Novella - 2. fejezet: Near

Sziasztok!

Barátnőm folytatja novelláját. Így, úgy döntöttem, hogy egy külön fület is szentelek a fejezetek helyéül a könnyebb keresés érdekében. Értékeléseket továbbra is a blogon lehet meg tenni, hogy láthassa ő is. 😉😉 A mostani rész Near és főhősnőnk közötti kapcsolatot szemlélteti. (Megjegyzés, hogy a címben és az egész műben szereplő Near nevét Nöárnak ejtjük.

***

Péntek este van.

Sötétkék selyempizsamám ölelésében ülök a számítógép előtt. A gépezet halkan berreg, sápadt fénnyel világítja meg a szobát. Egyéb fényforrás híján megteszi. Türelmetlenül dobolok az asztalon. Percenként a szoba sötétebbik sarkába pillantok.

-Hol vagy már? – szűröm a fogaim közt. Mélyen beszívom a levegőt. Halvány halálszag csapja meg az orromat.

Türelmetlenül újra a sarokba pillantok. Erőltetnem kell a szememet, hogy lássam a sötéten gomolygó ködből kibontakozó árnyalakot. A bestia formája materializálódik. Féltérdre ereszkedve két erős mancsán támaszkodik. Testének izomzata kidolgozott, de ruganyos, harcra teremtetett. Jegeskék szeme csillog a lámpa fényében. Kutyaszerű pofáját felém fordítja, hosszú szemfogai kilógnak a szájából.

-Soká elvoltál! – súgom szemrehányón.

Szája gonosz vigyorra húzódik, vicsor lesz belőle. Egyébként vörösesbarna bundája most sejtelmesen sötét csillogású a laptop fényénél. Halk torokhangon morog, hunyorog a fényben. Near bestia formájában csaknem kétszázhúsz centiméter, százötvenkét kiló színizom.

Kikapcsolom a gépezetet, lecsukom a fedelét, ami ugyancsak sötétkék, mint a pizsamám. Ágyba bújok, elhelyezkedem a takaróm alatt. Narancssárga szegélyű ágytakarómon két farkas képmása van. Nearnak kedvére volt mikor megvettem.

A Bestia az ágyam előtti indiános szőnyegre telepszik. Két karmos mancsára fekteti állkapcsát. Tarkójára ejtem a kezem, ujjaimat beletúrom nyakának sűrű bundájába. A felső szőrszálak kemények, viaszosak, de az alatta levők bársonyosak és puhák. A bunda alatt a bőre hideg. Ujjbegyemmel kitapintok a nyaka oldalán egy régi sebhelyet. Ezen a vonalon nem nő szőr.

A szeme sarkából figyel, de nem mozdul. Szemeim becsukódnak. Mielőtt elalszom még érzem ujjaimon bőrének hűvösségét, belélegzem édeskés halálszagát.

A telefon víjjogására ébredek. Kinyomom, csak az után pillantok a képernyőre. Amaz öt harmincat mutat. Near még mindig mozdulatlanul fekszik az ágyam előtt. Én sem mozdulok. A fenevad halkan felmordul, jelezve rosszallását. Kelletlenül rá pillantok és megadóan felkelek.

A vízforraló felmorajlik mikor lenyomom rajta a gombot. A Bestia felkapja a fejét a hangra, felmordul, majd halálszagú fekete köddé válik. Felsóhajtok és világot gyújtok. Csöndesen kávézom, készülök.

Kattan a rúgó, mikor bezárom magam mögött a kollégiumi szoba ajtaját. Bőröndöm kereke idegtépően csörtet mögöttem. Az udvarra érve aranyszín közvilágítás rajzol fénytócsákat a viakolorra. A kapu mellett csenevész diófa meredez, árnyékában felfedezni vélem Near megbúvó alakját. Erőltetnem kell a szemem, hogy biztos lehessek ottlétében.

A járdát az úttest felől kőrisek szegélyezik, ellenkező oldalról sűrű bozót szalad végig. Near egyik árnyékból a másikba suhan, lágyan, hangtalanul mozog. A sűrű bozót is alig zizeg, mikor közte halad, hatalmas teste csupán annyi zajt csap, mint egy kisegéré.

A járda az úttest másik oldalán folytatódik. Mielőtt átérnék körülnézek, bár az autós forgalom a napnak ebben a szakában gyakorlatilag nullára redukálódik. Near is átsuhan utánam. Ezen az oldalon a temető véget nem érő betonkerítése magasodik. A bestia egyik mancsával megragadja a kerítés tetejét és egyetlen mozdulattal átveti magát rajta . Néhány lépéssel előttem halad, de ottlétéről csak a kerítés rései mögött elsuhanó sötét alakja árulkodik.

A temető hosszú kerítését tömbházak váltják fel. A sötét elmosódó szürkeségbe vált, jelezve ezzel a hajnal közeledtét. Near a tömbházak árnyékába húzódva halad. Úgy mozog, mint egy vadászó nagymacska, minden lépésnél hullámoznak a lapockái. Eztán megáll, halkan fölmordul. Körülöleli őt a sötét köd és maga is azzá válik.

Folytatom az utamat. Keleten vidám vörösben pompázik a horizont. Néhány perc múlva elérek a buszpályaudvarra. Buszra szállok és megkezdem a hazautat.