Ha olyan írókról van
szó, akiket szeretek, mindig örömmel veszem, amikor érkezik a hír
a magyar kiadásról. Először úgy gondolom, biztos nem ugyan azt
fogja még egyszer megírni. Talán lesz egy-két hasonlóság, de
nem sok és az újdonságok mellett elenyésznek. Felmerül az is,
hogy sokkal jobb lehet, mint az előző széria/kötetek, hiszen már
újabban írta a mostanit, van tapasztalata és rálátása, mit és
hogyan kell megírni. De ott a másik véglet is, amikor biztonsági
játszma veszi kezdetét. A jól bevált problémákkal,
helyzetekkel, szereplőkkel, konfliktusokkal. Talán egy kicsit
változtat rajta nevekkel, helyekkel és még néhány dologgal, de
érezhető, hogy majdnem ugyan azt a könyvet olvassuk.
Nos, Az egy éjszaka
ígéreténél nem tudnám eldönteni pontosan, melyik is az a
kategória a fentebbiekből, amelyikbe tartozhatna. Nagy izgalommal
töltött el a tény, hogy az írónő újabb könyvsorozatát fogják
kiadni idehaza. Amikor végre belekezdhettem, majd kiugrottam a
bőrömből. Aztán ez nem tartott sokáig. Körülbelül a prológus
végéig. Lehet, velem van a gond, de manapság egy olyan könyv
sincs, ami le tudott volna nyűgözni, pedig sokat vártam az Ez a
férfi sorozat utána Jodi Ellen Malpas-tól. Most, hogy tudom, egy
másik könyve is lehetségesen meg fog jelenni az év vége felé,
már nem vagyok annyira lelkes.
A
történet szerint Olivia, a helyi kávézó szépséges
felszolgálónője nem él kifejezetten nagy társas életet. Kerüli
a feltűnést, be szeretne olvadni a nagy tömegbe és minden
udvarlót rendre elutasít maga körül. Szeretett nagymamájának
szenteli szabadidejének nagy részét, akit mindennél többre
értékel és aki szeretné, hogy végre valaki elcsavarja kis
unokája fejét, hogy boldog lehessen. Egy nap a kávézóban
felbukkan egy rejtélyes férfi, aki mindent megváltoztat. Újabb
véletlen találkozásuk után a lány belemegy a férfi szemérmetlen
javaslatába. Miller ugyanis nem akar mást, csak egy éjszakát.
Pontosabban huszonnégy órát, amely során megmutathatná, mi is az
igazi gyönyör. Ám az első éjszaka nem sikerül túl fényesen,
de az uraság nem adja fel, hogy az övé legyen a lány. Mindent
elkövet a céljai elérése érdekében, beveti összes lehengerlő
eszközét, praktikáját, majd sikerrel is jár. Természetesen
egymásba szeretnek, de gyorsan rá kell jönniük, hogy a múltjuk
miatt ez a kapcsolat lehetetlen küldetés.
Olivia
visszahúzódó lány, aki próbál átlagos életet élni. Rögös
gyerekkora miatt önértékelési problémái vannak és az
alkohollal is hadi lábon áll. Gyerekként édesanyja elhagyta, így
nagyszüleihez került, majd fiatalon eltűnt otthonról pár hétre,
hogy megtudja, mi lett anyja sorsa. Nem is akárhova megy, de erre
már a történet bizonyos részén rá is lehet jönni. (Egy kicsit
túl hamar is.) Minden áron meg akarja akadályozni, hogy olyan
legyen, mint az anyja, ezért nem is mer párkapcsolatot kezdeni
senkivel, de önmaga mentegetésére rendre a nagyanyja gondozását
hozza fel kibúvóként. Kitartóan próbálja magát elérhetetlennek
mutatni, de azért belemegy egy olyan egyezségbe, ami csak egy
éjszakás kalandot tartogathat neki. Nagyon impulzív lány, hiszen
nem kell sok azért, hogy beleszeressen a férfiba, majd az első
problémánál ott is hagyja. Emellett kissé ésszerűtlen is a
viselkedése. Elhagyom mert nem szeret, de visszamegyek mert kedves,
majd megint megpróbálom elhagyni, mert másnap ismét goromba volt
és így tovább. Nemhogy egy kapcsolattal, de a saját érzéseivel
sem tud napirendre térni. Ez főleg az utolsó fejezetekben érhető
tetten. Jogosan akad ki a dolgokon, de azért az ő múltja sem
makulátlan, ám ez már nem érdekli. Kétségtelenül van olyan,
amiben igaza van, viszont jó néhány dologban eléggé álszent.
Próbálja magát nagylánynak mutatni, de amint kizökken a
szerepből ismét az a tétovázó, iruló-piruló lány lesz, mint
előtte. Ami a karakterfejlődését illeti, nem is lehetett nyomon
követni, olyan hirtelen állt be a változás. A karakter nagyon
kidolgozatlan és keszekusza, nem ritkán idegesítő a folyamatos
kombinálása miatt és az ízlése.... Ami a karakterfejlődését
illeti, nem is lehetett nyomon követni, olyan hirtelen állt be a
változás. Viszont egy valami érdekes benne, az a múltja. Ugyan
csak ímmel-ámmal ismerhettük meg, de valószínűleg ennél még
több is ki fog derülni róla. Legalábbis reménykedek benne, mert
az eddigiek alapján, ez az egy dolog mentheti meg a karakterét
attól, hogy a sablontömegben végezze.
Miller
nem éppen egy kiismerhető figura. Szinte semmit nem tudunk meg róla
azt leszámítva, hogy kényszeres és fél a kötődéstől.
Mentálhigiénés problémáját próbálja visszavezetni a saját
tulajdonra, de ez a magyarázat elég gyenge lábakon áll. Nem is
tudunk meg semmit a múltjából, amivel következtetni lehetne
bármire is. Elég birtokló természet, aki nem szereti, ha
hozzányúlnak a tulajdonjához, legyen az egy pohár vagy Livy.
Váltig állítja, hogy nem tud érzelmileg elköteleződni, de
amikor végre be tudja becserkészni Oliviát, rögtön megerednek
azok a romantikus gondolatok, amiktől annyira irtózik. Már a kötet
első felén érezhetően nem stimmel vele valami, ha az üzleti
életéről van szó. Rögtön bezárkózik, már-már elhajtja a
lányt, nem is beszélve a furcsa hívásokról. Erre is van
magyarázat, ami azért tényleg meglepő. Én nem erre számítottam,
hanem egy másik húzásra, de jól van ez így. Legalább nem lett
egy sablonos töltelék. A karakterben a rendmánián kívül
idegesítő a birtoklásának kinyilvánítása is. Azzal, ahogyan a
barátnőjét vezeti ki a helyekről már egy kicsit sok. Mintha egy
rakoncátlan kisállatot akarna a helyére tuszkolni. És nem értem,
ez miért tetszene a lánynak. Továbbá ott vannak azok az érdekes
kijelentései valamint az, hogy nem szereti önmagát ismételni.
Pedig folyamatosan csak azt teszi. Ezzel a szereplővel is legalább
annyira nem tudom hányadán állok, mint a barátnőjével. De
érdekel, mi lehet minden hátterében, hiszen a legtöbb rejtély
körülötte van. Ugyan úgy, mint Jesse-nél, nála sem lehet tudni,
mikor próbál meg ködösíteni és mikor vall be valamit.
(Egyébként nem csak ebbe hasonlít az előző sorozat férfi
főszereplőjére, de ezt nagyon gyorsan meg is lehet állapítani
azoknak, akik olvasták) És ez az, ami érdekessé teszi őt az
„ügyei” mellett.
A
mellékszereplők tipikusan Malpas-osok, nincs új a nap alatt. Ott
van a legjobb barát, aki most férfi lett és egy kicsit meleg.
Egyébként személyiségében teljesen olyan, mint Kate. Nagyjából
még ugyan azokat a hibákat is követi el. Aztán a derék nagymami.
Ő is kapott egy kicsit Kate személyiségéből, ami elég furcsa
asszonysággá tette. Vicces, kedves és modern lett. Talán ő a
legszerethetőbb az egész könyvben, de ugyancsak a kapcsolatba
belehajszolás miatt egy kicsit furcsa. Továbbá ott van a másik
oldalon az új Sarah, aki legalább annyira idegesítő és nyomulós,
mint elődje. Szóval semmi kiemelkedően újszerűt nem tudott ezen
a téren felmutatni az írónő. Mondjuk a mellékszereplők itt
valóban csak mellékes szerepet töltenek be.
Sajnos
elmondható, hogy rengeteget merítkezett az írónő az előző
köteteiből. Komplett karaktereket is átvett, ahogyan események is
felbukkannak, mint például a klub és az ott történő
lerészegedés, a lakásra való húrcibálás és még sorolhatnám.
Sok dolog túl hirtelen történik (lásd a történet eleje). De
szerencsére vannak itt ráncfelvarrások és újítások nagy
számban. Ilyenek az ok-okozati összefüggések, a felbukkanó
szereplők és azokkal kapcsolatosan felvetődő kérdések valamint
a karakterek múltja. Ezek miatt vagyok kíváncsi, mit tartogat a
folytatás.
Ajánlani
azoknak tudom, akik ismerik az írónő előző műveit. Számukra
érdekes lehet, mi az ami ismétlődik és mik az újdonságok a
történeten túl. Valamint az erotikus irodalom kedvelőinek is
tudom ajánlani. Minden meg van benne, ami általában benne kell
lennie egy ilyen típusú könyvben és még különlegességeket is
találni. Egyébként van még egy negatívum. A magyar kiadás.
Rengeteg helyesírási hiba, rosszul összerakott mondatok,
félrefordítások, elírások. Nem szoktam a kiadásról írni, de
ez már annyira feltűnő volt, hogy nem mehettem el mellette szó
nélkül.
5/3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése