Soha ne mondd, hogy soha - Ahol a szivárvány végetér...film
Sziasztok!
Majdnem féléve, amikor elkezdtem a blogot, az egyik első bejegyzésem az Ahol a szivárvány véget ér című könyvről szólt. Akkor váltig állítottam, hogy a filmről nem fogok írni belátható időn belül. (Nálam ez olyan egy-két évet jelöl meg.) Ám azóta jó néhány hónap eltelt, nekem is egy kicsit megváltozott a hozzáállásom. Nem mellesleg újfent meg kellett néznem egy délutáni matiné során. És elmondhatom, másodjára már nem is volt annyira rossz, mint az első találkozás. De továbbra is úgy gondolom, ez nem feldolgozás, hiszem a könyvből csak néhány elemet ültettek át. Tudom, levélregény, de azért lehettek volna hűbbek a cselekményhez, az időhöz és a szereplőkhöz. Mondjuk úgy, hogy a film megnézéséhez nem szükségeltetik a könyv ismerete, hiszen abból csak nagy vonalakban merít. Nem is véletlenül nem egyezik meg a film címe a könyvével, és ez nagyon is rendjén van, kivéve a magyar kiadásnál, de ezt is el lehet nézni.
A történet szerint Rosie és Alex elválaszthatatlan barátok, akik minden apró lépésükről beszámolnak egymásnak. Ez akkor borul fel, miután a lány a születésnapját követő napon (hála az ötödik tequilának is, amit benyakal) nem emlékszik semmire, így nem is sejti mennyire megbántja a titkon szerelmes barátját. A fiú sértődöttségében másik lány után koslat, ami Rosie-nak fájdalmat okoz. Tehát neki is ideje találnia valakit. Ennek a döntésnek következménye lesz egy nem várt terhesség képében. Erre még egy lapáttal rátesz, amikor Alex Bostonba költözik és hiába kéri Rosie-t, hogy tartson vele. Ahogy cseperedik a kislány, úgy lesz a két főszereplő is egyre komolyabb. Mindketten súlyos hibákat követnek el mind magánéletükben, mind egymással szemben, de a végén midig ott vannak egymásnak. Ám a sors közbe szól. Fejenként egy-egy rossz házassággal és sok elvesztegetett évvel.
Rosie még mindig egészen szerethető karakter, aki próbál jó anya lenni amellett, hogy dolgozik és még hébe-hóba a legjobb barátját is próbálja összekaparni a csalódások közepette. Nem mond le az álmairól, annak ellenére, hogy nem sokan tartják reálisnak azt, ami tisztelhető tulajdonság benne. Talán ezért is érzem őt a legerősebb szereplőnek a filmben. Mert valóban erős jellem. Nem szégyelli azt bevallani (ha egy kicsit későn is) a hibáit és mindent megtesz azok kijavítására. De a szerelmi élete az azzal együtt járó döntésekkel, még mindig katasztrófális. Ha nem vakítja el az elején a bosszú, majd egy szép férfitest, akkor hamarabb a happy end-hez értünk volna...bár akkor nem lenne film se. Az őt alakító Lily Colins hozta is ezt a figurát. Bár néhol tudott furcsa arcokat vágni, de határozottan nem volt rossz a szerepben.
Az a boci szempár *-*
Alex-el már több gondom volt. Nem emlékszem, hogy ennyire nyálas lett volna a könyvben. De annyi biztos, hogy most nagyon csöpögősre fogták őt. Volt, amikor legszívesebben átléptettem volna ezeket a jeleneteket. Ezen felül egy kicsit hisztis is néhány jelenetben (lásd: a kiállítás után), holott jogos kritikát kapott. Egyébként nem nehéz róla leolvasni, mennyire oda van Rosie-ért. Persze azt se, mennyire meg próbálja elkerülni a film közepénél, hogy ezt a lány megtudja. Vannak pillanatok, amikor egészen megsajnálja az ember. Itt az első menyasszonyára gondolok. Nagyon csúnyán át lett ejtve szegény, aztán már ment is vigasztalódni az idő közben elköteleződött Rosie-hoz. Azért ez egy kicsit furcsa. Mindegy. A karakter nem lett egy kiemelkedő, de látszik, hogy Sam Claflin a legtöbbet hozza ki belőle, amit lehetséges. Egyébként, megjegyzem, először csakis miatt néztem meg a filmet és akkor még sokkal jobban is tetszett a figurája.
Az esküvői jelenet az egyik kedvencem
Ami a mellékszereplőket illeti, nem volt semmi kiemelkedő. Sőt, hiányérzetem volt a könyv fényében. Ruby nem ilyen volt. Ugyan próbálták viccessé tenni a beszólásaival és már önmagában az extrém megjelenésével kompenzálva a korbeli és magánéletbeli különbséget, de nem sikeredett emlékezetesre. Csak egy töltelék szereplő lett a néhány közül. Hasonló képen jártunk a szülőkkel és a testvérkével is, amiből ugyebár kettő is volt az eredetiben. Kifejezetten hiányoltam az Elváltak Klubját, akik végig segítették Rosie-t a göröngyös úton, míg egymáséi lehettek szerelmével. Ez nagyon fájó pontja volt a filmnek. A két gyerek, Katie és Toby nagyon erőltetett volt. Maga a "színészi játékuk" is elég silányra sikeredett. Ami pedig az exeket illeti, itt sem volt túlzásba véve semmi.
Ha mondani valóját vesszük, itt már sokkal inkább a szerelemről beszélünk, mint a könyvből jól ismert barátságról. E szerint, a szerelem mindent legyőz, legyen az néhány rossz kapcsolat vagy az idő. Csak az a baj, hogy a romantikus filmek nagy része is erről szól, míg azért a könyvben levő barátság erősebb volt az itt megjelenítettnél. A túllépés és egymás támogatása sem dominál, pedig ez is fontos része volt. Helyette elmentünk majdhogynem giccsbe. Pedig kár az alapanyagért.
Az édes egymásra találás
Mindenesetre, ha el tudunk vonatkoztatni a regénytől egy egészen kellemes filmet kapunk két jó főszereplővel és egy egészen rendjén kezelt szerelmi szállal. De a könyv szerelmeseinek lehet, hogy a változtatások miatt nem fog tetszeni leginkább. Hiszen anya-lánya között ha van 8 év, akkor sokat mondok, és nem is éppen Angliában játszódott az egész, hiányoznak egyes szereplők, sajnos nem cselekményhű és a felölelt időintervallum is nagyon távol áll, egyes szereplőkön változtattak. Szóval akad itt probléma, de még az egyszeri néző számára is, aki az eredeti ismeretének hiányában van. Ám az utolsó 20-30 percért megéri. Ugyan már úszunk a végére, de az kifejezetten jóra sikeredett az egész esküvő és a hoteles jelenetek. A romatikus filmek rajongóinak pedig csak ajánlani tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése