Mindig is szerettem az elborult koncepciójú természetfelettivel operáló filmeket, főleg ha angyalok és démonok is vannak benne. Ebben a filmben pedig megkaptam azt, amit szerettem volna.
Az ajándékba kapott DVD-kel és ajánlott néznivalókkal hadilábon állok. Csak a legritkább esetben lesz valami jó, számomra kedves film a végére. Mindenesetre jól néznek ki a polcon, és kiváló porfogók. Nos, ez alól kivétel a Constantine, a démonvadász. Egyáltalán nem néz ki jól a kiadása (szerintem), amit tovább tetéz Keanu Reeves nem túl előnyösen bevágott képe. Mondhatni, nyugodtan lehetett volna hagyni csak a Pokolt ábrázoló várost és Mennyországot az angyallal. Akkor talán szívesebben nézegetném. De nem is ez a fontos, hanem a belbecs (bár bevallom, hogy a borító után elég nehezen tudtam rávenni magam, hogy kinyissam a tokot a tartalom megnézéséért, de a lemezek design-ja mégis rávett). Ugyanis az, minden problémájával együtt nagyon jó lett. Márpedig van elég seb, amiből vérzik az alkotás, de nem annyira, hogy elvegye a kedvem attól, hogy felvehessem a kedvenceim listájára.
Démonűzés néhány "kedves" üzenet kíséretében
A történet középpontjában...mondjuk úgy, hogy a középpontban az elmúlás van. Mégpedig az élet elmúlása. És természetesen a megváltás, ha már szóba került a Menny és Pokol. Emberi hibák vagy éppen jó cselekedetek, amelyek egyik vagy másik végállomáshoz vezetnek. Constantine is elért ahhoz a ponthoz, amikor egyértelművé vált számára, rajta már csak a csoda segíthet, hogy a jobb helyre kerüljön, ahol ugyancsak nem szívesen látott vendég főként önpusztító életmódja miatt. Úgy tűnik, kilátástalan a helyzete, ám ekkor felbukkan a testvérét gyanús körülmények között elveszítő nyomozónő, Angela, aki nem hajlandó elfogadni, hogy húga öngyilkos lett. Bármire hajlandó, hogy bebizonyíthassa az ellenkezőjét, még a hírhedt ördögűzővel is hajlandó konzultálni, de a végeredmény nem várt fordulatokkal jár. Valami igazán monumentális dolog sejlik fel ezen egyszerűnek tűnő ügy hátterében. A jó és a rossz küzdelme, ahol meglepő alakok fognak nem éppen a számukra kikövezett úton haladni céljaik elérésének érdekében. Kiderül mi is áll a különös öngyilkosságok (idő közben ugyanis Constantine segítői is elkezdenek hullani) hátterében és ki mozgatja a szálakat.
Ahova még a legbátrabbak sem szívesen mennek
Mint említettem, a film központi témája a halál és egyben az öngyilkosság kérdésköre is. Ugyanis belép itt a már ismert következmények mellett a hátramaradt hozzátartozók gyötrődése, amit ideig-óráig megfelelően (bár kissé idegesítően kínlódóan) kezelt a film, de végül elveszett a részletekben. A halál eme módja egyébként is nagy szerepet játszik a moziban, mivel ez vezeti Constantine-t a hivatásához és persze a megváltása felé vezető úthoz is, ami tekintve a vallási háttért, nem is lehetne messzebb a Mennybe bocsátás törvényeitől. De jó tett helyében jót várj, márpedig (még ha elég számító módon) Constantine egy nagyon nem rá valló dolgot tett, hogy ezt kiérdemelje. Végre másra is gondolt maga és a saját problémái helyett. Miután ezen a kérdésen túllendül a film, jöhet a magány és önpusztítás témája, valamint a képmutatás. Az önpusztításban egyértelműen Constantine jár élen, ami nem túl meglepően a haldoklásához vezet, de ott van Hennessy atya az alkohol-problémáival és Beeman az önkéntes száműzetésével a méhkas szerű bowling-pálya mögötti lakóhelyével (ilyen szempontból az is érdekes, hogyan lelik halálukat). Tehát egyértelműen a legsúlyosabb problémái a jó oldal képviselőinek van. A gonosz elleni küzdelem nagy terhekkel jár, főleg ha az állítólagos segítő szándékú angyal is hátba szúr. Gabriel ugyanis nem éppen egy ma született bárány és valódi szándékai sem túl nemesek, bármennyire is annak próbálja feltüntetni önmaga igazolására, mindezt teszi úgy, hogy közben a jóságos bölcsességeket osztogatja. Persze ezt még Lucifer és Isten sem hiszik el neki, de vigasztalja a tudat, hogy mások is megélhetik az egyedüllét poklát nem csak ő. A képmutatás a "semleges oldalon" is jelen van, hiszen Féléj is bort iszik, miközben vizet prédikál. Egy egykori démonvadász nem lesz teljesen pártatlan és ezt a végén be is bizonyítja.
A két főszereplőt illetően Constantine elviszi hátán a műsort, míg Angela csak a háttérvokált tudja hozzá adni. Bár az is igaz, hogy valóban a férfiról szól leginkább a film, ezért egyértelműen neki kellett a legtöbb teret adni, de az egykori médium szerepének háttérbe szorítása így is nagyon feltűnő. Leszögezem, hogy nem vagyok nagy Rachel Weisz fan, és nem is ezzel a filmmel lopta be magát a szívembe, hiszen az általa játszott karakter kissé nyafogós, önfejű és eleinte gyáva, amit csak testvére halála miatt kénytelen legyűrni. Nem egy világra szóló alakítás ez tőle, sőt, néha nagyon túl tudta játszani a szerepet, amivel csak tetézte az egyébként is kissé idegesítő szereplő nem túl pozitív fogadtatását.
A film egyik legviccesebb jelenete
Keanu Reeves pláne nem kedvencem, de amit itt néha elő tudott adni, azért megérte elvállalni a szerepet. Igaz, hogy a túlzó játék rá is jellemező, de a karakteréhez nagyon is illik. A sztoikus, elfásult démonvadász, aki az utolsó haknijára készül...tökéletes volt erre a szerepre. És az egyik kedvenc jelenetem is hozzá fűzhető. Mégpedig, amikor eléri a bebocsájtást és flegmán bemutat Lucifernek, ezzel jelezve, megint át lett verve. Főleg önakaratán kívül, de nagyon vicces figura lett belőle, akit csak a lelkével való üzletelgetése tart életben.
Az ominózus áldás XD
Mellékszereplők között is vannak nagyon érdekes figurák. Említeném Balthazart, de sajnos a felhozatalból még ő sikeredett a legsablonosabbra szerintem. Viszont ott van a főnöke, Lucifer, aki egyszerre szórakoztató és félelmetes is. Nem tudni mikor viccel és mikor fenyeget. Ez a legnagyobb erőssége a karakterének. Féléj papa pedig a rapper stílusával már az első pillanatokban megvett magának. Ahogyan beszél és amiket mond, meg az az áldás a végén. Fenomenális. Én lepődtem meg a legjobban, hogy Shia LaBeouf Chas Kramere sem idegesített halálra. Pedig ennek a fajta szereplőnek tudlajdonképpen ez lenne a funkciója. De valahogy ő is jópofára sikeredett egy kevésbé szívmelengető halálla, ám egy annyival érdekesebb befejezéssel. Ő volt az egyetlen karakter, aki gyermeki kíváncsiságának áldozata lett és ezért is végződhetett úgy a film (a stáblista után) ahogyan. Van egy Gabrielünk is, akiről már tettem említést fentebb. Ha valaki a filmben igazán álszent, az az ő karaktere, amiért meg is kapja a méltó (?) büntetését.
Még valamiről nem tettem említést: a film dohányzás ellenességéről. Ez a legvégéig körbelengi az egészet. Először furcsa, ahogyan füstölni látjuk Keanu-t, amire ráadásul rá is játszik, ezért mindent mondanánk rá ilyenkor, csak azt nem, hogy menő. Ezután ott van Gabriel megjegyzése, hogy azért fog meghalni, mert naponta xy mennyiségű cigit szív, majd a tüdőrák ténye is és amikor saját magára rámutat, hogy ez itt a probléma. Szerencsétlen pók sem jár jól, amikor demonstrálja rajta, mi vár rá, és persze ott vannak a vérgőzös köhögési rohamok is. De talán Lucifer beszólásai a leginkább kézenfekvőek ezzel a témával kapcsolatban. Elvégre még részvénytulajdonoosnak is titulálja magát. Viszont a pontot az i-re az a bizonyos "tüdő műtét" teszi, amit Lu végez Constantine-on, hogy bebizonyítsa, enélkül is el tud majd jutni a Pokolba. Természetesen a zárójelenetekben már a cigaretta helyett előkerül a rágó, amit elnyammog és végleg leteszi az öngyújtót is. Azt hiszem ennél többet nem is írnék erről a témáról. Szóval, aki szereti a természetfelettivel foglalkozó filmeket, az nyugodtan tegyen vele egy próbát. Nem mentes a problémáktól és talán nem is kezeli az összes felvetett kérdést a helyén, hogy a logikai összefüggések hiányáról ne is beszéljek, de ezen túlmenőleg egy nagyon jó, majd két órás kikapcsolódás remek látványvilággal és sok vicces aprósággal. Van akinek bejön, van akinek nem. 10/8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése