2016. július 7., csütörtök

Egy furcsa pár - Egy éjszaka ígérete

Sziasztok!


Ha olyan írókról van szó, akiket szeretek, mindig örömmel veszem, amikor érkezik a hír a magyar kiadásról. Először úgy gondolom, biztos nem ugyan azt fogja még egyszer megírni. Talán lesz egy-két hasonlóság, de nem sok és az újdonságok mellett elenyésznek. Felmerül az is, hogy sokkal jobb lehet, mint az előző széria/kötetek, hiszen már újabban írta a mostanit, van tapasztalata és rálátása, mit és hogyan kell megírni. De ott a másik véglet is, amikor biztonsági játszma veszi kezdetét. A jól bevált problémákkal, helyzetekkel, szereplőkkel, konfliktusokkal. Talán egy kicsit változtat rajta nevekkel, helyekkel és még néhány dologgal, de érezhető, hogy majdnem ugyan azt a könyvet olvassuk.
Nos, Az egy éjszaka ígéreténél nem tudnám eldönteni pontosan, melyik is az a kategória a fentebbiekből, amelyikbe tartozhatna. Nagy izgalommal töltött el a tény, hogy az írónő újabb könyvsorozatát fogják kiadni idehaza. Amikor végre belekezdhettem, majd kiugrottam a bőrömből. Aztán ez nem tartott sokáig. Körülbelül a prológus végéig. Lehet, velem van a gond, de manapság egy olyan könyv sincs, ami le tudott volna nyűgözni, pedig sokat vártam az Ez a férfi sorozat utána Jodi Ellen Malpas-tól. Most, hogy tudom, egy másik könyve is lehetségesen meg fog jelenni az év vége felé, már nem vagyok annyira lelkes.

A történet szerint Olivia, a helyi kávézó szépséges felszolgálónője nem él kifejezetten nagy társas életet. Kerüli a feltűnést, be szeretne olvadni a nagy tömegbe és minden udvarlót rendre elutasít maga körül. Szeretett nagymamájának szenteli szabadidejének nagy részét, akit mindennél többre értékel és aki szeretné, hogy végre valaki elcsavarja kis unokája fejét, hogy boldog lehessen. Egy nap a kávézóban felbukkan egy rejtélyes férfi, aki mindent megváltoztat. Újabb véletlen találkozásuk után a lány belemegy a férfi szemérmetlen javaslatába. Miller ugyanis nem akar mást, csak egy éjszakát. Pontosabban huszonnégy órát, amely során megmutathatná, mi is az igazi gyönyör. Ám az első éjszaka nem sikerül túl fényesen, de az uraság nem adja fel, hogy az övé legyen a lány. Mindent elkövet a céljai elérése érdekében, beveti összes lehengerlő eszközét, praktikáját, majd sikerrel is jár. Természetesen egymásba szeretnek, de gyorsan rá kell jönniük, hogy a múltjuk miatt ez a kapcsolat lehetetlen küldetés.

Olivia visszahúzódó lány, aki próbál átlagos életet élni. Rögös gyerekkora miatt önértékelési problémái vannak és az alkohollal is hadi lábon áll. Gyerekként édesanyja elhagyta, így nagyszüleihez került, majd fiatalon eltűnt otthonról pár hétre, hogy megtudja, mi lett anyja sorsa. Nem is akárhova megy, de erre már a történet bizonyos részén rá is lehet jönni. (Egy kicsit túl hamar is.) Minden áron meg akarja akadályozni, hogy olyan legyen, mint az anyja, ezért nem is mer párkapcsolatot kezdeni senkivel, de önmaga mentegetésére rendre a nagyanyja gondozását hozza fel kibúvóként. Kitartóan próbálja magát elérhetetlennek mutatni, de azért belemegy egy olyan egyezségbe, ami csak egy éjszakás kalandot tartogathat neki. Nagyon impulzív lány, hiszen nem kell sok azért, hogy beleszeressen a férfiba, majd az első problémánál ott is hagyja. Emellett kissé ésszerűtlen is a viselkedése. Elhagyom mert nem szeret, de visszamegyek mert kedves, majd megint megpróbálom elhagyni, mert másnap ismét goromba volt és így tovább. Nemhogy egy kapcsolattal, de a saját érzéseivel sem tud napirendre térni. Ez főleg az utolsó fejezetekben érhető tetten. Jogosan akad ki a dolgokon, de azért az ő múltja sem makulátlan, ám ez már nem érdekli. Kétségtelenül van olyan, amiben igaza van, viszont jó néhány dologban eléggé álszent. Próbálja magát nagylánynak mutatni, de amint kizökken a szerepből ismét az a tétovázó, iruló-piruló lány lesz, mint előtte. Ami a karakterfejlődését illeti, nem is lehetett nyomon követni, olyan hirtelen állt be a változás. A karakter nagyon kidolgozatlan és keszekusza, nem ritkán idegesítő a folyamatos kombinálása miatt és az ízlése.... Ami a karakterfejlődését illeti, nem is lehetett nyomon követni, olyan hirtelen állt be a változás. Viszont egy valami érdekes benne, az a múltja. Ugyan csak ímmel-ámmal ismerhettük meg, de valószínűleg ennél még több is ki fog derülni róla. Legalábbis reménykedek benne, mert az eddigiek alapján, ez az egy dolog mentheti meg a karakterét attól, hogy a sablontömegben végezze.

