2017. július 22., szombat

A segítség kérés és nyújtás fontos - Az óceán mélyén


Egy újabb gyöngyszemmel bővült a könyvgyűjteményem, még pedig Neal Shusterman Az óceán mélyén című regényével. Ezúton is szeretném megköszönni a Tilos az Á könyvek kiadónak eme remek kötetet, melyet volt szerencsém megnyerni. Az Égig érő szerelemhez valamint az Örökké a Tiédhez hasonlóan, itt is valós problémákat boncolgat a könyv. Annyira valósat, hogy szó szerint a szerző családjában megtörtént eseményeket dolgoz fel. 
Továbbra is állítom, ahogyan azt a Facebook oldalamon megírtam, hogy ennél különösebb, és egyben különlegesebb könyvvel nem találkoztam eddigi olvasásaim során. Nem könnyű befogadni, az biztos. Sőt, az elején túl kell esni, de később, amikor "értelmet nyer minden", akkor kezdi el az ember igazán értékelni. 

A könyv egy 15 éves, skizofréniával küszködő fiúról szól. Pontosabban az ő "első epizódjáról", ahogyan azt mondani szokás. Végig követhetjük, amint viszonylag normális élete apránként szétesik, elveszíti realitás érzetét. Egészen addig fokozódik a helyzet, amíg egy nap már szinte teljesen összemosódik az általa elképzelt valóság és az igazi történések. De a Challenger Deep felé tartó hajó sajnos nem áll meg mindaddig, amíg el nem éri úti célját. Lemerülni a világ legmélyebb pontjára pedig nem egy kellemes kihívás. A mélybe, ahol ott várnak Caden-re a legfélelmetesebb szörnyek, azaz saját démonjai. Ilyen fiatalon kell szembesülnie azzal, hogy ezeket a szörnyetegeket sosem tudja majd legyőzni, a hajó pedig egy újabb, és még mélyebb pontra fogja elvinni, lehet nem a közeljövőben, de valamikor egészen biztosan.

Caden, hátterének ismeretében, átlagos fiú volt. Van szerető családja, barátai, és kiváló rajztehetsége, aminek köszönhetően segít egy játék karakterdesigne-jának elkészítésében. A változás alig észrevehetően indul el. Először csupán hangulatingadozásai vannak, később rajzainak tónusa és teljes koncepciója változik meg (lásd: értelmetlenné válnak a nagyvilág számára), majd megjelenik a paranoia, a téveszmék, kényszeres cselekedetek, végül pedig egy teljesen kifordult világ, ahol próbál érvényesülni, vagy inkább életben maradni. Mivel szülei nem ismerik ezeket a tüneteket, ezért egészen addig harapódzik el a dolog, amíg teljesen kontrollálhatatlanná válik a betegsége. Csak ebben a pillanatban döntenek a kezeltetés mellett. Nem lehet őket sem hibáztatni ezért, hiszen melyik szülő gondolná azt, hogy gyermeke egy ilyen kaliberű betegségben fog majd szenvedni, de az intő jelekre mindenképpen nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetniük. Márpedig azokból volt szép számmal.
De visszatérve Caden-hez, vannak pillanatok, amikor a hajón töltött időben is tudja, hogy ami ott történik, az nem lehet valóságos. Van egy rész, ahol konkrét beszélgetések szűrődnek át a képzelgések vastag falán. Márpedig ez egy jó vastag fallá tömörül. A gyógyszerek hatására ugyan megszaporodnak a tiszta pillanatai, és akkor láthatunk egy kis képet, milyen lehetett azelőtt, ám a valóság sem sokkal szívderítőbb. Sajnálatos módon, bizonyos események bekövetkezte miatt (egy öngyilkosság, eltávozó sorstársak, folyamatos változások) a depresszióban való alászállás, a kilátástalanság, valamint az önkéntes érzelmi izoláció elkerülhetetlenül végbe megy nála. A biztos pontot fellelni, ami a valósághoz köti, pedig nagyon nehezére esik, és azt is ott találja meg, ahol a legkevésbé számítana rá. Caden elfogadja ugyan az "epizódja" végére, hogy a valóságban az ehhez hasonló betegségekre nincs végleges gyóygmód, és valószínűleg vissza fog esni, ezért pedig az olvasónak is fáj a szíve érte, és általában azokért, akik a főszereplőéhez hasonló cipőben jár.

Mellékszereplőket illetően akár el tekinthetnék tőlük, hiszen ebben a könyvben nem cél az ő kidomborításuk. Itt a betegség, annak tünetei és környezeti, valamint egyéni hatásának bemutatása az elsődleges. Viszont azt meg kell jegyeznem, hogy a hajón utazók közül mindenkinek van valós megjelenése a könyvben. Azoknak igazi neve ugyan eltér a képzeletétől (egyet leszámítva, mert ő a gyógyulás lehetőségét képviseli), mivel ott a rájuk jellemző tevékenység megjelölésével ruházza fel a szereplőket Caden, de egyértelműen rájuk lehet ismerni a visszaemlékezések alapján. A könyv nagy része ugyanis a múltban játszódik. Onnan építi fel az író a jelenlegi állapotokat. Kvázi érthetővé válik, miért éppen egy hajón utazunk a főszereplővel, annak legsötétebb lelki bugyrai felé. Spoiler (elég furcsa, hogy ezt írom egy ilyen könyvnél) nélkül azt mondanám, hogy a családtagokat nagyon lehet tisztelni azért, mert kitartottak gyermekükért, és végig ott maradtak mellette. Hiszen olvashatjuk ennek ellenpéldáját is.

Egyáltalán nem egy könnyű olvasmányról beszélünk, még ha fiatalos hangvételben is íródott. Mind témájában, mind megvalósításában komoly könyv ez, csupán befogadható módon megírva. Még a bevezetőben írtam, hogy az elején túl kell esni. Ez pontosan így van, hiszen a valós történésekkel párhuzamosan ott fut a képzeletben történő akció is, és tekintve a skizofréniára jellemző tüneteket, az nem összeegyeztethető egy bizonyos pontig a valósággal. Hiszen annak eltorzulása kellene, hogy bekövetkezzen a "másik világban" egyaránt. Ezért tűnik teljes katyvasznak az egész addig a pontig. Viszont a felismerés után nem győzünk majd visszalapozni, hogy ez hogyan játszódott le Caden képzeletében. Szóval valóban nyitottnak kell lenni a felépítés kapcsán. A műben megtalálható képek ugyancsak mankót nyújthatnak, hiszen van amelyik nem csak a hallucinációk, képzelgések leírása mellet látható. Ezeket a képeket viszont önmagukban nehéz lenne értelmezni. Mi is megpróbáltuk barátnőimmel, de a közelében sem jártunk annak, aminek valóban szánták. A történet szerves részét képzik, ám megláthatjuk belőlük, milyen lehet a világ, amit egy ilyen betegségben szenvedő ember láthat. Ugyanis a képeket annak idején az író fia készítette, amikor először került válságba. Így csak még értékesebb könyvet tarthatunk kezünkben.

Tehát ez egy nagyon nyomasztó, elgondolkodtató könyv egy olyan témáról, amiről nyíltan nem igazán mernek beszélni az emberek. Igazából bárkinek tudnám ajánlani, sőt, kötelezővé tenném. Hiszen tudni kell, milyen ez a betegség, mik a tünetei, milyen hatással van a környezetre, hogyan reagál a beteg rá, mit lehet tenni azért, hogy jobban legyen. Mindezek miatt felvilágosító jelleggel is bír a kötet, mivel egy olyan személy tollából érkezett, aki átélte gyermekén keresztül ezt a tortúrát. Szóval aki úgy érzi, őt érdekli ez a téma, az nyugodtan vegye kezébe a könyvet. Nem garantálom, hogy tetszeni fog, de egy életre bevésődik az emberbe agyába, annyi szent.


5/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése