Tudom, egy kicsit megkésve, de elhoztam legutóbbi mozis élményemet. Baráti társaságunk most a Doctor Strange-t ment megtekinteni, és bizton állíthatom, hogy nem bántuk meg. Alapjaiba véve nem túl nagy elvárásokkal mentem a mozira, sőt, kedvem se volt hozzá igazán. De ha már megbeszéltük és benne van Ben meg Mads, akkor mégis úgy illendő, hogy elmenjek rá. És nem bántam meg. Új kedvencet avattam a doki személyében, aki ezzel leverte a Galaxis Őrzőit...legalábbis jövő májusig 😉😉😉
Lehet ezért megkövezni, de a Bosszúállókba már enyhén szólva is belefásultam. A csapból is ők folynak. Számomra addig volt jó, amíg csak építgették a világot, azaz a saját filmek mentek, a szereplők még nem voltak annyira ismertek, vagy egyáltalán szóba se jött egyik Avengers tag sem az alappillérek közül. Ideig-óráig vicces, hogy felemlegetik valamelyik tagot, de azért mindennek van egy határa. Márpedig manapság már túlzottan át is lépte a MARVEL azt a határt. Talán ezért is várom annyira a Csodanőt vagy éppen a Logan-t, vagy ez az oka annak, hogy eddig a kedvenc MCU filmem a Galaxis Őrzői voltak (tudom, ők is csatlakozni fognak majd). Viszont a Doctor Strange üdítő színfolt volt a Bosszúállók-dömping után.
A történet szerint a főhősünk, Doctor Strange, egy arrogáns, nagyképű idegsebész, aki önteltségének teljében sérthetetlennek érzi magát. Ám egy nap szembesülnie kell azzal, hogy ez korántsem így van. Egy autóbaleset következtében ugyanis súlyosan összeroncsolódik a keze, ami miatt többé nem foghat szikét. Nem adja fel az álmát, hogy újra praktizálhasson, így körülményes módon, de tudomást szerez egyfajta gyógymódról. De ennek is megvan a maga ára. Ahhoz, hogy visszanyerhesse régi fogását, kénytelen lesz elsajátítani a varázslatok csínját-bínját. Természetesen az egész feladat nem ilyen könnyű. Hiába szerzi meg hatalmát, a gonosz mozgolódik és nem olyan biztos a jó oldal sikere, valamint az sem marad teljesen egyértelmű, hogy kiben bízhat az ember.
Doctor Stephen Strange karakterére első körben nagyon könnyen rá lehetne mondani, hogy az a tipikus tenyérbe mászó alak, aki mindenkinél jobbnak gondolja magát. Még a pácienseit is úgy válogatja, hogy azzal tovább növelhesse hírnevét. Ám amint elveszíti keze épségét látszik meg csak igazán, mennyire is próbált csak a nagyzolós maszk mögött maradni, amivel minden áron ki akart tűnni a tömegből. A lehulló lepel fellebbenti a fátylat karakteréről. Igazából csakis egyvalamihez ért (igaz, abban az egyik legjobb) és számára csakis ez adja a nagy magabiztosságot. Ezért is törik meg egy ponton a film elején, amikor már inkább azt is elküldi, aki próbál segíteni rajta. Az, hogy élete értelme nem igazán az orvoslás volt szépen ki is rajzolódik a film két órája során. Hiszen ugyan úgy profi lesz a mágusok között, sőt, kiemelkedő szerepet kap. Láthatjuk, nem igazán rajong a felelősség szó miatt sem, de mikor a kényszer úgy hozza, már képes felfogni teendőjének súlyát és rá gyakorolt következményét. (kicsi spoiler: ezért is nem kapja vissza keze épségét) Kellett ahhoz egy löket, hogy végre felelősségteljesen viselkedjen és megtanuljon másokat is tisztelni. Ugyan a taplóságát továbbra sem tudja levetkőzni, de nagy utat tesz meg a jellemfejlődésében. Az ő karakterénél fontos megemlíteni, hogy nagyon szűk látókörű, ezért is látszik, mennyire képes volt megváltozni a kétségbeesés (na meg persze az idő közben kialakuló pénzhiány) miatt. Hiszen a teljesen racionalitáson alapuló karakter számára elég nagy lépés elfogadni azt, hogy nem minden úgy van, ahogyan eddig elképzelte. Sőt, az első stáblistás jelenetnél érezhető, milyen mértékben hozzánő ez a különös világ, amibe véletlenül csöppen. A szerepre Benedict Cumberbatch tökéletes választás volt. Nagyon jól hozza a hasonló típusú figurákat, így ennél a karakternél is az volt az érzésem, mintha ráöntötték volna. Azt hiszem, a bádogfigurát lekörözték nálam.
Mivel a doki az abszolút főszereplő szerintem, ezért inkább mellékszereplőkről beszélek a következőekben.
A legfontosabb mellékszereplő egyértelműen az Ősmágus. Már az első felbukkanása is sugározta a később kialakuló összképet. Egyszerre bölcs, ősi, mégis van benne valami modern, ami menővé teszi. Viselkedése ugyan visszafogott és elegáns, de érződik rajta, hogy szívesen cselekedne néha másképpen is. Ennek csak a jövő szab gátat, mint az kiderül. Nem tudtunk meg túl sok mindent róla, viszont az a kevés is elég volt ahhoz, hogy egy kellőképp érdekes karaktert kaphassunk. Tilda Swinton is olyan karakter bőrébe bújhatott, ahol komfortosan érezhette magát. Ezek a misztikus teremtmények mindig jól állnak neki, gondoljunk csak a Constantine-ra. Ott is parádés volt Gabrielként, és itt is remekel a vagány ősmágusként, aki Yoda-üzemmódban osztja a bölcsességeket, de egy bizonyos momentum miatt láthatjuk, a mesterhez hasonlóan, ő sem véletlenül választja életmódját.
Másik fontos szereplőnk az idealista Mordo, aki ennyi év mágiahasználattal a háta mögött is azt hiszi, hogy miden fekete-fehér. Nincs átmenet a számára, ezért is lesz sokkoló egy bizonyos titok. Klasszikus segítőtársként funkcionál (legalábbis egy darabig). Mindig ott van, amikor kell egy kis segítség, a nagy harcot együtt vívja az időközben barátjává avanzsált Doctor Strange-el. Nem mondom, hogy nem ejt ki néhány fontos életigazságot, de a karakter már-már idegesítő módon ragaszkodik a "világ rendjéhez", ahol nem szabad beleavatkozni semmibe, mert az mindent megbolygat. Bezzeg az arcul csapó igazság mire nem készteti majd a későbbiekben. Igazán álszent figura is, amit azért nem egyszer be is bizonyít a film során. Szóval kicsit keszekusza ez a karakter. Akárcsak az őt játszó Chiwetel Ejiofor alakítása. Néha nagyon túljátszotta a szerepet, ami csak még idegesítőbbé tette a karaktert.
Lényeges kiemelnem a fő gonoszt, Kaecilius-t. MARVEL-éknél még mindig gond van a main villain-el. Van neki szomorú háttere, ami azért mutat egy keveset abból, miért lett ő is a színes kompánia tagja, de nem kapunk semmit a Dormammu-hoz fűződő hűségének kialakulásáról. El van intézve azzal, hogy valaha ő is becsvágyó volt, mint a doki, és ezért ált át a sötét dimenzió oldalára. Emellett nem tudom eldönteni, hogy ostoba-e, hiszen egy olyan egyértelműen nagy blőd gondolatban hisz, ami azért mindenki másnak kiszúrja a szemét. Szóval ezért is fájlalom azt, hogy nem tudtunk meg többet az indíttatásáról. Belemagyarázhatnám az elveszített családot abba, hogy az ősi gonoszt szolgálja, de ha jobban belegondolok, akkor miért akarná, úgymond, halhatatlanná tenni az embereket, akik csak ártanak. Neki is voltak ellenben igazságai, ami egy kis előrehaladást mutat a fő gonoszok terén. Nem sokat, de egy halványat már igen. Ezt a nem túl vaskos szerepet az általam imádott Mads Mikkelsen játszotta pazarul. Amennyit lehetett, azt kihozta a karakterből.
A további mellékszereplők már nem ennyire kirívóak. Van benne egy másik mágus, aki mindig a viccek céltáblája, van egy harmatgyenge szerelmiszál, ami teljesen felesleges volt és sok más olyan szereplő,amelyek még csak háttértáncosi pozíciót sem töltenek be. Kérdezhetnétek milyen volt Dormammu, de erre csak annyi válasz jönne tőle, hogy ott volt. Nem igazán volt ő se félelmetes. Inkább szerencsétlennek tűnt. Nem nagyon volt kitartó, amikor direkt cukkolta őt a jó doktor. Pedig ő azért tényleg a gonoszak gonosza lenne elviekben.
Ha van valami, amiben a film kiemelkedő, az a látványvilág. Abszolút megérte a 3D-t. Az elején történő első dimenzióváltás is nagyon látványos volt, de ami utána jött a következőekben...Ezt a filmet kifejezetten erre a technológiára szánták, ami látszik is minden ízében. Van egy zuhanás jelenet, amikor a gyomrom is görcsbe rándult, mivel tériszonyos vagyok. Ilyet pedig eddig egyik 3D-s filmben sem éltem át. A terek hajlítása, színessége pazar. Néhány jelent ugyan emlékeztet az Eredetben felbukkanó Párizs utcáinak kialakítására, de azt is már jóval túllépi a nagyvárosi hajsza. A varázslatok is gyönyörűen lettek animálva. Ciki, nem ciki, mi barátnőimmel hazafelé menet próbáltunk kaput nyitni a Seychelle-szigetekre, annyira megtetszettek azok a látványos és emlékezetes kézmozdulatok is egy-egy varázslat használatánál. És nem mellesleg, sok apró poén volt benne, ami még inkább tetszetőssé teszi az egész alkotást. Az az önálló életet élő palást XD
Tehát, ez nem egy hibátlan mű. Még mindig ott vannak a tipikusan MARVEL-re jellemző, fő gonosszal kapcsolatos hibák, meg voltak itt még gyenge mellékszereplők is. Viszont, aki szereti a mágiával és enyhe filozófiával átitatott filmeket, annak ez is fog tetszeni. Nem csak MARVEL-fanoknak, de az előbbi kategóriákba tartozóak számára is kihagyhatatlan élmény fantasztikus látványvilággal, némi mondanivalóval, remek fő/főbb szereplőkkel, jó humorral és sok-sok mágiával.
10/9
Mivel a doki az abszolút főszereplő szerintem, ezért inkább mellékszereplőkről beszélek a következőekben.
Ha van valami, amiben a film kiemelkedő, az a látványvilág. Abszolút megérte a 3D-t. Az elején történő első dimenzióváltás is nagyon látványos volt, de ami utána jött a következőekben...Ezt a filmet kifejezetten erre a technológiára szánták, ami látszik is minden ízében. Van egy zuhanás jelenet, amikor a gyomrom is görcsbe rándult, mivel tériszonyos vagyok. Ilyet pedig eddig egyik 3D-s filmben sem éltem át. A terek hajlítása, színessége pazar. Néhány jelent ugyan emlékeztet az Eredetben felbukkanó Párizs utcáinak kialakítására, de azt is már jóval túllépi a nagyvárosi hajsza. A varázslatok is gyönyörűen lettek animálva. Ciki, nem ciki, mi barátnőimmel hazafelé menet próbáltunk kaput nyitni a Seychelle-szigetekre, annyira megtetszettek azok a látványos és emlékezetes kézmozdulatok is egy-egy varázslat használatánál. És nem mellesleg, sok apró poén volt benne, ami még inkább tetszetőssé teszi az egész alkotást. Az az önálló életet élő palást XD
10/9
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése