Ez meg mi volt? - Tigris-sorozat

Sziasztok!

Vannak azok a könyvek, amelyek sokadik újraolvasásra is ugyan olyan jók, mint azelőtt. Léteznek olyan könyvek, amiket ha évekkel később újra kézbe veszel, akkor meglátod az értékét és még inkább megszereted. És fellelhetőek azok, amiket nem szabad újra olvasni idősebb fejjel, mert régebben sem tartottad nagy kalandnak, most pedig látod is, hogy miért. Ezek a kínlódós könyvek keserítik meg az olvasás élményét, de néha az ilyen is kell. De nem két részen keresztül! És akkor a harmadikba bele se kezdtél!
Először nem is gondoltam volna, hogy ennyire rossz élmény lesz. Úgy voltam vele, mint pár hónappal ezelőtt az Alkonyattal: lehet majd egy kiadósat nevetni, mennyire nem jó (csak a szép fogalmazás érdekében). Viszont itt nem ez volt a helyzet. Folyamatosan bennem volt az érzés, hogy valaki mentsen meg. Gondolom most azt kérditek magatokban, miért nem hagytam abba, ha ilyen rossz volt. Erre egyszerű a válasz. Ha kapok valakitől egy könyvet, azt elolvasom, akármennyire is pocsék. A kölcsönkérés esete már nem tartozik ide, de jelen esetben ez lényegtelen. Tehát mazochista énem felülkerekedett rajtam és végig olvastam eme két "remeket".

Az alapsztori egyszerű. Volt régen két testvér, akik nem túl szép módon beleestek egy csapdába egy lány miatt, aminek következtében kénytelenek tigrisekként tengetni mindennapjaikat. Sok-sok év elteltével aztán a fehér tigrisre rátalál egy lány egy vándorló társulatnál. Rekord idő alatt megszereti a bestiát, majd pont ilyen gyorsan el is hívja egy indiai úriember, hogy kísérje vissza a hazájába az állatot. Persze a nevelőszülők azon nyomban bele egyeznek és a lány már a repülőn is találja magát, úton egy teljesen idegen ország felé vadidegen emberekkel. Aztán kiderül a tigris titka, ami után a lány beleszeret azon nyomba a gazdag és jóképű hercegébe, akinek felbukkan a testvére is. Csakhamar megtudja, hogy az átkot csupán ő tudja megtörni és ez nem kevés erőfeszítésébe kerül, főleg nem idejébe. A jóslat mellett arra is fény derül, hogy egy gonosz ellenlábasuk meg akarja akadályozni a tigrisek végleges emberré válását és elkezd a lányra vadászni. Lesz egy kis balhé, a csipetcsapat szétszéled, majd újra egyesülésük öröme ismét nem tart sokáig: fehér tigrisünket elrabolták. A lány és a fekete tigris elhatározzák, hogy útra kelnek a herceg megmentésének ürügyén. Tehát mennek mendegélnek, míg szépen lassan meg nem kedvelik egymást és persze a tigrist is megtalálják, bár egy kicsit hiányosan. Körülbelül erről szól ez a két kötet és ennyi összefüggéssel. De sajnos nem ez itt a legnagyobb probléma, hanem a szereplők.

Kelsey... Az első rész kezdetén (nagyon a legelején) egészen talpraesett lánynak tűnt, akinek mindig megvan a saját véleménye és egészen felnőttesen gondolkodik a dolgokról. De minden megváltozik, amikor a cirkuszhoz kerül segítőként. Mondanom sem kell, hogy innentől már csak egy lépés választotta el későbbi jellemábrázolásától, az a bizonyos fehér tigris, azaz Ren felbukkanása. Egészen jó volt még az is, amikor kételkedett abban, hogy el kellene egyáltalán kísérnie az "állatot" a természetes lakóhelyére, de már kevesebb volt hirtelen a kétség, amikor felbukkant a nagycicus helyett a fess úriember, aki nem mellesleg enyhén szólva tehetős. Nem is tudom, hol olvastam hasonlót. A helyzeten tovább ront Ren testvérének, Kishannak a felbukkanása. Onnantól végkép átnyergel az idegesítő, elviselhetetlen főhősnők mezejére. Folyamatosan hisztizik, mindig kínja van, és ami a második rész elején történik körülötte az egyenesen minősíthetetlen. Ha ennyire szereti Ren-t, akkor miért nem tett semmit a kapcsolatukért és inkább tett úgy, ahogy? Meg egyáltalán mit szeret Ren-ben? Mert igazából jó választ erre sem kapunk, mindig csak a jóképű és egyéb külcsín leírására alkalmas jelzőket használja, ami idegesítővé válik. Felfogtuk, hogy szépfiú és gazdag, meg nemes származású, de mik az indítékok? Ott van a másik fiú, aki kezdi már elbűvölni az egyébként "nagyon szerelemes" Kelsey-t és érződik is, hogy lehetne ebből valami, de aztán mindig visszatérünk ebbe a megrögzött Ren-mániájába, aminek se füle se farka. Folyamatosan nyűglődik, nem képes felfogni, hogy mi folyik körülötte, csak saját magával van elfoglalva. És ugyan úgy kellett vele nyűglődni, hogy olvashassam a lapos gondolatiságát.

Azért Ren uraságot sem kell ám félteni. A másik jómadár, akinek nem értem a rajongását. Ő is az első rész közepéig volt még körülbelül oké, de miután felbukkan Kishan és kiderül milyen fontos szerepe van Kelsey-nek az átkuk feloldásában, teljesen elszalad vele a ló. Egyre inkább irritáló, irracionális, féltékenykedő, hisztiző kisfiú, aki azt se tudja mit akar, de mivel a jóslat úgy szólt, ezért úgy is kell cselekedni. Például szerelmesnek kell lennie a megmentőjébe, aki nem mellesleg inkább tűnik akadályozó tényezőnek, mint igazi hősnőnek. Az első kötet végére már inkább hajaz az anyámasszony katonája stílusú szereplőkre, akik elnőiesednek. Második részben furcsa viselkedése még kétesebbé válik. Ilyen azért a valóságban nincs! Ezt jó, ha leszögezzük. Melyik pasi tűrné el nyugodtan, hogy a nője másokkal is randizzon és még vele is? Nekem ez már felfoghatatlan volt. Ilyen nincs! Bármennyire is próbálja ezt a bődületes hülyeséget elhitetni az írónő, ilyen akkor sem lesz. Vagy ha igen, akkor ott bajok vannak a system-ben. Egyetlen épeszű megnyilvánulása akkor van csak Rennek, miután elrabolták és megkínozták. Ez kellett ahhoz, hogy megutálja Kelsey-t, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy nem sokáig fog tartani ez a zsigeri undor, amiben most leledzik. Pedig annyira üdítő, hogy végre nem ömleng, koslat folyamatosan egy olyan lány után, aki azt se tudja, mit akar.

Talán a három főszereplő közül Kishan volt az, akit a legjobban el tudtam viselni. Neki is voltak érdekes gondolkodásbeli problémái az adott lánykával kapcsolatban, de legalább nem a semmiből jöttek hirtelen. Ők ketten ugyanis fokozatosan kezdenek el vonzódni egymáshoz. Az első részben Kishan inkább csak testvére heccelése miatt próbált meg közeledni a lány felé, ami valóban felhúzta a másikat. Eközben látta meg a lányban először egyfajta barátság lehetőségét, majd később a szerelmet. Nem egy jófiú, de legalább nem is akarja annak feltüntetni magát. Ő igenis az a nőcsábász pasi, aki már csak a simulékony modorával képes elkápráztatni másokat és van hogy ezt ki is használja. Játékosabb, könnyedebb, mint testvére. Viszont eljön a második rész, ami szépen lerombolja az eddig megismert fiút. Örültem neki, hogy Ren végre valahogy kikerült a képből, erre elpuhították Kishan-t. Ennél a pontnál majdnem földhöz vágtam a könyvet, de mivel kölcsönkaptam barátnőmtől, ezért ilyet nem csináltam...csak erélyesebben bezártam, de nem esett bántódása se a könyvnek, se nekem. Most komolyan, miért kellett ezt csinálni vele? Úgy nyáladzott a könyv végére, mint egy kisbaba, akinek éppen most jön a foga. És elkezdte ennek a tetejében bálványozni "főhősnőnket". Nem értem, hogy következett be ez a váltás. Igazából követhetetlen is volt. Így elrontani őt.

Mellékszereplők közül Mr. Kadam vitte a pálmát. Előrehaladott kora ellenére laza, könnyed, határozott úriember, aki próbálja segíteni nevelt fiait és még a saját családját is egyben tartani. Ő valóban önzetlen figura, csak kár, hogy keveset szerepelteti az írónő. Ami a fő gonoszt illeti, Lokesh nem zavart túl sok vizet. Jelen van és gonosz. Ennél a két funkciónál ki is merült szerepe. És még így sem éreztem úgy, hogy nagyon kellene tőle rettegnem, hiába kínozta meg Ren-t is. Egyszerűen súlytalan az egész, egy igazi lényegtelen figura, akinek lényegesnek kellett volna lennie.

Tudjátok, hogy mi a legnagyobb gond még ezeken felül is a sorozattal? Az alapszituáció egészen jó lenne. Sőt, van egy két kreatív gondolat is. Gondolok itt a próbákra és a szent tárgyakra (diszkosz, íj, gyümölcs, a lepel). Egy egészen másik világba is eljutnak, ami ugyancsak érdekes lenne, de már csak az alaphelyszín, India is egzotikus az ilyen könyveknél. Ám nem lett velük szinte semmi kezdve. Elsikkadtak a folyamatos "Ren így, Ren úgy"-ban, meg az "úgy szeretlek, majd megeszlek"-ben. Holott lenne miről szólni, mert vannak itt érdekes történetek és némi szimbolika (ami kicsit erőltetett, de még ezen is lehetett volna kicsit csiszolni és már nem is lett volna annyira feltűnő), viszont fontosabb lett ez a silány szerelmi szál, mint az, hogy szóljon valamiről a könyv igazán.

Most az ajánlást kihagynám, mert nem tudnék elfogultság nélkül. Mindenesetre kap egy csillagot tőlem, mert a Doctor Strange, Wonder Woman és Logan kicsit lehűtött, ami által jobb hangulatomban vagyok, de úgy érzem, elég nagylelkű voltam. A kiakadásért elnézést, csak kaptam egy visszautasítható ajánlatot, amit sajnos nem utasítottam vissza...így nagy a valószínűsége, hogy a harmadik részt is kénytelen leszek elolvasni. De várom már, el se tudom mondani. *sírva fakad* Ennél már csak az lenne meglepőbb, ha tetszene is. Bár szerintem ez a veszély nem áll fenn.


5/1