Miller nem éppen egy kiismerhető figura. Szinte semmit nem tudunk meg róla azt leszámítva, hogy kényszeres és fél a kötődéstől. Mentálhigiénés problémáját próbálja visszavezetni a saját tulajdonra, de ez a magyarázat elég gyenge lábakon áll. Nem is tudunk meg semmit a múltjából, amivel következtetni lehetne bármire is. Elég birtokló természet, aki nem szereti, ha hozzányúlnak a tulajdonjához, legyen az egy pohár vagy Livy. Váltig állítja, hogy nem tud érzelmileg elköteleződni, de amikor végre be tudja becserkészni Oliviát, rögtön megerednek azok a romantikus gondolatok, amiktől annyira irtózik. Már a kötet első felén érezhetően nem stimmel vele valami, ha az üzleti életéről van szó. Rögtön bezárkózik, már-már elhajtja a lányt, nem is beszélve a furcsa hívásokról. Erre is van magyarázat, ami azért tényleg meglepő. Én nem erre számítottam, hanem egy másik húzásra, de jól van ez így. Legalább nem lett egy sablonos töltelék. A karakterben a rendmánián kívül idegesítő a birtoklásának kinyilvánítása is. Azzal, ahogyan a barátnőjét vezeti ki a helyekről már egy kicsit sok. Mintha egy rakoncátlan kisállatot akarna a helyére tuszkolni. És nem értem, ez miért tetszene a lánynak. Továbbá ott vannak azok az érdekes kijelentései valamint az, hogy nem szereti önmagát ismételni. Pedig folyamatosan csak azt teszi. Ezzel a szereplővel is legalább annyira nem tudom hányadán állok, mint a barátnőjével. De érdekel, mi lehet minden hátterében, hiszen a legtöbb rejtély körülötte van. Ugyan úgy, mint Jesse-nél, nála sem lehet tudni, mikor próbál meg ködösíteni és mikor vall be valamit. (Egyébként nem csak ebbe hasonlít az előző sorozat férfi főszereplőjére, de ezt nagyon gyorsan meg is lehet állapítani azoknak, akik olvasták) És ez az, ami érdekessé teszi őt az „ügyei” mellett.

A mellékszereplők tipikusan Malpas-osok, nincs új a nap alatt. Ott van a legjobb barát, aki most férfi lett és egy kicsit meleg. Egyébként személyiségében teljesen olyan, mint Kate. Nagyjából még ugyan azokat a hibákat is követi el. Aztán a derék nagymami. Ő is kapott egy kicsit Kate személyiségéből, ami elég furcsa asszonysággá tette. Vicces, kedves és modern lett. Talán ő a legszerethetőbb az egész könyvben, de ugyancsak a kapcsolatba belehajszolás miatt egy kicsit furcsa. Továbbá ott van a másik oldalon az új Sarah, aki legalább annyira idegesítő és nyomulós, mint elődje. Szóval semmi kiemelkedően újszerűt nem tudott ezen a téren felmutatni az írónő. Mondjuk a mellékszereplők itt valóban csak mellékes szerepet töltenek be.

Sajnos elmondható, hogy rengeteget merítkezett az írónő az előző köteteiből. Komplett karaktereket is átvett, ahogyan események is felbukkannak, mint például a klub és az ott történő lerészegedés, a lakásra való húrcibálás és még sorolhatnám. Sok dolog túl hirtelen történik (lásd a történet eleje). De szerencsére vannak itt ráncfelvarrások és újítások nagy számban. Ilyenek az ok-okozati összefüggések, a felbukkanó szereplők és azokkal kapcsolatosan felvetődő kérdések valamint a karakterek múltja. Ezek miatt vagyok kíváncsi, mit tartogat a folytatás. 

Ajánlani azoknak tudom, akik ismerik az írónő előző műveit. Számukra érdekes lehet, mi az ami ismétlődik és mik az újdonságok a történeten túl. Valamint az erotikus irodalom kedvelőinek is tudom ajánlani. Minden meg van benne, ami általában benne kell lennie egy ilyen típusú könyvben és még különlegességeket is találni. Egyébként van még egy negatívum. A magyar kiadás. Rengeteg helyesírási hiba, rosszul összerakott mondatok, félrefordítások, elírások. Nem szoktam a kiadásról írni, de ez már annyira feltűnő volt, hogy nem mehettem el mellette szó nélkül. 


5/3

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése