Egy világ, sok különös karakter I. - Vonzódás

Sziasztok!

Az urban-fantasy történetek nagy szerelmese vagyok. Bár ez a szerelem nem Nalini Singh Egy világ... sorozatával kezdődött (egy jövőbeni bejegyzésem során erre is sort kerítek), de itt csúcsosodott ki. Ám nem megyek még ennyire előre. A sztorival közös történetünk egy nyálkás délutánon kezdődött, melyet egyik barátnőmnél töltöttem, aki szintén rajongó. Éppen könyvespolcát nézegettem, amikor megláttam egy elrongyosodott könyv-gerincet, ami fekete volt rajta egy figyelemfelkeltő férfiúval. Gondoltam is rögtön: ez a könyv nekem íródott. Le is vettem, hogy elolvassam a fülszöveget, majd az utolsó mondatot. Eddig bíztató is volt, viszont barátosném megszólalt: a jövőben játszódik. Intelme pedig óvatosságra sarkallt. Hiszen nem vagyok odáig a futurisztikus sztorikért. Az, hogy elolvasgatom őket még nem jelenti a rajongást. Rá is kérdeztem gyorsan: csak nem poszt-apokaliptikus? Mire a válasz még aggasztóbb nem lett. Már éppen azon voltam, hogy visszategyem a helyére, amikor meggyőzött engem, talán mégis érdemes beleolvasnom. Egyetlen további intelme volt, vigyázzak olvasás közben, mert sokszor volt már kiolvasva. Igaza is lett. Amikor a közepére értem már kétszer kellett az első kb. 20 oldalt sorrendbe raknom. (Nem tudom hogy tudta ezt kivitelezni, holott jó ragasztásúak ezek a kötetek.) Mindenesetre megérte a szenvedés és már tudom miért volt olyan lestrapált állapotba. Ugyanis ez a történet beszippant és nem ereszt.

A történet egy olyan jövőbeli világban játszódik, amelyben az embereken kívül még két faj él egymás mellett: a lobbanékony természetű alakváltók és a rideg, számító mentálok, akik a logikájukba menekültek a valóság elől, amit Elcsendesedésnek neveztek el. A mentálok önkéntes alapon adták fel a megmaradt emberségüket, hogy egy bűntelen és egységes társadalmat hozzanak létre, ahol nem kell tartaniuk az érzelmi kitörésektől és egyéb "zavaró" tényezőktől. Ez a könyv egy gyilkosság-sorozat felderítéséről szól: amit egy mentál követett el.
A sztori egy tárgyalással veszi kezdetét, mely során egy befolyásos mentál és lánya (Sascha) próbálnak megegyezni egy még befolyásosabb alakváltóval. Nem is sejthetik, hogy a leopárd alakváltó Lucas-t egyáltalán nem az üzlet érdekli, hanem a fentebb már említett bűntények, viszont ez az együttműködés pont kapóra jön neki, ugyanis közvetlenül a mentáloktól szeretne információkat szerezni, mennyit is tudnak erről az egészről. Természetesen a szerződés megköttetik, ahogy a két főszereplő sorsa is. Ami eredetileg egy fedett nyomozásnak indult, hamarosan szerelmi történetté válik, ami elméletileg lehetetlen lenne. De a logika alapján mentál sem lehetne tettes. Márpedig a szerelem nem a logikára épül ebben a könyvben sem.

Lucas valóban alfahím, aki nem tűri meg, ha semmibe veszik. Még kevésbé, amikor az illető egy mentál és mindennek a tetejében még a párja is. Ez a fajta ragaszkodása gyerekkora óta megvan, hiszen szüleit rendkívül brutális módon veszítette el és gyorsan fel kellett nőnie egy falka vezetőjének a szerepéhez, ami a sebhelyeibe került. Nem is csoda, ha annyira igényli az érintést, ami egyébként is létfontosságú az alakváltók számára. Viszont az, hogy megtalálta társát, egy cseppet sem deríti jó kedvre, pont a szülei miatt. Azt is nehezére esik elfogadnia, hogy a lány az ellenséges vonalról származik és a falkájának tagjai sem nézik jó szemmel a kapcsolatot. Ám a mi leopárdunk sem adja fel könnyen. Megérzi ösztönösen (és persze a benne élő állat segítségével), hogy a lány más, mint az átlag mentál. Ugyan a figura nem egy kiemelkedően újszerű alkotás a romantikus regények tengerén, még csak nem is egy túlkomplikált jellem, de szeretnivaló, még a néha idegesítő ragaszkodása és védelmező hajlama ellenére is. Kedvencem nem lett (és nem is lesz, mivel az alakváltók alapból nem igazán a kedvenceim egyik könyvben sem), de megtanultam elfogadni hibáival együtt. Pedig azokból vannak bőven.

Sascha már egészen más karakter. Egész életében rettegésben sínylődik, hisz arra kondicionálták, hogy nem érezhet semmit. De ő tele van érzésekkel. Szereti a csokit, nem szereti a tükröt, amit egy alakváltótól kapott egy tárgyalás után, de számára eszmei értéke van. Sok ilyen kis apróság mutatja, hogy az Elcsendesedés nem lett sikeresen nála. Eleve nem is lehetett a származása miatt.  De érzi a vesztét. Napról napra túl sok mindent érez, és ez már fizikai tünetekben is megjelenik. Tudja, bármelyik pillanatban lelepleződhet és akkor az úgynevezett Rehabilitációra küldik, ami még a halálnál is rosszabb lenne. Szenvedéseire rátesz egy lapáttal, hogy vonzalmat ébreszt benne új kliense, egy leopárd, aki folyamatos ostrom alatt tartja. Szegény lány nem is csoda, ha már a végére inkább az álmaiba menekül, persze csakis tapasztalat szerzés gyanánt. Ez pedig mégjobban elmérgesíti a helyzetet. Közben megismerkedik jó néhány másik túlnyomó többségében leopárddal, akik ellene táplált ellenszenvükkel vagy éppen sajnálatukkal még tovább bombázzák a már egyébként is labilis lányt, aki végül végleg leveti magáról az Elcsendesedés látszat béklyóit is. Már nem érdekli más, csak hogy végre szabad lehessen, ami elméletileg lehetetlen, de ekkor felbukkan a remény. Nem mellesleg ő buktatja le a sorozatgyilkost is a történet végén az élete kockáztatásásval. Egy érzékeny, ám erős lány, aki próbálja azt tenni, amit helyesnek vél, még ha ezzel a szeretteit meg is bánthatja. Ő a lelke a könyvnek, annak ellenére, hogy elméletben neki olyanja nem lehetne.

A mellékszereplők között is felbukkannak szép számmal olyanok, akiket könnyű megkedvelni és természetesen akiket még könnyebb utálni (gondoljunk csak Sascha anyjára vagy éppen a tettesre...nincs spoiler). De leginkább a farkasok védelme alatt álló Lauren família keltette fel a figyelmem. Érdekes kis kompánia ez, tekintve kik ők és honnan jöttek. Mert nem farkasok ők sem, hanem mentálok...akik kiléptek a hálóról, ami elméletileg ugyancsak lehetetlen. A főgonoszról nem szeretnék írni, mert az tényleg nagyon spoileres lenne...

Összességében ez az ellentmondások könyve. A mentálok közötti hierarchia sem éppen azt mutatja, hogy egy egységes egész lenne. Az pedig, hogy elnyomják azokat, akik kilógnak a sorból egyszerűen kegyetlen. Nem számolnak viszont azzal, hogy már koránt sem ők vezetnek mindent. Ott van még két faj, akik csakis arra várnak, hogy megmutathassák, mi is rejtőzik az álarcuk alatt. A mentálok kommunikációja, már ami a számítástechnikai részét illeti, túl elavult, akárcsak a gondolkodásuk. Csak a Mentál Tanács egyes tagjai vélik felfedezni a potenciális ellenséget bennük.  Ezen túlmenőleg, hogy lehet az, hogy nem vették észre, miért is kardinális mentál Sascha
A világ és a hierarchia nagyon jól fel lett építve. Amitől pedig féltem, a technológiai fejletség, érdekes lett. Én is laknék egy olyan fa "odún", mint Lucas, és a járgányok is nagyon jól ki lettek találva. Viszont volt valami, ami nagy negatívum volt. Mégpedig a végső leszámolás. Jó, értem, hogy ez Sascha afféle megváltás történetet, de azért a főgonosz megtalálását és legyőzését nem csak a mentálhálón kellett volna "közvetítenie" az írónőnek, mert így elég lapos lett. A happy end borítékolva volt, de túl könnyű győzelem volt a gonosz felett, ha lehet ezt mondanom. Rengeteg kín és szenvedés egy pár oldalas szösszenet miatt.

Ajánlom minden Paranormális-románcokat kedvelőnek, mert egy nagyon jól összerakott, részletes világ, ahol mindennek és mindenkinek meg van a helye és a rangja, sok szenvedélyes jelenettel és egy csipetnyi borzongással, hogy a társadalomkritikát ne is említsem. Akik még csak most fedezik fel maguknak az írónő munkáit vagy a műfajt, azok is nyugodt szívvel belefoghatnak, mert nem fog csalódást okozni. Remek kikapcsolódás, jó karakterek és konfliktusok.

5/4,5