Papírmunka és a 10% - A Klub

Sziasztok!

FIGYELEM!!! A következő bejegyzés korhatáros elemeket is tartalémazhat! 

Nem tudom ki hogyan van vele, de manapság úgy veszem észre, hogy kiveszett a fantázia az átlag romantikus-erotikus történetekből. Főleg azokból, amelyek a jelenben játszódnak. Valóban csak az átlagot akarják megüt és csak elvétve vannak közöttük olyanok, amelyeknek sikerül végül kilábalnia a középszerűség posványos ingoványából. Ezen kivételek közé tartoznak azok a művek, amelyke mernek valami új elemet beilleszteni a sablonok közé (pl.: egy olyan playboy, akinek van egy valódi szex-klubja a gazdagok számára és nem csak amolyan tessék-lássék üzleteket vezet) vagy esetleg szokatlan témát boncolgatnak (pl.: Tiffany Reisz eddigi könyvei, ahol valóban S&M témával foglalkozik az írónő). A plédák csak az általam olvasott, eddigi kiemelkedő művekre vonatkoznak. Sajnálatos módon, csak kevés író vállalja a kockázatot az újításokkal. Még inkább rossz az, ahogyan próbálnak ezek a könyvek egymásra licitálni. A legszembetűnőbb példa az ismétlődő elemként felbukkanó szerződés vagy valamilyen egyeszség, ami meghatározott időtartamra szól. Manapság nem sok olyan erotikus írás van, amely ne használná ezeket az elemeket, hogy a kötelező jellegű gyerekkori traumáról ne is beszéljek. Tudom, lerágott csont a téma, de A Klub című iromány számomra ismét felhozta. Meg egyébként sem volt még szó róla a blogomon.

Kb. ilyen érzetem volt végig

Ez a könyv maga volt a csalódás ne továbbja. Rég olvastam ilyen unalmasat és semmitmondót. Még a jó dolgokat is elviszi az egész. Főleg a karakterek és az események. Miről is írok, történések is csak ímmel-ámmal fordulnak elő. Pedig jobb lett volna, ha inkább arra fókuszál a sztori. Így viszont kaptunk egy átlagos (vagy még annál is alacsonyabban ténfergő) erotikus könyvet. Miről is szól: Egy férfi (Jonas) elhatározza, hogy jelentkezik egy exklúzív társkeresőoldalra, ahol találhat olyan nőket, akik hozzá hasonlóan nem szeretnének egy éjszakánál többet (már az első oldalon olyan nyílvánvaló minden). A város másik felében él egy nő (Sarah), aki ennek az ügynökségnek dolgozik, mint egyféle vizsgabiztos. A pasas fellengzős öntömjénezése arra sarkallja, írjon neki látatlanban egy panaszos levelet, ami miatt a férfi meg akarja találni, hogy kielégíthesse a nőt, aki sosem élte át a gyönyörök gyönyörét. Ez lesz később a missziója, majd kiderül, mi is valójában a klub és itt vége is a sztorinak. Komolyan csak ennyireől szól. Igen, kifelejtettem az egyeszséget, amit a két főszereplő köt, miszerint egy hónapig próbálkozhat Jonas azzal, hogy eljuttassa a Mennyországba Sarah-t. Igazán a problémák az első találkozásukkal jelennek meg leginkább.

Ez jellemzi legjobban Jonast

Jonas a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető egy kedves, érzékeny és szerethető karakternek. Csak a szex jár az eszében és hogy hogyan kellene Sarah-t a csúcsra juttatnia. Kihívást jelent neki a lány, amit egy prcig sem titkol. Az hogy vonzódik hozzá, valóban úgy van, de ennél többet nem érez. Ez nem szerelem, csakis testi vágy, amit a lehető legtöbb alkalommal ki szeretne élni a másikon. Hiába gondolja a végén, hogy beleszeretett, ez inkább a magántulajdonának féltése sem mint igazi szerelem. Vannak érdekes dolgok vele kapcsolatban, mint a súlyos gyermekkori trauma, amit át kellett élnie és persze az apja viselkedése, majd későbbi öngyilkossága, de ezekkel szinte semmit nem is foglalkozik a könyv. Pedig ezek sokkal jobban érdekeltek volna, mint hogy milyen módon akaja magáévá tenni aktuális kiszemeltjét. Elméletileg, elvétve, de nagyon kedves ember, aki segített egy rászorult családon is, ám ezt is csak hírből halljuk. Nagyképű, beképzelt alak, aki egy istenségnek érzi magát az ágyban és szerinte bármelyik nőt megkaphatja, de nem akarja rosszul érezni magát emiatt, ezért is jelentkezik a klubba. Azután pedig homlok egyenest mást csinál, amint problémákba ütközik. Úgy látszik, az önámítás nagyon megy neki a "szerelmével" együtt. Maradjunk annyiban, nem lopta be magát a szívembe.

Kb én is így csináltam olvasás közben XD

Van itt nekünk egy Sarah-nk is, aki ugyancsak nem tudja mit csinál. Elméletileg jogász akar lenni, de hogyan, ha még arra sem jön rá az első percben, mi is lehet maga a munkahely, ahol dolgozik. Mert nem egyértelmű ám, ha nem is látható egy női jelentkező sem, vagy ha ilyen kérdéseket kell feltennie. Naívsága itt nem fullad ki. Ami azt illeti, az ő hülyeségein akadtam ki leginkább. Először játsza az elérhetetlen, prőd nő szerepét, akit mélyen megbotránkoztat, hogy valaki nem akar szerelmet, csak futó kapcsolatot, majd amint meglátja élőben a férfit már rögtön az esküvői harangok kezdenek kongani a fejében. Az első vacsora után pedig átvált szexmániássá, aki nem tudja kontrollálni magát. Hogy is van ez? Ő is átélte a maga traumáját, de az ő részéről sem több ez a kapcsolat, mint egy olyan tevékenységsorozat, amely minden igényét kielégítse. Ugyanis neki pont jól jön Jonas ragaszkodása, hiszen megrögzötten szeretne tartozni valakihez, fél a magánytól és ezért bármire hajlandó. De a legidegesítőbb, amikor bebeszéli magának, hogy ő nem lehet boldog és nem elégülhet ki az ágyban, mert azon 10% közé tartozik, akik ilyen problémákkal küzdenek. Ezt vagy huszadjára olvasni már enyhén szólva kiakasztó élmény volt, amit nem szeretnék megismételni. A reakciói is elég vegyesek. Először még sír azon, hogy nem mondta el időben Jonasnak az igazságot a Klubról, majd később már nem is tudja hol legyen örömében, hogy elutazhatott egy méregdrága hétvégére. Tehát róla sem mondható el, hogy nem érdekemben. És nem mellesleg irányításmániás is. Mindig mindennek úgy kell lennie, ahogy ő akarja, ellenkező esetben jön a sértődés.

Amikor kutattam az értelmet

Hatalmas gondok voltak a könyvekkel. Még csak egy épkézláb mellékkaraktert sem tudok felsorakoztatni, mert mindegyik semmilyen és még túl keveset is szerepelnek. A bizonyításmániás és az irányításmániás szerelmi története meg röhelyes. Ilyen dialógusokat, narróciót és leíró részek pedig rég nem olvastam. És ez sajnos nem dícséret. A párbeszédek túlnyomó többsége a szex körül forog, ahogyan a cselekmény is. A konfliktus, ami a nagy titok körül folyhatott volna, teljesen elsikkadt. Pedig ez jóval érdekesebb lett volna. Tulajdonképpen nem tudom, miről is szólhatott igazán ez a könyv és ezért nem is tudom, akarom e folytatni egyáltalán. Lehet, túl nagy elvárásokkal ültem neki, mert a fülszöveg felkelltette az érdeklődésem, de ami a tartalmat illeti, a minőség silány lett, amit a második olvasás csak még inkább megerősített bennem.

Kinek ajánlom: hmmm...az erotikus irodalom kedvelőinek talán. Aki a témában kezdő, annak nem igazán tudnám, mert sajnos a kémia és a szex-jelenetek sem lettek jók. Nem izzottak a lapok. Mindenestere, akit érdekel, az olvassa el. Lehet, hogy csak rossz helyen rossz időben talált meg engem ez a könyv és csak ezért vagyok ennyire lesúlytó véleménnyel róla. Már csak abban tudok reménykedni, hogy a következő kötetben majd történik is valami, mert azért a befejezés egy izgalmasabbnak ígérkező folytatással kecsegtet, de nem állítok nagy elvárásokat ezek után.

5/1

Ui.: Említettem már, hogy minden hirtelen történik és gyorsan a könyvben. Még csak most írt a lány, de máris megkívánja a pasas, pedig azt sem tudja milyen. Azután az első (majd második és harmadik) szexjelenet és máris meg van hívva a hölgyemény (akit természetesen nem motivál a pénz) egy hosszú hétvégére hegyetmászni. Majd amikor hazaérnek, máris a pasihoz költözik. Hmm...Túl keményszívű lennék ezzel a könyvvel?