerencse. Látszólag. Van egy jól fizető munkalehetőség a vár mellett nem is olyan messze a lakhelyétől. Ez szépen és jól hangzik, még az sem riasztja vissza, hogy ez egy afféle gondozói munka. Csupán annyi a bökkenő, hogy egy nem túl kedves fiatalember ápolásáról lenne szó. Az említett úriember lépten nyomon beleköt, nem kér a lány csiricsáré ruhakölteményeiből, akárcsak a teájából, ami szerinte (és családja szerint) mindenre gyógyír. A mi Lounk viszont nem is sejti mi a rossz kedvének másik ok a nyilvánvalón kívül. Ugyanis Will nem tudja elviselni állapotát, ezért elhatározta, öngyilkos lesz. Mikor ez kiderül, a lány próbálja rávenni az életre, mialatt apránként megkedveli majd beleszeret gondozottjába. És ez fordítva is igaz.
 |
| Szerintem még mindig az xD |
 |
| Mit is mondjak...? |
 |
| Az a szülinap... |
Ami a légkört illeti, az egész filmet egyfajta kisvárosi érzet lengi körül. Ez igazán jót tett a romantikus felhang miatt, amit az egész kapott. Ezt hiányoltam igazán a regényből. Bájos városka, aminek az élete folyik a saját medrében. Ehhez mérten nincs is semmi elkapkodva, hagynak időt a dolgok kibontakozására. És a zenékkel is rásegítenek erre az érzetre.
Sok vicces jelenetet kapunk. Ilyen a már említett születésnap vagy éppen a felvételi elbeszélgetés. De kedvencem még mindig a tánc, ami egyszerre aranyos és érzelmes, mégha egyesek túl is játszották a magukét.
Nem egy hiábtlan mű, félreértés ne essék, de számára jobb élményt nyújtott, mint a könyv a maga kissé steril légkörével. Valóban voltak olyan részek, amiknek nem így kellett volna történnie, viszont a változtatások igazán jót tettek az egésznek. Míg az eredetinél nem hittem el, hogy ez szerelmes történet lenne, jelen filmnél ez nem kérdőjeleződött meg. És még mindig szeretem ezt a fajta lezárást is. Szóval akinek tetszett a könyv, az biztos meg is nézi, de nyugodtan ajánlom azoknak is, akik nem olvasták. Ugyanolyan kerek egész, sőt, szerintem még jobb is.
10/7
U.I.: Mostantól a Facebook-on is elérhető vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése