Ígértem egy kis összefoglalást a hétvégére és most teljesítem is. Előre leszögezem, hogy ez a sorozat nem tartozik a kedvenceim közé és szerintem már nem is fog.
Amikor először találkoztam az első rész hátán szereplő tartalommal, akkor még bizakodó voltam, de utána elkezdtem olvasni. Sajnos a teljes szériára igaz, hogy rengeteg önismétléssel van megtűzdelve, egyes párbeszédek inkább nevetségesek, mintsem komolyan kéne venni őket, és a szereplők java borzalmasan van megírva. Nem mondom, hogy minden csavar kiszámítható, de a legtöbb igen, ami igazán fájó volt, hiszen ha valamivel, akkor a ezekkel lehetett volna kompenzálni az írásmódot és a szereplőket. Nem esett még szó a szerelmi szálról, de a későbbiekben fog még...nem is keveset, szóba jönni. Előjáróban annyi, hogy ezen a területen sem brillírozik a sztori, pedig elméletileg központi eleme a bonyodalmat okozó dolgok mellett.
Az egyik szereplő, akivel hatalmas problémák voltak, az maga a főhősnő, Zoey. Lehet, hogy kissé kinőttem már a tinirománcokat, de az ő párkapcsolatai még ezeket is alulmúlja. A lány teljesen döntésképtelen és amint felbukkan egy újabb kedvére való hím, máris abba "szerelmes". Mégis azt állítja, hogy a számára ideális pasi az első ex-e, akinek komoly problémái is lesznek miatta, de másfelől először ott van neki Erik, majd jön a piperkőc Loren (ez nem egy női név?), aki át is veri, azután Stark és még Kalona is szemet vet rá. De ugye ő csakis Heath szereti, legalábbis az utolsó lefordított kötet végén ez marad meg. Botrányos szerelmi élete mellett egyéb téren is hagy kivetni valót maga után. Hiába próbálják az írók jó színben feltüntetni, a kisasszony mindent elkövet, hogy rombolja hírnevét. A magánélete minden területén önző és azt hiszi körülötte forog a világ. Ezt volt is olyan szereplő, aki a szemébe is mondta. Folyamatosan hisztériázik (főleg a pasijai miatt) és sajnáltatja magát. Nem veszi észre, hogy nem csak a barátai, de már a szóban forgó férfiak is kezdik unni a komolytalan és ésszerűtlen dolgait, amiket már vezetőként nem szabadna megengednie magának. Szomorú, hogy szinte alig esik át valamiféle jellemfejlődésen pedig nagyon súlyos dolgok történnek vele. Egyszerűen érthetetlen az egész karakter és nem lehet vele igazán azonosulni. Nekem legalábbis nem sikerült. Viszont az tény, hogy az egyetlen érdekes dolog vele kapcsolatban, a származása. Arra tényleg azt lehet mondani, hogy nem egy sablon-sztori.
A másik főszereplővel, Steve Rea-vel már sokkal inkább ki voltam békülve, annak ellenére is, hogy voltak egészen Zoey-szerű pillanatai. Egyszerű teremtés, aki csak véletlenül csöppen bele ebbe a zavaros történetbe. Gondolnánk ezt először, ám ahogy haladunk előre a cselekményben, úgy látjuk, hogy őt is valami igazán nagy dologra választja ki Nyx. Mégpedig egy teljesen újfajta vámpírgeneráció vezetésére. De mivel a lány túl gyengéd szívű és elnéző, ezért nem is igazán tudja kordában tartani "alattvalóit". Szeretem az ilyen jóságos karaktereket, de sajnos nekik kell a legtöbbet elszenvedniük, így Steve Rea-nek sem osztanak túl jó lapokat. Először meghal, majd vérszomjas torzszülöttként újraéled és még a nyakába is veszi az összes többi vörös-jelöltet, akik közül többen meg is akarják ölni, de közben kiderül, hogy milyen fontos szerepet játszik majd a későbbiek során a világ sorsának alakulásában. Nem könnyű szituáció. Emellett persze mindezt titokban, a háttérben megbújva kell végig élnie, hiszen az iskola sem a békés időszakát éli.
Érdekes megfigyelni, hogy mennyire nem tudja leplezni érzelmeit, hiszen arckifejezése és tartózkodása nagyon árulkodó, főleg amikor titkol valamit. Például Rephaime felbukkanását is, majd később kapcsolatukat is kénytelen először titkolnia, de van egy személy, aki rögtön tudja, hogy valami nem stimmel és furcsa módon nem az állítólagos legjobb barátjára, Zoey-ra gondolok. SR egy szerethető karakter, akinek ugyan nem lehet minden döntésével egyet érteni, de együtt lehet vele érezni. A legjobb jelenetek hozzá és Rephi-hez kapcsolódnak. Nagyon édes szerelmes pár, bár először SR próbálja leplezni érzelmeit (még meg is próbál lefeküdni egy másik sráccal, aki a végén durván megalázza), de mint egy rendes love-story, itt is a szerelem győzedelmeskedik és az ő esetében még azt sem tudom mondani, hogy túl giccsesen.
Van nekünk egy harmadik főszereplőnk is Aphrodité személyében, aki az első kötetben nagyon ellenszenves volt, de szerencsére ez a későbbiekben megváltozik. A mindig mindenkivel lekezelő modorban beszélő lány nem véletlenül lett olyan, amilyen. Szülei hatalmas nyomás alatt tartják, hiszen csak nehezen tudják feldolgozni, hogy lányuk vámpírjelölt, de amint meghallják, hogy képessége miatt akár még vezetői pozícióba is kerülhet, nem marad kérdés, hogy továbbra is "jótékony befolyásuk" alatt tartsák őt. Folyamatosan szülei elvárásainak akar megfelelni, így az emberi megnyilvánulások ki is vesznek belőle látszólag. Ugyanis minden áron el akarja hitetni a külvilággal, hogy egy érzéketlen, felsőbbrendűségi komplexusban szenvedő boszorkány, aki átgázol mindenkin, még Nefereten is. De mint a legtöbb esetben, a látszat itt is csal. Szenved szülei megvetésétől és viselkedésétől, nincsenek igazi barátai, és mindennek a tetejében felbukkan még Zoey is, aki tovább rontja a helyzetét. Hiába arrogáns és önző, a nyomás alatt még ő is megtörik néha, de azért nem gondolná az ember, hogy pont a legnagyobb ellensége vállán fogja kisírni magát. Azt pedig pláne, hogy a legjobb barátnője is lesz. Mert őszintén szólva inkább Aphrodité Zoey legjobb barátja, hiszen sokkal inkább megérti a másikat és elviseli a rendszeres hisztiket. Sőt, még ki is figurázza és ki is neveti. Emellett még SR-é is, hiszen közöttük érződik a kémia, továbbra is osztják-szorozzák egymást, mégis SR neki mondja el leginkább, mi bántja őt. Szerencsére emberként sem változik meg könnyed, modortalan stílusa, amivel lehengereli környezetét. Csakis egyvalakivel beszél mézes-mázosan, az pedig Dáriusz, aki ugyan olyan, mint az egyszer egy, de bármit megtenne azért, hogy szerelme testi és lelki épsége biztosított legyen. Az ő szerelmük már sokkal inkább tartozik a giccs kategóriába a testőr-védenc viszony miatt, de még így is sokkal jobb, mint Zoey bármelyike. Még nem említette, hogy ő az egyik leghasznosabb tagja a Sötétség Lányainak, hiszen látomásai számtalan kritikus helyzetet megoldanak, és a legviccesebb jelenetek is az övéi. Beszólásaival lehengerel mindenkit a szereplőktől kezdve az olvasókig. Szóval minden alpári és nem túl megnyerő viselkedése ellenére ő is azon kevés karakterek közé tartozik, akiket igazán lehet szeretni a sorozatban.
A negatív figurák közül kiemelkedik Neferet, aki már az első részben is gyanúsan sokat somfordál az olyan események körül, amik az elkövetkezendőekre nézve kulcsfontosságúak. Megnyilvánulásai is adnak jócskán okot az aggodalomra, ami végül be is igazolódik. Főgonoszként azt mondanám, hogy tökéletesen megállja a helyét. Olyan, amilyennek egy hozzá hasonló kaliberű figurának lennie kell: számító, képmutató, manipulatív és roppant erős. Kihasznál másokat és nem rest testi adottságait sem felhasználni az érdekei érvényesítéséhez. Egy olyan karakter, akit igazán lehet gyűlölni, ugyanakkor vannak pillanatok, amikor már-már megsajnálja az ember (a múltja nagyon kegyetlen), de szerencsére csinál valami olyat, ami nem enged elérzékenyülni az irányában. Említettem már, hogy feltett szándéka, hogy ő legyen a világ ura? És amilyen tempóban halad, nem is csodálkoznék, ha az utolsó részben (ha csak pár perc erejéig is) az lenne. Csábítási technikájának köszönhetően olyan szövetségesekre tesz szert, akiket Zoey-ék nem tudnak legyőzni egy könnyen. Először Rephi apját, a sötét és zavarodott Kalonát, majd a sötétséget bolondítja magába, akik nem kevés kárt okoznak az említett csoportosulás tagjainak kárára.
A mellékszereplők között is vannak érdekes szereplők. Máris itt van a más oly sokszor emlegetett Rephaim, aki nem más, mint Kalona, az egykori angyal, fia. És mint olyan, valójában holló. Az ő feladata lett volna azt, hogy megölje SR-t, akibe halálosan beleszeret és aki egyébként megmentette az életét, hiszen egy összecsapás folyamán nagyon súlyosan megsebesül, amit SR lát el. Tudja, hogy mi a kötelessége, de vannak elvei is és saját szabályai, amiket még az apja kedvéért sem hajlandó megszegni. Nem is csoda, hogy Nyx annyira a szívébe zárja, hogy még embert is csinál belőle. Ennek hála, már nyíltan is felvállalhatják kapcsolatukat. De ezért is gyűlöli meg az apja, aki már évezredek óta próbálja engesztelni az istennőt mindhiába. A fiú a lelke mélyén magányos, ám betoppan az életébe a szerelem, ami végre kivezetheti a fénybe. Ám az ajándéknak is van árnyoldala. Annak ellenére, hogy ember, nappal kénytelen holló testben tengetni idejét (amit apja és testvérei felügyeltével üt el), míg le nem nyugszik a nap. Ez az a pont, ami megbékíti az apját is, hiszen egyszerre kegyeletes és kegyetlen ez az ajándék.
Sajnálatos módon Kalona nem lett egy túl komplex figura. Neki is megvannak a saját érdekességei (például a háttértörténete), de ezen túlmenőleg, csak annyit akar, hogy az övé legyen Zoey, de ezt titkolja Neferet elől egy ideig, majd mikor kiderül, ráfázik a dologra. Ha úgy vesszük, nagyon ostobán tud viselkedni és sok olcsó trükknek bedől, holott azt hangoztatja, hogy mennyire intelligens. A karaktere kábé ennyiben ki is merül. Nem sok vizet zavar. Talán a legjelentősebb cselekedete az, hogy megöl egy bizonyos fiút féltékenységében.
Ha már Zoey-nál tartok, akkor nem mehetek el Stark és Heath mellett sem. Stark elméletileg a testőre valamint a szerelme is, ám egyes gondolatai, amibe Kalona belelát, nem arról árulkodik, hogy túlzottan szerelmes lenne. Vagy valami csavar lesz még vele kapcsolatban a sorozat végén, vagy valóban ilyen a karaktere. Viszont azt nem értem, miért nem maradt Heath-el Zoey, hiszen a kötelék ellenére is szerette őt, árkon-bokron átgázolt, csakhogy pár percre együtt lehessenek. Még meg is menti, ami az életébe és a lelkébe kerül, de még így is inkább az az enyhén szólva gyanús Stark kell neki. Én ezt nem értem. Vagy csak nekem logikátlan. Igaz, hogy Heath nem egy agytröszt, de bármit megtenne szíve választottjáért, és mindent meg is tesz, míg Stark...És még meg sem említettem Eric-et. Nem is akarom.
Még Redbird nagyit szerettem nagyon, aki mindig tudott szolgálni valami bölcsességgel, vagy éppen vigyázott valakire. Szegényt nem is kerüli el a baj, hála meggondolatlan unokájának. Egyébként a nővér is nagyon sok jó dolgot mondott.
Mindezek ellenére azt mondom, hogy aki kíváncsi egy újító szellemű vámpíros sorozatra, annak hajrá. Nem garantálom, hogy tetszeni fog, de könnyen beszippant még így is.
5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése